Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték
Elköltöztünk: http://khr-szj.hungarianforum.com/


KHR szerepjáték az Anime és a Manga alapján! Légy te is a maffia tagja és védd meg a családod!
 
HomePortal*Gy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 ilaszior

Go down 
SzerzőÜzenet
Ilaszior
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2011. Nov. 29.
Age : 22
Tartózkodási hely : hol itt, hol ott... jelenleg Japán

Karakter információk
Család:: -
FV: 210.000
Pénz:: 1.000 yen

TémanyitásTárgy: ilaszior   Hétf. Dec. 26, 2011 1:06 am

(ez a munka a kiutat keresve IV kaland folytatása)

Kedves Hado!

Lenne egy kis elintézni való. Igen egyszerű feladat, nem lehet nagy gond vele. Egy fickó ellopott tőlünk néhány igen értékes adatot, és el akarja adni. Ami nem lenne jó. Tokyoban van, a Shikozni corp irodaházában bújt meg. Kellemetlen kis társaság, fegyvereket is gyártanak. A feladat: juss be, öld meg a fickót, és szerezd vissza a lemezt. A lemez írásvédett, nem tudnak másolatot készíteni, emiatt ne aggódj. Ha kész hívj fel, találkozol egy összekötőmmel, és kapod a pénzt.
Ciaossu: Dino

Mellette volt egy kép a célpontról. És a neve.

-Ezt nem neked címezték?
-De igen. Na és? Te az emberem vagy, szal továbbpasszolhatom neked.
-Ja ok. A pénzt megtarthatom?
-Ja, nyugodtan. Nekem még van.
-Ok, zsír. Na akkor léptem. -kurvára örültem. Ezzel megoldódnak a pénzproblémáim. És egy betörés... hagyjuk már, rutinmunka. Mint már említettem, jó pár évig betörőként funkcionáltam. Elmentem az említett irodaházig, és elkezdtem sétálgatni. Körbejártam, minél több részletet látni akartam. Három méter magas kerítés övezte, tetején szögesdróttal. Szerencsére áramot nem vezettek bele. Honnét tudom? Régi trükk: köpj rá. Ha van benne áram sistereg. Ötven méterenként őrtornyok álltak. Három kapu volt. Egy szolgálati gyalogosoknak, egy szolgálati kocsiknak, és egy a teherautóknak. Az elsőnél fémdetektor és olyan felszerelés-átvilágító masina volt egy bódéban. A másodiknál és a harmadiknál két-két bódé, és rengeteg őr. Viszont magába az épületbe itt lehetett a legjobban bejutni. A teherautókat alaposan átvizsgálták. Hőérzékelő kamerával kívül-belül letapogatták, még alul is. Nekem sajnos nem elég erősek a lángjaim a kamerák átveréséhez. Hallottam olyanról aki képes rá, de én nem tudom megcsinálni. Nem baj, volt már nehezebb dolgom is.
Távolabb mentem két utcányit, és felmásztam egy tetőre. Nem, nem assasin creed technikával, a jó öreg tűzlétra segített. Innen be lehetett látni a kertbe. Körbejártam a háztetőkön. Bent a kertben annyira nem volt nagy az őrség, összesen két kétfős csapat sétált fel-alá. Szóval a lényeg hogy hogyan jutok be. Azt hiszem maradok a kerítésnél. Utána meg valahogy bejutok.
Este hét, vaksötét. Csúcsforgalom. Mindenki azt hiszi, ilyenkor a legnehezebb bejutni. Pont hogy nem. A tömeg elnyel. A falhoz megyek, az őrök a toronyból befele figyelnek. Na persze azért segítek magamon egy kis illúzióval. Ha nem is leszek láthatatlan, de kaméleonhoz hasonlóan megváltoztatom a színeimet. Meg egy kicsit elmosom a körvonalaimat, hogy még nehezebben vegyenek észre. Ez tőrömet lánggal vonom be, és beleszúrom két és fél méternél a falba. Nekifutok, az őrök füléből kizárom a kintről jövő hangokat. Két lépést szaladok felfele, elkapom a tőrömet, és felrántom magam. Bal kézzel elkapom a fal tetejét. Felhúzom a jobb lábamat, és a tőrre állok. Egy tartalék cipőfűzővel alaposan rögzítem a bakancsomhoz. Most jön a legnehezebb része a dolognak. Átjutni a drót felett. Ehhez nagy mozdulat kell, de félő, hogy észreveszik. Újabb illúzió, újabb hangok. Mindkét őrnek úgy, hogy a másik irányba forduljanak, el tőlem. Bal lábamat a kerítés tetejére teszem. Jobb lábbal ellököm magamat, és felugrok. Átfordulok a kerítés felett, és a fűre huppanok. Bal lábbal, nehogy meghallják a jobb lábamon lévő tőrt. Gyorsan leszedem róla, és elteszem. Első rész kipipálva.
Kétrét görnyedve, a falhoz lapulva suhanok tovább. El a tornyok alatt, nem vesznek észre. A teherautó lerakodónál vagyok. Nagy, nyílt tér, nem tudok észrevétlenül átmenni. De nem is kell. Gyorsan egy őr ruháját varázsolom magamra, és egy sárga arcát, majd átvágok a rakodón. Egy munkás sem mer megszólítani. Zsír, pont így terveztem. Nézelődök, esetleges veszélyforrást keresek. De semmi, békésen pakolgatják a ládákat. Nem értem, minek ennyi rakomány egy irodaházba, és azt sem minek ennyi őr. De nem izgat, nem amiatt vagyok itt, hogy a cég illegális tevékenységét kutassam. Bemegyek egy hatalmas raktárba. Ide hordják be kívülről a cuccokat. A „jelmezem” pont elég ahhoz, hogy ne állítsanak már itt meg. Rengeted doboz van itt. Hatalmas a csarnok. Gépek egymás hegyén hátán. Targoncák, csörlők, emelőszerkezetek. Észreveszek egy erkélyszerűséget, ami körbefut a terem oldalain. Fémből van, és egy fickó néz le róla. Olyan megvetéssel, és lenézéssel, amit csak a gazdag, és hatalmas emberek képesek produkálni. Ja, és az ujján van egy gyűrű is, nem tudom melyik családé. Mellette egy dagadt fickó állt, és láthatólag nyalt neki. Biztos ő volt a raktár felügyelője. A gazdag intett, és elindult. A dagadt elővett egy zsebkendőt, majd megtörölte izzadt homlokát.
Ezalatt egy ajtóhoz siettem, majd egy kis lépcsőn fel. A táblák sokat segítettek. Megtaláltam az erkély kijáratát egy szobában. Bezártam mögöttem az ajtót, és vártam. Léptek közeledtek, súlyos léptek. Elvigyorodtam, a falhoz lapultam. A raktárvezető. Ráadásul egyedül.
Belépett, becsukta az ajtót, és leült egy székbe. A következő pillanatban mögötte álltam, tőrömet elölről a nyakának szegeztem. Megijedt, de egy szót sem szólt.
-Hol van David professzor?
-A... a C blokkban. Negyvenhetes terem.
-Biztos? Mert ha nem lesz ott...
-I-igen, biztos ott van. Ne öljön meg! -elvettem tőrömet, és halántékon vágtam. Összecsuklott, alvó pózba helyeztem. Egy illúziónak hála elértem, hogy bárki aki belép a szobába úgy hallja, mintha horkolna. Akkor irány a c blokk.
Imádom az útjelző táblákat. Iratfutár kinézetre váltottam, és elindultam a folyosókon. Alig jött szembe egy-két ember, a többség már hazament. Tíz perc alatt a c blokknál voltam. Épp kilépet David professzor a negyvenhármas ajtón. Rövid, ősz hajú férfi volt. Kicsit magasabb nálam. Láthatóan jó karban tartotta testét, ki volt gyúrva rendesen. Biztos kondizik szabadnapjain. Már amikor nem adatot lop a maffiáktól. Barna öltönyt viselt, fehér inget, kockás, vörös nyakkendőt. Fekete kordbársony nadrágot, hózentrógert. Nem tudom mivel hódíthatott a nőknél, már ha egyáltalán hódított, és amennyiben náluk hódított, de hogy nem a ruházatával az biztos. Kezén egy gyűrű volt, övén pisztolytáska. Elmentem mellette, észre sem vettem. Mármint úgy nézett ki. Az ajtajához léptem, és kinyitottam az ajtót. Üres volt az iroda. Továbbment, két pillanat múlva a folyosó végéről egy őr fordult be, és egyenesen nekiment. A professzor megbotlott, elesett. Csak egy illúzió volt az őr, de ő úgy érezte, hogy nekimentek. És ez elég volt az egyensúly vesztéshez. Gyorsan odaléptem, elkaptam a száját, másik kezemmel a karjait, és talpra rántottam. Betuszkoltam az irodájába, Leültettem a székbe, majd felültem elé az asztalra. Tőrömet a torkának szegeztem.
-Egy rossz szó egyetlen kiáltás, és halott. Értette? -bólintott. Elvettem a kezemet.
-A cd-ért jött?
-Igen.
-Nem kaphatja meg. Ha odaadom ők ölnek meg. És az sokkal fájdalmasabb.
-Ó tényleg? -befogtam a száját, majd egy gyors illúzióval összecsíptem egy idegét. Vonaglott, üvölteni akart.- Negyogy azt higgye tud bármit is a fájdalomról. És ez semmi sem volt ahhoz képest amit okozhatok. Hajlandó elárulni merre van? -lemondóan bólintott. Ismét elvettem a kezemet.
-A fiók mögött van egy titkos fiók. Abban van.
-Vegye ki. -lassan kivette az első fiókot, majd a cédét. Betetettem a gépbe, és átfutottam. Tényleg az. Semmit sem fogtam fel belőle, direkt nem, de egyértelmű volt, hogy maffia információkat tartalmaz. Gyorsan kivettem és zsebre vágtam. Elvettem a tőrömet, és az ajtó felé indultam.
-Várjon! Ne hagyhat itt! Megölnének! Ne hagyja, hogy megöljenek!
-rendben, megmentem tőlük. -jutott eszembe a parancs második fele. És a torkába vágtam a pengémet. Hang nélkül összerogyott.
Ki már sokkal egyszerűbben kijutottam. A kapun csak rám pillantottak, de csak egy őrt láttak távozni.
Négy óra múlva már az összekötővel találkoztam. Átvettem a pénzt, átadtam a cédét, és elment.


A hozzászólást Ilaszior összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 26, 2011 11:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ilaszior
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2011. Nov. 29.
Age : 22
Tartózkodási hely : hol itt, hol ott... jelenleg Japán

Karakter információk
Család:: -
FV: 210.000
Pénz:: 1.000 yen

TémanyitásTárgy: Re: ilaszior   Hétf. Dec. 26, 2011 8:47 am

Reggel van, álmosan felkelek. Kidörgölöm a csipát szemeimből, felöltözök, eligazítom a hajamat, és az ajtóhoz lépek. Normálisan ilyenkor kimegyek a házból, el egy karate dojo-ba, és délig püföljük egymást Hadoval és Liselotteval. Néha az öreg sensei is beszáll. Február van, már lassan másfél hónapja dolgozom Hadonak. Az edzések alatt, ha nem is lettünk barátok, és nem beszélünk magánügyekről, de mégis valamilyen szinten kialakítottunk egy kapcsolatot. Úgy értem, megbízom abban, hogy nem akar rosszat nekem, és ő megbízik abban, hogy nem árulom el. Rég éreztem ilyet. A bizalom ebben az életben ismeretlen volt számomra. Tévedés ne essék, gond nélkül megölném, ha kell. De nincs értelme, hacsak nem árt nekem.
Az ajtó alatt egy levelet csúsztattak be. Kinyitom a borítékot, egy cetlit találok benne, és egy levelet. A cetlin Hado kézírása áll.

Szia Ilaszior,

a mai nap ne gyere edzésre, egy feladatot kapsz. Elég egyszerű, nem hinném, hogy problémáid lesznek. Vagy ha igen, akkor is könnyen kezelhetőek lesznek. A két hely közül kihúztuk azt ahova mi megyünk, a másik a tied. A pénzt hozd ide, és megkapod a részesedésedet.
Ciaossu: Hado


Oké, szokásos levél. Nézzük a másikat.

Szia Hado,

a helyzet az, hogy néhány céget a közelmúltban pénzeltünk, és vissza kéne fizetniük a tartozást, mert lejárt a határidő. El kéne menned ezekre a helyekre: Yamasaki utca 13, Niguri utca 72. Ötszázezer yennel tartoznak. A jelszó, amire odaadják: Nippon, banzai. Ha kész vagy csörögj, az összeköttető majd átadja a fizetségedet.
Ciaossu: Dino
ui.: egy emberem azt mondta, múltkor valami ködös srác vitte oda a cédét. Ki ez a srác?

Zsír, Dino már tudomást szerzett rólam. Nem repesek emiatt a boldogságtól, elhiheted. Nem ismerem a csókát, de tudom, hogy erős. Ezerszer erősebb mint bármelyik eddigi ellenfelem. És ez nem jó. Nagyon nem. Nem szeretem ha az erős emberek felfigyelnek rám. Még nincs itt az ideje. Erős akarok lenni, hogy eltöröljem a Millefiorét. Harcolni akarok, hogy meggyógyuljak. De nem akarom rögtön a nagy falatokkal kezdeni. Esélyem sem lenne.
Oké, szóval Niguri utca 72. Az merre is van? Ja tudom, az Emii cég központja. Egy kis cég, építőiparban utaznak. A város túloldalán van. Naná, hogy ezt kaptam én. A Yamasaki utca persze húsz perc sétára van. Kurva jó. Na mindegy, nincs mit tenni.
Kimentem az ajtómon, le a lépcsőházban. Gyorsan megnéztem a postaládámat, de semmi sem volt ott. A metróállomás felé mentem, út közben gyorsan elloptam két ember pénztárcáját, hogy legyen pénzem az úti költségekre meg kajára. Vettem egy jegyet, és felszálltam a metróra. Tömeg volt, túl nagy tömeg. És az elmém mélyén ott lüktetett az állapot. Reméltem, hogy nem köt belém senki, vagy csúnya vérfürdő lesz. Nagyon csúnya. Mindegy, azt írták könnyű meló lesz. Remélem tényleg így van.
Fél órát utaztam, a végén már alig álltam a lábamon. Amint kiértem egy kukához rohantam, és belehánytam. Néhány Japán furcsán nézett rám. Meg tudom érteni őket. De nagyon nem esett jól a tömeg. Nagyon-nagyon nem. Megtöröltem a számat, és elindultam. Sajnálatos módon egy kínzó érzés tört rám pár lépésen belül. Éhes voltam. Kinyitottam a pénztárcámat, amibe korábban gondosan beletettem a lopott pénzt, és megnéztem mennyim van. Oké, valamire csak jó lesz. Gondoltam, és visszatettem. Kerestem egy ramenest, és eltüntettem két tányérral, meg egy kólát. Most, hogy jól belaktam, továbbindultam. Közben az állapot picit csitult. Na nem nagyon.
Húsz perc múlva az épületnél voltam. Alacsony, háromemeletes ház volt, kis parkolóval, kerítéssel körbevéve. Becsöngettem, de semmi válasz nem jött. Na, mondhatom, ez nem tetszett. Nagyon nem. Csöngettem még párat, teljes csend. Csak a tücsök ciripelt. Na jó ő sem, de akkor is. Gondoltam hatásfokozónak beteszem. Hát akkor a nehezebb úton megyünk. Felugrottam, elkaptam a fal tetejét, és felhúztam magam. Átvetettem lábaimat, majd szépen leengedtem magamat. A házhoz mentem, és bekukucskáltam az ablakon. Öt símaszkos fickó állt bent gépfegyverrel a kézben. Az egyikük épp agyonlőtt valakit. Volt egy olyan érzésem, hogy az én pénzemre fáj a foguk. Az meg nem jó.
Szóval vettem egy nagy levegőt, és lenyomtam a kilincset, majd berúgtam az ajtót. Na persze a következő pillanatban már a fal mögött voltam, félreugorva a záporozó golyók elől.
-Hé köcsög! Ez a pénz most már a mienk! Mond meg a stricidnek, hogy baszhatja!
-Anyád tudja, hogy így beszélsz? Különben is, nemcsak baszhatja, de meg is baszta már anyádat! Kilenc hónappal születésed előtt! -apró illúzió, egy pisztolyos, erősen Neo-ra hajazó csávó repült be az ajtón, golyókat lőve. Rálőttek, ezalatt tökéletes alkalmat találtam, hogy egy adag maffiózó (nyilván csak illúzió) tag között berohanjak. Oldalra ugrottam, a golyók szétszaggatták az illúzióimat. Levegőben előkaptam két tőrömet, és elhajítottam őket. Egyenesen két fickó nyakába állt bele. Elterültek, holtan. Az állapot előjött. Előrerohantam, közben csuklómnál elrejtett pengémet is elővarázsoltam. Eldobtam, a damil az egyik hátsó ember csuklójára tekeredett. Megrántottam, a golyók társa hátába álltak bele. Kettő maradt. Pont odaértem egy hullához. Hátra estem, a véren csúszva tovább. Közben kikaptam egy tőrt egy halottból. Átcsúsztam az egyikük lábai között, ágyékon szúrtam. Gyorsan kirántottam, oldalra fordultam, és elhajítottam. Az ötödik is kipipálva. A nyakába állt bele. Egy pillanatig állva maradt, döbbentem meredt a torkából kiálló nyélre. Majd összerogyott, mint egy zsák. Felálltam, ruhám átázott a vértől. Megfordultam. Ellenfelem, akit ágyékon szúrtam, épp rám fogta a fegyverét, és keservesen hörgött.
-Mi az, még nem adtad fel? -kérdeztem undorodva. Bal lábbal felrúgtam a fegyvert tartó kezét, éreztem, ahogy roppan a csuklója. A fegyver elrepült. Térdből ráhajlítottam a kezére, a lábfejemet a könyökhajlata alá támasztottam, majd egy apró mozdulattal eltörtem a könyökét. Kiakasztottam a lábfejemet, és térdből pofán rúgtam. Elfordult a feje, vér fröccsent, és holtan terül el. Normálisan nem így öltem volna meg, de az állapot nem érte be kevesebbel. Felcsévéltem a tőrömet, és összeszedtem a másik kettőt. Odaléptem az aktatáskához, és kinyitottam. Gyorsan leszámoltam a pénzt. Mind megvolt, mind az ötszázezer yen, maradéktalanul. Visszacsuktam, megfogtam, és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam, majd megálltam a küszöbön.
-Nippon, banzai. -intettem búcsút. Kerestem egy csövest, gyorsan kinyírtam, felkaptam a ruháját, és eltettem az enyémet, majd hazamentem. Bekopogtam Hadohoz. Átadtam a pénzt, és a ruhámat a csajának, hogy legyen már olyan jó arc, és mossa ki. Beleegyezett.
Másnap reggel amikor felkeltem kinyitottam az ajtót. A ruhám volt benne, és a fizetségem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuna
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 124
Join date : 2011. Nov. 04.
Age : 30

Karakter információk
Család::
FV:
Pénz::

TémanyitásTárgy: Re: ilaszior   Szer. Dec. 28, 2011 8:51 pm

Üdv!
Az a nagy büdös helyzet van, hogy a két családon belüli munkád összesen 70.000yent ér.
Ellenben bunkók voltunk, mert ugyebár elég sokáig nem lett ellenőrizve. Ezalatt azt értem, hogy nem tudom, hol vannak a többiek Sad
Így Még jutalmazlak egy 5.000 Yenessel. A végső pénzmennyiség, amit kapsz: 75.000 yen
.

_________________
By.: Decimo
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: ilaszior   

Vissza az elejére Go down
 
ilaszior
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték :: Off :: Események :: Munkák :: Családon belüli munkák-
Ugrás: