Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték
Elköltöztünk: http://khr-szj.hungarianforum.com/


KHR szerepjáték az Anime és a Manga alapján! Légy te is a maffia tagja és védd meg a családod!
 
HomePortal*Gy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 December 6.-ai Taka fél-e húzás

Go down 
SzerzőÜzenet
Tsuna
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 124
Join date : 2011. Nov. 04.
Age : 30

Karakter információk
Család::
FV:
Pénz::

TémanyitásTárgy: December 6.-ai Taka fél-e húzás   Csüt. Dec. 08, 2011 5:03 am

Tisztelt játékosok név szerint: Joe, Hado, Spike, Bob, Ilaszior, Kyara, Gray Shadow. Mindenki a típusának megfelelő kalandját tegye ki! Very Happy Várom a szavakkal dús történeteket.
A szavakat Félkövér, dőlt, aláhúzással, cyan színnel kell jelölni!
A kalandokat legkésőbb január 28.-áig fogadom el, az utána érkezők lemondhatnak a Fv-ről!
Gray Shadow és Joe Smith ajándékul kap 60.000 Fv-t, ha teljesítik.
A többiek 30.000 Fv-t, ha teljesítik.
Amint, hiányzik egy szó vagy nincs kijelölve a Dupla Fv nem jár érte!

_________________
By.: Decimo
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com
Joe Smith
Vihar
Vihar
avatar

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2011. Jul. 31.
Age : 23
Tartózkodási hely : Lőtávolságon belül

Karakter információk
Család:: -
FV: 364.000
Pénz:: 344.300 yen

TémanyitásTárgy: Re: December 6.-ai Taka fél-e húzás   Csüt. Dec. 08, 2011 7:07 am

Dagadt Piros, ezt a bérgyilkosok is elhiszik?


Igen, eljött ez a nap is, december 5.-e. A nap, amikor reggel hatkor fel kell kelni, elmenni a boltba, kitakarítani a lakást, majd este lemenni a kocsmába berúgni, mint a szemét. Az esti program még élvezhető, de odáig eljutni kész kínszenvedés. Utálom ezt a napot, már a boltba menetel is kész halál, csak egy utcával megyek arrébb tíz kifliért, meg harminc deka párizsiért, de ezen a kétszáz méteres útszakaszon, ha ötven hóembernek, vagy épp mikulásnak öltözött forma nem támad le, akkor egy sem. Nagy fáradtan kullogok az utcán, niggeresen, nadrág letolva, fullcap a fejemen. A környékbeliek megszokták a számukra bizarr kinézetemet, de ilyenkor több errefelé ismeretlen is benéz az utcánkba, általában a gyerekével, persze csak azért, mert működik a sarkon egy édességbolt, aminek a gyerekek nem tudnak ellenállni, a szülők pedig nem bírnak manapság nemet mondani a gyerekeiknek. Érdekes. Egyszer csak pusmogást veszek észre magam mögül.
- Nézd, anya! A bácsinak lecsúszott a nadrágja! Szóljak neki? – de aranyos. Hátra is fordulok, mire látom, mellette az anyja csak integet nekem lekezelően, hogy forduljak előre és menjek tovább, előre fordulok, majd félhangosan eleresztem:
- Ezaz, jól csinálja. A magamfajtákkal nem is szabad szóba állni. – majd továbbmegyek. Miután megveszem abból a kevés gubámból a kellő cuccokat, haza baktatok, és látom, hogy levelem érkezett, amíg elvoltam. ~Mi a fasz?~ Fekete boríték, nonfiguratív, szürke mintákkal. Tuti valami buzi fodrász hirdeti megint a szalonját. Aha, mégse.

Kedves Joe Smith!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:

Bermuda Von Vichtenstein


UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.


~Ünnep, mi? Öreganyátok…~ gondolom magamban, miután elolvasom a levelet. Tuti valami nagy mocsokság ez is, mint az a megbízás, amit a Vongola forma adott és kiderült, hogy csak egy nagy szopatás volt az egész. Persze, Joe Smith-szel nincs ilyen játék… Jutalom, meg az apámfasza. Lehet, hogy megéri mégiscsak elmenni… Az egészben csak az az egy dolog zavar, hogy a versenyt csak gyalog lehet teljesíteni. Hát ezért vettem én ezt a szutyok kocsit? Na, mindegy, a lényeg, hogy megyek természetesen, ekkora buliból nem szabad kimaradni. Na, mikor kell ficceni a reptérre, nem maradhatok le a járatról.
- Mi a picsafaszom?! Két óra múlva felszállás? Fasza! Most kapkodhatok! – kiáltom, mire valami tompa tárgy koppanását hallom mögülem és fájdalom hasít a tarkómba.
- Hogy beszélsz, fiatalember? Erre tanított az anyád? – üvölt velem egy öregasszony a saját kapumban, kezében pedig egy serpenyőt ráz fenyegetően, gondolom azzal baszott fejbe a vén kurvája.
- Jó, tessék csak továbbmenni a gecibe, nem kell itt a dolgozó embereket baszogatni! – morgok rá, majd megfordulok és bemegyek a lakásba.
Nekiállok összepakolni, mint a gép, kártya a zsebbe, repülőjegy zsebbe, kocsi kulcs, aztán, uzsgyi ki a szar járgányomba, majd be a belvárosi dugóba és másfél órás utazás után a reptérre.
~Faszom, azt hittem, már sosem érek ide. Sok fasz japán nem tud vezetni, bezzeg a Polskival repesztettem, jó nigger szokáshoz híven.~
Bemegyek az épületbe, megnézni, hogy mi a henger, mikor indulok, odadobom a suna elé a jegyemet, az lecsekkolja, végigmér lenéző tekintettel, majd közli, hogy a gép hamarosan indul, várakozzak a váróban, kultúrált, úri ember módjára. Erre én elküldöm a kurva anyjába, csak azért, mert lélekben feka vagyok, egyből le is néz. Micsoda világ ez kérem szépen…
Ahogy ülök a váróban, megpillantok egy valószínűleg nem helyi szakit, akinek egy kissé mexikói beütése van, éppen egy csövet próbál megheftelni, amiből ömlik a víz, de szerencsétlennek nem igazán akar összejönni a dolog. Lehet, hogy nem egy bazinagy kalapáccsal kéne ütni azt a csövet, meg lehet, hogy az is segítene, ha elzárná a csapot és nem játszana szökőkutat a cső. Persze egyből jön a jó öreg japán takarító néni, aki pöröl a szakival, hogy mi a faszt csinált már megint, miért nem tud semmit sem megcsinálni, hogy lehet valakit gondnokként alkalmazni, aki semmihez sem ért. Majd, miután lenyugszik, előkapja az überkirály teleszkópos kis felmosóját és nekiáll bőszen takarítani a mocskot, amit a szaki hagyott maga után.
Miközben röhögök a két formán, bemondják, hogy zúzzak gyorsan a négyes kapuhoz, mert felszáll a gépem és simán itt hagy, ha nem indulok meg gyorsan. Több sem kell nekem, már teperek is a négyes kapuhoz, ahol megmutatom a jegyem, aztán már visznek is ki a géphez. Elég szép kis magángépet küldtek értem, mit ne mondjak. Ez lehet, hogy a hírnevemre utal, ami nincs. Egyedül az a Vongola vagy mi a faszom család ismer, az is csak azért, mert kaptam egy megbízást, azzal a Gray gyerekkel. Tényleg, lehet, hogy ő is ott lesz. Meg biztos ott lesz az a faszfej Kyou, meg Takayuki is. Kurvajó, megint balhéba keveredek miattuk, tuti legyilkolom őket. Ezekkel a gondolatokkal szállok fel a repülőre, ami kurvára fullextrás, meg minden egyéb, amit el lehet képzelni a világon, LCD tv, PS3, Xbox 360, ami csak kell… Be is foglalom a terepet és szétfüggöm magam valami atom zombi gyilkos játékkal, amíg nyomatjuk a repülőutat.
- Tulajdonképpen, hova is megyünk? – kérdezem két lövés közt a pilótát.
- Olaszországba.
- Mennyi idő kb. az út? – kérdezem érdeklődve.
- Még hat óra. – válaszolja unottan a pilóta.
Hat óra, akkor még pont ledőlhetek szunyálni egy kicsit, hogy teljesen kipihenten érkezzek meg a megnérettetésre. Tökéletes ötlet.
- Hé, papamaci! Hol lehet itt szunyálni?
- Ahol akar! – kiált vissza a pilóta.
- Okés! – mondom, majd utamat rögtön a mosdó felé veszem, ahol egy kurvanagy kábelt fektetek, majd kimegyek és ledőlök az egyik fotelbe szunyálni. Velem nem basznak ki, elalszom én mindenhol, még a fürdőkádba is, ha úgy van. Joe Smith vagyok, Detroitból, nem selyemfiú, hanem gettó arc. Kicsit még nyomatok egy kis muzsikát a fülembe, hogy jobban essen az alvás, majd néhány perc múlva elszenderülök.
6 órával később
- Mr. Smith, ébredjen, megérkeztünk. – kelt fel a pilóta utazásunk végén.
- Oh, tényleg? Köszönöm a fuvart. – válaszolom még félálomban, teljesen zavart elmémmel, majd leszállok a repülőről és bemegyek a terminálba, ahol egy öltönyös fickó vár engem, és már visznek is magukkal a hajóra, ami elvisz minket Maffia Land-re. Remélem nem szúrnak majd ki rögtön, mert ugye volt az a kis balhém ott Kyouval, meg Takaval… Persze azt a két seggfejt észre sem vették, mert megint rám hárult az összes felelősség, miután azok rám hagyták, hogy kicsit tépázzam meg az ottani kaszinót is… Hát, igen, néha előfordul az ilyesmi, de belefér… Főleg nálam…
Tehát, beültet a kocsiba a tag, majd furikázunk át egész Nápolyon egy igazi maffia hintóban, sötétített üveg, meg minden, ami kell, hogy véletlenül se lássák meg az embereket, akik a kocsiban ülnek. Szép kis város ez a Nápoly, itt ez Etna lábánál, nem igaz, hogy nem fosnak az emberek, hogy egyszer kitör ez a gecinagy vulkán, aztán szopják a faszt, jól meghalnak a gecibe. Bolondok. Végül sikeresen elérünk a kikötőbe, ahol egy kurva nagy hajóra tessékelnek fel az olasz gigolók, majd elindulunk a szigetre. Egyre jobban kezdek parázni, hogy mi történik majd, de végül is arra kell jussak, hogy szarok rá, én vagyok Joe Smith, a kibaszott nagy gengszter bérgyilkos, Detroitból.
Pár órás út után megérkezünk a szigetre, leszállok a hajóról, de alig teszek két lépést, máris az én nevemtől zeng a sziget.
- Hé! Az ott Joe Smith! Te geci, most meglakolsz! – kiáltja valaki.
- Höhö, most jobb lesz, ha spurizom. – nyögöm halkan, majd elkezdek sprintelni, mint az állat, majd hirtelen egy lövés dörren, és éles fájdalom nyilall a hátamba. Összeesek, nem bírok mozdulni. A fájdalom úrrá lesz rajtam, sokkos állapotba kerülök.
~Ennyi volt? Kész? Vége van az életemnek?~ gondolom magamban, majd úgy tűnik, mintha egy filmet kezdenének vetíteni az agyamban. Elkezd leperegni előttem életem filmje. Milyen furcsa, hallottam már erről, de nem hittem, hogy ez valóban igaz…

2002. április 30. Detroit
- Hé, Joe! Hozd a 15-ös villáskulcsot, ki kell tekernem ezt a csavart. – mondja a Főnök, én pedig vígan turkálok a szerszámosládában, majd miután megtalálom a megfelelő kulcsot, odaadom neki, ő pedig elkezdi tekerni a csavart. Persze ráfújtunk két tubus WD-40-et, mert be volt rozsdásodva a cucc rendesen.
- Főnök, most mit is csinálunk pontosan? Egyáltalán, ez miféle járgány? – kérdezem furcsállóan.
- Ez? Ez egy Lada. Orosz csoda autó. És jelenleg az ablaktörlőt szereljük meg, mert a Lada ablaktörlő-visszarántó rugó mocskos egy jószág és könnyen eltörik. Kiszedjük szépen, meghegesztjük, visszatesszük és mehet is innen ez a tragacs. – magyarázza.
- De Főnök. Az ablaktörlő nem motorral működik?
- Hát, jobb helyeken igen. De ne feledd, ez egy orosz kocsi. Az orosz kocsikból kispórolnak mindent, amit lehet, valamint a villanymotor megfagyna a téli hidegben ott Oroszországban. Érdekes, hogy még nem esett szét ez a roncs. Tiszta rozsda az egész. Szar, ahogy van. – mondja kicsit bosszúsan, miután megcsúszott a keze és jól beverte a kasztni oldalába.
- Értem, és hol található ez a rugó?
- Pontosan ez alatt a csavar alatt kell, hogy legyen, ezért lenne jó, ha ez a kibaszott szar végre kijönne innen. – mondja, miközben teljes erejéből próbálja tekerni a csavart, de az csak nem akaródzik kijönni a helyéről.

2003. január 2. Detroiti könyvtár
- Te, Mark, biztos, hogy jó ötlet volt ide jönni? Nincs itt semmi, ami minket érdekelne. – kérdezem aggódóan.
- Dehogy nincs, itt van számítógép! Mindig is ki szerettem volna próbálni egyet. – magyarázza.
- Számítógép? Az meg mi a picsa? – kérdezem ráncolva a szemöldököm.
- Mindjárt megmutatom, csak figyeld. Nagyon jó kis szerkezet. – mondja örömittasan.
Majd követem Markot a könyvtár polcai közt, míg végül elérünk egy asztalhoz, amin egy tv áll, alatta pedig egy VHS lejátszónak tűnő dolog.
- Ez az, figyeld. – majd megfog egy fura kis ketyerét, és a képernyőn lévő nyíl elkezd mozogni, ahogy mozgatja azt a bizbaszt.
- Azta! Sose láttam még ilyet. – mondom csodálkozva.
- Gyere, próbáld ki! – mondja Mark, majd helyet szorít maga mellett a széken, amire leülök, megfogom azt a szart, majd elkezdem mozgatni én is. Ahogy mozgatom, észreveszem, hogy van rajta két gomb, hát meg is nyomom az egyiket, mire feljön egy másik csatorna.
- Ez az Joe! Mit csinálsz már megint? – mondja Mark a fejét fogva.
- Nem tudom, pajtás! Most mi legyen? – kérdezem.
- Mit tudom én! Csinálj valamit! – erre én elkezdem megint csak mozgatni a ketyerét, kattintgatok, mire egyszer csak bejön a híradó. Legalábbis, szerintem az lesz, mert szöveget ír, még pedig azt, hogy…
- Árvíztűrő tükörfúrógép? Az szép volt Joe, nem tudom, hogy csináltad, de megint sikerült megtalálnod a legnagyobb hülyeséget, amit egész életemben láttam. – nevet Mark. Kicsit zavarban vagyok, de én is elkezdek nevetni, nehogy már ne nevessek saját magamon.
- Mit csináltok itt büdös kölkök?! Takarodjatok kifelé! – üvölt a hátunk mögül a könyvtáros banya, mi pedig felállunk és spurizunk is ki a helyről…


Végül egyre sötétebb lesz minden, egészen addig, amíg érzem, hogy tényleg ennyi volt, eljött a halál pillanata, majd elvesztem az eszméletem…

Hirtelen felébredek egy teljesen fehér szobában. Hol lehetek? Ez a mennyország? Sosem hittem a túlvilági létben, de azért, ez eléggé kemény. Mikor a szemem megszokja a fényt, realizálom, hogy egy kórházban fekszem, gondolom lőtt sebbel, mert kurvára fáj még a hátam. Megpróbálok felülni, de hát esélytelen, majd belehalok már abba is, hogy levegőt veszek. Egyszer csak beugrik a képbe egy öreg, szemüveges, szőrös fickó.
- Aztakurva! Ki a faszom vagy te? És mit keresel itt? – ordítok a taggal.
- Endoplazmatikus retikulum. – válaszol a papa. Endoplazmatikus retikulum mi? Kurva szép neved van, mit ne mondjak.
- Tehát, kedves Endo… faszomtudja ki, miért lógsz bele a pofámba?
- Endoplazmatikus retikulum. – ó bazmeg, kifogtam egy fogyatékost?
- A kurva anyádért vagy értelmi fogyatékos te faszfej? – kiáltok neki.
- Endpolazmatikus retikulum. – mondja és közben vigyorok a képembe.
- Nővér! Van itt valaki? – kiáltom, nem foglalkozva a papamacival a képemben.
- Áh, hát felébredt? – hallom egy nő hangját, majd belibeg a képbe egy csinos kis nővérke, nagy cicikkel és leszedi rólam az öreg szarházit.
- Nos, kedves nővér, hol vagyok?
- A Maffia Land kórházában.
- Ki ez a fogyatékos?
- Ő? Hát, nem tudjuk ki ő, a Maffia Ünnepre érkezett, de leesett egy fáról, beütötte a fejét és amióta itt van, csak azt a két szót mondja, hogy endoplazmatikus retikulum.
- Nos, igen erre én is rájöttem. Mikor mehetek haza?
- Hát, legalább két hétig ágyhoz van kötve, nagyon csúnyán lelőtték… - magyarázza.
- Az fasza… És ha már ennyi ideig itt kell lennem, nem kaphatnék valami értelmes szobatársat?
- Sajnálom uram, de minden szobánk tele van. Egyébként miért lőtték le? – na, ezt a kérdést vártam.
Kb. két óra alatt elmesélem neki, hogy mi is történt, ő figyelemmel hallgatja végig a történetem, majd a végén feláll, elköszön és elindul kifelé.
- Ugye, azért gyakran meglátogat majd? – kacsintok felé, mire ő csak mosolyog és továbbmegy. Fasza, két hét ezzel az igen fogyatékossal…
- Endoplazmatikus retikuluuum.
- KURVA ANYÁD!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuna
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 124
Join date : 2011. Nov. 04.
Age : 30

Karakter információk
Család::
FV:
Pénz::

TémanyitásTárgy: Re: December 6.-ai Taka fél-e húzás   Csüt. Dec. 08, 2011 7:37 am

Csá tesó!
Mi a fene? Elég jó volt, főleg ez a gyépés, aki csak annyit tudott mondani, hogy "Endoplazmatikus retikulum" én biztos levágtam volna neki egy pofont Takaval, de sebaj. A történet megfelelő. A szavak száma (2.000 szó) megvolt, a kiírt szavak is megvoltak. Hát nem tudom még mit mondjak.
Tesó baszott jó volt!
Ugyebár, akkor ahogy megbeszéltük kivételesen 80.000 Fv-vel gazdagodik a karaktered. A posztod végén nem találtam a bőröndöt, azt meg hol hagytad? Ja hát persze, valamiből kellett fizetni a kórházat. De ugye te se gondolod komolyan, hogy minden pénzed erre ment...
Jutalmad még 20.000 Yen
Tüntesd fel az adatlapodon, de persze ezt neked nem kell mondanom Smile

_________________
By.: Decimo
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com
Ilaszior
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2011. Nov. 29.
Age : 22
Tartózkodási hely : hol itt, hol ott... jelenleg Japán

Karakter információk
Család:: -
FV: 210.000
Pénz:: 1.000 yen

TémanyitásTárgy: Re: December 6.-ai Taka fél-e húzás   Pént. Dec. 30, 2011 5:35 am

A Mikulás banda (part 1)

Sok furcsa dolgot megéltem már. És sok dolog miatt utálom a karácsonyt. De ez mindennél jobban kiborított. Mármint, adott még egy okot a karácsony gyűlöletére, és hát... a furcsa volt nem kifejezés. Ráadásul még csak eredeti sem volt a banda. Egyszer már toltak ilyet a Taxi háromban. A Mikulásos banda eljött Tokyoba.
Mint nevük is mutatja ez a banda mikulás jelmezben lófrált az utcán, és elég sok ügyben benne voltak. Nem csak raboltak, sőt azt alig tették. De elég sok csúnya gyilkossági ügyben benne voltak. Alapból nem lettem volna érintett az ügyben, és Hado sem kapott parancsot. Akkor miért léptem kapcsolatba az üggyel? -jöhetne a kérdés. Tényleg nem volt rá indokom. Csakhogy egy régi ismerősöm egy visszautasíthatatlan ajánlattal keresett meg...

***

Tizenhárom nappal korábban

Reggel van, felkelek. Felöltözök, megfésülködöm, és keresek valami kaját. Találok valami édességet, azt gyorsan bekapom. Kénytelen vagyok rádöbbenni, hogy alig van itthon kaja. Már megint. El kell majd vennem vásárolni. Szopás. Na mindegy, egyenlőre reggelitorna. Azt gyorsan letolom fél óra alatt. Igazából csak ugrálásból, fekvőből, és nyújtásból áll az egész. Ma pihenőnapom van, nem edzek Hadoval.
Fogtam a tárcámat, és lementem. A sarki bolt felé indultam, nem akartam sok dolgot venni. A lépcsőházban éppen szereltek, egy nagy darab csóka kalapáccsal vert egy vízvezeték csövet. Az egész ház visszhangzott tőle. Kellemes volt, tényleg. Gyorsan lementem, minél messzebb a zajtól. Az utcán hál isten nem volt nagy tömeg. Felpillantottam a Tokyo szerte kitett óriási tévékre, de épp reklám volt. Feliratozva. Épp valami hülye reklám ment. Barkácsreklám. Egy vízálló fúróról. A reklámon épp egy cunami mosta el, majd utána is működött. Nyilván animált az egész. Mintha létezne olyan, hogy árvíztűrő tükörfúrógép. Hülyeség az egész.
A sarki bolt előtt megtorpantam. A kirakat üvegében egy régi ismerőst véltem felfedezni. De nem, az nem lehet. Mit keresne itt? Megfordultam, és körbenéztem. Az utca kihalt volt. Megfordultam, és épp lenyomtam volna a kilincset, amikor hirtelen bevillant valami. Ebben a pillanatban lebuktam, és hátrabukfenceztem. Előkaptam egy tőrömet, és visszáján tartottam magam előtt (értsd: a hegye a könyököm felé nézett). Egy pillanattal később betört a kirakat üvege. Lángot csináltam gyűrűmön, és ököllel a földre sújtottam. Körülöttem nagyjából körben láva tört fel, többek közt a kirakat előtt is. A következő pillanatban valami hátba talált, és elrepültem. Még a levegőben megfagyasztottam mindent magam körül. Így, bár nem láttam ellenfelemet, a jég megtalálta, és megfagyasztotta. Legalábbis reméltem.
A jég egyre terjedt, és felkúszott valamin ott, ahol semmi sem volt. Fuck yeah, összejött. Egy hatalmas, kétkezes pörölyt csináltam a levegőből, és a jégbe zárt ember felé suhintottam. Ám az az utolsó pillanatban eltűnt a jég alól, és mögöttem jelent meg. A lendület vitt tovább, szétzúztam a jeget, majd orra estem. Egy kard hegyét éreztem a hátamon. Megint felsültem.
-Még mindig gyenge vagy. -hangzott a jól ismert hang fölöttem. Elvette a kardot, hátra fordultam, és felsegített. Gyorsan megöleltük egymást, majd alaposan végigmértük egymást.
-Sam! Hogy kerülsz ide? -kérdeztem meglepetten. És tényleg nem gondoltam volna, hogy itt fog felbukkanni.
Sam egy régi ismerősöm volt, és az egyetlen barátom. Nagyjából egyidősek lehettünk, de ezt nehéz megmondani, ha az ember nem emlékszik az életkorára. Harmadik, azaz ezen életemben ismertem meg. Egy-két évvel azután, hogy véget ért a második. Megpróbáltam meglopni, illúzió segítségével. Csak hát az a probléma, hogy ő is azt használ. Így lebuktam. Megvert, majd felajánlotta, hogy tanít. Sosem értettem miért bíztam meg benne. Bár ez nem igaz. Hetekig, hónapokig nem bíztam benne. Mindig tartottam attól, hogy elárul. De szükségem volt a tudására. És abból volt neki bőven. Zseni volt a srác. Pont amiatt maradtam mellette, mint most Hadonál. Mert szükségem volt a tanulásra. De ahogy teltek az idők egyre inkább megbíztam benne. Szerzett nekem munkát, és megtanított rendesen használni a képességeimet. A végére olyan lett, mintha a testvérem lenne. Állandóan ugrattuk egymást.
Egy apró, félig lerobbant tanyán laktunk. Télen állandóan hideg volt. Ráadásul a hó miatt állandóan be akart rogyni a tető egy része. Amit egy felmosó nyelével támasztottunk alá. Az ajtót is állandóan nyitogatta a szél, de a tanya közelében egy roncskocsiból kiszedtük a Ladaablaktörlő-visszarántórugót, ami ezek után úgy-ahogy csukva tartotta az ajtót. Sosem felejtem el a serpenyőben sülő patkány és egér illatát. Meglepően finom dolog. Szal a lényeg, hogy eleinte nem voltunk túl gazdagok. De jól megvoltunk. Az őrületemet persze titkoltam. Nem volt nehéz, csak akció közben tört rám, oda meg mindig magányosan mentünk. De egyszer meglátta. Néhány fickó követett, és a tanyán támadtak rám. Azt hittem itt a vég. Kitört belőlem az Igazi Állapot. Kegyetlenül megöltem mindegyiket. Épp ekkor ért haza. Ahogy ott álltam, vértől csöpögve. Nem volt kellemes látvány.
Nem futott el, nem ment el. Megkérdezte, hogy ez mi volt, én meg elmondtam neki. Árnyék suhant át az arcán, de nem szólt. Másnap eltűnt. Bíztam benne, hogy visszajön. Így is volt. Este fáradtan hazaért. Másnap megint elment, és ez így ment. Sikerült kiszednem belőle, hogy egy Verde nevű tudóshoz jár tanulni, hátha felfedez valami gyógyszert számomra. Két hónapig járogatott haza, egyre több biológus zagyvát hallottam tőle: golgi-készülék, membrán, endoplazmatikus-retikulum, mirigy, lizoszóma... semmit sem mondtak nekem. De nem zavart, örömmel hallgattam. Aztán egy nap nem jött többet. Odaköltözött Verdéhez, hogy még többet tudjon tanulni. Azóta nem láttam. Egészen a mai napig.
-Itt volt dolgom, és gondoltam meglátogatlak. Verde küldött, hogy nyomozzak a Mikulásos-banda után. Látom, azért szépen fejlődsz.
-Mi köze van Verdének hozzájuk? -a mikulásos-banda egy olyan banda volt, aminek minden tagja mikulásjelmezben követte el a bűnöket. Az utóbbi időben egyre gyakrabban megjelent a nevük.
-Gyere, sétáljunk egyet. -elindult, követtem. Ősi módszer, séta közben nehezebb kihallgatni. Tehát valami bizalmas, titkos infó.- A helyzet az, hogy a Mikulásos-banda nem találomra gyilkol és rabol. Bár kívülről úgy tűnhet, de nem. Áldozatainak kilencvenöt százalékának valamilyen kapcsolata volt Verdével. Volt, aki pénzzel támogatta, mások alapanyaggal, megint mások információkkal, volt aki dolgokat rendelt meg tőle. De, majdnem mindenkinek volt köze Verdéhez. Ami elég nagy érvágás a mesternek. Számos bevételtől úszott el az elmúlt két hónapban, és ez nagyon nem jó.
-Várj. Kitalálom. Neked kell elkapni őket.
-Igen, így van. Verde nem akarja bemocskolni a kezét. Egyúttal megkért, hogy néhány kísérleti dolgot teszteljek le neki.
-Segítsek a nyomozásban?
-Megtennéd Il?
-Naná aniki. Elvégre is tesók vagyunk. Ráadásul nekem van helyismeretem.
-Rendben. Akkor tessék... -nyújt felém egy markolatot. Penge nélkül.
-Ez mi?
-Verde kísérleti fegyvere. A szerkezet képes megszilárdítani a köd lángokat, azaz valós illúziót teremteni. A penge mindig azt az alakot ölti, amilyenre először formáltad. De, persze megcsinálhatod, hogy láng bele vezetése nélkül, tényleges illúzióként csinálsz rá pengét, ebben az esetben ellenfeleid védekeznek majd nem létező támadásaid ellen. Elméletben hihetetlen praktikus eszköz, gyakorlatban még nem próbáltuk ki. Prototípus, szal vigyázz rá. Ha minden igaz egytized másodperc alatt szilárdítja meg a lángokat, ugyanennyi idő alatt bomlik le. A nyomozás végéig megtarthatod, utána kérném vissza. Ja, és a neve Szellempenge. Minél több és tisztább lángot vezetsz bele annál ellenállóbb és élesebb. Ja, és alapból olyan erős, mint egy lángokkal felerősített penge, nem kell külön vezetni bele.
-Váó. Köszönöm, érdekesen hangzik. -gyorsan lángokat vezettem a markolatba, majd az eddigi tőreimhez teljesen hasonló pengét képeztem rajta. Egy pillanatig éreztem, hogy illúzió, majd hirtelen átlépett a valóságba. Suhintottam vele egyet, tökéletes egyensúlya volt. Nagyon apró vágást ejtettem az alkaromon. A lángoknak hála hihetetlen éles volt, és kicsordult a vérem. Nem hittem a szememnek. Verde létrehozott egy eszközt ami valósággá változtatja az illúziókat! Hihetetlen! Ezzel a technikával a ködlángosok verhetetlenek lesznek. Mondjuk egyenlőre csak egy ilyen egyszerű dolgot tudott létrehozni. De akkor is.
-Van ötleted hol kezdjük?
-Hát a megmaradt támogatói közül egy eléggé kiemelkedik. Mr. Fukushito.
-A multimilliárdos Mr Fukushito? Ő is támogatja? -Fukushito egy elég menő számítástechnikai és elektrotechnikai cég feje volt.
-Igen. Mit gondolsz kitől szerzi a chipeket? -felszálltunk a metróra, és elindultunk a cég központja felé. Csendben utaztunk, a Szellempengét már kikapcsoltam, és zsebre vágtam. A metrón a megszokott tömeg volt. Hál isten nem jött az állapot. Bár néhány ember szeme gyanúsan vörösen fénylett. Apró figyelmeztetés, hogy ne legyek sokat tömegben. Remélem nem tart soká az út.
Szerencsémre nem, két megálló múlva leszállunk. Amint leszállunk a falhoz megyek és neki támaszkodok.
-A betegséged?
-Igen. Az állapot nem szereti ha tömegben vagyok. Paranoiával társul, és látomásaim lesznek.
-Bocsáss meg, hogy ilyen lassan haladok. De ha minden jól megy egy-két év és meglesz a gyógyszer.
-Köszönöm. -hálásan tekintettem rá, életem legszebb szavait hallottam. És láttam a szemében, hogy tényleg sajnál.
-Verde felajánlotta, hogy költözz be a laborba, és hamarabb lesz eredmény.
-Ezt már megbeszéltük aniki. Nem bízok benne, és emellett nem leszek kísérleti nyúl.
-Te tudod. De nagyon nem szeretném, ha meghalnál nekem.
-Nyugi. A magamfajta bérgyilkosok számára valószínűbb, hogy egy ellenfél végez velem, minthogy a betegség. Ja, amúgy elfelejtettem említeni, de egy yakuza ősellenségnek nyilvánított engem. Egy ideje békében hagynak, de tudják, hogy úgysem megyek sehova. Szóval bármikor lecsaphatnak rám.
-Jó tudni. -mosolyodik el.- Mit tettél?
-Félreértés. Megöltem véletlen egy emberüket. Utána nekem jöttek, szal még néhányat.
-Véletlen?
-Az állapot. -elkomorodva bólintott, mindent értett.- Ne légy már ilyen komoly! Már megszoktam!
-Boccs. -megpróbált mosolyogni, de nem ment neki. Megértettem.
Tíz percet sétáltunk, mire elértünk egy fényűző étteremhez. Kifejezetten az a hely, ahová én öltönyben sem mennék be. Karót kell nyelni, és nem vakarhatod meg az orrod anélkül, hogy ne ugranának hatan oda. Nem gondoltam bele, hogy ha első életem nem ér véget, akkor most én is ilyenekben ennék.
-Nem épp ilyen helyhez öltöztem.
-És? -nézett rám mosolyogva.- Attól még illuzionista vagy, nem?
-Ja bocs, erre nem gondoltam.
-Örök hiba öcskös. -belebokszoltam a vállába, és bementünk. Közben mindketten öltönybe varázsoltuk magunkat. Amint átléptük a küszöböt éreztem a légváltozást. Egy aranytapétás, bíbor padlószőnyeges csillogó-villogó helyen találtam magamat. Meleg volt, de nem volt túlfűtve. Egy porszem nem sok, annyit nem láttunk. Sam odalépett egy pincérhez, és megmondta mi járatban. A pincér azonnal elvezetett minket.
Ekkor tűnt fel, hogy az egész étteremben csak egy asztal foglalt, ahol négy személyre terítettek. Egy vékony, de mégis izmos férfi ült az egyik széken. A másikon egy testes, kopasz. Mindketten drága ruhákat viseltek. A másik két szék üres volt. Érezésünkre felálltak, és kezet nyújtottak. Megráztuk a felénk nyújtott kezeket, majd a felkínált helyre ültünk. Tudtam, hogy az egyikük Fukushito, a másik valószínűleg a testőre, de melyik-melyik? Aztán a vékonyabbik szólalt meg.
-Üdvözlöm önöket. Mr. Fukushito vagyok, ő a testőröm, Mr. Shimaru. Hallottam, hogy Verde professzor megbízásából felkeresnek, de bevallom, egy személyre számítottam. Szerencsére a professzor alig két perce hívott, hogy egy barátját is hozza. Bevallom, kicsit modortalannak tartottam, hogy bejelentés nélkül beesik. Bocsássák meg őszinteségemet.
-Bocsásson meg Mr. Fukushito. A helyzet az, hogy Ilaszior egy régi ismerősöm, és teljességgel megbízható. Itt él Tokyoban, és véletlen összefutottam vele. Megkértem, hogy segítsen a munkámban. Remélem nem nagy teher.
-Ugyan, dehogy teher. Csak meglepett, ennyi az egész. Egy ember nem teher számomra. Pláne azok után, hogy kibéreltem az egész éttermet. Viszont azt eddig senki sem árulta el, hogy mi az ön úgynevezett munkája. Csak azt, hogy Verde küldte, és bizalmasan akar tárgyalni. -levágott egy darab steaket, a szájába tette, majd ízletesen megrágta. A gyomrom megkordult. Hiába, éhes voltam. Úgy nézett rám egy pillanatig, mintha épp az anyját szidtam volna, majd hirtelen felnevetett.- Elnézést, bocsássák meg udvariatlanságomat. Pincér! Pezsgőt és steaket az uraknak! De gyorsan!
Sam megvárta míg kihozzák a kaját, és csak utána kezdett bele.
-A legtömörebben... aggódunk a biztonsága miatt uram. Bizonyára hallott a Mikulásos-bandáról. A gyilkosságaik nem véletlenszerűek. A professzor támogatóit és megrendelőit támadják. És a professzor félti az ön életét.
-És ezáltal a bevételét.
-Így van uram. Az ön halála hatalmas érvágás lenne. Az eddigi károk egy-két jelentéktelen kutatás elhalasztását eredményezte csak, de az ön halála minden kutatást alapjaiban megrázna. És ezt szeretnénk elkerülni.
-Szóval testőrködni akarnak? Miből gondolják, hogy többet nyújthatnak ketten, mint az összes őröm együtt?
-A professzor jobban felszerelt minket. Továbbá két percünkbe telni ártalmatlanítani az ön őreit. Az összeset. Mind a kétszázhúszat.
-Kétszázhúszonkettőt. Most vettem fel kettőt. -ennek ellenére látszott, hogy nem tetszik neki amit Sam mondott.
-Elnézést. Úgy látszik ez az információm elavult. Ettől független két perc lenne. Vagy annyi sem. Sajnálom, de képzettebbek vagyunk.
-Talán. -ráncolta össze a homlokát. A gazdagok nem szeretik, ha egy szegény azt mondja, hogy valamiben jobb nála.- De talán nem.
Sam már válaszolni akart, de nekem elfogyott a türelmem. Gyűrűm felfénylett, vállamból egy harmadik kéz nőtt ki, majd még egy. Az egyik torkon ragadta Mr. Fukushitot, a másik egy pisztolyt szegezett az őrének. Fél percig farkasszemet néztem Fukushitóval, majd eloszlattam az illúziót. Levegőért kapkodott, az asztalra rogyott.
-Ez... ez meg mi volt?
-Bocsásson meg, csak egy egyszerű szemléltetés. Sam és én is képesek vagyunk illúziókat létrehozni. Elég hatásos nem gondolja? -leesett az álla. Szemléltető nélkül valószínűleg olcsó trükknek tartja, de így elég mély benyomást tett rá a dolog.
-Rendben van, velem jöhetnek. De vigyázzanak magukra!


to be continued, de már majd rendesen a történeteknél...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gray Shadow
Felhő
Felhő
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2011. Aug. 02.
Age : 24
Tartózkodási hely : Olaszország és Japán közt ingázva

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 310.000
Pénz:: 59.498 yen

TémanyitásTárgy: Re: December 6.-ai Taka fél-e húzás   Pént. Dec. 30, 2011 11:47 pm

Karácsonyi kiruccanás, avagy miért részeg a Mikulás.

„Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom,
Ha kisült már ide véle, hadd egyem meg melegében.”
Énekhang szállt a városban. Az év, a legszebb keresztény ünnep időszakában járt, vagyis már a vége felé. Az utcák nappal kis csomagokat cipelő emberekkel volt tele, a házak ízléstelen díszekkel voltak felöltöztetve. Télapókkal, rénszarvasokkal, hóemberekkel, manókkal és óriási cukorkapálcákkal. Viszont éjszaka az egész város gyönyörű kis lángokban ég. A karácsony varázsa minden házban jelen volt. Béke honolt mindenhol, még a maffiacsaládok se vetélkedtek. A plázák megteltek vásárlókkal, álmikulásokkal és óriási karácsonyfagömbökkel. A karácsonyi vásáron finom forralt bor illata szállt a frissen sült mézeskaláccsal keveredve. A téren lámpák helyett fáklyák világítottak, az emberek a fabódék melletti nyílt tűz mellett beszélgettek. Az emberek, főleg idősekk fiatal gyerekek társaságában, történeteket meséltetek, kakaót ittak. A generációk miden tagja hirtelen egy nagycsalád lett. A kocsmákból részeg dalok szóltak, míg a józanok házról házra jártak fizetségért. Hideg szél fújt. Hópihék szálltak alább az égboltból. Lassan-lassan mindent beborítottak. A munkások sürgölődtek leszórni sóval az utat, hogy ne jegesedjen le. A tér közepén létrával és kis emelőgéppel díszítik a város karácsony fáját. Üres ajándék dobozokat tettek a fa alá és erősen világító csillagot a fa tetejére.
A lány a fejét a vállamra döntötte, majd egy mélyet sóhajtott. Hosszú, gyönyörű haja a derekáig ért, csillogó hópelyhek ékesítették. Becsukta szemét. Már-már elmúlt éjfél, mi még mindig a vásáron lődörögtünk. Velencében a karácsony előtti napon az emberek egészen hajnalig mulattnak. Mi se tettünk máshogy. Körbe jártuk a várost, a félig befogyott lagúnákon vágtunk át.
- Érzed ezt? Vaníliacukros kifli illatát érzem, Kislány korom óta nem ettem. –mondta ellenállhatatlan kislány szemekkel. Nem tudtam, hogy csinálja, de a pillantásával mindig rávett bármire, olyanra is, amit nem akartam. A zsebembe nem sok pénz volt. 600 euro körül. Ebből kellett megélnem egy darabig olaszba, míg nem kapok munkát.
- Kérsz hozzá valami innivalót? – kérdeztem. Mindennél jobban szerettem, nem akartam őt is elveszteni, mint Chikaot vagy az elérhetetlen Elinát. Nem tehetek róla, szerettem az olasz nőket, hiszen a vérem innen származik. Bár a tudat, hogy pár kilométerre voltam a családi házamtól, megrémisztett. Rossz érzés, hogy életem szerelmét nem mutathattam be a családomnak.
- Hát talán egy kis forró kakaó jól esne. – megölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Felálltam és elindultam az árushoz. Köszöntem. Láttam a leheltemet a bódé lámpájának fényében. Átvettem a frissen sült süteményt és a meleg kakaót és fizettem. Kezemet felmelegítették a finomságok, míg a padhoz értem. Leültem mellé, majd átnyújtottam. Elkezdte majszolni, mint egy kis macska. Egy bizonyos szögből tényleg olyan volt, mint egy cica. Az evésen kívül, semmit se szokott elsietni. Nála az egy órás késés alap. Képes mindenféle részlet miatt visszafordulni és rendbe hozni. Vonatkozik a sminkjére is, ami mindig visszafogott, de hibátlan.
- Ez finomabb, mint az a majonézes-csokis csiga, amit tegnap vettél nekem.- vette a szememre. Szeretett lelkiismeret furdalást okozni.
- Sajnálom, nem tudhattam, hogy azok a szemetek meg akarnak viccelni.- mentegetőztem. - Féltékenyek voltak rám. Csak nekem van olyan mázlim, hogy egy angyallal randizzak.
- Gray, ne szerettem, ha ennyire bókolnak. Sose tudok mit mondani rá.
- Mihez kezdjünk. Mindjárt éjfél.
- Jól van nagy papi. Nem kell félni.
- Nem félek, csak fáradt vagyok.
- Csak tudnám mitől. Nincs semmid, csak egy szállodai szobád.
- Képzeld, van munkám, csak épp nincs fontos teendőm. Sok az ember és kevés a meló.
- Akkor a helyedben félnek, hogy ne rúgjanak ki.
- Miért rúgnának ki a családomból?
- Mert a Vongola szánalmas. Enma-kun nem tudom miért bízik meg abban semmirekellőben.
- Amiért én az anyósomban.
- Ne vedd szádra az anyámat, te szemét.
- Szeretlek. – jelentettem ki és csókoltam meg. Visszacsókolt. Átöleltem, majd közelebb húztam. Hosszú, szenvedélyes csók volt. Eltolt magától. Nem akart többet, mert félt, hogy a nővérre kinyír engem. Elképzelhető, hogy megtörténik. Ő Shimon család egyik tagja, Sose láttam még, de elég sok dolgot meséltek már róla. Keménykezű, hidegvérű, erőszakos nőszemély. De a húga más. Szerencsémre.
Miután végeztünk elindultunk hazafelé. Lassan sétáltunk a szállingózó hó alatt. Átkarolt. Nem volt kedvem sietni. Elmentünk egy áruház mellett, ahol különleges, egész estés nyitva tartás volt. Az ajtó előtt kézi faragású fa jászol volt. Bentről meleg és zeneszó áradt. Vidám emberek nevetése hallatszott. Kint koldusapó kolomppal üdvözölte a karácsonyi jó szellemet, Bűzlőt a bagó szagtól és a nehéz napoktól.
- Menjünk be, légy szíves. – kérlelt. Nem volt kedvem se nemet mondani, se bemenni. Szereti az ajándékokat és ma már sok mindent vettem neki.
- Nem szeretnék. Fáradt vagyok. Aludni szeretnék. – válaszoltam. Dühös arcot vágott. Ellökött és összefonta a kezét.
- Olyan bunkó vagy. – kiabálta, és sarkon akart fordulni, de megfogtam a kezét, majd közönnyel a szemébe néztem.
- Nem mehetsz el. – rántottam vissza.
- Engedj el, te barbár. – kiáltotta, majd teljes erőből pofon vágott. Elrohant egyedül az épületbe. A viszonylag nagy tömegben nyomát vesztettem. Hiába mentem utána, nem láttam se merre. Az épület négyszintes volt, bár merre lehetet. Azt hittem, hogy a csokoládé boltnál fogom megtalálni, miközben bánatát öli egy nagy táblába, de nem volt ott.
~ Hol van ez a lány? - mérgelődtem magamban. ~ Kár volt elhoznom. Állandóan, megsértődik, ha nem az van, amit ő akar. Néha nem tudom, hogy miért jöttem össze vele.
Műhóval, boával, csillaggal díszített kirakatok mellett mentem el. Nyüzsgött az egész csarnok. Fülsüketítő ricsaj ilyen későn. Én csak könnyed léptekkel haladok tovább az ismeretlenbe. Elsétáltam egy bár előtt, ahol éktelen nagy kiabálás volt, a kinti viszonyokhoz képest is. Egy piros mikulás csapkodta a fejével egymás után többször az asztalt. Dőlt belőle a pia szag. Szakállában ételmaradékok. Kezében szétlapított csengettyű. Arcán ráncok jelentek meg. Görnyedt volt a háta. Komoly gondjai lehetek arckifejezéséből ítélve. Sorra döntötte le egymás után a vodkákat. Dülöngélt a bárszéken. Motyogott az orra alatt. Bementem a bárba. Elhajoltam egy repülő sörös üveg elől és leültem a nagypapi mellé. Halk pityegést hallottam a háttérből. Miklós megivott még egy pohárral, aztán felém fordult.
- Mi a f****** akarsz majomarcú? Nem látod, hogy van jobb dolgom is annál, hogy veled beszéljek.
- Részegre inni magát?
- Nem értesz te semmit.
- Azért megpróbálnám.
- Mi a jó b**** f********* dumálsz te? Azt hiszed, hogy idegenek elmesélem, hogy elrabolták az unokámat, rám meg egy bombát szereltek, ami bármikor felro… - kínos néma csend. – A p****ba. Elszóltam magam.
Fölemelte a poharát majd kiürítette.

- Te kis néger. Hogy nyelnél gumicsontot és mosnál wc kefével szájat. Hogy az a ****** ****** ******** ********* ********** *********** ************ ********* ***********!!!!!
A világ talán leghosszabb káromkodását hallhattam élőben. Az öregember elégé ittas volt, így hát elnéztem.
- Meg kell, hogy öljelek. Ha megtudják, hogy tudsz róluk, megölik őt. – benyúlt a kabátja alá, mire én is megvillantottam a Glock-omat.
- Ne olyan gyorsan. Nekem is van valami a karácsonyi csizmámban. Nem akarom lelőni önt. Kitől retteg ennyire?
- Mit érdekel az téged?
- Nem szerettem a gyermekrablókat.
- Fura egy kölyök vagy te. Komolyan miért érdekel téged?
- Mellékes. Meséljen, miért rabolták el a kislányt, és miért van magán bomba?
- Egyszerű, mint az egyszer egy. Bosszú. Beképzelt, egoista bolondok. Azt hiszik övék a világ. Gyűlölik a konkurenciát, és bármit megtesznek a területükért. Embert rabolnak, zsarolnak, lopnak, tombolnak, garázdálkodnak. Ők a pokol szolgái.
- Kikről beszél?
- A pláza tépapókról.
Értetlenül néztem.
- Pláza télapók? Komolyan beszél? Ezt mind télapók tették?
- Csecsemő vagy? Azt hiszed, hogy az élet habos tort? Tudod te, mennyit lehet kaszálni a télapó bizniszben. Milliárdokról van itt szó fiam. Mikulásokra mindig szükség van télen, a bérleti díjon kívül még az adomány pénz is bejön. Tudod te mennyi pénz az? Ezért álltam be én is. Kolduló mikulás lettem. Olyan, mint egy egyszemélyes vállalkozás. Csakhogy rossz helyen kezdtem bele. Minden nap kint álltam az utcán és jó kívánságokat mondtam a segítőimnek. Aztán minden rosszra fordult. Két-háromnaponta megvertek. De az unokám miatt folytattam. Egy nap azonban elrabolták és váltságdíjat követeltek. Bombát akasztottak rám, hogy véletlenül se hívjam a rendőrséget.
Az apó sokáig beszélt és beszélt, már majdnem halálra untam mikor végre befejezte mondani valóját. Azt kértem mondja el mi történt, erre az egész életét elmesélte.
- Éjfélig kell egy millió eurót odaadnom, de még azt is elittam, amit összeszedtem. Szörnyű nagyapa vagyok. – sírta el magát. Elégé kínosan éreztem magam.
- Az biztos. – nyugtattam meg. – De segítek magának, mert unatkozom.
- Mégis, hogy?
- Szeretek lövöldözni.
- Értem, de ez most, hogy jön ide?
- Szeretek…. lövöldözni.
- Értem már. A bombával mi lesz?
- Kinyomod a gameboyt és kiveszed az elemet.
- Hm?
Fogtam és letéptem róla a műanyag világító vackot. Kamubomba. Az öreg nem ismerhette fel. Ezzel járt napokig. Biztos dilisebbnek hitték, mint eddig. Szerencsétlen fél nótás. Szépen elbántak vele.
- Mégis, hogy tervezed a harcot? Rengetegen vannak. Tele van velük az épület.
Kisétáltam a folyosóra és körbe néztem, Csak most tűnt fel, hogy szinte minden bolt előtt állt egy mikulás. Mindegyiknél puttony volt és kolomp.
- Mi lenne, ha bele kezdenénk.- javasoltam, majd a korláthoz vonszoltam. – Ő itt van a plázában?
- Igen. Ott a szökőkúttól nem messze. Ott van a főmikulás trónja. Zöld nyalókák állják körül.
- Azok nem manók?
- Nem mindegy. Mi a terved?
- Leugrok. Lövöldözni kezdek. Utánam jön lifttel és kihozza a kis lányt onnan. Nem nagy ügy.
- Ez a terved. És ha megsérül a drágám.
- Csináltat egy másikat. Siessen, kezdem.
Fogtam magam és leugrottam a negyedikről. Zuhantam. Éreztem, ahogy a levegő átáramlik a testemen. Leszaggattam egy karácsonyi szalagot és belerohantam a felfújható ugráló várba. Leeresztett. Nagy nehezen kikászálódtam. Mindenki aggódva vagy furán nézett rám. Elővettem a pisztolyom és lelőttem egy dagadt piros pontot, aminek hatására sikoltozni kezdtek az emberek. Mindenki menekült. Kivéve az ünnepi banda tagjai. Minden emeletről dühös világító szemek néztek le rám. Némelyik kezében egyszerű lőfegyver, de némelyiknél thompson volt.
- Engedjétek el a kis lányt vagy megbánjátok. – mondtam.
- Ki a fene vagy és miért hallgassunk rád? – kérdezte egy fehér szakállas nő.
- Maga kicsoda?
- A keresztanya, télanyó.
- Idáig értem, de mért van szakálla?
- Hogy a gyerekek ne féljenek tőlem.
Teljesen összezavarodtam ettől a nőtől.
- Én jobban félnék egy szakállas nőtől, mint bármilyen más dologtól.
- Fogd be. Lőjétek le ezt a hülyét. – kiabálta, mire több száz golyó süvített felém. Késő volt már ahhoz, hogy elkerüljem. Becsuktam a szemem. Hirtelen jeges szellőt éreztem a hátam mögül. Semmi nem történt. Megfagyott az izzadtságom. Kinyitottam a szemem. Hópihék szállingóztak körülöttem.
- Végre, hogy megérkeztél szívem.
- Már nem kell színészkedni, faszfej, Megtaláltuk őket.
- Mi tartót idáig és miért kellett eltűnnöd szó nélkül.
- Mert untam már a szánalmas képedet.
- De legalább a lövésemet meghallottad.
- Jah, kösz, hogy jeleztél. Így még van időm learatni a babérokat.
- Nem vitted túlzásba a fagyasztást. Hagyhattál volna nekem is pár embert. – mondtam. Körbenéztem. Az emeletek lévő mikulások teljesen jégbe fagytak, a szökőkút is teljesen megfagyott.
- Ki ez a szörnyeteg. – kérdezte télanyó.
- Ez a kérdés már rég egy lerágott gumicsont. Nem érdekes. – mondtam, mire a fagykirálynő támadásba lendült. Követtem. Együttes ütéssel kiütöttük a vén banyát.
- Gray, ez nálam maradt kapd el, míg ki nem dobom. - Kiabálta, majd odadobtam nekem a kardomat. A heves hullámokkal* söpörtem el a golyókat és a télapókat. Néhányat megcsonkítottam és kettévágtam. Szegény kislányt nagy nehezen ki menekítettem az ördögi koboldoktól, akiknél machete volt. Odavittem a lifthez, ahol a nagyapja várta. Átadtam, majd fedeztem őket, hogy elmenekülhessenek. Szép kis vérfürdőt rendeztünk. Folytattam a mészárlást. Özönlöttek minden honnan. Fura érzés volt mikulásokat aprítani karácsony előtt nem sokkal.
Folytattam az utam a szökőkúthoz. Csak úgy hullottak a csilingelő sapkák.
Nagy nehezen végeztünk velük. Mindenhol piros kupacok hevertek. Kint rendőrségi sziréna szólt. Emberek és fényképezőgép kattogást hallottam. Lihegve álltunk egymás mellett.
- Hehe. Én nyertem Agnes.
- Ne hívj ezen a néven. Hívj Amanenak. Utálom azt a nevet, amit a szüleim adtak nekem. Gyűlölöm.
Hirtelen kinyílt az elektromos ajtó és egy kalapos férfi lépett be az ajtón. Grecco volt az, aki bevezetett a maffia világba.
- Gray, Ms. Suzuki. Köszönjük, hogy felszámolták ezt a bandát. – mondta mire hirtelen pofon vágtam. – Héj, nem meg mondtam, hogy bebeszéled magadnak el fogod viselni ezt az egész színjátékot.
- Nem sok kedvem van egy lánnyal együtt dolgozni. Egyszerűbb lett volna egyedül.
- Ebben legalább egyetértünk. – mondta önelégülten. – Hol van a pénzem.
- A svájci számládra már átutaltuk. Köszönjük a segítséget. – mondta mire faképnél hagyott minket.
- Gray. Te nem kértél pénzt érte, hanem szívességből csináltad. Azért én felajánlanék egy beugrós állást a rajtaütő csapatomnál. Ha érdekel, hívj ezen a számon. – nyújtotta át a névjegyét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theshinobislife.hungarianforum.net
Tsuna
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 124
Join date : 2011. Nov. 04.
Age : 30

Karakter információk
Család::
FV:
Pénz::

TémanyitásTárgy: Re: December 6.-ai Taka fél-e húzás   Szomb. Dec. 31, 2011 9:09 pm

Ilaszior:
Kíváncsivá tettél. =D Rohadtul kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatás. Hát sok sikert hozzá x)
  • 2.000+ szó megvan
  • 7db szó kipipálva.

Már csak az van, hogy megkapd az érte járó jutalmat. Sajnálom, de megvan kötve a kezem. Pedig szívesen adnék érte több Fv-t, mint ígértem, mert tényleg nagyon tetszett ez is =) De hátha, nem akkor nem.

Jutalmad: 30.000 Fv és 5.000 Yen.

****

Gray Shadow:
Hú, egy álbarátnő? Hát nem tudom, elég furcsa volt, de ez is tetszett. =P A történet kerek egész, nem tudom, hogy a tépapó elírás-e vagy sem. Ki tudja. Lehet, hogy a részeg élapó nem tudott már beszélni. (A pláza tépapókról) A kaland igen is tetszett, na de...
  • 11 db szó, rendben!
  • 2.000 + szó, rendben!

Jutalmad: 60.000 Fv és 5.000 Yen.

_________________
By.: Decimo
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: December 6.-ai Taka fél-e húzás   

Vissza az elejére Go down
 
December 6.-ai Taka fél-e húzás
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték :: Off :: Megbízások :: Über-akciók-
Ugrás: