Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték
Elköltöztünk: http://khr-szj.hungarianforum.com/


KHR szerepjáték az Anime és a Manga alapján! Légy te is a maffia tagja és védd meg a családod!
 
HomePortal*Gy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Maffia Ünnep, december 6.!

Go down 
SzerzőÜzenet
Superbi Squalo
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2011. Oct. 15.
Age : 23
Tartózkodási hely : Szemtől-szemben az ellenféllel

TémanyitásTárgy: Maffia Ünnep, december 6.!   Hétf. Nov. 21, 2011 7:14 am

VOOOOOOOOOOOOI! Ti kis senkiházi maffiózópalánták! Megkezdődik a különleges ünnepi Über... Na, mitek? KALANDOTOK, így van!

Tehát, mindenki, aki részt akar venni, annak nincs más dolga, mint a majd lent kielemzett témában írjon egy kalandot, de ennek a kalandnak kicsikét más szabályai lesznek, tehát.
Minimum 2000 szavas legyen, ez az egy módosítás van, de ennek örömére, hogy megerőltetitek magatokat, másfélszeres TP jutalmat kaptok, valamint mindannyian kaptok fejenként 50. 000 yent, csak, mert ilyen kedves vagyok.

Szóval, a feladat az, hogy mindenki felébred december 5.-én reggel és kap egy levelet, amelyet felbont.

Kedves XY (Ide a saját nevetek írjátok)!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:

Bermuda Von Vichtenstein

UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.


Nos, srácok, tehát a helyzet adott, azt kell leírnotok, hogy hogyan próbáljátok teljesíteni az akadálypályát. Rengeteg veszéllyel kell szembenéznetek majd, ezek közül pár:

  • Csapdák

  • A Maffia Land személyzetének gyengébb emberei

  • Hóember formájú robotok (nehéz legyőzni őket, kb. egy szinten van az adott játékossal)

  • Az aktatáskák csak bizonyos lángokkal nyílnak ki, mint a dobozok, ezek is okozhatnak némi problémát.


Olyan nincs, hogy valaki mindent szerencsésen elkerül, mert a szervezők műholdról figyelik a versenyzőket és egyénileg küldik rájuk az ellenfeleket, vagy aktiválják a csapdákat.

Akár össze is foghattok, de akkor meg kell írni minden össze fogó játékosnak a posztot.

Azt is írjátok le, hogy miután megszerzitek az aktatáskát, vagy miután Colonnello kiment titeket, hogy mit csináltok, hogy léptek le, mikor nyitjátok ki a táskát, amiben gondolom nyilvánvaló, hogy az 50. 000 yen jutalmatok lapul.

Az irományokat ide, ebbe a posztba várom, nem kell jelentkezni, csak a kész kalandot tegyétek be legyetek szívesek!

A Maffia Land szigetét különböző drága trükkökkel a családok ilyenné alakították, csak a verseny idejére.

Tehát, jó munkát kívánok mindenkinek!

Ne felejtsétek, a lényeget: határidőtök december 6.

(December 6-tól gőzerővel kezdek neki az értékelésnek, lehetőségeimhez mérten, efelől majd egy kis türelmet kérnék.)

_________________


A hozzászólást Superbi Squalo összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 21, 2011 7:36 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Superbi Squalo
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2011. Oct. 15.
Age : 23
Tartózkodási hely : Szemtől-szemben az ellenféllel

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Hétf. Nov. 21, 2011 7:30 am

Tehát, ismétlem magam:

Az irományokat ide, ebbe a posztba várom, nem kell jelentkezni, csak a kész kalandot tegyétek be legyetek szívesek!

Tehát, mégegyszer megkérek mindenkit, hogy ne írja ide, hogy jön, csak a kész írásokat tegyétek be! Köszönöm!


[így törlöm Hado és Taka posztját is]

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ilaszior
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2011. Nov. 29.
Age : 22
Tartózkodási hely : hol itt, hol ott... jelenleg Japán

Karakter információk
Család:: -
FV: 210.000
Pénz:: 1.000 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Vas. Dec. 04, 2011 2:39 am

haha enyém az első poszt! na akkor:


Reggel van, fáradtan felkelek. Kidörgölöm az álmot a szememből, és lemegyek a postaládámhoz. Egy másik fickó is van ott, asszem eggyel felettem lakik. Nem igazán izgat. Kinyitom a ládát, és meglepetésemre egy levél van benne, amit furcsa pecséttel nyomtak le. Felmegyek, nézegetem a levelet. Bemegyek a szobámba és felkapcsolom a lámpát. Leülök az ágyamra, és felbontom a borítékot. Egy repülőjegy van benne, és egy levél.

Kedves Ilaszior!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:
Bermuda Von Vichtenstein


UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.


Okéééé. Akkor most gondolkodunk egy picit. Ki ez a Bermuda von Vichtenstein? Nem tom. Lehet, hogy álnév. Vasszeg több maffiózó is kapott ilyen levelet. Fasza. Akkor van esélyem erős arcokkal harcolni. Akkor azt hiszem megyek. De lehet hogy csapda. Hát... nem, nem hinném. A Vindice nem hinném, hogy le akarna csukni. Szal minden oké.
Zsír. Akkor irány a reptér. Na várjunk csak. Hogy fogok én fegyvert vinni? Mármint... a reptéren biztos vannak fémdetektorok. Márpedig fegyver nélkül kizárt, hogy elmenjek. Na nézzük csak azt a jegyet. Áhá, megvan. Magángép a VIP szektorból. Zsír. Na akkor indulás.
Egy pillanatig elgondolkozok, hogy nem kéne-e táskát vinnem. Majd rájövök, hogy nincs mit beletennem. Ez van. Lecsekkolom a tőrök éleit, és kifogástalannak találom őket. Oké. Akkor tényleg nyomás.
Kimegyek, és elindulok a reptér felé. Na várjunk csak. Az tömegközlekedést jelent. Na azt nem. Megőrülnék tőle. Akkor inkább taxival megyek. De az pénz. Na akkor mi legyen? Végül a taxi mellett döntök. Kimegyek a főútra, és leintek egyet. Megáll, beszállok.
-A reptérre. -mondom, majd becsatolom a biztonsági övemet. A fickó bólint, és elindul. Igazi japán sofőr. Egy szót sem szól, csak megy. Két óra alatt vagyunk ott, mert dugóba kerültünk a belvárosban. Leperkálom neki a fizetést, majd megyek. Az igazság az, hogy egy vasam sem volt, szal illúzióval fizettem. Majd rájön. Nem mondom, olcsó volt. Pláne így.
A VIP kapuhoz megyek, és felmutatom jegyemet. A csávó meglepődik, gondolom nem így képzelik el a VIP vendégeket. Biztos valami gazdag, elkényeztetett csemetének néz. Bólint, beenged. Puszta szórakozásból, és mint gyakorlás, hülyülök egy kicsit a mellettem lévő kapu átvilágítójánál. Álló fickóval. Ennek következtében szerencsétlenje úgy látta, mintha az utas kézipoggyászában kész fegyverarzenál lenne. Azonnal megállt, és kinyitotta a táskát, miközben átkutatták a fickót. Persze nyilván nem volt semmi nála.
Oké, gonosz kis tréfa volt, de vicces. Mármint, furcsa humorom van. De jól esett. És sosem árt a gyakorlás.
Bementem a váróba, a legnagyobb meglepetésemre a felső szomszédom és barátnője volt ott. Kicsit nagyot néztem, majd eszembe jutott, amikor hullákat találtam eggyel feljebb. Ezek szerint ők voltak. Ő is észrevett, láttam rajta a meglepődést, de mosolya mögé rejtette.
-Jó reggelt. -köszön oda.- Hogyhogy itt látom kedves szomszéd?
-Hagyjuk már. Mindketten tudjuk miért vagyunk itt. Mert levelet kaptunk a vindicétől.
-Ezek szerint jól sejtettem. Tényleg Maffiózó. Melyik családhoz tartozik?
-Szabadúszó vagyok. Te?
-Chiavarone. Ő pedig a társam Liselotte.
Ezzel le is tudtuk a beszélgetést. A repülő fél óra múlva indult, csak mi voltunk rajta. Kellemes kis jet volt, luxus kivitelben. Nem volt sok kedvem velük beszélgetni, inkább filmet néztem. Aztán aludtam egyet. Kicsit sokáig repültünk. Nem szeretem a hosszú utakat. Ráadásul éreztem, ahogy egyre nőtt a gyilkolás iránti vágyam. Volt egy olyan érzésem, hogy vérfürdőt rendezek. Ha lehet.
Megérkeztünk, kimentem a reptérről. Még sose jártam Maffia Land-en, teljesen lenyűgözött. Hallottam már róla, ki nem, de látni teljesen más. Igazából nem sokat tudok róla. Tudom, hogy egy mesterséges sziget, ami a családok összefogásának hála jött létre. Tudom, hogy minden maffiózó imád ide járni nyaralni, mert egy kész luxus az egész. De többet nem igazán.
Hát most itt van. Láthatom. Megnézhetem. És a véleményem... NAGYON ZSÍR! De tényleg, kurva jó. Szállodák, vidámparkok, casinók, és hó mindenütt. Éttermek, karácsonyi díszítés. Na igen, az utóbbi kimaradhatna.
Meglepően sok ember van itt. Gondolom másokat is hívtak erre az eseményre. Mint egy nagy maffia találkozó. Na igen, szinte rögtön szembe is találom magam egy plakáttal. A verseny egy hétig tart, minden nap lehet indulni, de maximum csak egyszer. Nincs sok kedvem vacakolni, és egyébként is le vagyok égve. Úgyhogy elindulok a megadott helyre. Tíz- tizenöt ember vár már ott a versenyre. Leülök a teremben, és várok. Öt perc múlva nyílik az ajtó, és egy vindice tag jön be.
-Üdvözlöm önöket a mai versenyen. Mindannyian tudják, hogy miről szól a verseny. De először is, egy két információ. Nem ajánlom, hogy megszegjék, vagy huzamosabb ideig fognak nálunk vendégeskedni. És most nem erre a szigetre gondoltam.
-Szóval, a cél az, hogy a sziget egyik végéből átjussanak a másikba az erdőn keresztül. Aki elhagyja a kijelölt területet az kiesett. A túloldalon elrejtünk napi ötven táskát. A táskákat, a dobozokhoz hasonlóan, csak gyűrűvel lehet kinyitni. Méghozzá mindegyiket egy adott lánggal. Ha nem jó a lángod hagyd ott, és keress másikat. Szabadon alkothatnak csoportokat, minket ez nem érdekel. De ha ketten vagytok akkor két táskát kell keresnetek. A táskában, mint a levél is említi, a jutalom van. Méghozzá ötvenezer yen! -oké nem mondom, nagy összeg.
-Mindenki kap egy karperecet. Ebbe nyomkövetőt tettünk, ha valaki elhagyja a területet akkor automatikusan jelez. Emellett van rajta egy vészjelző. Ha megnyomják, mert túl nehéz a feladat, akkor Colonello, az eső arcobaleno értük megy, és kiviszi önöket. Ebben az esetben vigaszdíjban részesülnek. Emellett van rajta egy „iránytű” is, ami jelzi, hogy merre vannak nagyjából a táskák.
-Ja igen, az akadályok. Csapdák, a személyzet tagjai, akiket lehetőleg kérünk nem nagy számban megölni, és még egy-két speciális ellenfél. De majd meglátják. Ja, és amennyiben gondolják, egymás ellen is harcolhatnak. A testi épségükért felelősséget nem vállalunk. Jó szórakozást! -mondja, majd kimegy. A fal félrecsúszik, és egy ajtó jelenik meg. Kitárul, mögötte az erdő. Oldalt egy automata karperec adagoló.
Felállok, és elindulok. A gép a kezemre nyomja a karperecet, közben agyam zakatol. A személyzet tagjai... hát ez húzós. Mármint tényleg nem kéne nagyon megölni őket. De kell a pénz.
Belépek az erdőbe, a hó ropog alattam. Még jó hogy bakancsom van. Nem ázik be. A fák egyre sűrűsödnek, és a fényviszonyok is romlanak. De mindenütt hó van. Szép látvány. És nem is annyira vészes, mint mondták.
Egyszer csak megbotlok egy gyökérben, hallom ahogy roppan alattam. Sőt, mintha pittyenne is egyet. Előreugrok, épp időben. Mögöttem felrobban a talaj. Taposóakna. Ötletes. Ráadásul a hótól nem látszik. Ebbe tényleg bele lehet halni.
Fekszek a hóban, nem mondom, hogy jól esik. Hideg. És bemegy a pulcsim alá. Nem kóser. Egyszer csak suhanást hallok, automatikusan félregurulok. Felállok, egy adag hógolyó csapódott be az előbbi helyemre. De valami kivillan a hó alól. Gránátok! Gyorsan arrébb rúgom őket, beleszállnak egy fába, és felrobbannak. Öt perce vagyok bent, és kétszer majdnem meghaltam. Au. Ez nem jó kezdet. Tovább megyek, az iránytű mutatja az utat.
Negyed órája megyek, amikor hirtelen megtorpanok, egy kifeszített damilt látok magam előtt. Előveszem két tőrömet, és ollószerűen elvágom. Kettéválik, ezt a csapdát megúsztam. Gondoltam én, de ahogy előrelépek megbotlok egy másik damilban. Egy fa odvából hirtelen egy géppuska jön elő, és lőni kezd. Oldalra ugrok, nekitámaszkodok egy fának. Egyszer csak csipogást hallok, és felrobban a fa. A detonáció előrelök, elterülök a hóban. Hál isten nem súlyos, de vérzik a hátam. Egy adag havat lapátolok rá, a hideg csökkenti a fájdalmat. Remélem, hogy közel vagyok, mert ez már kezd egyre durvább lenni.
Mintha csak erre várt volna, egy robot jön elő egy fa mögül. Furcsa, hóember formájú. Nem is jön, az alsó gömb forog, így közlekedik. Karjai hosszú, elnyújtott gömbökből állnak. Előre emeli az egyik kezét, és egy géppisztoly csövével nézek farkasszemet. Nem szép látvány. Oldalra ugrok, és eldobom a tőrömet. Félreüti a másik kezével, gyorsan visszacsévélem. Gyors. Hirtelen kinyílik a mellkasa, és rakétákat lő. Félreugrok, de a köcsögök követnek. Befutok a fák közé. Tök jó, a rakéták a fába csapódnak. Király. Akkor maradt a robot.
Illúzióhoz folyamodok. A robot alatt hirtelen láva tör fel. De hiába, a robotnak meg se kottyan. Nem igazán értem miért. Hiszen... Hirtelen rádöbbenek, mekkora őrültség. A robotok másképp érzékelnek mint mi. Ha nem verem át a közpinti irányító egységet, hogy a hőmérő olyan értéket küldd, vagy nem verem át, hogy nincs keze, akkor nem hat rá. De ahhoz meg be kéne jutnom az áramkörébe. Mármint a lángomnak. Ahhoz meg bele kéne szúrnom a tőrömet. Na itt a baj.
A fák között a hátába kerülök, és előrerontok. Megfordul, és védekezésre emeli karját. Felnyílik rajta egy rekesz, és hirtelen egy alkarpengéje lesz. De nincs rajta láng. És akkor képes vagyok szétvágni. Tőröm lecsap, beleszúrom a karjába. Meglegyint, nekicsapódok egy fának. Csillagokat látok, hátam sajog. De a tőröm dróttal hozzám van kötve. És ez elég. Lángot vezetek végig, át a dróton, be az áramkörébe. Felülírom a kapott jeleket. Nincs energiád. Nincs kezed. Nincs ammo-d. Nincs kezed. Nem sikerül, a robotra úgy látszik mégsem hat az illúzió. Fuck it.
Oké, akkor marad a brutális módszer. Előrerohanok, megrántom a drótot, hogy lejjebb jöjjön a keze, és átugrok a karja felett. Előkapok még egy tőrt, és megragadom a már benne lévőt. A bal kezemben lévővel odacsapok, a jobb kezemmel benne tartom. Eredmény: leesik a keze. Hiába rendelkezik nagy fegyverarzenállal, gyorsabb vagyok, és lángjaim is vannak. Továbbpördülök, a vállára állok. Lecsapok, kettéválik a feje. Egy hátra szaltóval leugrok, a robot felrobban.
Kurva jó. Itt vagyok a fasz tudja mennyire a céltól, folyik a vérem, fáj mindenem, és még számtalan csapda és ellenfél vár... Fuck it.
Elindulok, szép lassan, mindenre odafigyelve. Egyszer csak ropogást hallok, és egy maffiózó vágódik ki a fák közül. Bukfencezik egyet, egy robot követi. A robot mögé ugrom, és gyorsan szétvágom, mielőtt észrevenne. A csávója meg, ahelyett hogy megköszönné, nekem esik. Naginata-ja van, előreszegezve jön felém. Oldalra lépek, és előre, hogy ne tudjon megvágni. Elmosolyodok, végre ölhetek. Az állapot itt van. Fellángol gyűrűm, hirtelen az egész táj lefagy. Jobban mint eddig. Meglepődik, de nem tud mozdulni, mert egy jéggömbbe záródott. Elvigyorodok, és csettintek. Hirtelen láva csap fel alatta, és szarrá égeti. Üvölt a fájdalomtól. Fél perc alatt csak egy csontváz marad belőle. Odalépek, és eltöröm a nyakát.
Az állapot amilyen hamar jött el is tűnik. Eloszlatom az illúzióimat, és tovább megyek. A lánghasználat kimerített, de még egész tűrhető állapotban vagyok. Leszámítva a hátamat. Tovább megyek, lassan, óvatosan. Szemem jár, hogy mindent észrevegyek. Egyszer csak egy bombát látok egy fán, és egy huzalt a földön. Oda megyek, és óvatosan átlépem. Sikerült.
Az elkövetkezendő fél órában sikerült elkerülnöm a csapdákat. Ekkor, amikor már-már feléled bennem a remény, egy személyzeti tag lép elő. Egy bot van nála, ujján gyűrű. Előhúzom tőreimet, amikor hirtelen egy faág csap hátba. Előrerepülök, üvöltök a fájdalomtól. A hóba esek, de azonnal felpattanok. A hátam sajog. Hirtelen megmozdul körülöttem a föld, és betemet. Na várjunk csak. Belül megszólalnak az illuzionista ösztöneim. Ez egy illúzió! Megfogom a falat, és megfagyasztom, majd széttöröm. A jég továbbmegy, és megfagyasztja a környezetet. Ellenfelemhez is elérne, de az abban a pillanatban lecsapja a botját, és egy lángoló fal jelenik meg előtte. A lángokból hirtelen egy hatalmas lángnyelv száll felém. Felemelem bal kezemet, és egy fekete gömböt hozok létre. A tűz odaér, és eltűnik a gömbben. Felemelem a jobb kezemet, és csettintek. Megnyílik alatta a föld, és láng tör fel. Ráadásul egy nagy adag bűzzel is megfűszereztem, így rögtön több érzékét támadja. Felüvölt, kétségbeesetten próbál kitörni belőle. Ekkor újabbat csettintek, mire egy tőr fúródik a jobb lábába. Még egyet csettintek, még egy fúródik bele. Elkap az állapot, hihetetlen gyorsan csettintek. Egyre több és több tőr fúródik bele. Azt veszem észre, hogy hiába kapott el az állapot, tökéletesen tisztában vagyok az illúzióimmal. Jó, ez a gyengébbik állapot, de akkor is haladás. Egyre több és több tőr fúródik bele. Végül elájul a fájdalomtól.
Továbbmegyek, és egy bőröndöt találok! Szóval ezt őrizte. Remélem, hogy köd lángú, hisz egy köd lángú őrizte. Beledugom a gyűrűmet... és igen! Kinyílik. Gyönyörű látvány. Ötvenezer yen. Oké, elég, mehetek. Becsukom, és elindulok, ki az erdőből. Gond nélkül kijutok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hibari Youshi
Eső
Eső
avatar

Hozzászólások száma : 27
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 25
Tartózkodási hely : At your grave...

Karakter információk
Család:: Vongola - CEDEF
FV: 100.000
Pénz:: 150.000 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Vas. Dec. 04, 2011 10:02 am

- Hmm.. Mi a fene még csak 7 óra van? Minek keltem én fel? Mi csináljak, míg kezdődik a meló?
- Megnézem van e valami újság a postaládában. – így elindultam.
- Egy levél ?


Kedves Hibari Youshi!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:
Bermuda Von Vichtenstein

UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.


- Nagyszerű! Na de várjunk csak, mikor indul a következő járat?
- Hát ilyen nincs, 30 perc múlva vagy egy nap múlva. Egy ilyen alkalmat mégsem hagyhatok elúszni. – így Lucifert felhasználva gyorsan repülve elmentem a reptérre.
~ Hála a jó égnek, hogy elértem.

A repülőúút közben sikerült, az elpazarolt lángokat visszanyernem, amit a Lucifer turbináiba ültettem. A repülőtéren már vártak rám és még pár emberre. Maffia Land megközelítése közben jól megfigyeltem a résztvevőket, de egyikőlyük se volt ismerős arc, kivéve Seyen-t. Akartam vele beszélni, hogy mit gondol a versenyről, de túl messze ült tőlem, így hagytam. Elég hosszú regisztráció után, de elértem végre a rajtvonalhoz. Mindenki máshonnan indult, pontosabban mondva nem messze egymástól, külön utakon.
~ Ez meg mi? Ez most komoly? Itt lesz a verseny? – ekkor láttam meg a hatalmas erdőt.
Nem sokkal később jött is az egyik rendező.
- Üdvözlök mindenkit a versenyen! Mindannyian tudják, hogy mik a szabályai és a célja a versenynek, de újra elmondom:
Ha eljutnak az erdő túloldalára, találni fognak táskákat. A táskák a dobozokhoz hasonlóan, csak megadott lánggal nyílnak ki. A karpereceket, meg a következő okokból kapták : Először is jelzi nekünk, a jelenlegi pozíciójukat, ami azért fontos, mert ha olyan feladattal találkoznak, amiket nem tudnak elvégezni, akkor megnyomják rajta a vészjelző gombot, amire az eső Arcobaleno reagál, hogy kimentse magukat. Másodszor pedig, azért mert így tudni fogjuk mikor hagyják el az erdő területét. Ugyanis, ha valaki a táska nélkül hagyja el az erdőt, az csalásnak számít és egyúttal automaikus kizárást eredményez. Továbbá, ha akarják, csapatokként is nyomulhatnak előre, minket ez nem érdekel. Na, de akkor nem is húzom tovább az idejüket, induljon hát a verseny!

~ Ideje volt már.
Már az indulás után pár perccel, jött is az első akadály.
- Hát ez? Milyen sűrűn vannak itt a fák? Ráadásul még tűéles ágai is vannak ezeknek a fáknak. Na mindegy, csak nyugodtnak kell maradnom és sikerül elmenni az ágak között. – így is tettem, nem is érintkeztem még a ruháimmal sem, amíg…
- pisztolylövés – Mi a f…? – és felugrottam a levegőbe
- Hála a jó égnek, nem voltak itt ágak, de vajon honnan jött a lövés? – ekkor megpillantottam úgy 30 méterrel arrébb lévő bérgyilkost, akinek egy pisztoly volt a kezében.
~ Nagyszerű, mégis mit kezdjek vele, ennyi tüskés ág között? – ekkor észrevettem, hogy ekkora magassában, ahova ugrottam sehol nem volt ág, így átrepültem a bérgyilkoshoz, és a pengém tompa végével megütöttem a fejét, amitől rögtön el is ájult.
- Na jó azt hiszem, egyszerűen csak átvágom magam, mert ez csak időpocséklás, hogy így kászálódok közöttük. – így apró darabokra vágtam az éles ágakat, így jelentősen felgyorsítva a haladási sebességemet.

Úgy 10 percnyi haladás után, az út kiszélesedett.
- Huh, végre, már kezdett fárasztó lenni ez a ágirtás. – ekkor hirtelen furcsa zajokat hallottam, mintha futna valaki.
- Ha? – ekkor elém ugrott egy másik bérgyilkos, akinek egy lángszóró volt a kezében.
- A fenébe – félreugrottam és gyorsan létrehoztam a Lucifer hosszabbik alakját, amivel pajzsot képeztem magam elé, úghogy elkezdtem magam elött pörgetni.
~ A francba, ez nagyon forró és valószínű, hogy nem tudom sokáig fenn tartani a pajzsot. – így eső lángokat engedtem a Lucfierbe, így egy sokkal erősebb pajzsot létrehozva, ami legyengíti a lángszóró lángjait

- Ez nem lehet igaz! Pedig felhő lángokat is bocsájtok a fegyverbe. – közben folyamatosan haladtam előre
~ Akkor, ezért ilyen intenzív ez a láng. Nem számít, mostmár véged! – mikor már közel értem hozzá levágtam azonnal.
- Huhh. Ez meleg helyzet volt. Szó szerint. – nevettem egy kicsit gúnyosan.
~Ha ez így folytatódik, erősebb ellenfelekre nem fog erőm maradni. Bár átrepülhetném az egészet. Sokkal egyszerűbb lenne.
- Hát ez me…. ? – és félreugrottam
- Egy rakéta? Ez most valami beteg vicc?
Nem volt az. Egy rakétavetős bérgyilkos volt elöttem.
- Azt hiszed jó vagy? Akkor így találj el! – és elkezdtem repülni a Lucifer segítségével, aminek hála simán megtudtam közelíteni a fickót. Azonban közbe észrevettem valamit.
~ Mi lenne, ha a fák tetején ugrálnék? Minden bérgyilkost és akadályt eltudnék kerülni. – így is tettem miután levágtam a bérgyilkost.
- Így mennyivel egyszerűbb! Miért nem gondoltam erre hamarabb?

Azonban örömöm nem tartott sokáig, mivel úgy 3 perc múlva..
- Mi ez a hang? – felnéztem és láttam, hogy egy rakéta, ami elöl jóval hamarabb eltudtam ugrani.
- Ez semmi! A rakéták egyenes vonalban jönnek, én meg folyamatosan ugrálok
.
Persze megint nagy volt a szám. Elöttem is rakéták tüntek fel.
- A fenébe, ha tovább ugrálok, akkor azokba a rakétákba ugrok egyenesen.
- Nos azt hiszem, akadályoknál lehet repülni, szóval a következő az nem lesz csalás. – és el is kezdtem repülni a Luciferrel.
- Na ennyik vagytok! – közben észrevettem, hogy hirtelen irányt váltanak a rakéták.
- Ez meg most mi a fene? ~ Talán követik a nagy mennyiségű lángokat? – így rögtön abbahagytam a repülést, amikor biztonságos magasságba jutottam, hogy földet érhessek.
- Ehhh… - természetesen igazam lett.. a rakéták abba az irányba mentek tovább, ahol abbahagytam a repülést.
- Hmm. Nem jön több rakéta, ami azt jelenti, hogy csak azért jöttek, mert a fák tetején ugráltam. Na nem baj legalább behoztam a lemaradásom, amit az elején eltököltem az ágak kikerülésével.

Pár száz méter múlva...
– Kétfelé ágazó út? Ez most komoly? Ráadásul valami nagyon sűrű növény van ott ahol nem az út van… Egy labirintus. Hát ez nagyon jó. De legalább egy labirintusba nem lesznek akadályok.
- Na jó ez mostmár nem vicces. Már legalább órája barangolok és még mindig semmi.

Úgy 15 perc múlva..
- Azt a rohadt életbe, végre vége. Remélem ez nem a visszafele vezető út.
~ Nem ez biztos nem. Azt a erdő szakaszt porig rombolták a rakéták.
~ Az meg micsoda? Egy hóember? Itt ? Végülis, biztos unatkoztak, akik építették az akadályokat. – közbe haladok a hó ember felé.
- Na de mégis milyen hóember ez? Mintha egy ro… - ekkor megmozdult a hóember, ami valójában egy robot volt és megtámadott engem egy hosszú kardjával.
- Közelharc? Ráadásul egy robottal? Ez érdekes lessz.

Valóban az volt, mivel egyikünk se jutott át a másik védelmén.
- Szóval kemények vagyunk mi? Lássuk megbírkózol-e Lucifer hosszabbik alakjával! – így össze is illesztettem a pengéimet azonnal.
Azonban ez rossz ötlet volt. A fegyver hossza lehet, hogy megnőtt, de az ereje feleakkorára csökkent, mivel csak az egyik pengével támadok ilyenkor. Így sikerült a robotnak áttörnie a védelmemen és megtudott vágni.
- Ez így nem lesz jó. A hosszú Luciferrel nincs esélyem. Ráadásul most már , ha nem is súlyosan, de megsérültem. – így visszatértem a karpengés fegyvermódra.
Egy hatalmas csapással indult felém, ami elől kitudtam térni, így ő a földet találta el. A következő pillanatban viszont nagyon megdöbbentem. Egy energia gömb jött a labirintusból, ami épphogy nem találta el a robotot, de az utána jövő rakéta viszont telibe találta, ami felrobbant a robottal együtt. Szerencsére semmi bajom se lett a robbantástól. Miután elszállt a füst, megpillantottam egy embert. Így azonnal megtámadtam, mivel úgy sejtettem, hogy ellenség, de megállította a kardjával a pengémet.
- Még egy ellenség ? - közben teljesen eltűnt a füst.
- Egy versenyző? Ehh. Sajnálom, hogy megtámadtalak. – így elengedtem a pengémet a kardjától.
- Legközelebb ne állj az utamba, különben leváglak.
- Öhh. Rendben van. De megtudod, mondani, hogy mi történt?
- Nem tartozom magyarázattal. Csak erre tévedtem és kész.
- Na na, nem kell ilyennek lenned. Egyébként meg köszönöm, hogy segítettél legyőzni a robotot.
- Segíteni? Robotot? – ekkor megpillantotta a darabokra tört robotot.
- Szóval akkor, ezért robbant ekkorát a rakéta.

- Szóval ha jól sejtem, megszegted a szabályokat.
- Mégis miféle szabályt? Már az is csalás, ha ugrálok a növények tetején?
~ Szóval, ezért jött a rakéta.
- Engem is hirtelen rakéták vetttek célba, amint a fák tetején kezdtem ugrálni.
- Értem már. De én csak labirintuson akartam átvágni.
~ És, hogy erre én miért nem gondoltam? Az a pár rakéta, ami jött volna meg úgyse ért volna semmit. – közben elindult a srác előre.
- Most meg hová mész?
- Megyek tovább.
- Ha már együtt vagyunk, nem lenne jobb ötlet együtt menni? – erre a mondatomra elkezdte kihúzni a kardját a helyéről.
- Tisztázzunk valamit : talán azt hiszed egyedül nem jutok tovább? Másodszor pedig, előbb váglak le, minthogysem eggyel kevesebb táska maradjon nekem. Harmadszor pedig, utálok másokkal együtt lenni.
- Ha idáig eljutottál, akkor nem kételkedek benned, de ketten mégis csak gyorsabban haladnánk és ennek következményeképp, hamarabb érnénk oda, mint mások. Erre gondoltál már? Ráadásul honnan veszed, hogy ugyanolyan lánghasználók vagyunk, hogy ugyanolyan fajta táska kellene nekünk? Egyébként eső lángom van. Másfelől, az hogy utálsz másokat, az nem az én dolgom, de szerintem az egy kegyetlen dolog. Egyébként meg, eső lángot használok. – közbe végig megdöbbenve, de egyre nyugottabban figyelt rám, míg ezeket mondtam.
- Rendben akkor velem jöhetsz, de csak addig leszek a társad, amíg véget nem ér a verseny, de akkor is csak azért, mert nem felhő lángot használsz. – közbe visszatolta a kardját a hüvelybe.
- Egyébként a nevem Hibari Youshi. – közben indultunk tovább
- Engem meg Hiroyaki Naizen-nek hívnak.
- A robbanás elött, láttam egy energiagömböt, nem tudod mi volt az?
- A fegyverem.
- Nem értem.
- Ide figyelj. Látod a kesztyűimet? Na ezek segítségével tudok energiagömböket gyártani.
- Azta. Figyelemre méltó fegyver. Szóval akkor egy ilyen gömböt használtál arra, hogy eltereld a rakétát?
- Pontosan.
Többet nem mertem kérdezni tőle, mert ígyis mérgesnek látszott, hogy valakivel társulnia kell, de jó embernek látszott.
- Vajon milyen messze lehet az a hely, ahol a táskák vannak? – következő pillanatba azt érezte, hogy levetődök a földre. Naizen lökött ee, aztán pedig robbant valami tőlünk nem messze.
~ A fenébe is elbambultam. Majdnem eltalált az a rakéta, de Naizen megmentett. Ami azt illeti mostmár másodszorra, még ha az első nem is volt szándékos.
- Ressu Shiendan. – az energiagömjbéből egy rugással többet csinált, ami a menekülő ellenfelet követte és telibetalálta.
- Chh. Csak egy újabb gyenge senki. – közben még mindig a földön voltam, ledöbbenve, a technikája láttán.
- Te meg mennyit akarsz még a földön heverni? Nem érek rá egész nap. – aztán rögtön fel is keltem.
- Ne nézz már ilyen értetlenül.
- Na jó elmondom. Az energiagömbjeimet tudom az akaratommal irányítani. És miután felhő lángokat használok, ezért megtudok sokszorosítani dolgokat. – közben észbekaptam, hogy erre rájöttem volna erre saját magam is.
Nem sokkal később.

- Ez meg mi ? Süllyedő mocsár?
- A fene. Ragadd meg a kezem kihúzlak. – de nem tudtam kihúzni és közbe meg tovább sülyedett csak lassabban.
- Na várj, van egy ötletem. – közben elkezdett süppedni alattam is a talaj.
- Nagyon jó. Ügyes vagy.
- Maradj egy kicsit csöndben és figyelj. – a Lucifer turbináiba lángokat eresztettem, hogy kitudjunk szabadulni, ami sikerült is egy kis erőlködés árán. Aztán letettem magunkat a földre.
- Na és akkor most kinek is vannak jó képességei?
- Nos igen, ez egy elég jó képesség. – aztán megpillantottam egy hóembert nem messze tőlünk.
- Látod azt a hóembert ellőttünk? Lemerem fogadni, hogy az is egy olyan robot, amivel én küzdöttem.
- Akkor hát : Ressu Shiendan.. – mielött eltalálták volna az robot megmutatta magát, de nem tért ki a lövedékek elöl.
- Alig horpadt meg tőle.
- Szóval erős a páncélod mi? Akkor leváglak a kardommal. –azonnal neki is rontott egy karddal.
Nem bírt vele, erősebb volt. Ennek a robotnak is kardja volt. Lenyűgözően forgatta a kardját Naizen, ráadásul gyorsabb is volt a robotnál. De nem bírt vele. Aztán észrevettem valamit a robot mellén.Összeállítottam a Lucifer hosszú formáját, amit mielött eldobtam feltöltöttem eső lángokkal, sőt még a turbinákba is adtam lángot, hogy erősebb és gyorsabb legyen.
- Naizen! Ugorj fel! – nem is nézett hátra, hanem fel is ugrott. A robot fejét pedig telibe találta a Lucifer.
- Ahh. – sóhajtott fel Naizen a sebére, amit a robot okozott neki.
- Jól vagy?
- Igen, de miért nem bírtam a robottal, miközbe te meg rögtön megsemmisítetted?
- Nem tudom, de ha jól láttam, volt a roboton egy eső jel és a nevem. De egyébként, amit alkalmaztam technika az hatalmas erővel bír.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy hátránnyal indulok, csak azért mert ez ellened lett kitalálva ez a robot?
- Nem tudom, de lehet.
Nem sokára viszont jött két robot, akik utunkat állták.
- Nézd a jelet! Egy felhő és a te neved!
- Értem már. Azért jöttek ide, mert letértem az utamról és idáig üldöztek.
- Az elméletet feltételezve, csak te győzheted le őket. – közben valami gömb sorozatot küldött felénk az egyik, míg nem figyeltünk oda.
Engem telibe találtak a golyók és földre is kerültem. Azután Naizen elém állt és Ressu Shiendan technikájával hárította az ellenfél gömbjeit. Azonban a gömbök ereje azonos volt, így nem tudtak egymáson felülkerekedni. Aztán jött a baj. Elkezdett lőni a másik robot is. Naizen olyan sok gömb ellen nem tudott védekezni, ezért őt is telibe találták és ő is földre került.
~ Levan sérülve, nem bízhatom rá az egészet, még akkor is ha nincs sok esélyem ellenük. – közben a robotok továbbra is lövöldztök Naizen-re aki elé beálltam és pajzs technikámat használva, hárítottam mindet.
~ Ezt a védekezést nem fogom sokáig bírni.

- Héj Naizen! Segíteni is fogsz vagy most akarod feladni a legnagyobb mókánál?
A szavaim hatottak rá, azonnal fel is állt.
- Figyelj rám. Csinálok egy akkora gömböt, hogy eltudjam intézni az egyik robotot, ezért ha szólok ugorj fel.
- Miért csak..?
- Csak csináld amit mondtam! – közben koncreált egy hatalmas gömbbe. – közben a robotok is nagy energiagömböket készítettek.
- Ugorj! – és egyszerre a robotokkal egy időben rúgták el az energiagömböt.

Felugrottam és azt láttam, hogy Naizen és az egyik robot gömbje össze fog ütközni, a harmadik gömb pedig egyenesen előre, egy másik irányból ment Naizen felé. Telibe is találta Naizen-t, azonban a másik két gömb között lévő csata eldőlt : Naizen-é jutott tovább, ami telibe találta és leszakította a robot fejét. A megmaradt robot azonban nem engem vett célba, hanem a súlyosan megsérült Naizen-t, akinek már ereje sem maradt az álláshoz. Attól függetlenül, hogy egy újabb nagy gömböt kreál a robot, azonnal beálltam Naizen elé. Minden erőmet belekoncentráltam, a fegyverembe.
- Hagyj itt. Csak megöleted magadat is.
- Nem lehet.
- Itt jön. Megtudom csinálni. Nem. Megfogom csinálni! - és belevágtam a gömbbe a pengét.
Azonban csak félig tudtam hárítani, ugyanis a jobb oldalamat, a bordáimat eltalálta a gömb.
~ Ahh. Ahh. Nagyon fáj. Most mi csináljak? A robot meg még mindig sértetlen. Talán megkéne nyomnom a vészjelző gombot?
~ Azt hiszem muszály, lesz mivel, nem csak a saját életem a tét, hanem Naizen-é is. A fenébe is!

- Te meg mi csinálsz ? – jött hátam felől, Naizen től a hang, aki már félig fel állt
- Az elöbb mondtad ne adjam fel, erre fel akarod adni? Neem. Túl késő aranyapám. Legyőzzük ezt a tagot. Együttes erővel.

Reménnyel töltöttek el szavai és rádöbbentem, hogy minek is vagyok én egy harcos, ha nem addig küzdök míg még van energia bennem? A robot viszont tovább nem várt, támadásba lendült, megint kisebb sorozatokkal.
~ Talán ha egyenesen szembe megyek a golyóival nem fog annyi eltalálni. – így visszalakítottam karpengékké a Lucifert és egyenese a támadásba repültem, így csak rámfókuszált. Teljesen a halálomba repültem, de biztam a sikerben, hogy eltalálom. A robot viszont az utolsó pillanatba kerülte ki a szúrásom, ezzel elszúrva az utolsó lehetőséget is támadásra.Aztán megfordult és meglőtt volna, ha hátulról nem szúrja le a fejét Naizen.
~ Köszönöm Naizen. – ezután elájultam a sok bekapott sérüléstől.
A következő, amire emlékeztem az az volt, hogy Naizen cipel engem a hátán.
- Naizen?
- Végre felébredtél. Elég nehéz vagy.
- Sajnálom. De miért segítesz nekem? Úgy tudtam, hogy csak magadért harcolsz.
- Megmentetted az életem. Én csak ezt viszonzom.
- Naizen…
- Ahh. – sóhajtott fel.
- Jól vagy?
- Ez semmiség, inkább aggódj magadért. Sokkal több sérülést szenvedtél, mint én.
Pár perc múlva azonban, kiértünk az erdő végébe, ami tele volt táskákkal. Azonnal el is indultunk, keresni nekünk megfelelő táskákat. Ami engem illet, én már az 5. táskánál találtam egy esőset. Szegény Naizen nem volt ilyen szerencsés, mivel ő felkutatta, vagy a felét a táskáknak.
- Na és most mihez kezdjünk?
- Valahogy vissza kéne jutnunk.
- Na ne! Én teljesen kivagyok! Én ugyan újra át nem megyek az erdőn.
- Uraim! Ezzel a motorcsónakkal visszajuthatnak a kiindulóponthoz!
Nem is tétováztunk el is mentünk vele. Útközben kinyitottak a táskákat, amiben ugyancsak 50.000 yen-ek voltak.
- Tudod néha néha összefuthatnánk majd.
- Nem szoktam találkozgatni senkivel, veled se teszek kivételt.
Ezután visszamentünk Japánba és elbúcsúztunk egymástól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Honma Gregory Natsu
Felhő
Felhő
avatar

Hozzászólások száma : 22
Join date : 2011. Oct. 11.
Age : 22
Tartózkodási hely : Budapest

Karakter információk
Család:: -
FV: 140.000
Pénz:: 179.899 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Hétf. Dec. 05, 2011 1:15 am



Vermilion

Azt hittem, végre hazamehetek, de mindig messzebb, és messzebb sodródok már attól az élettől, amit úgy szerettem. A kényszer egyre nehezebb, és egyre fáradtabb vagyok. Ráadásul, ha edzenem nem is kell, nem mehetek sehova, mintha be lennék zárva, szerintem kurvára be vagyok zárva.
Annyi volt így az élményem, hogy Sawada Tsunayoshi egyszer ráért, hogy beszélgessünk. Elmondom neki nagyvonalakban, igyekezve kulturáltan, hogy szar ez az egész, ő pedig elmondja a véleményét.
- A család kívánja a legnagyobb áldozatot.
Azt hiszem, ő is csak azért keresett fel, mert nem igazán volt kihez szólnia, de szerintem nagyot gondolok magamról. Bizonyára csak unatkozott.
Ez a fejemben maradt, és mindig, ahogy próbálok otthonra gondolni, egyre nehezebb azt a helyet visszaidéznem. Egyre erősebben vágyom arra, hogy maradhassak.
Nem, nem fogom soha bevallani neki. Még elbízná magát és még szörnyűbb forma lenne ettől. Majd ha végre hazamehetek, meglepetésnek elmondom neki.
Addig meg ráér szeretnem.
Unatkozom.
Ma is csak itt ülünk ebben a giccses, díszes társalgóban, és a mocskosul drága vajfehér bőrkanapén henyélünk. A kávé és ez a jó ebben csak.
Meg a többi kávé.
- Áhhh - szólal meg - Unalmas egy küldetés volt, bár a karom még mindig fáj.
Mi van? Ez hülye?
- Majdnem megöltek! Mi volt ebben az unalmas? Ráadásul az elején ott hagytál a tériszonyom kellős közepén egy rakás vadidegennel! Szerintem te nem vagy normális! - összekulcsolom az ujjaim. - Kegyetlenül kár, hogy én nem érzem a sebeim. Mintha nem is lennének.
A vállam azóta is szarrá van törve.
- Azok csak karcolások. Néha nem értem mért panaszkodsz mindig. Legközelebb jobban koncentrálj és nem lesz gond.
- Karcolások? Azt hittem leszakad a karom! A vállam azóta is ki van ficamodva, csak senki nem rakja vissza, nézd! - az arcába tolom a szétcsúszott csontokat - Látod? Megcsinálnád? Azt hiszem te értelmesebb vagy ehhez. - Vagy csak remélem.
- Majd a kocsiban, itt elégé hülyén nézne ki, ha elordítanád magad.
Kegyetlen.
- Miért tenném? Kurvára nem érzek fájdalmat - aztán mivel szart a kijelentésemre, megragadtam a felkarom, és megpróbáltam belökni a helyére, de semmi sem történt. Sőt, azt hiszem, ez rosszabbul néz ki, mint volt. - Tudod mit? Közben vigyél haza, mert szeretnék lekopni végre.
- Még maradunk, míg jobban meg nem tanulsz harcolni. Nem engedlek vissza Japánba így. Szedd össze magad előtte.
Anyukád szeret. Ránézek. Mondani sem kell, nagyon örülök neki. Újabb rántás, ennek feljebb kell állnia, mint annak? Ezeknek a csontoknak házikótető alakúaknak kell lennie?
- Próbálkozom, én esküszöm, de rettentő béna vagyok. Ja, most halottam meg, mi van? Nem akarok maffiáskodni ember! Én egy teljesen egyszerű fazon vagyok!
- Ha egyszer beleköpsz egy maffia család levesébe vagy segítesz nekik belsőügybe, öröké megjegyeznek. Jobb lesz, ha meg tanulsz küzdeni.
Persze, mindjárt a gyengére kenik rá.
- Inkább mond el, mit fogunk most csinálni. Hátha ki tudom vetni magam egy földszinti ablakon.
- Fogalmam sincs, mit csinálunk még itt. Nem gondolkodtam még el a továbbiakról.
Jó, szóval sziesztázni fogunk, legalább is megboldogult haverom mesélte, hogy a nővére, aki kurva, eladták valahova Olaszországba, de egyszer írt nekik egy levelet, hogy szereti a Sziesztát. Aztán megzavarja a gondolatmenetemet egy magasnak tűnő szőke srác, aki a napfényből befelé tart, meg a bejárati ajtón keresztül jött. Milyen irodalmi vagyok ma.
- Hellosztok. Fuuta vagyok! - köszön. - A tizedik megkért, hogy adjak egy kis jutalmat, amiért segítettek nekünk.
- Fuuta? Ismerős név.
- Nekem meg nem. Én Natsu vagyok. És most, hogy tudjuk egymás nevét, bejelölhetjük egymást facebookon. - nézek rá, erősen célozva arra, hogy lövésem sincs, mi a facebook, de para. A srác mindenképp. - Milyen jutalom? Én csokis-habbal kérem, és kávé íze legyen.
- Ez nem olyan jutalom. Néhányan csak rangsoroló hercegnek neveznek.
Nem nevetek. Nem szabad.
- Jó. Akkor mondj valami rangizét, hátha megmondod, mennyi az esélyem arra, hogy hazakerüljek. - mosolygok. Furcsa érzés, nem szoktam mosolyogni
- Ezek nem esélyek, hanem tények. Például - a kölyök be is alszik, de mégsem, majdnem sikítok, amikor a csészém felemelkedik ]i]-, Gray Shadow a 10. legszigorúbb edző és a 123. a sorban, a lehetséges felhőőrzők között.[/i]
Hát ezt elkúrtad.
- Hát szerintem ő inkább az első legszigorúbb. A vállam még mindig nem rakta helyre. - kommentálom, amit mond, szerintem ezek hülyeségek. Nem lehet megmondani a jövőt, mert úgy is én változtatom meg magamnak. Na ugye, látszik a sok évnyi scifimaraton a tévében.
- Honma Gregory Natsu. Ő a 35. legmakacsabb ember és a 25. legjobb külsős segítő.
- Ezt eltaláltad, külsős! - mosolygok. Grayre nézek, ő bosszúsnak tűnik. Lehet ez neki tényleg olyan fontos, mint nekem a kinti élet, de mit mondhatnék, nem vagyok a szavak embere. Nem igazán mennek az ilyen dolgok.
- Látom, kicsit rosszul érintet az egyik rangsorolás. - Inkább a lelkébe gázoltál haver. - Ezek a helyezések állandóan változnak, nem stabilak. A legkisebb cselekedett is befolyásolhatja az összeállítást. Ha megnyersz egy küzdelmet, lehet előrébb mész a sorban. Tényleg, a karácsonyi maffia játék idején nagyon sok minden szokott változni.
Vagy egyszerűen azt kellett volna mondanod, te vagy a legjobb haver. Milyen játék?
- Karácsonyi Maffia Játék? - kérdi velem ő is.
- Igen. Minden évben megrendezik december elején. Úgy hallottam idén december hatodikán tartják, tőlünk nem messze a Maffia-Islan-en. A meghívókat már biztos kiküldték, abból több mindent megtudhatok.
- Remek, még egy őrültség! Mikor megyünk? - lelkesedem, persze nem gondolom így. Kedvtelen vagyok. Nincs kedvem folytatni, mégis újra, és újra belesem, de igazából már kezdem megszokni. Nem olyan kényszer, mint volt. Nem olyan rossz, mint volt. Kicsit örülök, hogy Grayel lehetek. Nem voltam igazán oda a felnőttekért. De ő. Tényleg olyan kellemes légkört tud teremteni. Ha akar. Mert igazából meg egy bunkó! - Akkor essünk túl rajta, aztán végre hazamehetnék? Én ezt kérem nyereménynek. - Persze, mert tuti megnyerjük.
- Rendben, részt veszünk rajta. Szükségünk lesz néhány új ruhadarabra, mert ez egy kicsit kifakult és néhol lyukas a golyóktól.
Megint.
- Én nem öltözök ki! A Saját szakadt gönceimet kérem, amikben pofátlanul mászhatok a porban! Nézd meg ezt! Ez többet ér, mint az életem, nem fogom összekoszolni!
- Rendben, én azért csináltatok magamnak egy öltönyt.
- Te nem tudsz egy gatyában, meg egy sima pólóban meglenni? Sokkal szebb pasi lennél, nem hasonlítanál egy pingvinre, és nem vennélek hülyére sem!
- Gyerekkorom óta öltönyben élek. Ez az én Maffia Stílusom.
- Biztos jó. - nézek el, mert nekem ez magas. Bár akkor az én stílusom pedig az igénytelen. - Akkor most mi lesz? Itt fogunk ülni, vagy elindulunk?
A srác lelép. Kezdtem már parázni tőle.
- Ma még csak ötödike van és a levelet nem kaptuk meg. Először rendbe hozzom a vállad, aztán megyek öltönyt csináltatni.
- Mégis érdekel a vállam téged? - kérdezem érdeklődve - Ne foglalkozz vele, menj öltöny csináltatni, én megyek sétálni.

Végre, kint vagyok a szabad levegőn Habár a Vongola kastélykert még nem az ideál, de nem olyan szörnyű, mint a négy fal. A hátsórészbe megyek, ami kicsit lejjebb fekszik, és jobban belátni a tengert, ezt megnyitották a turistáknak. Nem igazán érdekel, csak Gray elmesélte. MertilliktudniacsaládodtörténelmétNatsu. Hogyne.
Mióta a családom?
Leülök az egyik padra, és megpróbálom visszaigazítani a vállam. Hosszas erőlködés után is csak annyit érek el, hogy borzalmasan néz ki, amikor elkapja egy tenyér, nem üvöltök. Kicsit sem.
- Eressz! - Hátrahúzza, majd megroppantja a sérülést, azt valami csoda folytán megint úgy érzem, mintha jól lenne. Legalábbis, nem kattog, ha mozgatom.
Biztos Gray az, ő ekkora állat, fel is ugrom, hogy megköszönjem, mielőtt visszaizgatja, büntetésként a rossz állapotba, de ez nem Gray.
Fehér, hangok, a fejembe törnek, emlékek, vérzés, a hangja, az arca, a szemei, ökölbe szorítom a kezeim.
Megkeresünk
- Üdv. Látom, emlékszel rám. - mosolyog. Elegáns maffia öltöny van rajta, olyan mint Grayé. Kikerüli a padot, a támlájára simítva az ujjait, én megütöm, meg se rándul az arca. Ő sem érzi? Mi van ezzel? Hátralépek, és el is rohanok, az embereket, akik szembe jönnek, fellököm, felrohanok a Vongola kertbe, át a Cédrusok alatt, majd be a teraszon, a kávézóban beleszaladok valakibe, és mindketten felborulunk.
- Kicsit alul vagy öltözve ehhez a hideghez. - Nevet a földről a Japán arcú férfi, leugrom róla. Francba vele. Minek kellett útba lennie? Ő is feláll, leporolja az elegáns ruháit, majd a haját is megigazítja. Minden japcsi fekete hajú? - Remélem, most már állni fogok annyira stabilan, hogy ne szaladj nekem.
Nevet. - Yamamoto vagyok. Örültem. Remélem, legközelebb odafigyelek, és nem esel el bennem. Oh, ezek a tieid.
Jó, jó, oké. Elveszem azt a két levelet, amit ad, de hogy kerülnek hozzá? Mindegy. Ajóbödüs. Gyorsan lelépek, mielőtt még valamibe belekeveredem.
Átrohanok a csarnokon, tiszta izmosak lesznek a végén a lábaim.

Miért nyitsz ilyen lassan ajtót! Lassan kitaposom a folyosószőnyeget.
Kitolja a fejét. Már ideje volt! Nagy nehezen még be is enged. Az arcába tolom a leveleket. Útközben észrevettem, hogy ő is kapott.
- Mi van a kezedben, amitől ennyire kiakadtál?
- Haza akarok menni - nyomom a kezébe a leveleket. - Az egyik az, hogy, nem tudok olaszul! És. Ennyi. - Mert amikor rohanás közben feltéptem a levelet, nekem nagyon nem volt érthető. Francba! Megint láttam azt a fickót! Azt a férfit, azt a Caesart. Remegek. Nem bírom megállni. - Olvasd el!
A vállamra néz, majd elveszi végre, amit már a szájába nyomtam.
- Örömmel értesítenek arról, hogy meghívtak a Karácsonyi Játékra! De hol az enyém?
- Itt van, hozzám küldték. Nem bontottam fel. Elvennéd, lassan a szemedbe tolom!
A kezemre néz, hamar elkapom, ekkora szenvedést, két hülye levél megmutatásáért! Nem kell, hogy lássa a félelmem. Nem szoktam félni, most vagyok beszarva, nem szeretem a pedofilokat, zavarják a lelkem. Nem szeretem, ha idegen alakok bukkannak fel.
Olvassa, olvassa, de nem esik le, hogy nem érti. Jó biztos, véletlen kaptam olaszul levelet, de tökmindegy, mert Japánul sem fognám fel. Megmondanád végre, mit kell csinálnunk?
- Holnap reggel indulunk a szigetre
Ja. így?
- Köszönöm, hogy segítesz! Igazán kedves vagy! - tépem szét a levelem, kiszedve a zsebéből, mert hogy, odagyűrte az állatja, de most már kiabálok. - Hogy rohadj meg, hogy ekkora cseszett érzelmi fogyatékos vagy! Jóéjszakát!

Képtelen vagyok mit kezdeni magammal. Este úgy döntök, hogy akkor illeszkedjünk be, ha már mindenki ilyen kicsicsázott majom, ezért, kis segítségkérés után megtalálom a szabót, aki épp csukni készül. Jókor zavarom meg.
- Csak megtaláltalak. Fáradj be. - Ismerjük egymást? Mindenesetre, inkább odabent várnék rá. Ő hosszas keresgélés után egy hatalmas borítékot tesz elém a pultra, jól látom a nevem. Honma Gregory Neccu. Natsu az. Szétbontom. Fekete, lilacsíkos öltöny, egy vajfehér ing, és hozzátartozó nadrág kerül elő belőle. Jó, de kitől?
- Kitől jött?
- Nem tudom, de a te neved állt rajta, és az én lakáscímem. Ma akartalak megkeresni, de nem találtalak. Biztos egy jó akaródtól kaptad. Örülök, hogy végre megtalálta a gazdáját. Segítsek?
- Jah. Légyszi. - Felveszem ezeket a marha drága ruhákat, de előtte alsógatyára vetkőzök, nem vagyok valami szégyenlős, tényleg az volt bele írva, hogy Boss? Megrémülök a szótól is. Azért Amerikában nem egy plakát volt a buszon, meg a tetőkön, ezzel a névvel. Az ülepemnél, és a hónom aljánál kicsit összébb húzza az anyagot.
- Ez biztos nem véletlen. Tudták, hogy elkeveredsz ide.
- Igen. Biztos.
Kezd elegem lenni ebből a napból. összeszedem a ruháim, megköszönöm a segítséget. - Ja, Gray majd kifizeti, köszönöm!
Gyorsan lelépek.
Az idő nagyon hóra áll. Pedig az nagyon furcsa lenne. Mégis, úgy felborult most minden, meg sem lepődnék rajta. A szállásomon nyitva van az ablak, gyorsan becsukom. Elpakolom a régi ruhákat egy szekrénybe, levetkőzöm, tusolok, és lefekszem, addigra épp kellemes meleg lesz hozzá.

Másnap tartok egy gyors reggelit, összeszedem a kinézetem, tornacipőt húzok, mert eddig sem volt másmilyen cipő ehhez, és lerohanok a kapuba. Tuti ott lesz, amekkora sznob. Mert valamit utánam kiabált, hogy itt találkozzunk, de ez már nem biztos.
- Na szépeket. - Öltönyt vettem fel. Csakazértis! Örülj! - Ne bámulj, menjünk már! Tiszta cikinek érzem magam.
- Ne nyavalyog, és ne viselkedj buzisan vagy kibaszlak a legközelebbi kukába. A migrén nyomaszt, de te még ráteszel egy lapáttal.
Hogy tegyen neked keresztbe egy vasúti kereszteződésjelző tábla!
- Fasz fogalmad van arról, seggfej! Kínosan érzem magam, ennyi a bajom! - hogy rohadj meg, hogy egy jó szavad nincs a másikhoz! Kinyírlak, esküszöm! Elindulunk, kocsiba szállunk, repülőre, majd egy rakás formával, hajóra, az agyam leszakad tőle, vagy ötször körberohanom. Én életemben nem voltam hajón. Aztán végig a korlátnál játszom a Titanicot. Amikor megérkezünk, már dög éhes vagyok, de úgy látszik Gray nem. Ergo, éhen maradok. - Merre?
- Elméletileg van egy épület, ahol elindítják a játékosokat, ott tudunk reggelizni is!
Azta. Van lelke. Mellékerülök, sok ember van itt, az ereim rohannak szét mindjárt! Látom őt. Feltűnnek a szemei, majd egy mosoly, és elveszik. Miért követ ez engem? Baromira félelmetes! Félek tőle!
Gray nem vett észre semmit, a forgatag, és a kiabálások kicsit zavarják a füleim. Beülünk valami étteremben, még jócskán a sziget elejében, rendelünk reggelit, és kólát, ahogy az én bevett szokásom tartja, de miközben nem figyelek rá, eltűnik. Már megint. Akkor nem eszel.
Miután mindent megettem sem kerül elő. A rohadt életbe már! Finom volt ez a kimondhatatlan nevű piritós, most pedig megkeresem. Felborítom a székem, és kirohanok az étteremből. Valamit kiabálnak utánam olaszul, újra átküzdöm magam a bamba turistákon, hamarosan hangokat hallok, sikítást, üvöltést, földöntúli repülő csészealljak levegőkonvertálójának a zúgását. Átrohanok a tömegen, a haja, az alakja, kihúzza magát, megállok, a mellkasomra tapasztom a tenyereim.
Emberek. Szétverve, kicsavarva, izzadtságtól, és vértől büdösen.
- Ó, hogy bazd meg - kapaszkodok a ruhájába -, faszért kell neked állandóan eltűnnöd! Sose legyen gyereked - húzom az orrát az orromhoz, de idegesnek tűnik. Tényleg. Az a nagyon ideges. - Nyugodj meg, vagy üsd szét a fejét, de ne most! Nem azért jöttünk, hogy te ne a százhuszonharmadik felhőőrző legyél ember? Tudom ám, hogy bassza a csőröd! De ne egy kisiskolás legyen okosabb nálad! Ne én oktassalak ki a viselkedésről - elengedem. - Visszamennénk?
- Még valaki fikázza a Vongolát, azt a saját lábával fogom megetetni.
Jó, ez tuti, hogy közvetetten nekem is szólt.
- Ezen akadtál ki? - megütögetem a vállát. Néha tényleg annyira gyerek, mint én. - Ez béna - fordítok hátat neki, de figyelem, jön-e utánam. - Akinek erős a családja, annak le kell szarnia, mint mond a másik. Az a banda, aki irányítható, elbukik.
Végre visszajöttünk, de most már egy szálloda földszinti éttermébe, de legalább az előbbivel egy csomó pénzét legalább megspórolhatta. Megiszik egy teát, és rádumálom valami könnyű reggelire, ha már felfaltam az övét. Próbálok vele kommunikálni, de istentelenül nehéz. Nagymamámra esküszöm, nem megy.
- El akarok mondani valamit. - nézek rá. Nem tudom, elmondhatom-e, vagy inkább ne próbálkozzak ezzel, és koncentráljak erre a küldetésre? Nem igazán foglalkozik velem.
- Pofa be! - vágom oda, egy erősebb a migrén
Hogy dögölnél meg! Rácsapok az asztalra, amikor megjelenik egy forma. Nagyvonalakban elpofázza, mit a feladatunk, aztán mehetünk is. Ja, szóval ezért jöttünk ide. A csarnok hatalmas, nem sok időm van azonban nézelődni, mert Gray meg se vár, megint készül eltűnni az induló tömegben.
- Pórázt kötök rád!
Az ajtóban megállít egy ronda lábú, miniszoknyás nő, aki biztos nem fázik ebben a hidegben, és egy karkötőt csatol a karomra. Nagyon szép, de nem kell szuvenír. Azt mondja, ne aggódjak, a barátja majd máshol felveszi.
Ki aggódott? Végre elenged, és Gray után rohanok, de nem látom sehol.
A nap magasan tűz, embereket látok, jól felöltözve, minimum pulcsiban szaladgálnak, én nem érzem a hideget különösebben. Sodródni kezdek egy kiránduló csoporttal, akik angolul beszélgetnek, egy Vidámparkba vetődünk el. A lélegzetem is kiakad, amikor meglátom a pisztolycsövet a szemem között. Nem vettem észre.
Hátralépek.
Lő, félreugrok, a földön gurulok, újra lő, a karomba fúródik a golyó, a francba veled, futni kezdek, ő utánam ered, út közben kikapok egy játékot valaki kezéből, széttépem, és apró darabokba szaggatva, miközben távolodik a bömbölő gyerek hangja megpróbálom megsokszorozni a tölteléket, de nem sikerül valami látványos módon. Helyette átborulok egy pulton, és felborítok egy embert, az emberek sikítva szaladnak szét, na meg a csuklóm is zavarja a beleállt golyó. A fazon valamit üvölt, de még a földön orbbavágom, hogy elájuljon. Micsoda szerencsém van. Egy céllövölde. Becsúszok a pult alá a kezemben az egyik méretesebb sörétes puskával, pont ez az egyetlen fajta, amit felismerek, letépem a láncot, amivel rögzítve van. Pont jókor, mert szétlövik a fát a hátam mögött, és egy golyó a vállamba akad. Kibukom a pult alól és a tarkójának szegezem a csövet.
- Beszélj! - magyaráz, de nem értem. - Angolul! Mit akarsz!
- Ez is a játékok része! Nem szándékoztuk kinyírni - meghúzom a ravaszt, kirúg, a feje fölött süvít el a golyó. Mondanom se kell, hogy síri csend lett, mindenki elmenekült.
- Mit kell csinálnom!
- Át-át kell-kell mennie a szi-sziget túlsó felére! Igen, igen, és meg-megszereznie egy táskát. Vigyáz-zon, mert csapdák vannak. Személyére szabottak.
- Most szedd össze a töltényeket, de előtte dobd el azt - mutatok a saját fegyverére -, gyerünk!
Eldobja a pisztolyát, majd körbejárja a bódé belsejét, megtalálta a dugi rekeszt, az összes tartalék golyót a zsebembe szórja. Nagyszerű, rátámasztottam a pultra, majd átugrottam, éppen időben, mert a haverjai már fel is bukkannak, ketten lőttek rám, két házikó tetejéről, és észreveszek egyet az óriáskerék tetején, bevágódok két ház közé, ahol állatoknak szánt szalma volt kiszórva, pont a közepébe zuhanok. Nem tar sokáig az elmélkedésem, elkezdem söpörni a tápot, és a lángokkal megpróbálok minél többet csinálni belőle, szerencsére rengeteg van, tehát egy pofásabb lavinára éppen elég. Találok egy létrát aztán, azon tornyozhatták fel a szalmát, felmászok a tetejére, és visszafelé kezdek rohanni, na de merre lehet a sziget vége? Megyek a fejem után, aztán vagy sikerül, vagy nem, de előbb megtalálom Grayt, és tarkón lövöm. Erre megtartom ezt a fegyvert.
Újabb ugrás, egy lövés lendít ki, ami a ház oldalának, csap, de annyira megijeszt, hogy kizuhanok a levegőbe, majd neki a szemközti bódénak, a nyakamba vetődik egy rakat gyilkos plüss is. Seggbelőtt! Kajak seggbelőtt! Éreztem egy pillanatra.
Így sehova nem jutok el, nem hogy a játék végére! Jó, oké, akkor menjünk arra, amikor az öltönyös kopasz megáll, felettem kirúgom a lábát, felugrom, és elrohanok, bevetődök egy újabb tömegbe, akik nem vették észre időben a vérem ontását, és amíg hallom a kopaszok üvöltését sikerül a túlfélen kijutnom.
Nem nagyon akarnak elfogyni, az emberek viszonylagos menedéke hamar eltűnik, amikor már sikátorokban rohangálok, sikerült az egyik nyomorék bandzsa turistától szereznem egy térképet, de nem volt a legjobb ötletem.
Épp elém kerül, akkora, hogy széltében betakarja a kijáratot, és neki egy az enyémnél pont baszott nagyobb fegyvere van. Illik a méreteihez. Szóval gyorsan visszaadom neki a térképét, szerencsére aztán elenged, mert nem lett volna jó, ha mér több szétlőtt sebet szerzek. Így is néha balra helyett jobbra lépek. A házak között hamarosan egy hatalmas susnyásba szaladok, hamar észreveszem, hogy nagyon elkeveredtem a negyedből. Fák magasodnak fölém, és büdös csatorna szag van, meg szarba léptem.
Nem. Egy oszló hullába. He-he. Lerázom, a tornacsukám majd tovább rohanok, megpróbálom elfelejteni ezt a látványt. Folyton próbálok figyelni, hol lehetnek azok a csapdák, de csak indákba gabalyodok, meg frászt kapok az óriáskígyóktól.
Hagyjuk. Nem veszek arról sem tudomást, hogy követnek. Igen, biztos az a fazon az, de ez a dolog fehér, fehéren világít, és furcsa, cuppogó hangot ad. Hirtelen szaladok bele az egyikbe. Megdermedek, és hatalmas, aranyos szemekkel nézem.
Hóember.
Hóember?
Elkezdek nevetni, de amikor úgy basz pofán, hogy belevágódok a fatörzsbe, ez nem olyan vicces. Azt üvölti, hohoho és rám veti magát a súlyos testével, éppen sikerül kikerülnöm előle, de ő átüti az egész törzset, ami lefékezett, és a hatalmas fa kidől. Majdnem rám. Valami jókorát robban, lehet betalált valami súlyosabbat. Mit is jegyeztem meg abból a térképből? Ja, semmit!
Az anyád Natsu! Golyót nyomok a fegyverbe, és rohanni kezdek, a dög két lépésben lehagy, a gyomrába döföm a csövet, és kiengedem, ami benne van, ötszörös mennyiség, szitává lövöm, akkorát robban, hogy felrepülök, majd le. Ezt éreztem. De úgy, hogy a levegővétel jövő héten is kérdéses lesz!
Baszdmeg!
Éppen vágódtam félre, amikor a hatvan tonnáját beleépített a talajba, akkorát csapódott, hogy a szeizmológusok szívrohamot kaptak Pekingben.
Igen-igen a tévétudás, de most azt kéne, hogy újratölteni, a tenyerét az arcomba üti. Nem sikítok.
Eltört az orrom. Idegemben beleharapok, akkor érzem meg, hogy ez hóval lefújt fém, kajakra, beleharaptam! Nem csoda, ha most érzem, kitört egy fogam!
Átüt az ágak között, és a levegőben valahogy sikerül tárat cserélnem, azt hiszem ez csak azért volt lehetséges, mert akkora kaptam, hogy öt percig biztos repültem. Szóval az utánam vetődött böszmenagy havas-konzerfazont sikerült darabjaira lőnöm, és sikerült a fejemre érkeznem.
Merevítő fog kelleni szerintem. Vajon egy gézbetekert srác mennyire bejövős a lányoknál?
Hópelyhek esnek rám, épp kezdenék felélénkülni, hogy havazik, de ez csak egy újabb adag konzerv fazon. Pontosabban öt. Vagyis ennyit bír el a felettem terpeszkedő fa, a vékony ágaival. Úgy ülnek rajta, mint a madarak.
Hitchcock. Geci ijesztő film.
Elégmárbelétek köcsögök!
A maradék töltényeket töltöm fel, aztán kieresztem, kettő ugrás közben szétmegy, de a három közül az egyik elkapja a bokám, és elintézi az agyam egy életre. Tanulási képességek kicsinálva, most már tuti buta maradok!
Fogom a fegyvert, és úgy tarkón köszönöm, hogy a feje leszáll, és a robbanás ugyan szerencsémre elég nagy, hogy a társait is elintézze, de engem is megtanít repülni. Tűz. Begyulladt a cseszett leveles!
Én ezt hogy csináltam?
Fekszem a földön, és nézem, ahogy a lángok szétkapják helyettem a maradék hármat, a tűzben megolvad a fémjük, begyulladnak az áramköreik, és még több robbanást csinálnak.
Deszép.

Nos amikor magamhoz térek, tudatosul bennem igazán, hogy segítséggel. Mi a franc? És hol van az a személyre szabott csapda? Mert ez a személyem ellen volt!
Felülök, a tarkóm kész, az oldalam szerintem csak azért nem vérzik, mert belül tört szét, a lábaimmal sem fogok sokáig haladni. Az egyiken lábbilincsként lóg egy robotkéz.
Hova lettek a lángok. Az előbb még láttam, hogy ég. Minden égett. Most meg se láng, se bűz, se halott robotok. Szerintem máshol vagyok. Tutira máshol vagyok.
Elrabolt egy busman!
Nem foglalkozom ezzel. Azt tudom, hogy a vesémmel baj lesz, mert fáj. És egy levél van az ölemben. Mi?
Feltépem.
Kicsit szabotáltuk a rendszert, hogy eljuss élve a táskáig. Van egy plusz meglepetésünk mellé. Legyél jó fiú, és kövesd a levelet.

Összegyűröm a levelet, és eldobom. Rohadékok! Senki nem kérte, hogy segítsenek! Felállok, a fegyvert a földbe támasztva, és elindulok tovább. Csend. Mit csinálhattak! Ezt nem lehetett volna! Hiszen így lehet, hogy ki is zárnak!
Sőt, lehet, hogy Grayt is! A francba! Miattam nem lesz jobb felhőőrző. Ki kell iktatnom magam valahogy!
Széthajtom a leveleket, és melegem van, annak ellenére, hogy milyen hideg volt reggel. Fáradt vagyok, de az erdő foltjaiban egyre erősebb fényeket látok. Tiszta megnyugtató. A fene már ebbe is, felemelem a jobb lábam, majd letépem az ujjakat magamról, ezt a kezet, és messzire hajítom.



Napfény, kezdett erdőiszonyom lenni. Átesem a bokrokon, és szívok egy kis friss port a földből, aztán éppen fel akarnék állni, a karomból folyó vér tükrében meglátok valamit, sikítok, ütök, a feje hátraesik, a fogai kiszakadnak, felborul, és még mászik a földön, úgyhogy belerúgok. Csak akkor veszem észre, milyen hatalmas az ég, és milyen sziklák? Kijjebb merészkedem, miközben még hallom a szétroncsolt testet, amit direkt nem néztem meg magamnak jobban, ahogy mászik.
Egy ócska kötélhíd van nem messze, meg balra tőlem még hatalmasabb semmi, aztán meglátom magát azt, amitől majdnem elájulok. Egy szakadék. Na azt nem, visszafordulok! Azért kimerészkedek a legszélére az útnak, és puszta kíváncsiságból lehajolok. Aztán zuhanok.
És mégsem, visszarándul a testem, és hátra szaladok. Ah. Gray, aki miközben megmentett, kibújtatott az öltönyből.
Majdnem belelökött, hülye ez!?
- Visszakérem. - Nyújtom a kezem, majd felöltöm a ruhadarabot. Töltények nincsenek mára zsebeimbe, de vigyázni kell rá. Ez lesz a viharvert kabalám. - Majdnem megöltél! - Egyik kezében egy fej van, kirúgom, felrepül, majd le, hallom, ahogy nem zuhan... milyen mély az a szakadék? Nem jutott el a tudatomig. - Ez mi volt! Az a fej pislogott! Láttam, és beszélt is! Azt mondta bú! Te, ezek nekem ismerősek!
- Ezek? Jah, csak zombik.
Leugrom a szakadékba mindjárt.
- Mi van? - kérdem a lehető legnyugodtabb arcomon, amikor egy pont olyan, mint a másik kettő a nyakamba veti magát, és a fogait a torkomba mélyeszti. Beleragadok a hajába, de csomókba tépem ki. Kezdem elveszteni az önuralmam.
A zombi, fekete pofával, láthatóan oszló bőrrel, és moszatos orrcimpával szívja, önkielégülően a nyakam.
Gray aztán végre készségesen fejbe lövi, megragadja a karom, és mire felfogom, mit csinál, már a kötélhíd negyedén rohanunk, nem mondom, hogy nem állok meg. Gray lök rajtam, beborulok a falécekre, a kötelek nyikorognak, kilendül oldalra, nem sikítok. Frankón. Ő mögém kerül, és aztán a lábával megtolja kicsit a seggem.
- Legyél olyan jó, és hagyj itt!
- Seggfej! Rendben! - ennyi! Ez a híd hosszú, próbálom két irányba betájolni, aztán lefelé, és valamit meglátok az alján, köröm kaparja a léceket, ezek most komolyan másznak? Felállok, belekapaszkodok a kötelekbe, összeszorítom a fogaim, majd beletaposok a talapzatba, ki is szakad, de csak az egyik dög esik le róla, a hónomba szorított fegyvert, amit már úgy hoztam magammal, hogy teljesen ösztönösen, az a muszáj fognom dologgal. Az egyik kezembe próbálom venni, de nem igazán merek megmozdulni. Lenéztem. Nem kellett volna.
Miért is néztél le Natsu?
- Gray! Nem akarok vészjósló lenni, de feléd mennek! - Üvöltök. Persze ő nagyon lovagias, meg nem állna segíteni nekem.
- Leszarom, csak illúziók!
Illúziók? Ember, erre én is rájöttem!
- És az illúziók miért tudják szétrágni a köteleket az oldalamon? - most már ideges vagyok, hallom, ahogy a visszhangban zabálják a tartókábelek puha rostjait. Marokra fogom a puskát, és kilövök kettőt már nincs sok golyóm, azokat is megsokszorozva használom. Ezek meg csak sokasodnak. Az egyik tartókötél szétszakad, és a híd oldalra, belekapaszkodom a szélébe, hintázik, megpróbálom felhőlángokkal újra összerakni, valahogy sikerül is átvezetnem a sérüléshez a képességeim, szinte még látom is, ahogy a szétszakad fonalak megnőnek, és újra egymásba kapaszkodnak, de nem tűnik túl stabilnak. - Még a hídon vagy? - nem látok hátra
- Már majdnem!
- Szedd a lábaid! - lila fényt ragyog fel haloványan, marha misztikus, meg amúgy érzem, hogy a másik oldalon is megpróbálják lebontani a rögzítést. Menjél már, aztán kitalálok valamit, elkezdek futni felé, mert a kopogásból ítélve, a zombik megindultak, de nem jutok sokkal tovább. Magas. Bassza meg én meg félek.
Nem tudok menni.
Üvöltöm, a magasság megbénít, összeesem, és csak kapaszkodok bele a falécekbe. Hallom a hangját. Kiabál. Az egyik illúzió a nyakamba ugrik, a bőrömbe harap, hátraütöm a fegyver nyelével, lecsapja a másikat is. Hah. Feltartom őt. Belekapaszkodok a kötélbe, és két lábra húzom magam.
Megtalálunk.
Segítettünk kicsit.
Nem kell többet ezt folytatnod!
A rohadt anyátok keverek bele másokat! Grayre szegezem a fegyvert, és kilövöm, a teste hátracsapódik, a lendület kilöki, sajnos nem a híd végébe, az ordításával megtelik a levegő, hát, vagy megdöglöm, vagy valahogy megúszom, a kötél szakadni kezd, hallom, ahogy a kötelek szétbomlanak, szinte sír az egész, és a lila fényekkel együtt omlik össze, és lezuhanok.

Vermilion.

A magasság megbénít, összeesem, és csak kapaszkodok bele a falécekbe. Hallom a hangját. Kiabál. Az egyik illúzió a nyakamba ugrik, a bőrömbe harap, hátraütöm a fegyver nyelével, lecsapja a másikat is. Hah. Feltartom őt. Belekapaszkodok a kötélbe, és két lábra húzom magam.
Megtalálunk.
Segítettünk kicsit.
Nem kell többet ezt folytatnod!

A rohadt anyátok keverek bele másokat! Grayre szegezem a fegyvert, és kilövöm, a teste hátracsapódik, az ordításával megtelik a levegő, hát, vagy megdöglöm, vagy valahogy megúszom, a kötél szakadni kezd, jellegzetes hangon omlik össze, és lezuhanok.

Nem igazán kapok levegőt. Meg érzem, hogy vizes vagyok. Valaki pontosan felettem áll, mert nem vakultam meg, amikor magamhoz tértem. Biztos világos van. A halál világos nem?
Ráz a hideg, meg amúgy megpróbálok megmozdulni, de a tagjaim megbénultak a félelemtől. Volt ott egy folyó. Beleeshettem. De amúgy, hogy éltem túl?
Hogyan?
Az árnyéknak kezei vannak. Megszorítja a csuklóm, a tenyerébe simítja a karperecem, majd elengedi.
- Mindjárt itt a segítség.
- Tudják, hogy itt van?
- Nem foglalkoznak vele. Nem avatkoztunk mások szórakozásába. Meg aztán, Maffia Landnek is jól jön a csúszópénz.
- Rohadék.
Becsukom a szemem, és megpróbálok felülni, de még mindig a fuldokló sodródás küszöbén vagyok, dermedten, a zuhanás és a vízbeérés közt.
Mit csináljak?
- A legrosszabb, ami történhet veled, hogy kizárnak.
Az hiszem sírok. Legalábbis elég kellemetlenül ért a szabadesés. Legközelebb elmondom Graynek, hátha tud ezzel kezdeni valamit, és nem rontják el a szórakozásom. Lehet, hogy élveztem volna, és megcsináltam volna, ha nem avatkoznak közbe.


- Héh köpcös ébredj! Már megint az ágyban vagy!
Forró. A szemei kísértenek, vörös, fekete, szürke színek, mint a lángok, amik fájdalmat okoztak, üvöltve riadok fel.
- Ah. - Szorítom a kezeim a fejemre. - Oh. Hello Gray.
- Még egyszer feláldozod magad, megbánod.
- Egy fazon üldözött végig. - Emelem fel a fejem. - Azt mondta, tönkretették a csapdáimat. Nem tudom, igazat mond-e, de nem akartam, hogy téged is kizárjanak, egyszerűbb volt lezuhanni. - Nevetek.
Cseszett szarul vagyok. Nem érte meg szétlövetni magam, megdögleni, vagy feltámadni. - Végigértél?
- Persze a pénz már a számlámon. Kicsit nehéz volt felhúzni magam híd maradványán, de nem volt vészes, csak a vállam fáj még egy kicsit, amit eltaláltál.
- Az jó. Akkor nincs már dolgod velem. Az orvos röhögött, amikor elmesélte, hogy a seggemből csak ki műteni lehetett a golyót, de még egy kicsit maradok, amíg megmondják kelleni fog-e új vese.
- Én most haza megyek, van egy két dolgom, amit el kell intéznem, Számomra ismét veszélyes Olaszország, de ne aggódj, az edzésnek nincs még vége.
Miért?
- Hagynom kellett volna, hogy megdögölj. - Vágok hozzá egy párnát.
- Na mindegy, jobbulást? - aztán becsaptam magam mögött az ajtót.
Legalább a párnám visszaadhatta volna.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edem Arashi
Villám
Villám
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2011. Oct. 29.
Age : 24

Karakter információk
Család:: -
FV: 100.000
Pénz:: 50.000 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Hétf. Dec. 05, 2011 6:56 am

Télapu ajándéka


- Fáj a kezem. Mért fáj a kezem? – Ame harapdálja, mint valami játékot - Ame? Ame ereszd el a karom! – még erősebben – Ááá!!!
- Áhhh! Csöndet had aludjak.
- Mond meg ennek a dögnek, hogy ereszen el! Ááááááá!
- Ame rossz farkas, rossz far… - horkolás.
- Ne aludj vissza… és ne a szekrényen lógva!

Hát igen mióta megismertem Claudot valahogy ilyenek a reggeljeim, de ez a reggel kicsit más lett, mint az előzők, ugyanis levelet kaptunk, én is, Clau is. Az enyémben ez állt:
Kedves Edem Arashi!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:
Bermuda Von Vichtenstein


UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.


- Hát ez viccesnek hangzik. Ma úgy sincs más dolgom, és egy kis móka kapóra jönne.
Gyorsan összeszedtem egy kevés holmit: kaja, újság fegyver, és már otthon se voltam, de azért a levelét és egy saját üzenetet is hagytam Claunak. A repülőtéren gond nélkül mentek a dolgok, és várnom se kellet sokat. A repülőn úgy 30 percet utaztam. Elértem Olaszországot. A helyi repülőtéren már várták a versenyzőket, de még bő három óra volt a kezdetig, addig kicsit leültem, de sajnos nem kerülhettem el az elkerülhetetlent, pedig reméltem az alvás kényszere miatt majd lekési az utolsó járatot.
- Hogy mertél otthon hagyni? És aztán egy erős ütés a fejemre.
- Tetetetete, hogy? A francba!
- Látom, örülsz nekem. Enyhe baljós tekintet.
- Miért, miért nem tudsz békén hagyni? Mondtam művészi hangsúllyal
- Mert annyira szeretem a szenvedő arckifejezésed. – szadista mosoly.
Claud jelenléte már garancia volt, hogy nem fogom élvezni a rendezvényt, de már nem fordulhattam vissza, magával húzott, szó szerint. Nem szégyellem bevallani, eleredtek a könnyeim.
Együtt vittek ki a többi versenyzővel. Maffia Land földjére kirakva pedig már el is indult a verseny. Én és pár másik játékos inkább ledöbbentünk a látványon. Egyáltalán nem úgy nézet ki, ahogy egy szigettől elvártuk volna, az egész hófedte fenyőerdő és a parton is befagyott a víz.
- Tél van, de ez… csak nekem tűnik „kicsit” természetellenesnek?
- Dehogy természetes! Csak erre a versenyre rendeztük be így. – Szóltak rám az épp távozó utaskísérő izom hegy.
- Jah, értem… Berendezték! Mennyi pénzük van ezeknek!?
- Gyere már!
- Ne rángass már, nem látod, hogy épp beszélgetek?
- Nem!
Hiába ellenkeztem gond nélkül elrángatott, majd egy szép „sötét” ösvényre vezetett.
- Figyelj! Nem akarok miattad lemaradni, úgyhogy ajánlom ne es bele valami csapdába – kat – Hm… ez nem egy, akna volt?
- Mi történt? Óh, csak nem egy akna? – Káröröm, végre megszabadulhatok ettől az átokfajzattól – Na akkor, azt hiszem én elmegyek. Páá!
- Te tényleg itt hagynál?!
- Majd csak megoldod. Páá!
Kb. 10 métert haladtam majd – kat
- Míly ismerős hang.
- Jól van, ezt megérdemeltem!
- Akkor, további szép napot!
- Tessék? Te meg, hogy? – valahogy sikerült lemásznia az aknáról – Na ne már…
- De de. Páá!
- Neee… - valami a lábamra folyt - Te meg ne néz tűzcsapnak!!!
Otthagytak az aknán, teljesen egyedül, de legalább már nem voltak a közelemben. Óvatosan megpróbáltam hatástalanítani. Sajnos csak úgy sikerült, hogy feláldoztam az összes cérnacukrom és az összes rágóm. Megkönnyebbülve haladtam tovább csap éppen nem túl sokáig - kat!
- Ne már!!! – sajnos már se türelmem se céleszközöm ehhez az újabb aknához
Azt találtam ki, ha elég gyorsan lépnék le róla, akkor talán megúszom, de nem így történt. A Villám lépteket használva próbálkoztam és így is eltalált a lökés hullám, ami pár métert repített… egy újabb aknához, újabb Villám léptekkel próbálkoztam hasonló eredménnyel csak nem egy aknára estem, hanem valami kötél csapdába, ami szépen fellógatott a magasba majd jöttek a lézerek. Ezeket reflexből kilőttem, a kötelet pedig elvágtam. Annak ellenére, hogy 1 méteres hóba estem, jócskán bevertem a fejem. A legrosszabb az egészbe…
- Jól vagy?
- Nem, nem vagyok.
- Látom megszabadítottad magad a bombától. Lehet, hogy értesz a mechanikus izékhez? – az az átkozott mosoly
- Hát az elsőtől valóban, de aztán jött a többi…
A blöki morogni kezdett mire fekete szmokingosok bújtak elő a fák mögül.
- Edem, itt a fogadó bizottság.
- Pedig egy kis nyugalmat szeretem volna…
A munka nagy részét hagytam a hülyegyerekre, épp elég volt, a felállás és kettőt leütése. 10 perc alatt elintézte az összeset, én meg helyre ráztam magam.
- Mégis együtt kéne mennünk. – súgta.
- Ha nekem mondod, akkor egyért…
- Gyere már. Nem érünk rá játszani.
Claudo irányításáról mindent elmondhatok csak azt nem hogy szerencsés, elsőször belevezetett egy aknamezőre, másodjára meg egy lőtérre ahol vagy 20 lövő automata akadályozott minket, harmadjára belelökött egy medve csapdába negyedszer át akart vezetni egy befagyott tavon (szerintem inkább egy medence) és az első 20 méteren betört alatta a jég majd, hogy ne csak ő szívjon magával rántott. A sok balszerencse után nem hagyhattam rá a vezetést, haza is akartam jutni lehetőleg egészben. Át kellet vennem a stafétát, bár kellet hozzá még néhány jóváhagyató pofon. Érdekes ezután sikeresen elkerültük bajt, legalább is egy teljes órán keresztül nem történt semmi, Amet leszámítva, aki rendszeresen rám ugrott s letepert a földre.
- Neneene…
Sejtetem már a cél közelségét, mert egyre több embert észleltem és egyre közelebb. Kiértünk egy tisztásra, egy elsőre tiszta hófedte tisztásra, de közeledve a közepéhez egy apró vércseppet vettem észre a talpam előtt.
- Légy óvatos, rossz az előérzetem.

Amint ezt kimondtam, valami megfogta Clau lábát és azonnal elhajította. Ez a valami egy pillanat múlva már rám tádat, de engem már nem tudott meglepni és a Villám léptekkel nem, hogy kikerültem még hátba is lőttem. Egy pillanatra összeroskadt, majd csak egy ütésre emlékszem… - egy másik erőteljesen képbe vágott
Tán egy két percet lehettem eszméletlen. A hóban feküdtem és piszkosul fájt az arcom. Körbenézve két nagyobb egy kisebb és még egy apróbb alakot láttam egymás közt viaskodni. A kisebb Clau volt, a másik meg Ame és a két nagy pedig… Hóemberek?! Elképesztő, hogy ki tudtak tartani ezek ellen. Nekem bőven elég volt egy ütés, hogy felfogjam erejük. Amét viszont kiütötték, s ellenfele azonnal Claunak támadt, alig sikerült elébe állnom, de nekirepítet Claunak.
- Látom, felébredtél. – hátát fájdalva
- Hát igen. Ame megsérült?
Lemásztunk egymásról.
-Hát, igen, most nem tud felkelni.
Nem tudtam válaszolni, mert a másik hóember ismét támadásba lendült. Bakot tartottam, Clau vette a jelzést és felugrott. Jó magam nekirontottam a hóembernek, közvetlen közelről lőttem ki az egész tárat, de meg sem érezte, de én csak csali voltam, Clau felülről szúrta át a fejét, és hogy ne okozzon meglepetést amint kihúzta Clau a lándzsát, színtiszta lángot lőttem be a lyukon, amivel az egészet szétrobbantottam. Rögvest rohantunk volna a sérült Améhoz de valami elrepítette gazdáját, neki egy fának. Clau földre esett, nem mozdult, mintha meghalt volna.
- Megint robotokat belezel?
Ott állok egy hóemberen, és a hasából tépek ki alkatrészeket, ez a következő emlékem.
- Már megint elvesztetem a fejem?
- Gyere menünk kel.
Black láthatóan megsérült, de nem komoly. Hátára vette társát aztán jelzett, hogy induljunk. Sietősre vette a tempót, hiszen sok időt elpazaroltunk, de Claudo nem bírta már a saját tempóját se, sérülései és a blöki a hátán sok volt neki, elesett.
Fölsegítettem és Amét átvettem tőle, így már képesek voltunk haladni, a térkép azt is mutatja már, hogy csak egy két kilométer, s ott vagyunk. De a rendezők minden áron nehezíteni akarták a feladatunk. Az ösvényt egyre inkább befedte a hó s nem láttuk mi van alatta. Claudo majdnem bele esett egy verembe, de szerencsére időben reagált. Claudo lándzsájával tapogatta ki a helyes ösvényt, így viszonylag biztonságosan, de lassan haladtunk. Megpróbáltatásaink még itt sem fogytak el. Egy nagyobb területre érve, újabb szmokingosok bújtak ellő, de most sokkal, sokkal többen.
- Ezek tényleg ki akarnak csinálni vagy mi?
- Hát írták, hogy nem vállalnak felelősséget az épségünkért.
- De ez akkor is túlzás!
- Hát szerintük nem...vagy csak túl jók vagyunk.
Támadtak. Blackre bíztam Amét, s úgy küzdöttem, hogy a lehető legkevesebb jusson hozzájuk, eleinte ez bevált, viszonylag könnyen vertem el a többséget, s az a kevés, ami átjutott azok meg búcsút inthettek a családi ékszereiknek.
- Nem vagyok játékos kedvemben!!!
Mikor Claud megfosztotta őket ékességüktől, egy sikolyt hallottunk a közelből. Egy lány rohant ki a fák mögül és keresztülesett Claudon. Egy nagydarab gorilla is követte, de barátom annak is kiosztott egy makkost, ezt követően, úgy sikított, mint egy lány.
- Nem vagy túl kegyetlen? Azok a családi ékszerek.
- Hát...igazából NEM. - szadista mosoly.
- S ki az új barátod? - közbe leütök négy szálkás gyereket.
- Hát...nem tudom igazán. - Majd megfordítja, közben összetört még 2 makkot. - Elég fiatal és ájult.
- Hát… akkor vigyázz rá!
- Rendben!
Kőkemény 20 percig gyepálltam őket, míg feladták, a leány is ébredezett.
- Hahó, jól vagy? – egy jól irányzott pofon Clau pofájára.
- Vedd le rólam a perverz mancsidat!!
- Hehe! Ezt hadd köszönjem meg.
- Pofa be, hús pofa!
- Hús pofa? – Claud erre hangosan felnevetet.
- Hát, akkor mindketten kaptunk egy jelzőt...
- Benned kit tisztelhetünk?
- Közöd?
- Hát, még mindig a fájó lábamon fekszel, úgyhogy szerintem erre igazán válaszolhatnál.
Föláll és szépen belerúg Black fájós lábába.
- Segítsek?
- Talán…
- Nem tőled kérdeztem.
- Na jól van szerintem induljunk tovább. A viszont nem látásra hölgyem.
- Rendben, ha felálltál indulunk.
10 percen át szenvedett a felállással, de a végén csak sikerült neki.
- Hékás, itt hagynátok egy sérült és védtelen fiatal nőt?
- Még hogy védtelen!? Ráadásul nő...? Inkább kislány. – Tass!!!
- Látom megszerettétek egymást, hehe… - tass a lánytól és puff Clautól!!!
- Na jól van, már nincs messze.
- Azt várod, hogy gyalogoljak?? Vegyél a hátadra!
- Csak nyugodtan. – mosolygott - Elbírom Amét.
- Mi van??? - összezavarodtam
- Semmi. Csak vicceltünk.
- Én aztán nem vicceltem.
- Pedig most sétálnod kell. Amét vinni kell, de én nem bírom el, főleg, miután VALAKI bele rúgott a fájós lábamba.
- Hmph…
- És nem vagyok isten, hogy őt is meg téged is elbírjalak.
- Rendben.
Immár hárman sétáltunk tovább, de ezúttal irritálóan csendes volt mindenki. Ennek nagyon örültem, bár nem értetem okát, Clau ritkán fogja be sokáig, kicsit olyan volt, mint a vihar előtti csend, de sebaj, már csak egy hídon kellet átkelnünk. A sérült társam és kutyája miatt bajban voltunk,, féltem, hogy nem lesznek képesek átúszni., de a kisasszony megmentet minket, odaállt a folyóhoz, és megjelent egy híd, amin könnyen át kellhettünk.. Clauval a lányra bámultunk.
- Csak nem akarok vizes lenni.
Innen már simán elértük a célt, ahol még vagy 20 aktatáska várta jövendő tulajdonosát.
- Sikerült!
- Végre.
- Na, válaszunk egyet azt menjünk..
- De ez nem nyílik… ezek se.
- Biztos találsz jót. Jéh ez kinyílt.
pár próbálkozás után ő is kinyitott egyet.
- Akkor megvagyunk? A lány is talált?
- Megvagyok...
- Ez remek akkor mehetünk haza.
- Elvigyelek titeket?
- Mégis mivel?
- Hát ezzel - s háta mögött megjelent egy helikopter
-Váááááóóóóééééiiii.... –jól rávágtak a nyakamra
- Érthetően beszélj
- Na jöttök vagy sem?


Felszálltunk a helikopterre és elrepültünk, a nyereményünkkel együtt, A kisasszony Rómába rakott ki minket s onnan repülővel haza mentünk. Egy teljes hétig kisem mozdultam az ágyból, Clau egész idő alatt a szekrényen lógott, Ame meg a kezemen.
Többet nem veszek részt ilyesmin ha Claudot is meghívják!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claudo Blackwood
Eső
Eső
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2011. Nov. 04.
Age : 23
Tartózkodási hely : már megint it.. T_T

Karakter információk
Család:: -
FV: 60.000
Pénz:: 150.000

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Hétf. Dec. 05, 2011 7:28 am

Mikulásra hóember


- Ame? Ame eresz el a karom! Ááá!!!
Már kora reggel erre a lármára keltem fel.
- Áhhh! Csöndet had aludjak. Nyögtem oda kómásan.
- Mond meg ennek a dögnek, hogy ereszen el! Ááááááá! Ordította Edem.
- Ame rossz farkas, rossz far… És a fáradtság erősebb volt nálam.
- Ne aludj vissza… és ne a szekrényen lógva! Hallottam még, de nem tudtam reagálni.
Egy órára ezen események után felébredtem
- Edem hideg van. csukd be az ajtót, ha már elmész. Várjunk.
- HA ELMÉSZ???
Végre kirepült az álom szemeimből. Leestem a ágyamul szolgáló szekrényről nagy vergődésem közben, majd valamik a fejemre szálltak.
- Levelek? Mi lehet bennük?
Kibontottam az elsőt és hirtelen megértettem hova lett Edem.

Kedves Claudo!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:
Bermuda Von Vichtenstein


UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.


- Nem hagyhatom, hogy ez a tökfej nélkülem menjen ilyen helyekre. A végén még nem látom majd szenvedő arcát. Mondtam szadista képpel, majd kibontottam a másodikat is.

Remélem még időben oda érsz.
Edem.

- Megölöm. Morogtam magamban.
- Ame indulunk Olaszba.
Nem kellet az utazásra sok idő. Miután megérkeztünk a reptérre egyből kiszúrtam Edemet.
- Hogy mertél otthon hagyni?
Gyengén fejére vágtam.
- Tetetetete hogy? A francba!
- Látom, örülsz nekem. Mondtam neki gyilkos tekintettel.
- Miért, miért nem tudsz békén hagyni? Kérdezte Edem fura hanglejtéssel.
- Mert annyira szeretem a szenvedő arckifejezésed.
Körbe néztem. Mindenhol táblákat láttam, de egyszer csak kiszúrtam egyet a sok közül.
A táblánál egy csomó ember állt, általában korunk beliek voltak, de akadtak idősebbek is. Nem láttam ki van a táblánál, de hallottam, amint indulásra hív minket. Megmozdult a tömeg. Mindenki elindult a repülőre, ami elvisz majd minket Maffia Landhez.
- Ame, ne vessz el szem elől. Nem lenne jó itt elkeveredni.
Megfogtam Edemet a ruhája nyakénél fogva és húztam magammal. Úgy láttam, mintha könnyezett volna. A többi versenyzővel együtt vittek minket Maffia Landre, ahol egyből bejelentették a verseny kezdetét. Én sem akartam az időt vesztegetni, de nem láttam sehol Edemet. Mikor megpillantottam őt, egy hegyomlással beszélt épp.
- Gyere már. Ragadtam meg.
- Ne rángass már, nem látod, hogy épp beszélgetek?
- Nem!
Elrángattam Edemet a legszimpatikusabb útra.
- Figyelj! Nem akarok miattad lemaradni, úgyhogy ajánlom ne es bele valami csapdába.
[ Katt]
– Hm… ez nem egy, akna volt?
- Mi történt? Óh, csak nem egy akna?
Láttam Edem arcán, hogy örül ennek a számomra rossz szituációnak.
- Na akkor, azt hiszem én elmegyek. Páá!
~ Tényleg megölöm. Viszont amíg nálam van a gyógyszere vészhelyzetre, nem engedhetem el magam mellől.
- Te tényleg itt hagynál?! Kérdeztem, mikor meglátam, hogy megindul.
- Majd csak megoldod. Páá!
Pár perc elteltével…
~ Nyugiii… megoldod.
Ame nézett rám és várta a tanácsokat, hogyan tudna segíteni.
- Amit most elő tudok kapni az a kötél és a karabínerek.
~ Ebből talán lehet valami.
Ame átvezette a kötelet egy fa erősebb ágán, majd én lándzsámmal átszúrtam az eltemetett bombát, mire az szikrázni kezdett, de közben Ame elkezdett húzni, én pedig ugrottam egyet, így viszonylag kisebb sérüléssel megúsztam, mintha rám robbant volna a bomba, de sajnos még így is eléggé fájt utána mindenem. Ez után lándzsámmal tapogattam ki magunk előtt az utat, mint a vakok. Találtam pár bombát így is, de azok robbanását is átvészeltük könnyebb sérülésekkel. Nagyjából tíz méter után, mintha Edemet láttam volna, amint csak egy helyben áll.
[Katt]
Hallottam az ismerőssé vált hangot.
~ Ezt valahogy úgy érzem megérdemelted. Gondoltam kicsit élvezet telin.
- Mily ismerős hang.
- Jól van, ezt megérdemeltem! Mondta utána.
~ Hát igen.
Odaértem mellé és kicsit kárörvendőn szóltam neki:
- Akkor, további szép napot!
- Tessék? Te meg, hogy? Na ne már…
~ Valami ilyen reakcióra számítottam.
- De de. Páá!
- Neee…
- Te meg nem nézz tűzcsapnak! Mondta az épp rá vizelő Aménak.
Mosolyogtam rá egyet és mentünk tovább Améval, Edemet hátra hagyva, gondolván:
~ Úgy is megoldja majd.
Kicsit nehéz volt minden taposó aknát megtalálni, sajnos még mindig volt, ami rám robbant, de egy idő után már nem is fáj annyira. Vagy csak már annyira fáj, hogy nem is érzem. Mikor már nem találtam nagyjából fél órája bombát, kicsit megkönnyebbülte.
- Remélem vége a bombáknak már.
Szinte ki se mondtam, már érzetem is lábam körül szorulni egy hurkot, és egyszerre minden a feje tetejére állt, és egy automatikusan tüzelő lézer már be is mért. Becsuktam a szemem, de szerencsémre nem voltam egyedül és Ame gyorsan kapcsolt és odébb lökött a lézer elől, de az még így is elvitt egy kicsit a hajamból.
- A lézert gyorsan! Kiáltottam Aménak.
Odébb is lökte, mielőtt újra tüzelt volna, de nem múlt sokon. „Leoperáltam” végre a kötelet a lábamról és lejöttem a fáról.
- Ezek meg akarnak ölni!?
~ Habár eddig kifejezetten tetszik ez a kis „kirándulás”.
Nem sokkal ez után hallottam egy ismerős hangot és egy puffanást. Mentünk a hang irányába, ami csak a hóval fedett bokorsor másik oldalát jelentette, és megláttuk Edemet, amint a fejét fájlalja. Nevettem egyet rajta jókedvűen, majd oda mentem hozzá.
- Jól vagy? Kérdeztem még kicsit mosolygós arccal.
- Nem, nem vagyok.
- Látom megszabadítottad magad a bombától. Lehet, hogy értesz a mechanikus izékhez? Kérdeztem még mindig mosolyogva.
Ame morogni kezdett hirtelen. A bokrok megremegtek körülöttünk, majd mindketten egy adag havat kaptunk nyakunkba a fák lombjairól, s mire kiláttunk a hókupac alól körbe is vettek fekete öltönyös emberek.
- Edem, itt a fogadó bizottság.
- Pedig egy kis nyugalmat szeretem volna…
Mindegyik elővett egy-egy pörölyt, majd nekünk rontottak. Nem voltak, csak hatan, és nem is voltak olyan erősek, de kicsit időigényes volt velük csatázgatni, és még párszor a lábamra is léptek, miközben fejbe akartak vágni pöröjükkel, habár nem értem miért ilyen közelről akarták. Tíz percbe se telt, mire Edemmel kiütöttük őket, de már mindketten óvatosabbak voltunk.
- Mégis együtt kéne mennünk… Jegyeztem meg halkan.
- Ha nekem mondod, egyért...
~ Gondolom egyértelműt akart mondani.
- Gyere már. Nem érünk rá játszani.
Kimásztunk a bokrok közül és visszatértünk eredeti útvonalunkra. Miközben haladtunk Edem szinte minden csapdát kifogott, ami az utunkba került, mint aknák, lézerek, medve csapda. Ezen csapdák nekem is fejtörést okoztak, habár beismerem nem akkorát, mint Edemnek. Még egy befagyott tavon is megpróbáltunk átkelni, mire az beszakadt alattam. Edem erre elkezdett nevetni, mire berántottam, hogy lehűtsem kedélyességét. Mikor kievickéltünk a partra és leültünk kaptam egy nagyot Edemtől a fejemre a vízbe rántásért, amitől ki is dőltem pár percre. Mire Edem felkeltett, a tábortűz már égett. Megszáradtunk mellette, és fojtattuk utunk tovább, de már Edem vezetett.
~ Talán jobb is, ha egy kicsit ő vezet.
Ame mindig élvezi Edem társaságát, mert van kivel játtszania. Ez meg is látszott, mikor már harmadjára teperte le a földre Edemet. Már egy óta bolyongtunk, mikor egy tisztásra értünk, ahol hóemberek voltak.
- Légy óvatos. Rossz előérzetem van.
~ Hát, jó.
Nem értettem ugyan miért mondta, de bíztam benne ennyire. Elkezdtem nézelődni. Ame viszont nem gyönyörködött bennük annyit, mint én, hanem kielégítette szükségletei az egyik hóemberen, mire az szikrázni kezdett.
- Ame hátra! Kiáltottam neki.
Aménak sikerült, nekem sajna nem. A hóember megfogta a lábam és elhajított, majd az épp nem figyelő Edem felé támadt. Edem kitért előle, és belelőtt egyet, de a hóember nem feküdt ki ettől. Láttam egy árnyat Edem háta mögött.
- Edem mögötted!
De mire szóltam, már késő volt. A hóember úgy arcba vágta Edemet, hogy ettől kidőlt. A hóember, amit Ame tűzcsapnak nézett úgyszint nekünk rontott, és ami kiütötte Edemet az is. Habár kisebb sebek árán sikerült kikerülnünk őket, két oldalról körbe vettek minket.
- Ame, most nem foglak visszafogni.
Mire Aménak felcsillant a szeme és boldogan rám nézett egy pillanatra. Előrántottam fegyverem, és kaszává változtattam egyből.
- Gyertek csak ti dögök!
Majd nekünk rontottak a répaorrúak. Eléggé egyelőek voltunk mind a négyen. Mikor a csata közben megvágtam őket megláttam, hogy igazából robotok. Hirtelen Ame felnyüszített, majd egy tompa puffanást hallottam a hóban. Gyorsan hátra fordultam és megláttam, hogy Ame a hóban fekszik.
- Ame!
Ame megpróbált felállni, de a robot a lábát találta el, amiben lehet, hogy meg repedt a csont. Mentem volna segíteni, de a hóember, amivel harcoltam nem hagyta. Folytonos támadásba kezdett, amiket hárítanom kellett, különben Améhoz hasonlóan én is földre kerülhetek. Míg én hárítottam, nem vettem észre, amint a másik robot is nekem ront. Csak annyit éreztem, hogy valami a hátamnak jön, és amint estünk, véletlenül beleállítottam kaszám pengéjét a robotba, ami így egy időre elterült, én pedig rá estem. Fura mód nem úgy éreztem, mintha egy hóember ütött volna meg, és ami a hátamnak vágódott még ott is volt. Hátra néztem és megláttam Edemet, amint rajtam fekszik.
- Látom végre felkeltél.
- Hát igen. Ame megsérült?
Gyorsan lekászálódtunk egymásról.
-Hát, igen, most nem tud felkelni.
De nem volt ideje válaszolni, mert a másik hóember már jött is. Edem bakot tartott, én felugrottam, majd ő lövéseivel elterelte a robot figyelmét. Miközben én zuhantam lángomat a visszaváltoztatott lándzsám végébe koncentráltam. Tiszta találat volt. Lándzsám már a robotban is volt, de gyorsan le kellette ugranom, mert láttam, hogy Edem lőni készül. Amint kihúztam a lándzsát ő már tüzelt is. Lövedéke tiszta lángokból állt, amik lándzsám nyomán haladva átlyukasztották a hóembert. A répa orrú a földre rogyott.
~ Ame. Ame megsérült. Jutott eszembe.
Edemmel Améhoz indultunk, de akkor meghallottam valamit mozogni, de nem volt időm megnézni mi az, mert már éreztem is hátamon egy jeges ütést, majd a legközelebbi fának nekivágódtam. Nem is tudom meddig voltam eszméletlen, de mikor magamhoz tértem láttam, hogy Edem a hóembert belezi épp ki. Oda mentem a háta mögé.
- Látom, megint robotokat belezel.
Mire ő megállt és megfordult.
- Megint elvesztettem a fejem? Kérdezte felismerve helyzetét.
- Gyere. Mennünk kell.
Kicsit húztam a lábam, és az Eliától kapott kendővel felkötöttem egyik kezem, mert nem éreztem túl éppnek. Hátamra vettem Amét, majd indultunk is tovább. Sajnos nem bírtam sokáig. Egyszerre nem éreztem a lábam, amit húztam, és összeestem. Ame majd kilapított. Edem jött és fölsegített, majd átvette Amét, aki még mindig rágóka ként tekintett rá, így hát be is kapta Edem fejét. Kuncogtam egy kicsit, majd indultunk tovább. Út közben majdnem beleestem egy hófödte veremcsapdába, aminek alján tüskék voltak, de szerencsémre még tudtam használni fegyverem, mint szög a földben, így meg tudtam kapaszkodni. Edem segítségével sikerült kimásznom, de már óvatosabbnak kell lennünk, ha még vannak csapdák.
Lándzsám el se tettem, mivel ezt használtuk a biztonságos út kitapogatására. Nem is futottunk újabb csapdába egy ideig. Végre egy szabad térre értünk, ami ismét egy tisztás volt. De sajnos hangokat hallottunk, majd újabb öltönyösök bukkantak fel. Nem tehettünk mást. Edem letette Amét egy fa tövébe.
- Ezek tényleg ki akarnak csinálni?
- Hát írták, hogy nem vállalnak felelősséget az épségünkért.
- De ez akkor is túlzás!
- Hát szerintük nem...vagy csak túl jók vagyunk. Mondtam kis egoista hangsúllyal bíztatásképp.
Támadtak. Én Amét védtem, Edem pedig a távolabbiakra támadt. Eleinte nem jutottak át rajta, de amint pár továbbjött lándzsámmal nagyot vágtam lábuk közé és mind összeesett.
- Nem vagyok játékos kedvemben!!! Kiáltottam a fetrengőknek.
Hirtelen egy sikolyt hallottunk, majd egy lány esett át rajtam.
~ Miért mindig a fájó lábaaaam? Gondoltam, magamba folytva mindenféle kimutatását fájdalmamnak.
A lány után egy „gorilla” bukkant elő a fa mögül, de váratlan élményben részsült. Őt legalább háromszor olyan erősen ütöttem meg lábai közt, mint a többit. Így hát az óriás is elterült.
- Nem vagy túl kegyetlen? Azok a családi ékszerek. Mondta Edem.
- Hát...igazából NEM. Válaszoltam neki mosolyogva.
- S ki az új barátod? Kérdezte, miközben leütött még pár támadót.
- Hát...nem tudom igazán.
Majd megfordítottam, közben összetörtem még makkot.
- Elég fiatal.
- Hát… akkor vigyázz rá!
- Rendben!
Nagyjából fél óráig tartott, mire ellenfeleink belátták, hogy csak veszteni valójuk van. A lány az ölemben elkezdett mozgolódni.
~ Csak nem ébredezik?
- Hahó. Jól vagy?
Hirtelen éreztem csattanó tenyerét arcomon.
- Mit akarsz, te perverz?
Megdöbbentem
~ P-perverz??
Edem felnevetett.
- Ezt had köszönjem meg.
- Pofa be húspofa! Hangzott el a leányzótól.
Láttam Edem arcán a meglepettséget. Bevallom én is felnevettem egy kicsit.
- Hát, akkor mindketten kaptunk egy jelzőt...
- Benned kit tisztelhetünk? Kérdeztem, a még mindig a fájós lábamon fekvő lánytól.
- Közöd? Vágta vissza.
- Hát, még mindig a fájó lábamon fekszel, úgyhogy szerintem erre igazán válaszolhatnál.
Erre elpirult, majd felállt és belerúgott a fájós lábamba. Alig bírtam visszafolytani fájdalmas kiáltásom.
- Segítsek? Kérdezte Edem.
Nem tagadom, annyira fájt az a rúgás, hogy könnybe lábadtak szemeim.
- Talán. Válaszoltam Edemnek.
- Nem tőled kérdeztem. Kaptam a választ lesújtó hangnemmel.
Pár percnyi tétlenség után végre fel tudtam állni a mellettem lévő fa segítségéve.
- Na jól van szerintem induljunk tovább. A viszont nem látásra hölgyem.
- Rendben, ha felálltál indulunk.
~ Gonooosz. Mint én.
- Itt hagynátok egy sérült és védtelen fiatal nőt? Kérdezte a lány.
- Még hogy védtelen!? Ráadásul nő...?
- Inkább kislány.
Már kaptam is a következő pofonom.
- Látom megkedveltétek egymást....
Edem is meglepődött, mikor ő is kapott egy maflást, de nem volt szerencséje, mert nem csak a lánytól kapott, hanem egy időben tőlem is kapott egy tarkón vágást.
- Na jól van, már nincs messze.
- Azt várod, hogy gyalogoljak?? Vegyél a hátadra!
- Csak nyugodtan. Mosolyogtam rá.
- Elbírom Amét.
- Mi van??? Kérdezte Edem összezavarodottan.
- Semmi. Csak vicceltünk.
- Én aztán nem vicceltem.
- Pedig most sétálnod kell. Amét vinni kell, de én nem bírom el, főleg, miután VALAKI bele rúgott a fájós lábamba.
- Hmph…
- Én sem vagyok isten, hogy őt is, meg téged is elbírjalak. Mondta Edem, egy pillanatra Améra mutatva.
- Rendben.
Immár hárman sétáltunk tovább, de ezúttal irritálóan csendes volt mindenki.
Mikor a hídhoz értünk elakadtunk. én nem nagyon tudtam fél kézzel és rossz lábal úszni. Nem is beszélve Améról.
- Ezen nem jutunk át ilyen állapotban. Suttogtam magamnak.
Mire a lány odalépett a folyóhoz, és egyszerre egy híd termett szemeink előtt. Edemmel egymásra néztünk.
-Csak nem akarok vizes lenni.
Átkeltünk a hídon. Onnantól már akadálymentes volt utunk. Újfenn egy tisztásra értünk, de itt megkönnyebbülés várt minket.
- Sikerült! Kiáltott fe Edem.
- Végre. Mondtam megkönnyebbülve.
A tisztáson bagyjából húsz aktatáska volt.
- Na, válasszunk egyet, aztán menjünk.
Próbálkoztunk is. Látszott, hogy az aktatáskákat a lángunkkal kéne kinyitnunk.
- De ez nem nyílik…ezek se
- Biztos találsz jót.
Láttam, Edemnek elsőre sikerült.
~ Hát jó.
Próbálkozásom sikerrel is járt… egy idő után. Hatszor próbálkoztam, mielőtt találtam végre egyet, ami ki is nyílt. Megláttam, mit rejt, majd gyorsan vissza zártam.
- Akkor megvagyunk? A lány is talált?
- Meg vagyok.
- Ez remek, akkor mehetünk haza.
- Elvigyelek titeket?
- Mégis mivel? Értetlenkedtem.
- Hát ezzel.
S a háta mögött megjelent egy helikopter. Tátva maradt a szám.
-Váááááóóóóééééiiii....Hebegett valamit Edem.
Nyakon Vágtam Edemet.
- Érthetően beszélj!
- Na jöttök?
Csak néztünk. Felszálltunk a gépre nyereményünkkel együtt, majd Rómánál kitett minket a kis hölgy. Onnan repülővel mentünk haza. Hetekig ki se mozdultam a házból, csak lógtam a szekrényen, mint mindig. A kezem és a lábam is rendbe jött, sőt a nyereménnyel, 50.000 yennel is gazdagabb lettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Hétf. Dec. 05, 2011 7:49 am

Leszállunk az első osztályú repülőről. Körbe nézzek és egy halom maffiózót látok. Mindegyikről egytől egyig látszik, hogy maffiózók. Majd közelíteni kezdenek Mone-chanhoz, majd leszólítják. Engem, észre sem vettek, pedig ott állok mellettük.
- Szia Cica van gazdád?
- Mit mondtál?!? – Majd mérgesen kezdet rájuk nézni.
- Az egy dolog, hogy leszólítasz, na de így? Elment az a csöpp eszed is?
- Ne hülyéskedj velünk, gyere mutattunk neked valami szépet.
~ Úgy érzem, hogy egyedül is eltud velük bánni.
- Veletek mi? Álmodozz csak! – Majd megfordult és elindult.
- Srácok. Sajnos, ami megtörtént az megtörtént. Készüljetek fel a legrosszabbra. – Majd a táskámba nyúlok és kiveszem a kesztyűket. Szépen lassan felhúzom a kezemre, majd hozzám szól az egyik söpredék.
- Hé te, miért van ekkora arcod? Baromarcú. Nem látod mi többen vagyunk, esélyed sincs. – Hátra fordultam, mivel éreztem a levegőben valami nem stimmel. Meglátom Mone-chant, tiszta idegesen.
~ Hát ezek nem fogják megélni a holnapot.
- Hogy van képetek beszólni a pasimnak? Te meg mi a fenéért nem jöttél előbb mi? Már mindegy. Rendezzük le szépen.
- Nyugi Mone-chan! De, úgy is itt az idő a gyakorlásnak. – Jelentem ki, büszkén.
- Higgyétek el, hogy nem értek ellenünk semmit. Többen vagyunk, nem bírjátok felfogni. Rendben va, inkább fogadjunk, ha mi megverünk téged, akkor „Mone-chanod” elvisszük magunkkal, ha te nyersz minden pénzük a tied.
- Rend- jelenteném ki, de Mone-chan közbe szól.
- Elvisztek? Engem ? Szép is lenne Te meg mit egyezel bele a megkérdezésem nélkül? Odaadnál ezeknek a Neander völgyieknek? Szép kis vőlegény az ilyen. Na fiúk.. Show Time! - ujja a ravaszon pihent már egy ideje. - Trois.. deux.. un - sült el kezében a fegyver, ami elég váratlanul ért mindenkit. Szép nagy sugárban lövellte ki az ég lángokat, mire hátrébb csúszott vagy 10 centit. A támadás sikerének tudható, hogy 5 szarházi összeeset.
- Drágám! Vigyázz, ezzel a támadással, nehogy bajod essen. Mi lenne, ha én is mutatnék valamit. – Lángokat vezettek a cipőmbe, majd feltöltöm a kerekeket lánggal. - Rōrāsukēto Okane! – majd a közelebb lévő szemétládákat sora daraboltam össze annyira, hogy ne tudjanak lábra állni. – Mocskok még mindig nem volt elég?
- Engem nem kell annyira félteni. – Közben gyomorszájon üti az egyik fickót.
- Ezek erősek – dadogja hátulról az egyik. – Támadjunk egyszerre!
- Ez az, fő a becsületesség.
~< Most én jövök, ne haragudj.
- Sziasztok srácok! – Köszönök a felém közeledő csoportnak, hirtelen a cipőmből elvonnom a lángokat és a kesztyűbe vezettem. Ahogy megérkezik az első, óvatosan megpöckölöm. A csoport hátra esik.
- Ez meg mi volt? – Kérdezi az egyik hátra esett srác.
- Taka, eddig miért nem mondtad, hogy ilyet is tudsz? - Vont kérdőre, miközben egy újabb sugárral találta telibe a maradékot.
- Tudom, én is éreztem, hogy ez azért erős volt. Nem tudtam visszafogni magam főleg, amikor a becsületesség jutott eszembe. Ja, hát igazából nem kérdezted, drága Mone.
- Egyre idegesítőbbek vagytok. – szája elé emelte a megafont és beleordított -nem tudjátok megérteni hogy +%/ !! ?<'~ - véletlen megnyomott valamit, és hanghullámokkal egyesült églángok elég nagy pusztítást végeztek az ellenség soraiban – Hűű. – Felelte, Mone.
- Hát ez aranyos volt. Nekem tetszett. Nem maradt több ember, tudod mit menjünk a kezdőhelyre, ahova szól a jegyünk.
- Rendben. Istenem, hogy juthattunk idáig?

Reggel felébredek és aranyos Mone-chan fekszik mellettem, olyan jó érzés.
~ Na mindegy, lemegyek gyorsan és csinálok neki valami finomat.
Kilépek az ajtón, majd az első dolgom, hogy lementem a konyhába és kerestem valami gyümölcsöt. A hűtőben csak epret találtam. Az asztalon meg valami rostot készítő gépet, így a kettőt kombináltam és csináltam egy eper juice-t. Felsiettem vele Mone-chanhoz, majd a homlokát megcsókoltam és felkelt. Majd odanyújtom a Juice-t.
- Szia drágám, milyen volt az estéd?
- Jó és pihentető. - túl világos van – köszi. Mi van az asztalon?
- Micsoda? Milyen asztalon? - Nézzek rá, hitetlenkedve.
- Azon ott ni - mutat az íróasztalra.
- Behozta volna a levelet az apád? Furcsa, azt hittem apád megfog ölni. Ezek szerint könnyen túl tette magát rajta.
- Szerintem nem ő hozta be. Különben nem biztos, hogy megölne. Szerintem fel se tűnt neki - jegyzi meg halkan. - Na de akkor megnézed a levelet?
- Persze, neked bármit. – Odasétálok a levélhez, majd a kezembe veszem. Visszasétálok Mone-chanhoz és odaadom neki, hogy kitudja bontani. – Tessék, Mone-chan.
- Köszönöm – megfogja a levelet - ez kinek a címere? – mutogatja nekem.
- Hüm, jó kérdés. Még életemben nem láttam, ezt a címert. Gondolom te se, mert akkor nem kérdeznéd. Szóval egy ismeretlen család küldte? Mi lehet benne?
- Meglátjuk - és felbontja a levelet. – Nézd csak! – nyomta a kezembe.
- Mit kellene néznem? Hogy mi? A címzés? Mind a kettőnk neve szereppel? Azt meg, hogy? Úgy tudtam senki nem tudja, hogy együttleszünk.
- Elmegyünk erre a "Mikulás-Maffia Ünnep" -re? – kérdezi tőlem.
- Még el se olvastam a levelet. Kérlek olvasd fel nekem. – mosolygok rá. Elkezdi felolvasni:

Kedves Monique Alliance Cygne és Sawada Takayuki!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:

Bermuda Von Vichtenstein


UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.

- Na mit gondolsz?
- Viccesen hangzik! Miért ne. Neked van kedved hozzá?
- Nekem mindegy. Elmehetünk, ha szeretnél.
- Igen szeretném, akkor indulunk is? Szólj apádnak. – mosolygok rá.
- Hajj. Meddig tart? Csak egy nap igaz? Megígértem neki hogy karácsonykor itthon leszek- mérgelődőt. - Van a levélben repjegy is igaz?
- Öhm, te nyitottad ki a borítékot, én nem láttam benne semmit.
- Ez…igaz… Még reggel van- morcosan néz bele ismét a borítékba. - Igen, van benne. Úr isten! Két órán belül indul a gép!
- Mi a fenne? Hát akkor gyorsba készülődj, pakolj össze minden fontos dolgot, kiviszem magunkat a reptérre, de siess. – Ruhát váltott, elrakta a telefonját, a pénztárcáját, majd ismét hozzám szólt.
- Indulás kapitány - kaptam egy puszit az arcomra.
- Kapaszkodj, mert indulunk. Ja, amúgy kérlek nyisd ki az ablakot. Köszi drágám. –Majd elindul ablakot nyitni. -Várj.. Minek nyissam ki az ablakoooooooot~? (elhalkul)- Ez aljas húzás volt.
- Miért? – nevetek. – Nem jobb, így repülni? Tudod, hogy szerettem a mókás hangulatot. A fenébe, elfelejtettünk enni.
- Ezek után beugrottunk a MC-be, remélem rémlik. Vicces pillanatok is voltak, azok. Na, de inkább siessünk a versenyre, le ne késsük, ha már eljöttünk…
- Költői kérdés volt - jegyezte meg halkan.
~ Ezt mondhattad volna előbb is… Akkor nem kellett volna, ez a visszaemlékezés.
Mire odaértünk hatalmas tömeg fogadott minket.
- Hé Mone-chan, az a srác nekem ismerős, mintha találkoztam volna vele. Meg az a kissrác. Persze ő volt a tanítványom. – jelentem ki büszkén. – De hagyjuk, ne zavarjuk meg őket. Majd furcsán nézz rám Mone-chan, mintha mondani akart volna valamit aztán mégsem.
- Nem kell valahol jelentkezni, hogy megjöttünk?
- Fogalmam sincs.
- Tudod mit, menjünk oda, ahol a legnagyobb a tömeg van. – Majd úgy is tettünk, hiába néztem balra vagy jobbra semmi információs emberkét nem láttam, csak egy kupac térképet, felkaptam az egyiket. – Tudod mit, kövessük azokat a nyilakat, amik ott vannak. – mutatom neki. – Rendben?
- Nekem megfelel. –válaszolta, elindulunk abba az irányba, amerre a nyilak mutatnak. Hosszabb gyaloglás után, köveket látunk egy más mögött.
- Szerinted, ezek mik? – majd hozzáérek az egyik sziklához. * Reccs *
- Ez valahogy nem tetszik. – felelte. -Itt valami nincs rendben. - remegett a föld. Mone hátrafordult.
- Te jóságos Isten! Futás!!!!
- Mi a baj, Mone-chan? – Fordulnék hátra, de elkapja a kezemet és futni kezdünk.
- Szerinted szét tudsz robbantani egy háznyi sziklát? - kérdezte futás közben.
- Persze, minek nézel engem? De, olyan muris futni! – nevetek fel.
- Akkor épp ideje lesz kipróbálnod a gyakorlatban is –mondta futás közben, majd hátranéztem
- Rám hagyod. Milyen kedves… - Nézek rá, miközben a kezembe hirtelen lángot vezetek és a felém érkező szikla elé, kiteszem a kezem. Amint hozzáér a szikla a kezemhez, porrá zúzódik a szikla.
- Tudtam hogy megtudod csinálni. – Ahogy összemorzsolódik a szikla, mosolyog.- Csak kellett egy kis ösztönzés. – puszit add.
- Ha ez tudom, hamarabb neki álltam volna, de most eltévedtünk. Vagy te tudod merre kell visszamenni? – Vakarom a buksim.
- Szerintem a levegőből könnyebb nyomon követni az útvonalat. Vagy szerinted ez rossz ötlet?
- Ez tényleg jó ötlet, hát akkor felrepülök. – majd hirtelen lövéseket hallok és láttok. – Menjünk oda Mone-chan! – Szólok hozzá.
~ Csak ne essen semmi baja Monenak, mert szétverem az egészbandát.
Hosszabb gyaloglás után elérkeztünk a kívánt helyre, ahol valami háborúszerűség folyt.
- Szerintem jobb lenne, ha hátul maradnál. Mert, ha valami bajod esik, nem állok jót magamért.
- Rendben, akkor csak megfigyelők leszünk. – próbált nyugtatni, kisebb sikerrel.
- Ezt én nem bírom nézni!!! Valamit tennünk kellene. Nem tudom mitévők legyünk…
- Ha nagyon szeretnél, közbeavatkozhatunk, de amondó vagy, hogy hagyjuk az egészet figyelmen kívül, és keressük meg a célt.
- Igazad van, sietnünk kell! Gyorsan elintézem. – Mosolygok felé. – Nincsenek többen, mint 60-an. Az semmi, főleg ilyen lángnélküli maffiózók semmit nem fognak érni ellenem.
- Nem! Ezeket itt hagyjuk, és tovább megyünk. – Hiába, nem tudott rám hatni. A cipőmbe lángot vezettem, majd beálltam a „csata” közepére.
- Emberek, mi folyik itt? Azt hiszitek, erősek vagytok? Gyertek mindannyian ellenem. Gyertek már férgek! - Jelentem ki többször csak, hogy idegesítsem őket. Nem is kell sokat várnom. Mindenki felém kezd rohanni. – Csak ennyien vagytok? – A kerekekbe lángot vezetek és hála az éles pengéknek ez által sorra vágom össze a maffiózókat. – Hát ez tényleg nem volt kemény, én azt hittem… - Visszasétálok Mone-chanhoz, de nem látom sehol. Elindulok az ellentétes irányba, nőlogika alapján és a távolban meglátom Monachant. Elkezdek felé szaladni és amikor elég közel kerülök hozzá, észreveszem, hogy leporolja a ruháját.
~ Vele meg mi történhetett? Remélem nem esett nagyobb baja.
- Mi a baj drágám?
- Semmi – felelte kissé morcosan. - Befejezted a felesleges magánakcióidat? Mert akkor mehetnénk is tovább.
- Rendben, merre tovább? Jobbra talán balra vagy egyenesen?
- Nézd! Jobbra van egy ösvényszerűség. Menjünk azon. – Ránézek, de még is csak egy nő mondta, gyorsan lemondok arról az ösvényről.
- Mit szólnál inkább a balhoz? Vagy az egyeneshez?
- Jobb. Arra megyünk és kész.
~ Igen, akkor egyenesen megyünk. Meg van a jó irány, remélem nem sértődik meg nagyon.
- Hé drágám, menjünk egyenesen! Biz bennem, meg van a logikám arra, hogy egyenesen kell menni!
Nem hallgatott rám és elment jobbra.
~ A fenébe, érzem, hogy ebből még rossz fog kisülni. Na mindegy, nem hagyhatom egyedül.
Követtem a bokrokon át, majd egy rétre érünk, ahol van egy kút. Odasétáltunk a kúthoz, majd Mone-chan megszólal.
- Nem tűnik biztonságosnak.
- Miért aggódsz ennyiszer? Nyugi ez csak egy kút, amúgy meg nagyon szomjas vagyok, szerinted van benne víz?
- Vanni van, jó mélyen, de én nem innék belőle.
- Mone, te vagy szomjas vagy én? – Kérdezem tőle nevetve.
- Nyilván te - törődött bele.
- Na nézzük, mennyire finom. - Hajolok be, amikor a fűben megcsúszik a lábam, megpróbálom megfogni Mone kezét, hogy ne esek bele a kútba, de belerántom magammal. Szerencsére rám esik, Mone így nem üti be sehova magát.
- Mi-i-i a fe-fe-fenét cs-cs-csinálsz-sz-sz?
- Öhm, azt hittem, hogy…
- R-r-r-remek. M-m-m-mos itt fo-f-f-fogunk m-m-megf-fagyni. – Leveszem az öltönyöm, kicsavarom a benne lévő vizet, majd ráterítem Mone-ra. Remélve, hogy nem lesz semmi baja.
- Hééé valaki!?! Mentsen meg minket! – ordítom!
- N-n-nem l-l-lehet a -l-lángokkal m-m-megszárítk-kozni? – Ahogy befejezte a mondani valóját, megjelent egy Rebornhoz hasonló törpe vagyis arcoballeno. A hátán volt egy hosszú távcsöves puska, meg volt egy madara, amivel beszállt a kútba.
- Cozo! Mit csináltál?
- T-t-te b-b-bizonyára C-c-colonello v-vagy. I-i-igaz?
- Igen én lennék. Kora.
- Ez a b-b-barom i-i-itt me-l-lettem b-be le esett a -k-kútba é-é-és l-l-lerántott engem is.
- Sajnos, ez így történt. Gondolom, akkor számunkra véget ért a verseny…
- Igen, de nem. Igazából, ez a felmérés arra volt, hogy ki mer szembe szállni a többi játékossal és amit eddig láttam az nekem elég volt. Kora. Jutalmatokat, ahogy kivitelek innen titeket megkapjátok. Ahogy felértünk 30 táska volt előttünk.
- Ki melyiket válasza, kora?
- Válaszon előbb a mellettem álló hölgy. – Jelentem ki büszkén. Odasétál az egyik bőröndhöz.
- Mivel nyílnak?
- Lángokkal, ifjú lány. Kora.
- Milyennel? – kérdem én.
- Hát, nem tudom. Kipróbálod és, ha kinyílik akkor szerencséd van, ha nem jó a lángod akkor… Kora.
- Próba szerencse. – majd a lángoló gyűrűt belehelyezte a bőröndön lévő helyre.
- Nem nyílik. – jelenti ki szomorúan.
- Elrontottál valamit Kora! Ég lánggal az összes nyílik, nem hittem volna, hogy itt találkozom egy églángúval. – Közben én is elkapok egy táskát és a lángban égő gyűrűmet belehelyezem a helyére. Lám kinyílt.
- Sikerült!
- Mi van? Te is ég lángú vagy? Kora?
- Mi van ma? Égláng találkozó?
- Az enyémet is kinyitod? - kérdezte tőlem.
- N em, nem. Csak te nyithatod ki. Kora.
- Na jó, dehogy csináljam? - reménykedve fordult felém.
- Hát lángot vezetsz a gyűrűdbe és odarakod ahhoz a bizbaszhoz. – mosolygok felé.
- De az előbb is azt csináltam.
- Csináld újra, majd odalépek hozzá és átölelem. Remélem, így menni fog. – Mintha hirtelen megváltozott volna a lángja, sokkal hevesebben vert, mint eddig korábban. A Bőrönd zárja kipattant.
- Heuréka! – jelentem ki boldogan. – És most?
- Menjünk haza. – mondja Mone.
- Ügye most már hazamehetünk? - kérdezi Colonellótól
- Persze, Kora. Visszaviszlek titeket a bázisra! A verseny nektek véget ért, köszönjük a részvételt.

Oh baszátok meg színezés... alatt... van... XD
Vissza az elejére Go down
Gray Shadow
Felhő
Felhő
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2011. Aug. 02.
Age : 24
Tartózkodási hely : Olaszország és Japán közt ingázva

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 310.000
Pénz:: 59.498 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Hétf. Dec. 05, 2011 11:59 am

Már napok óta ültünk a Vongola rezidencián a legutóbbi küldetésünk óta és nem csináltunk az égvilágon semmi mást, csak kávét ittunk és pihentünk. December eleje volt, elégé hűvös és szeles volt az idő, az itteni éghajlathoz képest, hóra nem kellett, hogy számítsunk, mert elégé ritka számba ment Olaszországnak ezen a részén, mint a fehér holló. A rezidencián nagy volt a sürgésforgás, mert Tsuna szinte mindennap fogadott egy maffiavezért, akivel órákra eltűnt. Néha beszélgettünk Japánról, főleg arról, hogy mennyire vágyik haza, de másról nem annyira. Honvágyam volt már nekem is egy ideje, így nem nagyon akaródzott haza mennem, amit Natsu nem annyira tolerált. Ő nem annyira élvezte a távollétet, de őrült, hogy nem kellett edzenie. A mai nap se telt különösebb módon, mint a rezidencia kis kávézójában lévő henyélésünkről.
- Áhhh- ásítottam. Közben eszembe jutott az előző munkánk, ami nem nagyon kötött le. A maga formájában egy semmit mondó, eseménytelen akció volt. - Unalmas egy küldetés volt, bár a karom még mindig fáj.
Natsu rám pillantott, mint mindig most is hintázott a székkel. Majd a vállához emelte a kezét.
- Majdnem megöltek. Mi volt ebben az unalmas! Ráadásul az elején ott hagytál a tériszonyom kellős közepén egy rakás vadidegennel! Szerintem te nem vagy normális. – elrántotta a kezét és összekulcsolta az ujjait. - Kegyetlenül kár, hogy én nem érzem a sebeim. Mintha nem is lennének.
-Azok csak karcolások. Néha nem értem mért panaszkodsz mindig. Legközelebb jobban koncentrálj és nem lesz gond.
- Karcolások? Azt hittem leszakad a karom! A vállam azóta is ki van ficamodva, csak senki nem rakja vissza, nézd! – kiabálta, majd megmutatta a furcsán kinéző vállát. - Látod. Megcsinálnád? Azt hitszem te értelmesebb vagy ehhez!
- Majd a kocsiban, itt elégé hülyén nézne ki ha elordítanád magad.
- Miért tenném? Kurvára nem érzek fájdalmat – elkezdett a vállával babrálni. Minden irányba mozgatta és ráncigálta, de nem járt eredménnyel a próbálkozása - Tudod mit, közben vigyél haza, mert szeretnék lekopni végre.
- Még maradunk, míg jobban meg nem tanulsz harcolni. Nem engedlek vissza Japánba így. Szedd össze magad előtte.
Furcsán rám nézett, miközben még mindig a piszkálta magát. Nem nagyon akart a szavaim súlyával törődni, nem igazán foglalkozott mással, csak magával.

- Próbálkozom én, esküszöm, de rettentő béna vagyok. Ja, most halottam meg, mi van? Nem akarok maffiáskodni ember! Én egy egyszerű fazon vagyok betonföldről.
- Ha egyszer beleköpsz egy maffia család levesébe vagy segítesz nekik belsőügybe, öröké megjegyeznek. Jobb lesz, ha megtanulsz küzdeni.
- Inkább mond el, mit fogunk most tenni. Hátha ki tudom vetni magam egy földszinti ablakon.
- Fogalmam sincs mit csinálunk még itt. – vallottam be őszintén, nem terveztem semmit délutánra, és ahogy már mondtam, Natsu nem igazán érezte jól magát Olaszba, bár megjegyezném semmise jó neki. Időközben betévedt egy nálam és Natsunál is idősebb srác, barna hajjal. Mosolygott és mindenkit üdvözölt személyesen. Végén oda jött hozzánk. Ismerősen nézett ki, nagyon hasonlított egy volt haveromra. Mikor az asztalunkhoz ért, köszöntem neki, míg Natsu csak biccentett.
- Hellosztok. Fuuta vagyok, Sawada megkért, hogy adjak egy kis jutalmat, amiért segítettek nekünk.
- Fuuta? Ismerős név. - jegyeztem meg.
- Nekem meg nem. Én Natsu vagyok. És most, hogy tudjuk egymás nevét, bejelölhetjük egymást facebookon. – Natsu értelmetlen hülyesége közben, észrevettem egy lyukat a zakómon. - Milyen jutalom. Én csokis-habbal kérem, és kávé íze legyen.
- Ez nem olyan jutalom. Néhányan csak rangsoroló hercegnek neveznek.
Erre a mondatra egy kicsit feleszméltem és kíváncsian figyeltem a srácot.
- Jó. Akkor mondj valami rangizét, hátha megmondod, mennyi az esélyem, hogy hazakerüljek a nyugodt utcára. – meglepő, de Natsu mosolygott, miközben e szavakat kimondta.
- Ezek nem esélyek, hanem tények. Például - Futa becsukta szemét. Az asztalon a két csésze remegni kezdettt és kávé cseppek emelkedtek ki a bögrémből. - Gray Shadow a 10.Legszigorúbb edző és a 123. a sorban, a lehetséges felhőőrzők között.
- Hát szerintem ő inkább az első legszigorúbb. A vállam még mindig nem rakta helyre. – Natsu elég szkeptikus volt, de remekül el tudta rejteni.
- Honma Gregory Natsu. Ő a 35. legmakacsabb ember és a 25. legjobb külsős segítő.
- Ezt eltaláltad, külsős! – Natsu nagyon elmosolygott, tetszet neki az elért helyezések, bár előtte nem nagyon hit még benne. Nem nagyon tudtam más fele koncentrálni, engem nagyon zavart az, amit Futa mondott. Nehéz volt beletörődni, hogy annyira hátul állok a sorban. Észre se vettem, hogy már egy ideje ökölbe szorítottam a kezem és magamban motyogok, csak amikor Natsu tekintetét magamon éreztem. Futa is furcsán nézett rám, valamit kiolvashatott a tekintettemből.
Futa egy ideig csak némán nézett rám, majd megszólalt:
- Látom, kicsit rosszul érintet az egyik rangsorolás. Ezek a helyezések állandóan változnak, nem stabilak. A legkisebb cselekedett is befolyásolhatja az összeállítást. Ha megnyersz egy küzdelmet, lehet előrébb mész a sorban. Tényleg, a karácsonyi maffia játék idején nagyon sok minden szokott változni.
- Karácsonyi Maffia Játék- kérdeztük egyszerre meglepetten.
Igen. Minden évben megrendezik december elején. Úgy hallottam idén dec.6.-án tartják, tőlünk nem messze a Maffia-Land-en. A meghívókat már biztos kiküldték, abból több mindent megtudhatok. – ezt nem is mondhatta volna jobbkor. Kicsit felpezsdült a vérem a lehetőségtől.
- Remek, még egy őrültség! Mikor megyünk –Natsu megint elkapta a hányinger. Mindig ez történik vele, ha valamilyen maffiás dolog került szóba. Nem érdekelt annyira, hogy ő mit akar. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy erősebb legyek. Egy nap még őt is legyőzhetem.
- Akkor essünk túl rajta, aztán végre hazamehetnék? Én ezt kérem nyereménynek. – folytatta Natsu, miközben mélyen elmerültem a gondolataimban. Nagyon belelkesültem, már szinte kiabáltam, pedig hozzám ez nem volt méltó:
- Rendben, részt veszünk rajta. Szükségünk lesz néhány új ruhadarabra, mert ez egy kicsit kifakult és néhol lyukas a golyóktól. – hát igen, a ruhámat illetően elég kényes vagyok, nagyon zavart a lyuk.
- Én nem öltözök ki! A Saját szakadt gönceimet kérem, amikben pofátlanul mászhatok a porban! Nézd meg ezt! Ez többet ér, mint az életem, nem fogom összekoszolni!
- Rendben, én azért készítettetek magamnak egy öltönyt.
- Te nem tudsz egy gatyában, meg egy sima pólóban meglenni? Sokkal szebb pasi lennél, nem hasonlítanál egy pingvinre, és nem vennélek hülyére sem! – ezt mintha meg se hallottam volna, de azért válaszoltam Natsunak.
- Gyerekkorom óta öltönyben élek. Ez az én Maffia Stílusom. – erre még kis koromban is büszke voltam. Nem voltam magántanuló, de az iskolában volt egy elitosztály, ott tanultam meg mennyire máshogy néz ki egy ember zakóban és fekete nadrágban.
- Biztos jó. – Natsu elfordult és magában bosszankodott. - Akkor most mi lesz? itt fogunk ülni, vagy elindulunk?
- Hát, nekem most már mennem kell, de remélhetőleg még találkozzunk
Futa némán elment, itt hagyott minket, nem akarta zavarni a veszekedésünket. Natsura néztem
- Ma még csak ötödike van és a levelet nem kaptuk meg. Először rendbe hozom a vállad, aztán megyek öltönyt készíttetni.
- Mégis érdekel a vállam téged? – lepődött meg - Ne foglalkozz vele, menj öltöny csináltatni, én megyek sétálni..
Fölálltam az asztaltól és elindultam a bázis keleti szárnyába, ahol Vincent dolgozott, a család szabója. Elégé öreg volt már, de nagyon jó ruhákat varrt. A legjobbakat állítólag az őrzők hordják, amik különleges anyagból készültek.
- Áh, maga az Mr.Shadow. Megint egy új öltöny, ugye. Maga lesz lassan a leggyakoribb törzsvendégem. Az előzőt is két hete vitte el. De tudtam, hogy előbb-utóbb jönni fog. Én és a lányom, Maria készítettünk magának egy kis ajándékot karácsonyra.
- Hogy tudta? Csak az előbb döntöttem el, hogy ide jövők.
- Mr.Shadow, ha nem sértem meg, maga túl kiszámítható. Na meg itt aztán csiripelnek a madarak jóról is, rosszról is.
- Nekem ne mondja, a kávézó egy pletykafészek paradicsom.
- Sebaj, legyen az ő gondjuk. – mondta majd elindult hátra. Kis idő múlva, nyikorgásra lettem figyelmes. Az öreg egy gyönyörű öltönyt hozott elő egy mozgó szobainason.
- Ez itt a magáé. Ez egy újfajta strapabíró anyagból készült. A golyót nem fogja, de ha beesel egy kaktusszal teli kertbe, egy karcolást nem ejtenek rajta és tűzálló, de ezt nem tudom garantálni, hogy biztos.
- Nem érdekel,
- A zakó belsejében hátul, rengeteg tártartó van és még így is kényelmes.
- Elviszem. Mennyibe kerül.
- Már mondtam teljesen ingyen van.
- Köszönöm. Ha nem baj, itt át is venném.
- Nyugodtan, én elmegyek ebédelni.
Az öreg elment. Gyorsan átöltöztem az új ruhámba és készen álltam arra, hogy részt vegyek a játékon. Szinte átsuhantam a folyóson a szobánkig.

Megfogtam a kilincset, benyitottam és megláttam Natsut, aki egy levelet szorongatott kezében szörnyülködve.
- Mi van a kezedben, amitől ennyire kiakadtál?- kérdeztem
- Haza akarok menni – nyomta a kezembe az ismeretlen pecsétes levelet, majd elkezdett rizsázni. - Az egyik az, hogy, nem tudok olaszul! És. Ennyi. Olvasd el.
Elvettem a levelet, elolvastam néhány részletett, majd gúnnyal közöltem:
- Örömmel értesítenek arról, hogy meghívtak a Karácsonyi Játékra – megint aggodalom ült az arcára. - De hol az enyém?
- Itt van, hozzám küldték. Nem bontottam fel.- mondta, majd átnyújtotta az enyémet is. Ezt a levelet már végig is olvastam.

Kedves Gray Shadow!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:
Bermuda Von Vichtenstein


UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.


Még érdekesebbnek tűnt ez a verseny. Csapdák, amik testi épségünket veszélyeztetik és csak gyalog lehet megtenni. Egyre izgalmasabb.
- Holnap reggel indulunk a szigetre. – jelentem ki.
- Köszönöm, hogy segítesz! Igazán kedves vagy! – kiabálta, majd széttépte a levelét. Megértettem mit érez, de nem nagyon érdekelt. Én vigyázok rá és a szigetről nem tudok figyelni rá.
- Hogy rohadj meg, hogy ekkora cseszett érzelmi fogyatékos vagy! Jóéjszakát!
Elkezdett hisztizni. Kirohant az ajtón és becsapta az ajtót. Néha igazán nem értem az érzelmi kitöréseit. Néha azt hiszem, hogy őt Isten lánynak szánta. Nem igazán izgatott mi van vele. Lefeküdtem aludni, hogy pihenjek a holnapi napra.
Az éjszaka, 1 hónap után, újra rémálom gyötört. Újra ő járt a fejembe, újra az az éjszaka, újra a halott családom, újra az ő nevetése. Felriadtam. Leizzadva ültem az ágy közepén. Hatalmas migrén gyötört, amilyet még soha nem éreztem. A fejem majd szétdurrant, sőt szédültem is. Felkeltem, de túl gyorsan és a földre zuhantam. Elkezdtem a fürdő felé kúszni, mivel nem bírtam lábra állni. Szánalmas látvány lehetem, ahogy a saját izzadtságomban fetrengve, nagy erőfeszítések árán küszködök a szoba felé. Hirtelen a nevetését hallottam annak a nőszemélynek.
~ Egyszer megtalállak te kurva. - gondoltam magamban, majd húztam magam fölfelé. 10 perc alatt beértem és a szekrényhez értem. Újabb erőt vettem magamon és a felálltam, kivettem a fájdalom csillapítót és nagy nehezen sikerült a remegő kezemből a számba tenni. Elengedtem magam és a sarokba zuhantam. Nem mozdultam. Fél óra múltán éreztem a gyógyszer hatását és a fájdalom a fejemben tompulni kezdett, majd végre visszaaludtam. Reggel kikecmeregtem a szobába. Az érzés lecsillapodott, de nem tűnt el. Agresszív voltam, mint a kismalac. Mindenen kiakadtam és dühöngtem. Széttéptem egy müzlis dobozt, széttörtem egy kólás üveget és kidobtam az ablakon egy 10kg virágcserepet a kis növénnyel együtt. Nagy nehezen felöltöztem és teleraktam a zakó hátulját tárakkal. A hátamra felkötöttem a katanámat, míg az oldalamra a wakizashit, a hónaljtokba pedig a Glockokat raktam. Immáron készen álltam a versenyre. Leszaladtam a kapu elé, ahol már Natsu várt rám. Bosszús voltam, így nem volt időm csodálkozni azon, hogy ma öltönyben volt.
- Na szépeket. – üdvözölt, elégé kínosan érezte magát. - Ne bámulj, menjünk már! Tiszta cikinek érzem magam.
Hirtelen kalapálni kezdett a fejem és megint dührohamom lett.
- Ne nyavalyogj és ne viselkedj buzisan vagy kibaszlak a legközelebbi kukába. A migrén nyomaszt, de te még ráteszel egy lapáttal.
Erre ő is beszállt a kiabálásba.
- Fasz fogalmad van a buzikról seggfej! Kínosan érzem magam, ennyi a bajom! – elégé kiakadt ő is, de nem nagyon érdekelt, beszálltam a kocsiba, majd egyenesen a kikötőbe mentünk, ahol felszálltunk egy óriási hajóra. A padlóra egy hatalmas Vongola címer volt festve, A migrén még mindig kínzott, ezért ledőltem egy napozóágyba. Néha meghallottam Natsu öröm sikoltozását. Esküszöm a halott édesanyámra, tényleg lánynak készült. A vonat egy hatalmas füttyel kikötött a Maffia-Land dokkjánál és mi lementünk a partra.
- Merre?- kérdezte Natsu ámulva. Tényleg elképesztő volt a látvány, egy vidámpark a semmi közepén.
- Elméletileg van egy épület, ahol elindítják a játékosokat, ott tudunk reggelizni is. – mondtam, miközben mély lélegzetet vettem. Ismét erősebb lett fájdalom.
Átvágtunk a tömegen, át egy csarnokig. Rengeteg ismerős arcot láttok, de nem álltunk meg. A park hatalmasabb volt, mint azt hittem volna. Fura alakok voltak mindenhol, irdalatlan nagy és veszélyes fegyverekkel.
~ Ezek meg kik lehetnek? ~ kérdeztem magamtól a migrén halványodott hála istenek, de nem vettem észre a nagy csodálkozástól. A hatalmas csarnok végénél egy üres pódium állt és a szélein különféle éttermekkel volt ellátva. Egy olasz vendéglőbe rángattam Natsu, aki örömmel kap az étlapért és a pillanat tört része alatt rendel magának kaját. Visszautasítom a pincértől a kávét. Tíz percig vártunk míg kihozták a kaját. Elkezdte tömni a száját. Jólesően zabált, mikor hirtelen egy ismerős alakra lettem figyelmes. Megint ő. Hirtelen felkellek a székemből és rohanni kezdek utána. Észrevett, megindult a tömegbe. Utána mentem, sok embert fellöktem, hogy ne veszítsem szem elől, de nem sikerül. Eltűnt. Még hallottam a kacagását, de nem láttam. Elindultam a hang irányába, de egyszerre, minden irányból szólt. A környezetem teljesen lehalkult olyannyira, hogy csak egy valamit hallottam csak, őt, de már azt is csak alig-alig. Megint rám tört a migrén. Elkezdtem lihegni és nézelődni. Lassan felszállt a homály ködje és emberi csevelyek törtek át rajta. Épp egy beszélgetés közepébe csökkenek.
- Fujj, nézd mennyi szaros kis Vongolás. Hány igerem van ettől a családtól. Undorító, beképzelt szemétláda mind. Gyáva kis férgek. Mindegyik a meleg kis szobájában ül, míg mi harcolunk. Az egész család egy nagy rakás sz**kupac.
Bepöccentem. Meg fogtam egy komplett asztalt és neki vágtam.
- Héjj, mi van veled haver? – most bekattantam. Nekik rontottam. Ők csőstűl jöttek rám, de nem voltak nagy ügy. Hullottak, mint a rovarok. Repültek a tányérok, a vérző testek és gazdátlan fogak. Hirtelen Natsu ott termet mellettem és ordította az arcomba:
- Ó, hogy bazd meg – rángatja még a zakóm. - Faszért kell neked állandóan eltűnnöd! Sose legyen gyereked. Nyugodj meg, vagy baszd szét a fejét, de ne most. Nem azért jöttünk, hogy te ne 123. Felhő őrző legyél ember? Tudom ám, hogy bassza a csőröd. De ne egy kisiskolás legyen okosabb nálad! Ne én oktassalak ki a viselkedésről – hirtelen elenged. - Visszamennénk?
- Még valaki fikázza a Vongolát, azt a saját lábával fogom megetetni. – mondtam rohadt idegesen.
- Ezen akadtál ki? – ütötte meg a vállam, majd felém fordult.
- Akinek erős a családja, annak le kell szarnia, mint mond a másik. Az a banda, aki irányítható, elbukik. – papolta. Nem nagyon érdekelt, mint mindig. Elkezdtem lehiggadni, de a migrén betett.
Elindultam Natsuval egy étterembe, ahol megittam egy teát, ami viszonylag feloldotta a fájdalmat.
- El akarok mondani valamit. - nézett rám. Újra megerősödött a fejembe az érzés. Elkezdtem hunyorítani és a homlokom dörzsölni.
- Pofa be! - vágom oda, egy erősödött a migrén. Hihetetlenül szarul voltam. Állandóan váltakozott a migrén, hol fájt, hol kellemesen enyhült. Hirtelen megszólalt egy csávó, aki elmondta a játék szabályait. Egyszerű, mint az egyszer egy. Csak el kell jutnom a sziget másik oldalára. Megpróbáltam kinyögni valamit Natsunak, de semmi nem jött ki a számon, csak elindultam a tömegbe, mint előbb. Natsu utánam kiabált, de nem hallottam semmit. Ismét szürke lepel hullott alá a teremre. Egy szót se hallottam megint tisztán, csak a már teljesen ismerős nevetést. Egyértelmű volt, rögtön megállapítottam honnét jön és követtem. A testem csak ment és ment. Mindenhol nevető, vidám emberek ugráltak és őrjöngtek boldogságukba. Kullogtam egyre csak előre és előre. Egy lány megfogta a kezem és rácsatolt egy karperecet és tátogott valamit. Megpróbáltam valamit mondani neki, de egy hang nem jött ki a számon. Ajtók nyitódtak ki, mire az emberek megindultak feléjük. Az ár elsodort. Se Natsut, se Őt nem láttam. Kivergődtem a napra, ami csodálatosan ragyogott, áttörve a felhőket. Nem az én napom volt. A különböző maffiacsalád tagjai összevissza futottak át az erdőn, ami tőlem nem messze volt. Lassan megint hallani kezdtem a külvilágot. Épp jókor, amikor dübörgő lépesekre lettem figyelmes a hátam mögül. Megfordulok, mire egy csávó a hatalmas kalapácsával megpróbál kilapítani. Idejében hátralépek kettőt. A kalapács az orrom előtt száguld el egyenesen a lábam elé. A föld is beleremegett.
- Kiütötted az öcsémet, tökmag. – mondta a kétméteres óriás. Bőrdzsekije megfeszült a hatalmas mellkasán. Nem volt dagadt, ellenkezőleg. 150kg színtiszta izom volt a csávó. A kalapács feje harang nagyságú volt. Tele volt tüskékkel és bűzlött a vértől. Ez a csávó egy elmebeteg lehetett.. Nem mertem elővenni a pisztolyom, inkább sarkon fordultam volna, de nagydarablétére gyors volt a keze és megsuhintotta a kalapácsot. Ha nem ugrok hátra elviszi a fejemet, mint egy golflabdát.
- Na mi van, Béla? Csak nem félsz. Azt hittem szívósabb vagy, de úgy látszik tévedtem. Mindegy, attól még elintézlek. – majd ismét felemelte a fegyverét. A feje fölött tartotta egy darabig. A lábam nem mozdult, megdermedtem.
- Viszlát tökmag. – üvöltötte, de hirtelen a semmiből egy repülő hóember belerohant és magával vitte az ismeretlenbe. Néhány ismerős csávó vett körbe, mind a markukba fegyvert fogtak, és csúnyán néztek rám, nem törődve a távoli sikolyok és robbanások hangjával.
~ Ezek biztosan annak a fasznak haverjai. Ők is mind bosszút akarnak állni. ~ magamhoz tértem. A fejfájás hirtelen eltűnt, mintha nyoma se lett volna. A kedvem is visszatért a harchoz.
- Na lássunk neki- kiáltottam, az nap végre először. Egyszerre támadtak nekem. Szerencsére egyiknél se volt lőfegyver. Előrántottam az enyéimet és zúdítani kezdtem a golyóimat. Előre, hátra, jobbra, balra, minden irányba szálltak a golyók. Négy tárat a húszból, elhasználtam mire 5 méteren belülre értek. Aztán visszadugtam a fegyvereimet és előrántottam a katanát. Az első csávót fejbe vágtam a kard tompa élével. A következőnek kése megcsúszott a zakómon, de nem vágta el, tényleg jól bírja a karcolásokat. Egy balta repült el a fejem mellett és levágott egy tincset a hajamból, sikerült elbambulnom. Megfogtam a gallérját és erősen lefejeltem majd megfordultam és átdobtam a vállamon. Felugrottam és megvágtam a mellkasát egy másiknak. A többi csávót szépen sorban elintéztem, de egyre csak többen jöttek, így kitörtem ott, ahol a legkevesebben voltak és berohantam az erdőbe. Nem álltam meg., csak haladtam tovább, egyre beljebb a sűrű gazon keresztül az erdő közepébe. A tüdőm majdnem leszakadt, de nem törődtem vele, csak mentem és mentem.
Fél óra múlva egy kis kopár domb előtt meg álltam fújni egyet. A földre huppantam és mélyen vettem a levegőt. Fura mozgásra lettem figyelmes a dombról. Mintha a teteje mozgott volna. Nehezen, de felálltam és felsétáltam. Körülbelül 3 méterre lehetem, mikor egy ember alakja kiugrott a hóból. Egy néni volt, egy dobtáras thompsonnal.
- Fiacskám, csak nincs valami bajod. Nem kérsz egy kis ólmot a BENDŐDBE! - üvöltette az idős hölgy. Csak úgy zúdult felém a sok golyó. Elindultam a fák közé, miközben az anyóka még mindig lőtt felém. A fák kérge csak úgy hullott le nagy darabokban. Rohantam tovább, ahogy csak bírtam, de ismét utamat állták. Egy inaktív hóember volt az. Óvatosan lépkedtem, de hirtelen valami elkapta a lábam és fölrántott a fára. A kard kiesett a kezemből, én meg csak lógtam, mint egy kötözött szalonna. Sikerült levennem a derekamról a wakizashit és levágnom magamat, de beindítottam a robotot.
- Ah, fenébe – ordítottam, majd felvettem a földről katanát, felugrottam és kettévágtam a gépet.
Megint lihegtem a fáradtságtól. Ez a hely maga volt az őrület. Lassan elkezdtem bicegni tovább. Csak úgy esdekeltem és dülöngéltem a fák között. Halk susogások közepette tántorogtam tova. Madarak csiripelése között, meghallottam a nevemet. Valaki a nevemen szólítottam. Elkezdtem futni, hátha Natsu az és bajban van, de tévedtem, nem ő volt.
- Szia Gray! Rég láttuk egymást. – mondta az az ember, akit a legszívesebben kettészeltem volna és cápák közé dobtam volna, de még mindig kapkodtam a levegő után.
- Mi a fenét keresel itt? Egyszer végre békén hagyhatnál. Legalább tisztelnéd a karácsonyt, és ajándékként megtennéd nekem.- mondtam.
- Abban mi a jó? Ráadásul hoztam neked ajándékot, de előbb csak szeretnélek figyelmeztetni, hogy fogytán a türelmem. Miért váratsz még engem. Se neked, se nekem nem jó ez a hosszú várakozás. Szükségem van rád. Hagyd ott végre, ezt a kimúló fényű Vongolát és állj át hozzám. Olyan erőre tehetsz szert, amiről nem is tudsz. Mi értelme egy vesztes fél oldalán lenni, amikor van más lehetőség. Ez a világ pusztulásra van .ítélve Az én családom élheti csak túl. Na, mit válaszolsz?
- Oly régóta figyelsz és kínzol, de még mindig nem ismertél ki. Tudod, hogy makacs vagyok család ügyileg és ne merészeld a Vongolát kritizálni. – ordítottam, elkezdtem felé futni, fel ugrottam és kettévágtam őt, de sejtettem, hogy csak egy illúzió. Ennek rendje és módja szerint denevérré vált és eltűnt. Én a növények mögé zuhantam, ahol egy völgy terült el. Legurultam az oldalán a közepébe. Egyszerre a semmiből, megint az ő hangját hallottam.
- Tudtam, hogy ezt mondod, de sebaj. Van még időnk. Addig is élvezd ki az ajándékom- csettintés hangja szállt, hirtelen egy óriási köd hullt alá az égből. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt, egy emberekkel teli sereget hátrahagyva. - Üdvözöld a seregem egy darabkáját. Ők mind ezen a szigeten haltak meg és jó sokáig bolyongtak itt, úgyhogy jól ismerik a környéket. Jó szórakozást!
Nevetett, majd eltűnt. A kilátásom elégé rossz volt. Egy vastag körgyűrűben, tömérdeknyi élőhalott, akik ismerik a helyszínt. Elégé kétségbe estem, de nem pánikoltam be. A holtak nem mozdultak, csak egy helyben álltak. Ezek csak mind illúziók, gondoltam, de nem voltam teljesen biztos benne. Elraktam a kardot és elővettem a pisztolyom. Vakon fejbe lőttem egyet és az hátradőlt, de a többi nem mozdult. Előre léptem mire az első kör felém ugrott. Elkezdtem lövöldözni, Ismét elfogyott két táram, de még mindig rengetegen vannak. Ha valahogy utat tudnék törni, akkor el tudnék szaladni köztük, agyaltam egy terven, aztán hirtelen eszembe jutott valami. Ha karddal csinálnám, akkor nem törne át teljesen a gyűrűn, de pisztollyal még nem csináltam, morfondíroztam magamban. Eldöntöttem.
Felemeltem a pisztolyom és nagy mennyiségű lángot koncentráltam bele. Kezdetben minden simán ment, de egy ponton túl remegni kezdett a fegyver és irtó nehéz volt célozni. Egy pontig próbáltam a csövet növelni a lángommal, de már egyre kevesebb volt belőle. Még egy kicsit, reménykedtem, de nem jött be. A pisztoly szétrobbant, de a támadás nem esett szét. A Lángnyomás első verzió pisztolymód némi bakival, de elindult a körgyűrűn át. Teljesen kifogytam a lángokból, de elég nagy szabad helyett kaptam, hogy menekülni tudjak, így hát megindultam a végzetem felé. Minden egyes elért sorral, egyre több zombi szaladt utánam. Épségben kijutottam a körből, de az már más kérdés colt, mit tegyek a sok zombival. Néha-néha használtam az ép pisztolyomat, de semmin nem változtatott. Ismét futnom kellett minden erőmmel. Szerencsére nem voltak gyorsak, szereztem egy kis előnyt, de egyre többen jöttek a semmiből. Egészen addig amíg egy szakadék közelébe nem értem.
- Szép munka volt Gray, ez itt a tiéd. Légy büszke magadra. – mondta a hang, majd egy bőrönd hullott a zsebembe. – Ne aggódj. Ezt te szerezted. A csávó véletlenül leejtett, amikor a támadásod elment mellette és a kötést meg nem gyújtotta. Viszlát.
Ismét itt járt, de nem érdekelt, meg van a bőrönd. Fújtam egyet. Véletlenül egy ismerős hangra lettem figyelmes a bokrok közül. Nemn értem rá vele foglalkozni, mivel egy zombi utolért. Gyorsan levágtam a fejét, ami sikerült elkapnom. Natsu hirtelen kifutott, úgy kellett visszaráncigálnom. A zakója a kezemben maradt.
- Visszakérem. – nyújtotta a kezét. Szívesen visszaadtam neki. A pupillái nagyra nyíltak, amikor meglátták a zombi fejet és erőteljesen elrúgta.
- Ez mi volt! Az a fej pislogott! Láttam, és beszélt is! Azt mondta bú! Te, ezek nekem ismerősek!
- Ezek? Jah, csak zombik.
- Mi van? – kérdezte tőlem a higgadtan, amikor is egy újabb zombi jött elő és Natsura vette magát és elkezdte a nyakát szívni. Gyorsan fejbe lőttem a zombit, majd elrángattam a hídhoz.
Natsu nem nagyon akart megindulni többszörös lökésre sem. Megszólalt:
- Legyél olyan jó, és hagyj itt!
A kis Natsu gyerek feláldozza magát, ilyenkor egy mester csak egyet tehet.
- Seggfej! Rendben. - és el kezdek rohanni a hídon át. Utolsó erőmmel rohantam át és most már teljesen biztos voltam a győzelemben. Natsu néha még kiabált nekem, miközben futottam.
- Gray! Nem akarok vészjósló lenni, de feléd mennek.
Nem nagyon érdekelt. A saját életemmel foglalkoztam, elég nehéz volt már futni. Lihegve válaszoltam:
- Leszarom, csak illúziók.- és futtok tovább, mert már elegem van a zombikból. Teljesen ki vagyok készülve.
- És az illúziók miért tudják szétrágni a köteleket az oldalamon – hirtelen felhőláng borította be a kötelet,, ami így nehezebben szakadt el.. Natsu csak ordított: - Még a hídon vagy?
- Már majdnem- kiabáltam neki. Már csak pár méter volt hátra, de még mindig túl messze.
- Szedd a lábaid! – kiáltotta, majd egyre jobban világított a híd. Valami furcsa ragadós dologba léptem, amiről mint kiderült rohadt élőhullának a keze volt. A holtak végig másztak a hídon és nem vettem észre. Mindegy volt már, csak szaladtam tovább, a tüdőm már alig bírta. Hátra néztem, mi van Natsuval. Ő is szaladni kezd, de túl későn. Az egyik zombi a nyakába ugrik, én meg elfordítottam a fejem. Hirtelen egy golyó ment át a jobb vállamon. Elkezdett vérezni, de volt szabad megállnom, mert a kötél szétszakadt és nekem gyorsítanom kellett. Pár méter volt hátra. Még láttam Natsut a folyóba esni, de utána már csak magammal foglalkoztam. A híd vége már lassan alattam volt, és majdnem átértem, de ugranom kellett. Elüvöltöttem magam:
- Nnaaaa bbbbbaaaaaaasssssszzzzzzzddddddd mmmmmmmmeeeeeeeeeggggggggg!!!!!!!!!!!!!! – pár centire voltam a túloldaltól, de nem sikerült, zuhanni kezdtem. Szerencsére a függőhíd nem szakadt le így bele tudtam kapaszkodtam, de a pisztolyomat a mélybe kellett dobnom, hogy megmeneküljek. Egy kézzel kapaszkodtam csak, ezért fel kellett dobnom a peremre. Nagy nehzen, fájdalmas erőfeszítések árán, de felhúztam magam, de a bőrönd nem volt sehol. Mikor alább hagyott a kettősláttás, akkor vettem észre a Vindice tagot.
- Ez nem ér- lihegtem. – Arról nem volt szó, hogy elveszik azt, amit megszereztem.
Hiába vártam a válaszra. Sejtettem, hogy nem fog válaszolni, de azért megkérdeztem.
Se erőm, se fikarcnyi lángom nem volt már. Mégis előhúztam a kardom. Elbotorkáltam a múmia elé és felvettem a harci beállásom. A maradék lángjaimat mind a kardomba koncentráltam, de nagyon csekély volt. Elkiáltottam magam, majd másfél méterre tőle elhajítottam a katanám, ami elsuhant mellette és ő csak nevetve a kard után nézett, de nem számolt a wakizasimmal és levágtam a kezét.
- Nem hitted volna rólam, igaz? - kérdeztem mosolyogva majd a bőröndöt elrántva odébb léptem és a földre estem. Elaludtam. Pár órával később magamhoz tértem. A Vindice tag eltűnt, nem tudom hova lett. Szerencsémre nem járt itt senki Így a bőröndöt is elnyertem. Összeszedtem a kardjaimat, majd utolsóként értem a célba. Azt hittem képzelődöm, de Tsuna várt rám.
- Gray, őrülök, hogy jól vagy. Futa mondta, hogy itt vagy. Lenne számodra egy küldetésem mielőtt hazamennél.
- Hol?- csak ennyit tudtam kinyögni.
- A Himalájába.

Másnap felkerestem Natsut a kórházban, ahol már törzsvendégnek számított, már itt is. Szerencsére ki tudtam piheni magam. Bekopogok.
- Héh köpcös ébredj. Már megint az ágyban vagy.- kiáltottam rá, hogy fölébredjen.
- Ah. – ásította, majd a fejét kezdte el dörzsölni.. - Oh. Hello Gray.
- Még egyszer feláldozod magad megbánod.
- Egy fazon üldözött végig. – emelte fel a fejét. - Azt mondta, tönkretették a csapdáimat. Nem tudom, igazat mond-e. De nem akartam, hogy téged is kizárjanak, egyszerűbb volt lezuhanni. – Nevetett.
- Végigértél?
- Persze a pénz már a számlámon. Kicsit nehéz volt felhúzni magam híd maradványán, de nem volt vészes, csak a vállam fáj még egy kicsit, amit eltaláltál.
- Az jó. Akkor nincs már dolgod velem. – kérdezte cinikusan, de nem teljesen tudtam elmondani, hogy kis időre elvállnak útjaink. - Az orvos röhögött amikor elmesélte, hogy a seggemből ki kelett műteni a golyót. De még egy kicsit maradok, amíg megmondják kelleni fog-e új vese.
- Én most haza megyek, van egy-két dolgom, amit el kell intéznem, Számomra ismét veszélyes Olaszország, de ne aggódj, az edzésnek nincs még vége.
- Hagynom kellett volna, hogy megdögölj. – kiabálta mire megdobott egy párnával
- Na mindegy, jobbulást? – mondtam, aztán becsaptam magam mögött az ajtót.
The End

Mission Completed
Feladat: Megszerezni a táskát.
Jutalom: 50.000yen(talán)
Áldozatok száma: Ismeretlen
Kárbecslés: Egy fő
Megjegyzés: Túlteljesítés.


Színezés alatt áll!!!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theshinobislife.hungarianforum.net
Seyen
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2011. Oct. 26.

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 280.000
Pénz:: 107.100

TémanyitásTárgy: Nowis Seyen   Hétf. Dec. 05, 2011 12:49 pm

Már hetek óta tart az edzés sorozat, amit Dr. Mika tart nekem. Minden egyes nap, órákon át „harcolok” vele, hogy javuljanak a harci képességeim. Bár nehezen nevezhető valami olyasmi harcnak, ahol általában menekülök, vagy kapom a pofonokat. Inkább érzem magam valami élő boksz-zsáknak, mint sem edző partnernek. Azonban az is igaz, hogy ez az én fejődésemet szolgálja. Szóval nem lenne szabad panaszkodnom. Viszont jól esne egy kis pihenés, mert mostanság elég fáradt vagyok. Ma reggel is elég nehezemre eset, elvánszorogni az ágytól a zuhanyzóig. Miután a reggeli teendőimmel végeztem, gondoltam elmegyek a városba szórakozni egy kicsit. Csak úgy pihenés képen. Legalábbis, addig még nem jön el az ideje, a mai edzésnek. Ahogy elhagytam volna a lakásomat láttam, hogy az ajtómra egy boríték van tűzve.
~ Ez mi, ha már ott a postaláda, akkor miért nem azt használják. – mérgelődtem magamban.
Ez után kibontottam a borítékot, hogy megnézem, mi van benne. Egy levél és egy repülőjegy volt a tartalma.
~ Ez valami nyeremény játék volna? Bár biztos okosabb leszek, ha elolvasom a levelet.
~ Nézzük csak mit is ír. –gondoltam magamban majd elkezdem olvasni a levelet.
Kedves Nowis Seyen…
~ Érdekes szóval egy verseny. Bár a pénz nyeremény is elég csábbitónak hangzik, de ez egy jó lehetőség lesz letesztelni, hogy menyit fejlődtem.
~Na meg persze így kihagyhatok pár nap edzést. Legalább az utazás alatt pihenhetek kicsit.
~Nem hinném, hogy ez a versen sokkal fárasztóbb volna, mint a napi tréningek. Bár valahol a levélben mintha lett volna valami, a testi épségünkkel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy olyan durva lenne. Végül is csak egy ügyességi akadályverseny.
~ Szóval menyi időm van az indulásig? – gondoltam közben kezembe vettem a jegyeket, hogy megnézem, mikor indul a gép.
- Azt írja december 5. 11.00 – kor. De hát az ma van, és csak pár óra van az indulásig.
~ Jobb lesz, ha sietek. – majd visszarohantam a lakásomba. Gyorsan összeszedtem néhány ruhát meg a Hand Blasteremet, és indultam is. Alig hogy bezártam az ajtómat egy hang szólalt meg mögöttem.
- Csak nem mész valahová?
- Igen egy pár napra elutazóm. –feleltem.
- Vigyáz magadra. - mondta, de valami furcsa volt a hangjában.
- Rendben, szia. Most viszont sietnem kell, hogy elérjem a repülőt.
~A szomszédom volt Miyu. A múltkori eset óta nyugtalanít vele kapcsolatban valami. Majd utána kell néznem jobban.
Ezután fogtam egy taxit és elindultam a repülőtér felé. A taxiban küldtem egy üzenetet Mikanak, hogy most pár napig nem tudok, megjelenni az edzéseken, mert a Maffia Ünnepen veszek részt.
Csak annyit irt vissza, hogy hozzak neki szuvenírt, mert ö nem tud részt venni rajta. A repülőtéren nem volt gond. Sikerült elérnem a gépet és már repültem is Olaszországba. Az út viszonylag békés volt, sikerült kicsit pihenem út közben. Amikor leszálltam Olaszországban a gépről addigra már teljesen kipihentem magam. A repülőtéren hatalmas volt a tömeg. A világ minden tájáról érkeztek ide emberek. Nem sok ismerős arcot láttam. Ezután néhányán csinos hosztesz hölgy a buszokhoz vezettet minket. Az mondták, hogy ezek a buszok visznek minket a kikötőig. Ahonnan hajóval visznek minket a helyszínre. Hamarosan ott is voltunk a szigeten. A nevünkre szóló meghívóval kellet jelentkezni. A regisztrációt hamar elintéztem. Ott adtak egy karperecet, és ha a verseny alatt úgy érzem, hogy nem vagyok képes folytatni, a rajta lévő gombbal hívhatok segítséget. Persze ekkor automatikusan kiesek a versenyből. Utána pedig azt mondták, hogy még két óra van még az esemény kezdetéig. Addig szabadon lehet eltölteni az időt. Gondoltam kicsit szétnézek a szigeten. Az egész helyet eltöltötte a téli hangulat, mindent belepet a hó. Kicsit érzem is hogy hidegebb van, mint a reptéren. Gyorsan mentem, hogy valami az időjáráshoz illő ruhát szerezek.
Azonban nem én voltam az egyetlen, akinek ez eszébe jutott. A ruhaboltokat ellepték az emberek és mindent elkapkodtak.
~ Bajban leszek, ha a hideg ellen is küzdenem kell. Jobb lesz, ha igyekszem. Szerencsére sikerült egy eldugott üzletet találnom, ahol még lehetett kani néhány vastagabb ruhát.
~ Bár nem tökéletes, de jobb, mint volt. Lassan ideje visszaindulnom, ha nem akarom lekésni az indulást.
Amikor oda értem a start helyszilre már elég nagy volt a tumultus. Voltak, akik csoportosultak, hogy majd együtt haladnak. Lassacskán elkezdődőt a megnyitó ünnepség. Egy sötét köpenyt viselő alak lépet elő. Az arcán kötéseket viselt, a fején pedig egy fekete kalapot. Bermuda Von Vichtenstein néven mutatkozott be. Ő volt az, aki a levelet küldte. Elmondta a szabályokat még egyszer, és a fontos tudnivalókat. Az erdőben, csapák vannak. Tíz perccel az indásunk után a személyzet felfegyverzed, része elindul, hogy megfelelő tempóval haladjon a verseny. Na meg persze egyéb meglepetésekre is számíthatunk. Természetesen figyelmeztetett mindenkit a csalás következményeire. A beszédje végeztével megadta az indulásra a jelet.
Ekkor mindenki berontott az erdőbe. Volt egy bolond, aki csalni próbált úgy, hogy egy Végső akarat láng bakanccsal át repüli az egész távot. Azonban csúnya vége lett. Egyszerre csak láncok vették körül, melyeket Vindice örök fogtak. Rövid időn belül már el is tűntek vele a semmibe.
~ Nem érek rá bámészkodni, sietnem kell. – gondoltam magamban, majd szaladtam tovább.
A részvevők hamar szétszoroztak az erdőben. Csakhamar egyedül találtam magam. Hamarosan sikolyok és fegyverek hangát lehetett hallani. Próbáltam ezekkel nem foglalkozni, és csak menni előre. De a dolgom nem volt könnyű. A terep a hó miatt nehezen volt járható. Voltak előre kitaposott útvonalak, de ezek legtöbbjét ellepték a személyzet tagjai. Így közel nem mehettem az úthoz nagyon közel, de eltávolodni sem akartam nehogy letévedjek. Ahogy haladtam előre láttam, hogy másokat sikerült elkapni a személyzetnek. Úgy látszott nem ölik meg őket. A fegyverekben csak gumilövedékek lehetnek. A ruhájuk pedig olyan anyagból, ami csökkenti a lángok hatását. Hasonló, mint amit a tréningezéshez használunk Mikanal.
~Bár nem túl erősek, de sokan vannak. Jobb volna kerülni a velük való összetűzést. [color=MediumPurple]– Alig hogy ezt gondoltam egy már ott is állt mögöttem az egyikük.
~ Franca ez nem jó. – ekkor rám fogta a fegyvert és lőtt. A lövés a mögöttem lévő fában csapódott.
- Szerencse. – mondtam majd felé emeltem a kezem.
~ Most csak a gyors-tüzelésre van időm, és hogy hatása is legyen, oda kell céloznom, ahol a ruha a legkevésbé védi. – ezután fogtam és arcon öltem. Ő pedig hanyatt eset.
- Bocsi haver nem volt más megoldás. Nyugi nem lesz bajod a lövés ereje nem elég, hogy megöljön, annyira nem bírtam feltölteni. – bár hiába beszéltem neki. Mivel mikor elesett beverte a fejét és elájult.
- Ti sem akartok megölni minket, én mért tenném. – Majd ránéztem a fára ahova becsapódót a lövés.
- Várjunk, csak ez éleslőszer. Azt hiszem ti mégsem vicceltek.
~ Jobb lesz, ha sietek. Elölte viszont, szert teszek egy kis taktikai előnyre.
~ Biztos valamilyen módon kommunikálnak egymással. Kell lennie valamiféle rádiónak. – ekkor elkezdem átkutatni hamar meg is találtam nála. Ezután azonban gyorsan távoznom kellet, mert már halottam hogy még több fegyveres alak közeledik. Elég sokáig tartott, még úgy éreztem sikerült lerázom őket. Ekkor kicsit megálltam, hogy meg nézem mit is sikerült zsákmányolnom. Így hát kezembe vettem a rádiót és bekacsoltam. Beszélgetés hallatszott rajta. Azonban legnagyobb bánatomra az egész olaszul volt, így semmit sem értetem belőle.
- Francba. –mondtam majd ledobtam a rádiót a hóba és futottam tovább.
Ahogy hallattam előre egyre több csatának voltam szemtanúja. A hozzám hasonló indulok harcoltak a személyzettel, de olyan is elő fordult, hogy egymással harcoltak. Már félúton tarthattam és sikerült elégé eltávolodnom a fegyveresektől. Azt hitem, hogy biztonságba vagyok. Amikor megbotoltam valamiben. Ahogy esetem előre a kezemmel próbáltam megtámaszkodni a talajon. Az elöltem lévő talaj beszakadt. Egy csapda volt.
~ Ha nem botlok meg akkor bele sétáltam volna, és most a gödör alján lennék.
~ De miben botlottam meg? - fordultam lábam felé. Ott egy másik induló hevert. Teljesen össze volt fagyva, szinte alig lélegzet.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle. Nem válaszolt csak rám nézet. Ö nem volt olyan szerencsés, mint én. Neki nem sikerül megfelelő ruhákat szereznie. A keze teljesen össze volt fagyva.
- Ne haragudj rám ezért, de mivel miattad sikerült megúsznom a csapdát. Teszek neked egy kéretlen szívességet. – Majd meg nyomtam a karperecén lévő gombot.
- Hamarosan jön, a segítség addig tarts ki. – mondtam neki és aztán tovább is indultam.
Az utam további részében nem találkoztam már fegyveresekkel. Ellenben a csapdák száma megszaporodott. Innentől óvatosabban halottam. Sok csapdát már más aktiválta elöltem, de így is sikerült egy-kettőbe bele sétálnom. A legmegalázóbb az a csapda volt, ami csak annyiból állt, hogy egy kötél a lábamnál fogva felránt a fára. Úgy sikerült csak lejönnöm onnan, hogy megpróbáltam ellőni a kötelet. De forogva fejel lefelé elég nehéz volt célozni. Legalább 10 percbe telt mire sikerült eltalálom a faágát, ami tartott. Majd mikor leestem még a faág is rám eset. Ezután csökkent a lelkesedésem, elég szánalmasnak éreztem magam. A levertségemet csak az tudta megtörni, mikor láttam a sorstársaimat, akik hasonló bajban kerültek. Voltak, aki próbáltak ki jutni. Voltak, akik feladták és várták, hogy kimentsék őket. Ahogy haladtam tovább kezdet feltűnni, hogy egyre kevesebb csapdába botlok bele.
~ Lassan a végénél lehetek gondoltam magamba. Amikor is olyat láttam, amire nem számítottam.
Egy kis alig pár méternyi nyitott rétre értem, körülötte fákkal. Melynek a közepén egy három méter magas hóember állt. Fején fekete kalappal, fekete szemekkel és szájal, na meg persze egy hegyes vörös orral. Kezei is csináltak rá. Jóbban megnézve nem is hóból volt. Nem értettem mire véljem a dolgot.
~ Biztos csak a dekoráció része. Mindegy legjobb lesz, ha tovább megyek. – gondoltam magamban majd próbáltam megkerülni. Amikor egyszer csak megmozdult.
- Ez most valami vicc? – alig szólaltam meg, már lendítette a kezét felém. Éppen, hogy csak elkerült a támadása. Bár gyorsan elkezdem hátrálni, ez nem volt elég, hogy elkerüljem a fonákját. Telibe talált és métereket repített hátra.
- Fenébe erre nem számítottam. Biztos ez az a meglepetés, amiről a megnyitón beszéltek. – mondtam miközben feltápászkodtam.
~ Úgy látom, nem jön közelebb talán, ha tartom, a távolságot biztonságban leszek.
Erre egyszer csak felemelte a kezét, és felém tartotta.

~ Csak nem arra készül… - és már le is nyílt a kézfeje és kilőtt belőle valamit. Mintha egy hógolyó lett volna, csak éppen akkora volt, mint a fejem. Sikerült előle elugranom, de a becsapódásból ítélve biztosan fájt volna, hogy ha eltalál. Megpróbáltam viszonyozni a támadást, de kevés sikerrel. Nem volt időm hogy teljesen feltöltsem, így csak a gyorstüzelő módot használhattam. Viszont ezek gyenge lövedékek nem tettek kárt a szerkezetben. Mivel a gyors-tüzelés csak az aktuálisan beletöltött lángot használja fel.
Ezután úgy gondoltam taktikát váltok, és beszaladtam fák közé, hogy menedéket keresek. Továbbra is szaporáztak felém a lövedékek. Iszonyatos erővel csapottak be a fák közé.
~Fel kell teljesen töltenem a fegyver, ha valami kárt akarok tenni benne. Valamiről azonban meg kell bizonyosodnom. – gondoltam, majd létre hoztam egy illúziót és csalinak kiküldtem, de nem történt semmi. A támadása még midig oda koncentrálódót ahol én voltam.
~ Legalább azt sikerült kiderítenem, hogy nincs benne pilóta. Most vagy távolról irányítják vagy automatikus. Ezután meghúztam magam még sikerül feltölteni teljesen a fegyveremet.
~ Ha tejesen fel van töltve nagyjából őt teljes erejű lövést vagyok képes leadni. Viszont addig képtelen vagyok újra tölteni, míg miden lövésemet fel nem használom. Szóval ennek elégnek kell lennie, ha pontosan, célzok. Remélem, ha egy helyre betalálok legalább kétszer az elég, hogy harcképtelené tegyem. – gondoltam majd támadásba kezdtem. Kirontottam a fa mögül és a lövéseit kerülgetve próbáltam olyan pozícióba helyezkedni, hogy letudjak adni legalább két tiszta lövést. Ez elég nehéz volt, mivel csak úgy záporoztak a lövései.
Az egyik támadásánál megcsúsztam és elestem, így képtelen lettem volna elkerülni a támadást. Ezért kénytelen voltam felhasználni egy lövést, hogy megússzam.
~ Még maradt négy óvatosabbnak kell lennem. – gondoltam, majd felkeltem és szaladtam tovább a robot felé.
~ Ha sikerülne, kitöm a fegyverét, talán könnyebb dolgom volna. – ekkor becéloztam és lőttem. A lövésemet sikerült hárítania egy lövedékkel. Hasonlóan, ahogy én csináltam korábban.
~ Ha a fegyverem teljesen fel van töltve, akkor az öt lövést képes vagyok ugyan olyan sűrűn elsütni, mint a gyors-tüzelésnél. Azonban itt a lövések jóval erősebbek. – gondoltam majd ismételten lőttem. A lövés viszont nem volt tökéletesen pontos, nem sikerült belelőnöm a fegyvere csövébe. De így is sikerült elérnem, hogy arrébb lökjem ezzel tiszta célpontot biztosítva magamnak.
~ Már csak két lövésen van, remélem működni fog. – majd két lövést adtam le a törzs részére pontosan ugyan arra a pontra. Azonban ez is hatástalan volt. Bár a páncélja megsérült nagyobb kárt nem bírtam benne tenni. Ezután ismét rám fogta a fegyverét és lőtt. Sok választásom nem volt. Így a bal kezemet használtam, hogy felfogjam a támadást. Mivel ezen viselem a Hand Blastert abban bíztam, hogy így majd csökken a támadás ereje. Részben igazam lett a támadást kivétem, de a bal-vállam megrándult. Ezután visszafutottam a fák közé.
~ A Csessze meg. Azt hitem, hogy ez majd beválik, de úgy néz ki tévedtem.
~ Előbb hibába próbáltam nem tudtam kellő kárt tenni benne. Most pedig még a karom is fáj.
~ Talán jobb volna, ha feladnám? –futott át az agyamon. Majd ránézem a karperecre a jobb-kezemen.
- Ez lesz a legjobb. –mondtam majd nyúltam volna, hogy meg nyomjam a gombot. Ekkor belenyalt a kezembe a fájdalom. Megtorpantam.
~ Hát már ez sem megy?
- (felnevetek) Akkor nincs, más választásom végig kell csinálnom.
~ Csak azt kellene kitalálnom hogyan. Ez a harc nem kedvez nekem. Az illúziók nem működnek. a fegyveremmel pedig nem bírom rendesen megsebezni. –ekkor kicsit kihajlok és jobban meg nézem a terepet.
[color=MediumPurple]- Rendben azt hiszem, teszek még egy próbát, ha ez sem válik be nincs ötletem. Úgyhogy mindenképpen működnie kell. Ezután újra teljesem-feltöltöttem a fegyverem.
Vártam, hogy kilője a következő lövedékét és én is mozgásba lendülhessek. Kiugrottam a fák közül a jobb-kezemmel fogtam a balt, hogy célozni tudjak. Célozzam és lőttem, de nem a robotot, hanem a közelben lévő magas fenyőt. Két lövést adtam le rá. sikerült kidöntenem a fát egyenesen a robotra. Bár ezzel nem sikerült elpusztítanom, de mindkét kezét lefoglalta, hogy tartsa a fát. Én pedig csak erre vártam. Oda rohantam hozzá. és felmásztam rá a tenyeremet egyenesen a szemére helyeztem és lőttem. A lövés átment a fején, de még mindig mozgott. Az arcán lévő hosszú, hegyes, piros, orr megnyúlt, és azzal próbált felnyársalni. De csak súrolta az oldalamat.
- MI az? Még mindig nem elég? – üvöltöttem rá és leadtam a maradék két lövésemet. Ekkor szikrázni kezdet, és már a fát sem bírta tovább tartani. Én leugrottam róla. A fa ráborult, majd a robot is felrobbant. A robbanástól kigyúltat a kabátom így kénytelen volta ledobni a földre.
-Remélem, nem futok, össze még eggyel. Ha az meg történik, nem tudom, képtelen lenék harcolni ellene.
~Azt hiszem még több edzésre lesz szükségem ha haza értem. - gondoltam, majd haladtam tovább.
Szerencsére az utam további része csendes volt. Bár fáztam, és sérült is voltam sikerült elérnem a célt. Azonban a szerencsém itt elfogyhatott teljesen. Már kevesebb, mint a táskák fele volt csak ott , és akárhogy kerestem nem találtam olyat, amit köd lánggal kilehetne nyitni.

- Remek, ezért küzdöttem eddig? –mondom gúnyosan. Aztán végig néztem a táskákat, mindegyiken rajta volt egy szimbólum, hogy milyen láng nyitja. A majd felkaptam egyet, amelyikből a legtöbb volt és elindultam a közeli épülethez. Odabent úgy tíz versenyző volt. Mindegyik nézte a saját pénz nyereményét. Volt ott egy recepciós is. Aki fogadta a versenyzőket. Egy időseb bácsika.
- Elnézést innen hogyan tovább? –kérdeztem tőle és reménykedtem, hogy érti a japánt. Legnagyobb meglepetésemre értette és válaszolt is.
- Visszamehet a kiindulási pontra és onnan próbál. Valahogy visszajutni a városba a repülőtérhez. De tőlem akár úszhat is keresztül a tengeren.
- Tényleg! – kiált fel valaki a szoba végéből.
- Ha előbb is mondhatta volna, már itt sem vagyok. – mondta és már ugrott is a tengerbe, hogy átússza.
- Vagy esetleg megvárja a következő hajót, ami egy óra múlva jön és elvisz önöket a városi kikötőig.
- Értem köszönöm. Akkor én azt hiszem meg várom a hajót.
A hajó tényleg jött egy óra múlva. A kikötőtől a reptérig gyalogoltam. Mert hiába fogtam taxit nem érteték hova akarok menni. Ekkor döntöttem el, hogy elkezdek olaszul tanulni.
A reptéren már könnyebb dolgom volt Ott sikerül jegyet vennem, De hibába volt nálam a táska mivel nem bírtam kinyitni, ezért kénytelen voltam „Illúzióval” fizetni. Tíz éves korom óta nem csináltam ilyet. Majd visszarepültem Japánba.
- (Szipogás) Ezután jöttem vissza ide. Valahogy így történt a Maffia Ünnep.
- (Köhögés) Sikeresen megfáztam, a táska tartalmához sem férek hozzá, és ezért nem tudtam hozni semmi szuvenírt neked. Dr. Mika.
- Még szerencse hogy olyan sok nap lángos bőrönd volt Így gondoltam azt hozok. Hogyha meggyógyítasz, és kinyitod a táskát, cserépbe meghívlak egy vacsorára. A táska tartalmából biztos futja egy puccos helyre.
- Rendben, de tényleg jó hely legyen ám. – válaszolta majd elkezdet gyógyítani.


A hozzászólást Seyen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 06, 2011 6:52 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com/t135-nowis-seyen
Hiroyaki Naizen
Felhő
Felhő
avatar

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2011. Nov. 24.

Karakter információk
Család:: -
FV: 40.000
Pénz:: 150.000

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Kedd Dec. 06, 2011 6:41 am

Minden egy unalmas reggel kezdődött. Azt reméltem, hogy elmehetek a vidámparkba azon a napon, hátha kicsit izgalmas lessz a napom. De tévedtem. Miután kivettem a postaládából egy különös levelet és elovastam rádöbbentem, hogy ma bizony nem lesz vidámparkozás.
Kedves Hirayoki Naizen!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:
Bermuda Von Vichtenstein

UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.

- Hmm. Jó mókának tűnik. Elmegyek, de remélem nem kell társulnom senkivel…
Így el is indultam a reptérre, hogy elérjem időben a repülőt. El is értem.
- Úristen mennyi ember és ezekkel együtt kell repülnöm óra hosszákat…
Aztán valahogy kibírtam. Hála a jó égnek nem beszélt a környezetembe sokat senki. Volt egy nagyobb tömeg a repülőtéren, akik a rendezők voltak, bár nem volt kedvem csoportosulni, de a versenyt mégse adhattam fel még mielőtt elkezdődne, így csatlakoztam hozzájuk, akik elvittek a Maffia Land-re. Elég nagy sziget volt, csodálkoztam is. Míhamarabb megszabadultam a tömegtől, ezért elsőként vettem át a "felszerelést" a rendezőktől, ami tulajdonképp csak egy karperec volt egy vészjelzővel ellátva.
~Ezt akár rögtön vissza is adhatnám nekik. Úgyis simán sikerülni fog.
Az akadálypálya egy hatalmas erdő volt, ahol mindenki más úton indult el. Miután mindenki regisztrált, jött egy rendező aki újra elmondta a szabályokat egy újdonsággal fűszerezve : lehet csapatokat alkotni. Ez persze a lehető legkevésbé sem érdekelt, mert utálok másokkal együtt dolgozni. Meg minek is csoportosulni, ha már egyedül is sikerülni fog. Nemsokára elsütődött a jelzőpisztoly, hogy a verseny kezdetét veszi. Kardomat elővettem, nehogy meglepetés érjen. Nem mintha érhetett volna, de azért előhúztam.
~ Hmm nocsak, egy kis megfeszített kötél két fához kötve. Vajon miféle csapda lehet mögötte? – elvágtam és gyorsan tovább is haladtam, aztán hátranéztem.
- Lángszórók fákba ültetve? Nem is rossz. – azonban pár lépés múlva, úgy előttem beomlott a talaj 30 méter hosszúságban és közbe felém is fokozatosan omlott lefele, így hátrafelé kellett futnom.
- A fenébe! Magasan is lángszóró fejek vannak! Félre meg nem ugorhatok az éles ágak miatt. – így átugrottam a lángszórók által keltett tűzfalon és az omladozás abba maradt a tűzcsapdánál.
~ Huh, huh. Ez forró volt! Ráadásul a ruhám nagyrésze is megpörkölődött. – ezután továbbhaladtam az üreget és a szúrós ágakat kikerülve.
- Ez meg mi? Lyukakkal teli föld? Tuti tüskék jönnek elő belőlük amint rájuk lépek. Hülye leszek ott menni. Inkább szétvágok minden ágat és oldalt megyek tovább. – ezt gondoltam én, de aztán hirtelen két oldalról mélyen a fák között két pisztolyos bérgyilkos elkezdett rám lőni, akik ugyan nem találtak el rögtön, de arra sarkaltak, hogy mozduljak el minél hamarabb.
~ Szóval rávezettek a csapdára mocskok? Ahogy akarjátok. – és elkezdtem sprintelni a lyukas útszakaszon, azonban…
~ Ez mi? Ez nem is csapda? – aztán úgy az 10. méter után feljöttek a tüskék, az első lyukaknál és folyamatosan jöttek elő. Azonban nem voltam elég gyors. Minden egyes másodperccel folyamatosan előrébb jutottak, mint amennyit én futottam és amikor ugyéreztem, hogy a következő másodpercben végem lehet felugrottam.
- Huh. Ezt megúsztam.. Ideiglenesen. Most micsinálok? Rengeteg tüske lessz alattam mire földet érek… Megvan! Nagy kockázat, de megér egy próbát! – Amikor már közel értem az egyik tüskéhez, levágtam a tetjét gyorsan és fél lábbal ráálltam. Persze nem bírtam tartani a pózt, ezért rögtön tovább is ugrottam, remélve, hogy tudok akkorát ugrani, hogy az utolsó tüskét is átugrom. Azonban nem sikerült, mivel az egész hátamat végig "súrolta" a tüske, ami egy nagyobb sebet okozott és fájt is rendesen egy darabig.
- Kezd elegem lenni, miért ilyen aljas csapdákat raknak bele? Küldjenek egy erős bérgyilkost, azt lemészárolni legalább móka. – a kívánságom nem sokára teljesült is, mivel megláttam az előző két bérgyilkost, akik a csapdába tereltek magam előtt vagy 100 m – re.
- Na mivan? Bezereltetek tőlem, hogy túléltem a csapdátokat? – és elkezdtem feléjük futni amikor hirtelen beomlott alattam a talaj egy körben.
- A picsába. Megint átvágtak, de legalább ez csak egy gödör. – legalábbis ezt hittem. mérgező gáz kezdett el szivárogni a gödörbe, amitől elkezdtem iszonyatosan szédülni. Gyorsan beleszúrtam a magasba a kardomat amire ráugortam és tovább ugorva kijutottam a gödörből.
- Mocskok Ahh. – ekkor a szédültség miatt neki mentem egy szórás ágnak.
- Ressu Shiendan. – nagyon pontatlan lövések voltak, de elterelték a figyelmüket, míg még szédülve is gyorsan odamentem hozzájuk és két kardcsapásból levágtam őket.
- Nagyszerű… Levagyok sérülve és még szédülök is. Remélem nem lessz több akadály egy darabig. – azonban pár méter múlva egy labirintus fedeztem fel.
- Ez most komoly? Na jó.. – belevágtam egy jelet egy fába, hogy tudjam, hogyha visszafelé találnék ki a labirintusból.

Aztán elindultam a belsejébe. Azonban itt sem volt szerencsém. 1 óráig bolyongtam, és az idő alatt is 3 szor a visszafelé vezető utat találtam meg. Harmadik alkalomra mérges is lettem.
- A fene enné meg! Egyszerűen átugrálok a labirintus tetején és kész! – azonban pár másodperc múlva jött egy rakéta a magasból egyenesen felém, amit későn vettem észre, így hiába ugortamel, a robbanás elért engem.
- Kezd elegem lenni. De nem adom fel. Neki futok mégegyszer. Jött is a következő rakéta, amint felül ugrottam a labirintus tetejére.
- Nesze! Edd ezt a gömböt idióta rakéta!
- A fenébe, elvétettem! Aza hülye gáz hatása még mindig tart egy kicsit. – azt hittem, hogy végem, mivel levegőben nem tudtam arrébb mozdulni a rakéta pedig egyenesen felém tartott. Azonban amint a lövedékem elment a rakéta mellett, a rakéta irányt váltott és a lövedékem irányába ment tovább.
~ Mi a fene? Követi a gömböm? Talán lángkövetők? – közbe jött még egy rakéta amit simán kikerültem egy ugrással.
~ Szóval nem engem követnek, hiszen ezt simán kikerültem. Na mindegy sietnem kell a labirintus végére. – szemből jött még egy rakéta amit ezúttal kicseleztem egy energiagömbbel. Valamiért viszont a rakéta kétszer akkorát robbant, mint az eddigiek, de nem törődtem vele, hanem gyorsan lementem a labirintus végére és leugrottam róla. Hatalmas füst volt és ahogy halványodott a füst, láttam egy árnyékot a füstben, ami mintha megakarna támadni. Jól is tettem, hogy az árnyék elé tettem a kardom, mivel egy penge útját sikerült állnom.

- Még egy ellenség ? - közben teljesen eltűnt a füst.
- Egy versenyző? Ehh. Sajnálom, hogy megtámadtalak. –közben leengedtük egymás fegyverét a másikétól.
- Legközelebb ne állj az utamba, különben leváglak.
- Öhh. Rendben van. De megtudod, mondani, hogy mi történt?
- Nem tartozom magyarázattal. Csak erre tévedtem és kész.
- Na na, nem kell ilyennek lenned. Egyébként meg köszönöm, hogy segítettél legyőzni a robotot.
- Segíteni? Robotot? – ekkor megpillantotta a darabokra tört robotot.
- Szóval akkor, ezért robbant ekkorát a rakéta.

- Szóval ha jól sejtem, megszegted a szabályokat.
- Mégis miféle szabályt? Már az is csalás, ha ugrálok a növények tetején?
- Engem is hirtelen rakéták vetttek célba, amint a fák tetején kezdtem ugrálni.
~ Szóval, levágni az utat tilos. Ezért nem jött több rakéta.
- Értem már. De én csak labirintust akartam levágni.

- Most meg hová mész?
- Megyek tovább.
- Ha már együtt vagyunk, nem lenne jobb ötlet együtt menni? – erre a mondatára elkezdtem kihúzni a kardom a hüvelyéből
~ Persze még mit nem…
- Tisztázzunk valamit : talán azt hiszed egyedül nem jutok tovább? Másodszor pedig, előbb váglak le, minthogysem eggyel kevesebb táska maradjon nekem. Harmadszor pedig, utálok másokkal együtt lenni.

- Ha idáig eljutottál, akkor nem kételkedek benned, de ketten mégis csak gyorsabban haladnánk és ennek következményeképp, hamarabb érnénk oda, mint mások. Erre gondoltál már? Ráadásul honnan veszed, hogy ugyanolyan lánghasználók vagyunk, hogy ugyanolyan fajta táska kellene nekünk? Egyébként eső lángom van. Másfelől, az hogy utálsz másokat, az nem az én dolgom, de szerintem az egy kegyetlen dolog. Egyébként meg, eső lángot használok.
~ Nyomós érvek. Végülis ő is le van sérülve és én is, szóval nem kell szégyelnem magam, bár megfogadtam, hogy nem fogok társulni, de ebben a tagban van valami.
- Rendben akkor velem jöhetsz, de csak addig leszek a társad, amíg véget nem ér a verseny, de akkor is csak azért, mert nem felhő lángot használsz.
- Egyébként a nevem Hibari Youshi. – közben indultunk tovább
- Engem meg Hiroyaki Naizen-nek hívnak.
~ Nagyszerű, most beszélgetni fogunk?
- A robbanás elött, láttam egy energiagömböt, nem tudod mi volt az?

- A fegyverem.
- Nem értem.
- Ide figyelj. Látod a kesztyűimet? Na ezek segítségével tudok energiagömböket gyártani.
- Azta. Figyelemre méltó fegyver. Szóval akkor egy ilyen gömböt használtál arra, hogy eltereld a rakétát?
- Pontosan.

- Vajon milyen messze lehet az a hely, ahol a táskák vannak? – következő pillanatban lenyomtam a földre Youshit, mivel jött egy rakéta csak ő nem vette észre.
- Ressu Shiendan.
- Chh. Csak egy újabb gyenge senki.
- Te meg mennyit akarsz még a földön heverni? Nem érek rá egész nap. – aztán rögtön fel is kelt.
- Ne nézz már ilyen értetlenül.
~ Ez az én szerencsém… Egy olyan amatőrt találni, aki még a lángokat se ismeri..
- Na jó elmondom. Az energiagömbjeimet tudom az akaratommal irányítani. És miután felhő lángokat használok, ezért megtudok sokszorosítani dolgokat.

Nem sokkal később.
- Ez meg mi ? Süllyedő mocsár?
- A fene. Ragadd meg a kezem kihúzlak. – persze nem tudott kihúzni, csak lassítani a süllyedés mértékét.
- Na várj, van egy ötletem. – közben elkezdett süppedni alatta is a talaj

- Nagyon jó. Ügyes vagy.
- Maradj egy kicsit csöndben és figyelj. – ekkor lángok törtek elő a fegyveréből, mintha valami turbinák lennének, aminek hajtóereje segítségével kirepített minket a mocsárból.
~ Öcsém, én repülni tudnék…
- Na és akkor most kinek is vannak jó képességei?

- Nos igen, ez egy elég jó képesség. – aztán érdekesen nézett egy hóember irányába
- Látod azt a hóembert ellőttünk? Lemerem fogadni, hogy az is egyolyan robot, amivel én küzdöttem.
- Akkor hát : Ressu Shiendan.. – mielött eltalálták volna a lövedékek az robot megmutatta magát, de nem tért ki a lövedékek elöl.
- Alig horpadt meg tőle.
- Szóval erős a páncélod mi? Akkor leváglak a kardommal. –azonnal neki is rontottam.
Nem bírtam vele, erős volt. Ennek a robotnak is kardja volt. A furcsa az, hogy gyorsabb voltam nála, de ígyse tudtam felülkerekedni a páncélját, a fejét meg túlságosan is védte. Egyszer sikerült is egy kicsit megvágnia
- Naizen! Ugorj fel! –rörgötn fel is ugrottam és a robot fejét pedig telibe találta egy hosszú fegyver
- Ahh. ~ Rohadt robot.
- Jól vagy?
- Igen, de miért nem bírtam a robottal, te meg rögtön megsemmisítetted?
- Nem tudom, de ha jól láttam, volt a roboton egy eső jel és a nevem. Ráadásul, elég erős támadást kapott be a robot. A fejük meg a gyengéje ugyebár..
- Ezzel azt akarod mondani, hogy hátránnyal indulok, csak azért mert ez ellened lett kitalálva ez a robot?
- Nem tudom, de lehet.
Nem sokára viszont jött két robot, akik utunkat állták.
- Nézd a jelet! Egy felhő és a te neved!
- Értem már. Azért jöttek ide, mert letértem az utamról és idáig üldöztek.
- Az elméletet feltételezve, csak te győzheted le őket. – közben tökre ugyanolyan lövedékeket Youshi felé az egyik robot, amilyet én is használok a Ressu Shiendan-nal. Youshi figyelmetlensége most ki is fizetődött… Bekapott egy sorozatot, amítől padlóra is került. Ezután megpróbálkoztam a Ressu Shiendan-nal, de az teljesen egyenlő volt a robot támadásaival. Közben a másik robot is elkezdett lőni, aminek a lövedékeinek a felét karddal hárítani tudtam, de a többi teljesen telibe kapott. Így én is földre kerültem, de aztán ugyanebben a pillanatban, hogy földre kerültem Youshi elém állt és a hosszú fegyverébe lángokat eresztett és maga elött forgatni kezdte. Teljesen olyan volt, mint egy pajzs. Hatékony is volt.
- Ezt a védekezést nem fogom sokáig bírni.
- Héj Naizen! Segíteni is fogsz vagy most akarod feladni?

Nem hagytam, hogy sértegessen, ezért azonnal felálltam.
- Figyelj rám. Csinálok egy akkora gömböt, hogy eltudjam intézni az egyik robotot, ezért ha szólok ugorj fel.
- Miért csak..?
- Csak csináld amit mondtam! – közben koncreáltam egy hatalmas gömbbe. – közben a robotok is egy nagy energiagömböket készítettek.
~ Miért csak eggyet? Valószínűleg ezt kérdezte volna. Tudnék kettőt is csinálni, de ilyen erős gömböket lehetetlen irányítani.
- Ugorj! – és egyszerre a robotokkal egy időben rúgtuk el az energiagömböt.

Két nagy gömb össze is ütközött, míg a harmadik elkapott teljesen, anélkül, hogy védekezni tudtam volna. Azonban a támadásom nem volt sikertelen, mivel a gömböm felülkerekedett a robotén, ami le is szakította a robot fejét.

~ Szóval ilyen erős egy gömböm ? Most sírjak vagy nevessek, hogy ilyen erős technikám van? Mindenesetre, úgy érzem már járni is alig tudok.
- Hagyj itt. Csak megöleted magadat is.
- Nem lehet.
Megpróbálta hárítani a másik robot következő nagy gömbjét, amit nem sikerült, mivel az oldalát ígyis eltalálta. Aztán mélyen elgondolkozott, kétségbe volt esve.
- Te meg mi csinálsz ? – közbe elkezdtem felállni.
- Az elöbb mondtad, hogy ne adjam fel, erre fel akarod adni? Neem. Túl késő aranyapám. Legyőzzük ezt a tagot. Együttes erővel.
~ El sem hiszem ilyet mondtam.

Vissza is jött a nyugodtsága, azonban a robot indította a következő támadást, ami ezúttal kis energiagömbök sorozata volt. Youshi szembement a sorozatnak.
~ Ez meg mi a fenét csinál? Várjunk csak. Ha szembe megy a lövedékekkel, akkor bőven feleannyi gömb fogja csak eltalálni, így rengeteg sérülést kikerülve. – a támadása viszont nem sikerült, de nem is baj, mert míg a robot felé fordult, én hátulról a kardomat beleszúrtam a fejébe a robotnak.
- Köszönöm Naizen. – aztán elájult.
- Hé. Héééj! – odatettem a fejem a szívéhez.
~ Jólvan még ver a szíve. Azt kell mondjam levagyok nyűgözve a bátorságától és a kitartásától. Jól helyt állt. Ráadásául még az életem is megmentette.
- Ááá, a fenébe is! Most az adósa vagyok, szóval kénytelen vagyok vele együtt haladni, még ha kivan ütve akkor is. – így bár szinte teljesen lesérülve és kimerülve, de hátamra téve magammal vittem Youshit tovább előre. Úgy egy óra múlva
- Naizen?

- Végre felébredtél. Elég nehéz vagy.
- Sajnálom. De miért segítesz nekem? Úgy tudtam, hogy csak magadért harcolsz.
- Megmentetted az életem. Én csak ezt viszonzom.
- Naizen…
- Ahh. – sóhajtottam fel a sérüléstől
- Jól vagy?
- Ez semmiség, inkább aggódj magadért. Sokkal több sérülést szenvedtél, mint én.
Pár perc múlva azonban, kiértünk az erdő végébe, ami tele volt táskákkal. Azonnal el is indultunk, keresni nekünk megfelelő táskákat. Hogy itt sem volt szerencsém, az hódziher. Több tíz méterekre szét voltak szórva a táskák, persze nekem több, mint a fele táskákat át kellett kutatnom, hogy találjak egy felhő lángosat. Bezzeg Youshi úgy 5.-re talált egy esőset.
- Na és most mihez kezdjünk?
- Valahogy vissza kéne jutnunk.
- Na ne kivagyok, mint a kutya ígyis! Én ugyan újra át nem megyek az erdőn.
- Uraim! Ezzel a motorcsónakkal visszajuthatnak a kiindulóponthoz!
Nem is tétováztunk el is mentünk vele. Útközben kinyitottak a táskákat, amiben ugyancsak 50.000 yen-ek voltak.
- Tudod néha néha összefuthatnánk majd.
- Nem szoktam találkozgatni senkivel, veled se teszek kivételt.
~ Talán mégis találkozhatnánk majd.
~ Mivan? Télleg ezt gondoltam az elöbb?

Ezután visszamentünk Japánba és elbúcsúztunk egymástól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kawaguchi Yukii-kun
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2011. Oct. 30.
Age : 28

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 80.000
Pénz:: 59.899 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Kedd Dec. 06, 2011 8:18 am

A Vongola hívat. Az előző küldetés után remélem, most valami nehezebbet kapok. Alig tanultam meg használni a képességeim. Elmondja nekem ez a Sawada, hogy mi a dolgom. El kell mennem egy sráccal, aki pont ekkor be is jön. Magas, nem nyüzüge szerű, barna hajú, és barnaszemű fehér forma. Majd újra Sawadara nézek.
- Helló emberek! Mi a szitu?
Sawada elmondja a nagy bevezető szöveget erről a játékról, ami miatt idehívtak. Engem is bemutat.
- Ja, bocs - eltüntetem az álcát, amiben jöttem, bár meglepő, hogy nem lepődött meg a Freddy Crügeren, a szőnyegen. De lehet, ő is erős tudatú és átlátott rajta, mint Sawada. - Kawaguchi. - visszafordulok a főnökhöz.
- Kyou Cozart. - leül
Állva maradok.
- Kyou, kérsz valami kávét, vagy effélét? - cseveg barátságosan. A srác meglepődik, amiért engem nem kínál meg, de Sawada valamennyire ismer. Nem fogadok el semmit.
- Egy kólát. - mosolygok. Szórakoztat Sawada reakciója, de nem szabad vele túlzásba vinnem. Erős. Árthat nekem a hatalma. - Arra kértél, vigyem el a srácot Maffia Landre, a jutalmat pedig ott kapom. - bólint. - Minek? Átlátott az illúziómon, tehát erős. Nincs szüksége kíséretre.
- Azt szeretném, ha minél több kapcsolatot tudnál szerezni. Azelőtt, hogy kém leszel, szükséges.
A srácra nézek.
- Te a Kozato családhoz tartozol ugye?
- Igen, hozzájuk tartozom? És te?
- Senkihez. Csak néha besegítek a Vongolának.
De még ez az alakom se az igazi. Ez erősebb illúzió, ezen csak Hibari látott át. Egy magas, erős testalkatú, kopasz fazonnak nézek ki, csíkos öltönyben.
- A borítékot a segítséggel, lent megkapjátok, holnap pedig a levelet a további utasításokkal.
Sawada-kun kezdi magát kellemetlenül érezni. Megérkezik egy lány a kólámmal, Cozart is kap egyet. Pia szag árad belőle.
- Tsuna. Intéztél nekünk hajót?
- Igen már készen áll. De van egy rossz hírem.
- Na ne bassz... mi az?
- Nem viheted a motort. Sajnálom, játékszabály.
- Ó hogy az a... Na, mindegy, akkor itt hagyom, de ha valaki hozzányúl, akkor nem állok jót magamért.
- Persze, hagyd csak. És ne félj, a saját szemeimmel fogom figyelni.
Elképzeltem, ahogy vele alszik egy ágyban, és meg is mutattam egy illúzióval.
- Akkor menjünk. - mosolygom, Sawada paprikavörös. - Holnap találkozzunk a kínai negyedben, dolgom van arra.

A kijáratnál felülök egy buszra, ami pont akkor gurult be a megállóba. Az emberek félrehúzódnak, vagy bámészan figyelnek. Van, aki lefotózott. Felkapcsolom az ipodom, és elolvasom a bejövőm, a Varia újabb utasítást adott.
Átmegyek a kínai negyedbe, majd egy sikátorba húzódva eltüntetem az illúziót, amit magamra öltöttem. Egy kalapot veszek fel a kopasz fejemre, majd egy dobtáras fegyver a kezembe, és azzal besétálok a szerencse süti gyárba.
Egy fazon már vár a raktár hátsó részébe. Átad egy nagyobb pénzösszeget. Megszámolom, majd zsebre vágom.
- A Varia üzeni, hogy így tovább! - A kínai meghajol, megkínál inni, de elutasítom. Hamar lerendeztem az üzletet, pedig voltak rossz érzéseim, de ezeknek lángjaik sincsenek, se pénzük arra, hogy felbéreljenek valamit. Havi egyszer jön a védelmi pénz, és a szindikátus nem bántja az üzletüket. A hátamon az illúzióval kimegyek vissza a sikátorba, ahol Levibe botlok. Őt küldhették csicskának. - Nyolcmiliónyolc - adom a tenyerébe.
- Tied. Üzenem a Vongolának, hogy nem laksz nálunk - ad át egy borítékot. Azzal eltűnik. Jó gyors a fickó meg ne mondjam. Attól még megborotválkozhatna. Kisétálok a főútra, és feltépem a levelet.

’Kedves Kawaguchi Yukii! Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!’ Erről beszélhetett Sawada. ’A játék szabályai: A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!’
Akkor repülőt már nem lophatok. ’A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!’ Nyílván nem. ’Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!’ Erre nem lesz szükség. ’Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen! Üdvözlettel: Bermuda Von Vichtenstein’ És az ki? ’UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.’ Az nekem nem kell.
Előveszem az eszközöm, a levelet zsebre vágom, emléknek jó lesz, életem első papír alapú üzenete amióta nem vagyok illúzióban. Információkat keresek erről a névről, de semmit se találok, meg amúgy is merülőben vagyok. Beugrom az első közeli motelba, mivel ezt is a Varia pénzeli, nyugodtan alhatok a legfelső emeleten. Lezuhanyzom, megigazítom az illúzióm, majd ágyba bújok. Eseménytelen éjszaka volt, pedig vártam, hogy megtámadjon a Szindikátus. Lehet nem találták meg a szobát, mert valaki eltüntette az ajtót álmában.
Nem tudom. Másnap a portás hullája fekszik a pulton, nyakából kiáll egy boríték. A vére már teljesen kifolyt, így szárazon fog a levél szélein is.
Felbontom.
’Jövőhét Kedd, Peking, Hilton szálló, C-547-es szoba.’ Valakinek nem tetszik, hogy a kínai maffia ügyeibe keveredtem. Lefotózom a helyszínt, és a levelet szövegestül, majd elküldöm a Variának, hogy lássák ők is. Majd kezdenek vele, amit akarnak. Pechemre hamarosan visszaérkezik egy üzenet. Vasárnap kapom az utasítást.
Faszom.
Visszateszem a fazon torkába a levelet, lecsukom a szemeit.

Átmegyek a főúton, bűzlöm a vértől, ezért beugrom egy boltba, és veszek illúzióval egy csomag rágót. Aztán kiállok az utcára, és várom Cozatot. Ha nem vette észre a másik illúzióm, akkor tudni fogja, hogy nézek ki, így nem lesz vele probléma. Az oszlop tekereg mögöttem, és savat köpköd, valahogy az utca is hamar kiürült. Nem tudom miért.
- Szép napot - köszönök, amikor megérkezik. Csípős hideg lett, ráadásul havazik. Nem élvezhetjük sokáig a látványt, mert hamar eláll.
Kimegyünk gyalog a repülőtérre, mert nincs messze, onnan hajóra ültün, de nem foglalkozunk egymással. Sajnos a hajón kaptam egy email-t Sawadatól, hogy ne ijesztgessek senkit, a játékokon. Aztán mivel nekem meg kell állni cipőt kötni leszálláskor, elkésünk. Egy nő azt ezt közli is velünk a kikötőben, ezért menjünk el a nyolcas utcába. Kapunk két térképet. Bemegyünk a játékterembe. Átvesszük a karpereceket, aztán a két csaj egy pisztolyt húz elő a puncijából. Affene. Szeretitek a kígyókat? De inkább azt illuzionálom, hogy ömlik a pénz a nyerőgépekből, a bent játszók odavetődnek, és marokra fogják a hamist, pénzt, sikítanak, és elrohannak, kibaszott emberek. Annyira szánalmasak. Erre a két csaj felrepül. Hoppá.
- Tetszel nekem. - mondom a srácnak, jó ez a szög. Befotózok. - Ezek se rossz csajok, de nem szép a bugyijuk. - sikítanak.
- Vegyem le róluk?
- Simán. - valamit mondanak, beírom iphoneba. - Azt fordítja, hogy kérem, tegye!
- No. No!
- Várj, belövöm kamerára, de lehet meg kéne hallgatni őket. Biztos tudnak valami rövidebb utat.
- Oké, várok én. Ám jah, egy rövidebb út nem ártana.
- Rendben!
A srác még nem teszi le őket. Azt hiszem az egyik sír.
- Most már hazudni sem fognak.
- Hát, ha így haladnak, hogy egy szót sem szólnak akkor abból tényleg nem lesz hazugság sem.
- Feltegyem a youtubera? - mutatom felé a telefonom. Az egyik felé nyúl, valamit beleír, o, GPS. Nagyszerű. - Köszönjük, hölgyem. Gyere, lépés!
Elindulok kifelé, a péznyerős illúzióm már kezd elmúlni, meg amúgy is elzártam magunkat egy fallal. Csak ahogy kiérünk az épületből, kopaszokba botlunk, de mielőtt a srác reagálna, sikítanak és elrohannak.
Az olaszok félhetnek a pestistől.
- Át kell mennünk azon a sikátoron - mutatok balra.
- A sikátorok jóóó~ók...de azért te mész előre.
Egy ég illúzió terül el a falakon, hatalmasnak tűnik a szűk kis hely is tőle. Felhők úsznak nyugodtan. Ha már vigyáznom kell rá, tegyük könnyűvé. - Mehetünk.
- Menjünk. De hallod, ezt te csináltad? - nézelődik. Dehogy. Ez a valóság. Inkább nem mondom ki.
A tetthely fotóit nézegetem, másik sarokban az útvonaltervező.
Első lépés. Második. Túl nyugodt ez. Az egyik felhő kinyílik, és egy fegyvercső nyúlik ki belőle, ahogy félszemmel észreveszem, elcsúsztatom a telefonom. Ez szar. Egyenesen ránk céloz. Ez nekem magas. Nem hiszem, hogy a szenzoros támadóegységek ellen lenne leheletnyi esélyem.
- Nem akarlak megijeszteni. Ja. De. Fedezékbe!
Okos srác ez, én az egyik konténer mögé ugrom, és kilököm az út közepére, csak ezzel az a marha nagy gond, hogy úgy látszik ez a ránk néző puskacső hőérzékelő. Reméltem, hogy a mozgást szereti. Jó, akkor a másikra bízom ezt. - Ide célozz apukám!
Egy sorozatot lő, a srác előkapja a shotgunját, és kicsinyálja, gyönyörűen célzott lövéseket láthattunk, bár nem igazán figyelek, amíg ő lefoglalta a fegyvert, addig én összeszedtem két kukafedelet, az egyiket megkapta. rám néz, balta arccal. - Most! - lódulok. Ahogy sejtettem, húsz darab követi a szétlőtt társát, ezek már komolyabbnak tűnnek, mert duplacsövük van, és úgy látszik ismerték a társam fegyvertípusát, sörétest kapunk a fedelekbe, felugrom a levegőbe, az egyik tetejére, ami leszakad, a srác aztán megy, mint a nyúl! Utána rohanok, jó nagy port csináltunk, és tönkretettünk két kukafedelet, amikor kiérünk a sikátorból, kapok egy golyót a bokámba, nem mondom, estem egy kellemeset. Persze el is vesztettem az illúzióm, és meglátta a fél igazi forma Kawaguchit. Oké, rengeteg illúzióm van, de azért őt is megleptem, nem csak magamat. Megfogom a lábam, a fejemhez húzom, és az ujjaimmal beletúrva a sebbe, kicsit üvöltve kiszedem a golyót belőle, aztán leszedek egy keveset az öltönyömből, és körbekötöm vele, nehogy elvérezzek. - Mehetünk. - Na, a kütyü sértetlen maradt, ellököm a bugyis háttérképem, a GPS szerint ebben az utcában kell végigmennünk. Nem tűnik vészesnek.
- Hallod. Nem azt mondtad, hogy egy kopasz vénember vagy?
- Ne foglalkozz ezzel. - leporolom a ruhám, megigazítom a hajam és a szemüvegem. - Ez sem az igazi alakom, de ez a legerősebb. Már én sem tudom, hogy kell eltüntetni.
Két lámpa villan a távolban, az iphone kijelzőjéről verődött vissza. Közeledik. Az olasz himnuszt hallom, igaz halkan, de az is erősödik. Oh, Cosa Nostra. - Tudod lesz egy kis problémám a futással, kölcsön kérhetem a fegyvered?
- A fegyverem? Az talán segít a szaladásban vagy mi a szösz?
- Csak add! - nyújtom a jobbom
Kell neki öt perc.
- Tessék.
- Jó - eltolom a kőkerítéshez, majd kiállok az út közepére. Csőre töltök. Közeledik, az emelkedő magasra dobja, a lejtőre már határozott sebességgel csúszik vissza, öt méter, két méter. Gondolkoztam az illúzión, de kiszámítatlanabb, hogy reagálnak rá, fél méter, a motorháztetőre csapódik a lábam, majd a levegőbe lendülök, lövések szelnek a hajszálaimba, de a srác irányítja a testem, így nem térít ki, átfordulok bukfencbe, majd kilövöm a két hátsókereket, a kocsi megcsúszik, a falba repül. Hoppá. Elég mérgesen néz rám, egy összezúzott motorháztető darab majdnem az ő fejébe repült. - Mehetünk - dobom vissza a fegyverét, majd rohanni kezdek. Hazudtam. Jó móka volt.
- Ja vagy így... Te aztán tényleg egy kiszámíthatatlan fazon vagy. - jön utánam. A házak között kell átvágnunk, rossz előérzetem van. Bár hideg van, havaznia mégsem kellene, és mégis, váratlanul, szinte a nyakunkba zúdult a hóesés.
Ugyanúgy, mint reggel. De az igazi, olvadt hó volt. Megnézek egy időjárás jelentést. Napsütés.
A srác képébe tolom. Megnézi, majd megigazítja a felsőjét. A házak mögött nyílik az erdő. Meredeknek tűnik, lefelé lejt, kicsinálná egy fölcsuszamlás ezt a várost, az biztos.
- A picsák - csúsztatom zsebre a telefont. - Az erdőben nem lesz térerő. Mennyire megy a cserkészet?
- Majd most kiderül...
Lemászunk a meredek lejtőn, ez egy völgy, szerintem ő is erre a megállapításra jutott. És hogy valami nehézléptű követ. Mert a föld döng alattunk, de ez nem rengés. Ez járás. És nem az embereik. Kinyújtom a tenyerem, és érzem, hogy a hópelyhek melegek, és kemények. Illúzió. Egyszerűen nem érzem azt a télre jellemző csontig hatoló fagyot, azóta, hogy itt vagyunk.
Ő megáll mögöttem. Elindulunk tovább lefelé, egy kis patak csörgedezik a lábunknál, belegázolok, de aztán kirohanok. Egy piranha lóg a bokámon. Vérzett, odavonzotta, leszedem, és visszadobom.
- A nyomaink nem fogjuk tudni elfedni. - Nézek rá. - Tehát marad a futás. Ha csak nincs kedved megtudni, mitől remeg a föld.
- Igazából lenne kedvem megnézni. Furdal a kíváncsiság. Csak így belegondolva már megjártam párszor a kíváncsiságommal... tehát menjünk inkább.
Vicces figura. Kár lenne kicsavarodott testrészekkel viszontlátni egy kukában. Gondolkozom. Aztán nekilódulunk, de meg is állunk. Ő egyenesen a hátamba rohan. Ja, miért? Mert a kibaszott orrunkig sem látunk. Szóval erre kellett a hóesés.
- Ez egy nagyon erős illúzió. - közlöm, bár szerintem ő is észrevette, hogy a tejfehér ködszerű havazásban kurvára nem lát semmit. Végtérre is nem véletlenül szaladt belém. - Mi is a képességed pontosan? - fordulok felé. - Tudod mit? Leszarom. Csak tépjük szét ezeket. Te lefoglalod őket, én intézem a többit! Balhésnak tűnsz.
- Biztos vagy benne, hogy így a fehér vakság közepén sokra mész az illúziókkal? Az egy dolog, hogy én távol tudom őket tartani, de te...
Gondolkozom. Hogy magyarázzam el?
- Lődd szét őket valahol, én kihúzgálom a drótjaikat. Ha nem robotok, akkor pedig meghalunk. Sok választásunk nincs.
- Oooké főnök. Bukj le mellém! - Jó, lebukom. Nem sokáig, és nem igazán látom mit csinál, megvártam a megfelelő pillanatot, amikor találatot ért a vaktában célbalövés, és beszaladtam a ködhóesésbe, mondjuk meg volt az esélye, hogy baromira nem vesz észre, ezért kiengedtem egy élesen fénylő illúziógömböt a fejem főlé, ha lehet ne löjjön tarkón. Keresnem kellett, aztán megtaláltam, egy hóemberre hasonlító nyüzüge robot téblábolt, nem tudta már merre, az arra. Szóval meglát engem, de a saját lábát lőtte ki, a fején pedig egy méretes lyuk, áh, a szemük közt van a limbikus rendszer. Tökéletes, felugrottam a levegőbe, és a fején tenyerelve a hátába lendültem, a lábaimmal átkaroltam, majd hátralendültem, keresgéltem egy kavicsot, aztán találtam egy nagyobb követ, amivel szét tudtam verni a fejét.
Robotika. Jól belekéne vernem a három törvényt.
- Még egy kicsit lövöldözz, van egy kis dolgom - nyúlok be az áramkörébe, remélem, van annyi szakmai tudásom, hogy legalább azt a rendszert visszaállítsam, amivel lőnek.
- Rendben, de mivel én nem látom mik ezek csak lövök, felvilágosíthatnál közbe, hogy miket darálok itt, mint egy hülye.
Épp megbasz az áram, majdnem üvöltöttem. Ez kicseszettűl rossz érzés volt, de hogy a fenében nem haltam meg? Nincs ezen időm gondolkozni, a dög felemeli az egyik kezét, és vaktában kezd lövöldözni, lecsúszom a hátán, majd mellérohanok, és belekapaszkodom. Fú, nem tudom, hogy csináltam.
- El foglak találni! - közlöm csevegő modorban a semmibe.
- Eltaláltak? Vagy mi? Nem hallottam!
Egy robbanás, egyel kevesebb a sokból, úgy döntök, elengedem, mert ezzel nem haladunk, a karja önkívületben ráng, és össze vissza sorozza a golyóit, átszaladok a semmin, sikerül belerohannom a srácba. Futni kezdünk, ez már beszoktatott sport, úgy látszik. Okos kölyök, kicsit megemeli a testünk, így szabályt sem szegünk, és gyalog megyünk, de legalább nem esünk el a talajzatba, de mit csináljunk a fákkal?
Beleszaladok egybe. Kellemetlenül ért. Kezd idegesíteni, két robot kerül elénk, meglepetésszerűen kilövi az egyik a vállam, a másik a srác lábát.
Azt hittem szétszakad a kezem, de nem történt semmi. Illúzió! Ezek cseszett illúziók!
- Állj meg! Átbasztak minket!
- Ezt hogy érted?
Hogy csinálták? Az illúzió nem emberi, mert akkor tudná követni a reakcióink, gépek lehetnek elrejtve, és mivel nem a földön rohantunk, nem eshettünk el bennük. Sugározzák, képeket irányítanak felénk. Egy beállított rendszer, talán a test hőjére reagál? Próbáljuk ki. Lehet, hogy a megnőtt pulzus, az idegesség indítja el a rendszert. Nem abba halunk bele, hogy meglőnek, a pánik, az csinál ki minket.
Megfogom a vállát. Amint megnyugszik, és nem rázkódik a teste a zihálástól, a köd is kezd feloszlani. Kicsit rásegítek. A robotok leállnak mozgásba, a fejük lebukik.
- Ezek azt érzékelik, hogy felgyorsult a pulzusunk. - kommentálom. - Ha megijedünk, beindul a rendszer, és az agyunkra kezd hatni. Csak szép lassan kell sétálnunk. Csevegjünk. Kawaguchi vagyok.
És rálépek egy taposóaknára. Felrobban, de nem rezdülök meg. Nyílván, ha az áram sem nyírt ki, amikor belém vágott. Ő megfeszül, de hamar megnyugszik. Jó az idegrendszere. Örülök, hogy nem egy problémás rinyálós emberre kell vigyáznom.
- Mindig is tudtam, hogy engem utál a világ... Veled mi a helyzet? Nem sérültél meg?
Nem.
Eszembe jut valami, még a portánál kaptunk két borítékot. Az ingem alá rejtettem a csomagot. Ledobom az öltönyöm, már nincs haszna, a hideg nem érdekel. Előhúzom.
- Neked is van egy ilyened?
- De igen, nekem is van. - ő is kiszedi magának.
Ez egy leírás. Noha nem teljes, és csak részletekben fedi fel a valóságot. Erről a ködről is ír, valami olyasmit, hogy, az elme ereje erős. Te sem tudsz fogalmazni, az biztos. Ő is elolvassa, miközben polipcsápok nőnek a fák ágaiból, és körülöttünk csápolnak, na, ez is értelmes volt. - Itt, ha balra megyünk, szerintem kijutunk - és amint kimondtam eltűnt az erdő. Mi a fasz? Körbefordulok. - Baszod, végig a városban voltunk? Mert megint házak merednek felénk. Bassza már ez az agyam!
- Biztos, hogy nem ezek az illúziók? Kurva életbe. Itt és most írja valaki jegyzőkönyvbe, hogy utálom a kibaszott magas szintű illúziókat.
Nevetek. Különös érzés. Felolvasom a következő csavart a levélben.
- Azt mondja, keressük az aranyat a szivárvány alatt. Mond már meg, ő hülye vagy nem normális?
Bár tudom, hogy csak nem akart csalást adni a kezünkbe, de ennél még a semmi is biztosabb. Az erdő itt volt valahol, de már átrohantuk rajta, az egyik házból kiesik valami, az ablakon keresztül. A hajába marok, mert, hogy van neki, egy baba. Játék. Megpördül a teste, a levegőbe dobom, felrobban. Basszus. - Ezeken nem látok át, ha idehányok sem az idegtől, úgyhogy most már nekem is elegem van. Szétlövöm őket, aztán prémiumot kérek!
- Mégis mivel lövőd szét őket?
Hogy én mekkora hülye vagyok. A kezembe képzelek egy régimódi dobtáras fegyvert, előkapom aztán a balommal a telefonomat, és a térerő csodájában megnézem hol az út vége. Az egyik ház, de elmosódnak az adatok, anyám se tudja melyik. - Ez megfelel - csapok a hátamra a fegyverrel. - A térkép szerint a célban vagyunk, a bőrönd valószínűleg az utolsó illúzióra lesz csatolva, ha elvesszük, minden szét fog olvadni. - Nevetést hallok. - A babákkal ne foglalkozz, ha kell, lődd szét őket
- Rendben, úgy lesz.
A nap erősebben süt, mint kellene, és folyamatosan felrobban valami, ahogy jobban megfigyelem a babák azok. Ha túl közel érünk, hozzájuk besípolnak, majd berobbannak. - Az lesz. - mutatok arra a kurva magas emeletes házra, ami nem tűnik túl biztonságosnak, mert kábelek tartják a másik ház falában, 25 fokos szögben, hasonlítanak az ikertornyokra, mindegy, tehát, ha az alsó részénél felrobban valami, vagy a felső részénél, akkor szarügy van. - Egy ember, egy bőrönd. Szóval okosan. Ha valami robban, lökd ki a levegőbe, és imádkozz, hogy a lökéshullámok ne indítsanak be valami folyamatot.
- Úgy lesz. Menjünk.
Odalent a portán egy lolitaruhás díszbábú ül, a kezei szépen el vannak rendezve az asztallapon. Az ujjai közül egy levél áll ki, bónusz felirattal, de nem foglalkozom vele. Megkeressük a hátsó lépcsőházat.
- Összesen százhuszonhét emelet. Nem tudjuk, melyikben van a táska. Fentről le, vagy lentről fel, vagy üss a hasadra, és mondj egy számot. Lehetőleg alacsonyat.
- Négy.
- Te aztán spórolós egy alak vagy. - Elindulunk felfelé. Remélem sikerül, azaz illúzió, amint hat perce dolgozom. Az elménk ereje szabja meg a tárgyak helyzetét, ha valamit nagyon akarunk, ott lesz, és a srác, neki a vak szerencse a motiváló erő. Milyen szánalmas. De erős, ha bízhat a vak szerencséjében. Ez pedig hasznos. - Ismered az Eredet című filmet? Álom az álomban. Na, ez egy illúzió, az illúzióban. A leggyengébb van legfelül, és aztán lefelé a legerősebbig. Ezt csak azért papolom, mert lehet, be fogunk szarni.
A bőrönd zárja az illúziót, ha megszakítjuk, meglátjuk a valóságot. Felérünk az emeletre, egy baba vár minket. Elkísér. Amíg nyugodtak vagyunk, ő is az. Az egyik ajtónál megáll, a tenyerembe veszem, hogy ki tudja nyitni. Miután sikerül, meghajol, és leugrik a tenyeremből.
Előre megyek, de ő már nem követ. Visszarohanok, de ott sincs. Eltűnt a folyosó is, basszus, ez ugyan az a szoba! Tükör. Tükör illúzióba kerültem. Átmegyek ebbe a szobába, olyan, mint a régi maffia filmekben az a hely, ahol kihallgatnak. Középen egy szék, rajta a táskával. Így nem jó.
Az a hülye kölyök megsérülhet, ha megszakad az illúzió. Egyszerre kellett volna. A készítők mást gondoltak.
Most már leszarom, nem felelhetek olyanért, amit látni sem vagyok képes. Óvatos lépésekkel közelítem meg a táskát, megtalálom a helyet, ahova a gyűrűt kell illeszteni, beleverem az öklöm. Semmi. A jó geci. Nem az enyém. Megforgatom, de semmi utalást nem találok rá. Leülök a helyére, és az ölembe teszem. A szék recseg. Gondolkozz Kawaguchi. Végső akarat lángokkal nyílik, de a gyűrű táplálja. A nyílás hasonló, mint az enyém. Persze, ez biztos a srácé. Keresztbe teszem a lábaim.
Koncentrálni kezdek. Elképzelem, hogy a táska kicserélődik. Az elmém megnyílik, az agyam álmodni kezd. Álmodok egy másik szobát, de nem tudom, hogy néz ki. A bőrön ott van, megérintem, a másikat a helyére teszem, majd eltűnők. Az illúziók, meg az álmok, rohadt hasonlóak.
Kinyitom a szemem. Felkészülök. Nyitok. A bőrönd kicsatolódik, szétfeszítem, egy boríték van benne. Felnyitom. Gratulálunk! A pénzt hamarosan megkapja. Most meneküljön.
Az épület megmozdul. Majd újra. Bassza meg! Ha a gyereknek annyi, szar lesz. Elindulok, kirohanok, most már újra a folyosó van, átrohanok rajta, megnézem az összes szobát a negyediken, az a plafont egy gerenda szakítja be. Jó, ezt megszoptam. Le kell mennem, lehetetlen. Bárhova kerülhetett az illúzióban! Nekem meg nincs időm azon gondolkozni, hogy maga az épület igazi-e! Visszafordulok, a padló beszakad, zuhanok egy emeletet. Elájulok, de csak pár másodpercre. Félregurulok, a padlózat hullámzik, a talpaimra ugrok, bár azt hiszem az irányérzékemnek pár napig Pista. A fejemre eshettem, mert alig látok, illúziót sem fogok tudni használni, Fene a hátam is fáj. Benyitok a lépcsőházra, beomlott. Faszoom.
Visszafordulok, berohanok az egyik szobába, de már nincs alja, a mélység rohadt szar. Egy gerenda mondjuk leéri a másikat, végül is, még nem szörföztem. Beugrom a lyukba, a leszakadt gerendán végigseggelek, aztán a következő, a földszinten megcsúszik a fal, és omlik rám az egész épület, tökre megnyugtató. A vállammal kiütöm az ajtót, megint folyosó, keresek egy másik szobát, szerencsére a legszélsőnek az ablakán ki tudok vetődni. Bőrönd az nincs, eltűnt. Fúj de utálom az illúziókat!
Önundorom lesz…
Tovább haver! A tartókábelek szakadnak, az acélsodronyok szétpattannak, az épület zuhan, törmelékek esnek a nyakamba, rohanok, mint a hülye, bevetődök egy árokba, és várok. Nem hiszem, hogy ha most bármi rám esik, túlélem. Aztán elcsendesedik a táj, és levegőt is kapok. Ez az. Elájulok.

Könnyed hánykolódásra térek magamhoz. Felülök, egy nyugágy. Hol a picsában vagyok. ahogy összeáll a látvány, meglátom az eget, a tengert, a hajópadlót. Tehát túléltem.
- Ushishi! Vasárnap van.
Sokat alhattam. Az esés miatt lehetett, meg a masszív erős illúziók se tesznek jót az agynak. Szóval ti voltatok? Nagyszerű, akkor már azt is kitalálhatom hova tartunk. A srác virágmintás ingben van, és melegítőben, megigazítja a koronáját, majd elmegy. Az öltöny zsebébe nyúlok, és kiveszem a telefonom. Két üzenet. Az egyik a pénzről, a másik, Kyou?
'Élek.'
Akkor most beugrom a bárba, egy koktélra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hado
Felhő
Felhő
avatar

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2011. Nov. 02.
Age : 22

Karakter információk
Család:: Chiavarone
FV: 100.000
Pénz:: 139.200 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Kedd Dec. 06, 2011 8:48 am

Reggel volt. Imádom ezeket a reggeleket. Imádok Lise karjai közt kelni. Nincs annál jobb érzés. Felkeltünk, megreggeliztünk, majd lementem a postáért. Az alattunk lakó srác is épp ott volt. Furcsa srác. Emos. Sosem mosolyog. Határozottan maffiózó beütése van. De az biztos, hogy csúnya dolgokat élt át. Kinyitom a postaládát, és Lise-ét is. Mindkettőben egy-egy, ugyanolyan levél van. A vindice pecsétjével ellátva!
Felmegyek, és megmutatom a borítkokat.
-Az mi? -kérdezi a címerre mutatva.
-A Vindice címere. -felelem komoran. Azonnal elkomorodik.
-Mit akarnak?
-Mindjárt megtudjuk. -kibontom a levelet, és felolvasom.

kedves Hado!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:
Bermuda Von Vichtenstein

UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.

Amint a végére érek felnézek. Ő is ugyanezt kapta. Nem tudom, hogy jó ötlet-e. Fél óráig beszélünk róla. Nem magamat féltem, hanem őt. Ő viszont nem hajlandó elengedni, úgy, hogy ő ne jöjjön. Végül belemegyek, hogy jöjjön. De csak akkor vehet részt, hogyha a vindice hagyja, hogy együtt menjünk. Különben nem hagyom. Ebbe beleegyezik. Tíz perc alatt összecsomagolunk, és indulunk. Lent vár a gyönyörű mocim, amihez múltkor elég olcsón hozzájutottam. Hogyan? Dino kiárusítást tartott kurva olcsóan, hogy ne neki kelljen minket fuvaroznia. Mármint ne neki kelljen intéznie. Úgyhogy harmincezer yenért, kibaszott harmincezer yenért kaptam egy kawasaki black ninjat. Ami kurva olcsó! De komolyan... annyiért egy tévét kapni.
Szóval felültünk a motorra, és elindultunk. Egy óra alatt kint voltunk a reptéren. Imádom, hogy van motorom. Bementünk a VIP szektorba, és vártuk a gépet. Halkan beszélgettünk, amikor megjelent az alattunk lakó srác. Kicsit leesett az állam. Szóval igazam volt. Tényleg maffióró a geci.
-Jó reggelt. -köszönök oda.- Hogyhogy itt látom kedves szomszéd?
-Hagyjuk már. Mindketten tudjuk miért vagyunk itt. Mert levelet kaptunk a vindicétől.
-Ezek szerint jól sejtettem. Tényleg Maffiózó. Melyik családhoz tartozik?
-Szabadúszó vagyok. Te?
-Chiavarone. Ő pedig a társam Liselotte.
Lise biccent neki, de le se szar minket. Komolyan nem. Beül egy sarokban, és elvan magában. Hát jó. Ha nem akar dumálni nem erőltetem. Elvégre úgy is csak gy hülye gyerek. Család nélkül. Az ilyenek miatt lesz rossz híre a maffiózóknak. Kis pöcs.
Hosszú az út, de a luxus jet nagyon király. Lise-zel iszogatunk, beszélgetünk, elvagyunk. Alig várja, hogy megérkezzen maffia landre.
Leszállunk, gyönyörű sziget tárul szemünk elé. Mindenütt hó van. És szállodák. Szembetaláljuk magunkat egy plakáttal, ami a versenyről szól. Az elkövetkezendő egy hét alatt bármelyik nap lehet indulni. Megadták a helyet is hova kell menni. Fasza. Kis gondolkodás után úgy döntünk, holnap indulunk, és együtt töltjük a délutánt.
Bementünk egy szállodába és kivettünk egy szobát. A tervek szerint megnéztük volna a várost, de az ágy olyan hívogató volt...

***

Másnap reggel a kijelölt időben ott voltunk a kijelölt helyen. Leülünk. Öt perc múlva nyílik az ajtó, és egy vindice tag jön be.
-Üdvözlöm önöket a mai versenyen. Mindannyian tudják, hogy miről szól a verseny. De először is, egy két információ. Nem ajánlom, hogy megszegjék, vagy huzamosabb ideig fognak nálunk vendégeskedni. És most nem erre a szigetre gondoltam.
-Szóval, a cél az, hogy a sziget egyik végéből átjussanak a másikba az erdőn keresztül. Aki elhagyja a kijelölt területet az kiesett. A túloldalon elrejtünk napi ötven táskát. A táskákat, a dobozokhoz hasonlóan, csak gyűrűvel lehet kinyitni. Méghozzá mindegyiket egy adott lánggal. Ha nem jó a lángod hagyd ott, és keress másikat. Szabadon alkothatnak csoportokat, minket ez nem érdekel. De ha ketten vagytok akkor két táskát kell keresnetek. A táskában, mint a levél is említi, a jutalom van. Méghozzá ötvenezer yen!
-Mindenki kap egy karperecet. Ebbe nyomkövetőt tettünk, ha valaki elhagyja a területet akkor automatikusan jelez. Emellett van rajta egy vészjelző. Ha megnyomják, mert túl nehéz a feladat, akkor Colonello, az eső arcobaleno értük megy, és kiviszi önöket. Ebben az esetben vigaszdíjban részesülnek. Emellett van rajta egy „iránytű” is, ami jelzi, hogy merre vannak nagyjából a táskák.
-Ja igen, az akadályok. Csapdák, a személyzet tagjai, akiket lehetőleg kérünk nem nagy számban megölni, és még egy-két speciális ellenfél. De majd meglátják. Ja, és amennyiben gondolják, egymás ellen is harcolhatnak. A testi épségükért felelősséget nem vállalunk. Jó szórakozást! -mondja, majd kimegy. A fal félrecsúszik, és egy ajtó jelenik meg. Kitárul, mögötte az erdő. Oldalt egy automata karperec adagoló.
Felálltunk és odamentünk. Néma egyetértés volt, hogy csak egy táskát keresünk. Megkaptuk a karpántot, és beléptünk a havas erdőbe.
A tájékoztatásban csapdák szerepeltek, így óvatosan haladtunk. Gyúrtam egy hógolyót, eldobtam, és megtöbbszöröztem. Így haladtunk, lassan de biztosan. Az óvatosság jogos volt. Egyszer csak egy halk hangot hallottunk, és a következő pillanatban egy farönk zúgott át az úton, kötélre kötve. Oké, szóval halálos csapdák.
-Ez most komoly? -hangjában, mármint Liselottéban, félelem csendült.
-Úgy néz ki. Nyugi, volt már nehezebb helyzetben is részem.
-Lehet, de most nem vagy egyedül, és aggódsz értem. Ez pedig eltereli a figyelmedet.
-Te ragaszkodtál ahhoz, hogy gyere.
-Igen, és még most is tartom magam hozzá. De ettől még féltelek. -megfogja a kezemet. Szemében tényleg féltés csillog. Átölelem, reszket. A vindice nem kis behatást tett rá. Megcsókolom a homlokát. Érzem, hogy próbálja nyugtatni magát. Elvégre ő is csak ember. És a vindice... bevallom nekem is ma hideg futkározott a hátamon. Ránézek, látom, hogy nagyjából megnyugodott. Megcsókol, és bólint. Megyünk tovább. Kéz a kézben. A másikban pisztoly. Csak a biztonság kedvéért.
A csapdákat sikerül kikerülnünk, de a vindice nem hagy nekünk könnyű dolgot. Egy fánál két ember áll, vállal nekidőlve. Férfiak, harci csuhában. Tehát feltehetőleg harcművészek. És ikrek, ez első ránézésre megmondható róluk. Ellökik magukat tőle, és előre lépnek.
-Üdvözöljük önöket a Maffia Land nevében. Elnézést, hogy fájdalmat fogunk okozni, de nem tudunk mást tenni, ez a parancs. Kérem bocsássanak meg, és kellemes ittlétet kívánunk. -mondják szinkronban. Mindkettejük ujján két-két gyűrű van. Ez gyanús. Mármint hallottam már olyanról, hogy két lángot képes valaki használni. És az csúnya dolog. Az egyikük elővesz két kést, a másik egy dobozból egy orbitális serpenyőt vesz elő. Meglóbálja, és elöntik a kék lángok. Ezek szerint eső lángjai vannak. A nyele van meg másfél méter, a serpenyő maga még egy méter átmérőjű. Alapállást vesz fel, mintha naginata lenne. Azaz jobb lábát előrehelyezi, behajlítva, arra a testsúlyt. A hátsó lába nyújtva van. Előredől, jobb keze a serpenyőhöz közel, bal keze a végénél.
A másik normál kétkéses állást vesz fel. Magyarán súlypont hátsó lábon, testsúly alacsonyan, lábak hajlítva, kezek szintén, egymás előtt keresztezve. Hirtelen, szemmel nem látható sebességgel mozdul. Gyakorlatilag eltűnik egy pillanatra. Persze időközben Liselotte hátravonult, biztos távolságba, én meg már kamákkal a kézben vártam. A csávó hirtelen mögöttem és felettem jelent meg, pörögve, és lecsapott. Hárítottam, de a rengeteg vágással és szúrással nem tudtam mit kezdeni. Vihar láng vonta be a pengéit. Hátraugrottam, apró vágások voltak az alkaromon. A kései sokkal gyorsabbak mint a kamám.
Eszembe jutott a másik fickó, és hátranéztem. Csak azt láttam, hogy egy kéken világító valami suhan felém, majd hihetetlen fájdalmat éreztem a bordámban. Átrepültem a levegőt, és egy fa állított meg. Csúnyát nyekkentem.
-Esélytelen vagy a büntető testvérek ellen. Mi felügyelünk maffia land szabályzatainak betartására. Képtelenség, hogy egy magadfajta legyőzzön minket.
-Boccs srácok, de senkik vagytok. Nem lesztek képesek legyőzni. Nem engedhetem meg magamnak. Megleptetek, de most nagyon megöllek titeket. -mondtam. Felálltam, kiköptem egy adag vért. Az oldalam sajgott, de nem volt vészes. Majd Lise ellátja a harc után. Előreléptem, és összpontosítani kezdtem. Hirtelen felugrottam, előre dőltem, és páros lábbal elrúgtam magam a fától. Szaltóztam egyet, és fejjel lefelé átsuhantam a késes feje felett. Lefele suhintottam a kamákkal, de elhajolt. Feldobtam őket, és elő rántottam a pisztolyaimat. Gyorsan lőttem, minden golyót megsokszoroztam. Eltettem őket, és elkaptam a kamáimat. Ellenfelem megpróbált kitérni, de egy picit lassú volt. Egy golyó megkarcolta az arcát, véres csíkot hagyva, a másik a csípőjébe fúródott. Megpördültem, és a másik támadt, ahogy az várható volt. Felülről ütött, de félreugrottam előle. De amint lecsapódott elugrott, mintha rúdugró bot lenne, és talppal a pofám felé repült. Hárítottam, és visszalöktem. Elszakadt fegyverétől, én meg előre ugrottam. Ám mielőtt odacsaptam volna a másik már ott volt, és hárította a csapásaimat. Hamarosan rájöttem, hogy ez így nem jó. A kamáim lassabbak, mint a kései, de nem elég erősek, hogy megállítsák a serpenyőt. Tehát értelmetlenek ebben a harcban. Eldobtam őket, persze feléjük, a levegőben megsokszorozva őket. A serpenyős könnyen félreütötte. De ekkor már ott is voltam, Ütésre emelt kezekkel. A jobb kezem lecsapott, de a serpenyővel hárította. A másik hirtelen felugrott a serpenyő mögül, és felém szúrt. Sorra hárítottam a szúrásokat, sokkal gyorsabban tudtam mozogni, mint a kamákkal. Elkaptam egy kezét, és kicsavartam, majd átlendítettem a fejem felett, és a földhöz vágtam. Csak úgy nyekkent. A másik már rajtam is volt, a serpenyővel felém suhintott. Felugrottam, át a serpenyő felett, és fejbe rúgtam. Hátraesett.
Felálltak, leporolták magukat, és gyorsan beálltak egymás mögé.
-Azt hiszem ideje van annak. Ugye aniki?
-Úgy van aniki. Mutassuk meg neki, milyen a büntető testvérek kivégzése. -a késes felugrott, testvére vízszintesen kitartotta a serpenyőt. Rá érkezett, tökéletesen megállt, a serpenyő meg se rezdült. Erős. A serpenyő hirtelen sárgán felfénylett, a késes is.
-A büntető testvérek kivégzése! Sugárzó halál! -kiáltották szinkronban. A késes hirtelen eltűnt, az alul lévő visszaváltott esőre, és esőlángokat kezdett lőni. Kitértem előlük, de a földön tovább lángoltak. Szerencsére Lee Mao ellen már megtapasztaltam néhányszor az eső lángok hatását, úgyhogy tudtam, hogy vigyáznom kell. Felém indult, kitértem, a háta mögé kerültem, és ellentámadtam. Volna, de ekkor egy hatalmas rúgás landolt a vállamon, és összeestem. A serpenyő felém lendült, és átszeltem a levegőt. Felálltam, leporoltam magamat.
[color=red]-Eddig senki sem élt túl három támadást. Te se leszel mást. -megint a serpenyőre állt, és eltűnt.
-Ha a földre figyelsz, akkor a mennyek csap le rád. Ha az egekbe, akkor a föld! -mondták szinkronban. Észrevettem fent a fickót, és előkaptam egy pisztolyomat. Addig kell lőnöm, amíg a másik nem védi meg a golyóktól. Tüzeltem, közben, szinte lehetetlen módon, kitértem az alsó támadás elől. A másik megrándult a levegőben, de csak egy vállát érte golyó. Leesett, pofán rúgott. Megtántorodtam, de lendületből megpördültem, és gyomron rúgtam. Összegörnyedt, és már épp ki akartam végezni, amikor egy serpenyő lendült felém. Pedig simán K.O. lett volna. De nem, így megint én repültem. Naná, hogy megint egy fának. Képtelen voltam felállni. Megpróbáltam, de a testem nem bírta. A lábam összecsuklott. Elértem a határaimat. Láttam, ahogy a késes megáll felettem. Vállából és csípőjéből vér folyt. Leköpött, és belém rúgott. Nem igazán fájt, Fong mester után egy ilyen rúgás nem volt sok. De akkor is... nem bírtam. Éreztem, sokkal inkább mintsem láttam, mert szemeim már elhomályosodtak, ahogy felemeli a kést a végzetes döfésre.
Ekkor hirtelen két lövés csattant. Megrándult felettem, egyikünk sem értette mi történt. Aztán leesett a fa tantusz. Lise! Hát persze... hogy is feledkezhettem meg róla? Összeesett, végtelen hála áradt szét bennem. A másik is elterült. Odafutott hozzám, és lerogyott. Szemeiből könnyek folytak.
-Megvagy? Édes istenem, jól vagy Hado? -simogatott, csókolt.
-Igen, kutya bajom. Voltam már szarabb helyzetben is.
-Hadd lássalak. -Levette az ingemet, és megvizsgált. Megnyomta az oldalamat, én meg sziszegtem.
[color=yellow]-Bordatörés, és belső vérzés. -foglalta össze tömören. Ráhelyezte a kezét, és nap lángokat kezdett sugározni. Egy negyed óra múlva abbahagyta, láttam rajta, hogy kimerült.- Megteszi. Bekötöm, de próbálj meg nem megint megsérülni.
-Imádom, hogy orvos a barátnőm. -csókoltam meg.
-Csak tanuló.
Gyorsan bekötözött, és felálltunk. A csapdákat továbbra is elkerültük, de persze újabb embert küldtek ránk.
Ezúttal egyedül volt, kesztyűkkel harcolt, aminek az aljára egy géppisztolyszerű valami volt szerelve. Érdekes kütyü.
Meg se vártam, hogy bemutatkozzon, lerohantam. De a fickó valami nagyon képzett lehetett, mert lazán kitért. Egy dörrenés, és megpördülök a tengelyem körül. Hihetetlen fájdalmat éreztem a gyomromból. Tudtam, hogy lelőtt.
-Kívánjátok megadni magatokat? -szólni akartam, de nem volt erőm hozzá. Ekkor Lise odalépett, és megnyomta a gombot a csuklómon, és a sajátján. Ekkor elájultam.
Két nappal később ébredtem, egy kórházban a szigeten. Lise mellettem ült egy széken, oldalamon kötés volt. Oldalra néztem, és az éjjeliszekrényen a beígért vigaszdíjt láttam. Kíváncsi voltam, mennyi lehet benne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Monique Alliance Cygne
Ég
Ég
avatar

Hozzászólások száma : 7
Join date : 2011. Aug. 26.

Karakter információk
Család:: -
FV: 40.000
Pénz:: 170.000 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Kedd Dec. 06, 2011 8:52 am

Leszálltunk az első osztályú repülőről. Látok egy rakás rossz kisugárzású embert, akikkel nem foglalkoztam. Nem sokat teketóriáztak, egyből leszóltak, észre sem véve Takat.
- Szia Cica van gazdád? - szólított meg az egyik.
- Mit mondtál?!? – vetettem rájuk gyilkos pillantást.
- Az egy dolog, hogy leszólítasz, na de így? Elment az a csöpp eszed is? - kicsit dühös lettem.
- Ne hülyéskedj velünk, gyere mutattunk neked valami szépet. - erősködtek tovább.
~ Minek néznek ezek engem?
- Veletek mi? Álmodozz csak! – fordultam sarkon és mentem tovább.
- Srácok. Sajnos, ami megtörtént az megtörtént. Készüljetek fel a legrosszabbra. – szólalt meg végre Taka is, aki eddig csak külső szemlélő volt.
- Hé te, miért van ekkora arcod? Baromarcú. Nem látod mi többen vagyunk, esélyed sincs. – növelték tovább egójukat a neandervölgyiek. Taka hátranézett, és látva pillantásomat vissza is fordult.
~ Aláírták a halálos ítéletüket.
- Hogy van képetek beszólni a pasimnak? Te meg mi a fenéért nem jöttél előbb mi? Már mindegy. Rendezzük le szépen. - kicsit dühbe gurultam.
- Nyugi Mone-chan! De, úgy is itt az idő a gyakorlásnak. – magyarázta büszkélkedve.
- Higgyétek el, hogy nem értek ellenünk semmit. Többen vagyunk, nem bírjátok felfogni. Rendben van, inkább fogadjunk, ha mi megverünk téged, akkor „Mone-chanod” elvisszük magunkkal, ha te nyersz minden pénzük a tied.
- Rend- egyezett volna bele, amit nem tűrhettem szó nélkül.
- Elvisztek? Engem...? Szép is lenne... Te meg mit egyezel bele a megkérdezésem nélkül? Odaadnál ezeknek a Neander völgyieknek? Szép kis vőlegény az ilyen Na fiúk... Show Time! - ujjam a ravaszon pihent már egy ideje. A megafonokat még akkor elővettem, mikor ezek bájcsevegni kezdtek.
- Trois.. deux.. un - sült el kezemben a fegyver, ami elég váratlanul ért mindenkit. Szép nagy sugárban lövellte ki az ég lángokat, mire hátrébb csúsztam vagy 10 centit.
De legalább eltaláltam öt ősembert.
- Drágám! Vigyázz, ezzel a támadással, nehogy bajod essen. Mi lenne, ha én is mutatnék valamit.- vetette bele ő is magát a harcba - Rōrāsukēto Okane! – majd pár kiáltást hallva gondoltam, hogy levert párat ő is.. – Mocskok még mindig nem volt elég?
- Engem nem kell annyira félteni - magyaráztam miközben szépen gyomorszájon vágtam az egyik gazfickót.
- Ezek erősek – dadogja hátulról az egyik. – Támadjunk egyszerre!
- Ez az, fő a becsületesség.
- Sziasztok srácok! – váltott személyiséget a harc kellős közepén. Mint mindig most is a legjobb formáját hozta. Csak ámulok mikor ennyire szembeötlő az ereje.
- Ez meg mi volt? – Kérdezi az egyik.
Kerek szemekkel figyelem Taka mit csinál és kezdem azt érezni, hogy semmi vagyok hozzá képest. Elég ratyi érzés, de ez van.
- Taka, eddig miért nem mondtad hogy ilyet is tudsz?. vontam kérdőre miközben egy újabb sugárral találtam telibe a maradékot.
- Tudom, én is éreztem, hogy ez azért erős volt. Nem tudtam visszafogni magam főleg, amikor a becsületesség jutott eszembe. Ja, hát igazából nem kérdezted, drága Mone. - ezen agyalva hamar felidegesíttem magam, és a söpredéken töltöttem ki a dühömet.
- Egyre idegesítőbbek vagytok. – szám elé emeltem a megafont és beleordítottam -nem tudjátok megérteni hogy +%/ !! ?<'~ - a hanghullámokkal felerősített ég lángok szépen megtépázták őket. NEm is tudtam hogy ilyet is tudok...– Hűű.- bámultam a megafont.
- Hát ez aranyos volt. Nekem tetszett. Nem maradt több ember, tudod mit menjünk a kezdőhelyre, ahova szól a jegyünk.
- Rendben. Istenem, hogy juthattunk idáig? - tettem fel a költői kérdést, mire Taka egyből regélni kezdi mi történt vele reggel.

Reggel felébredek és aranyos Mone-chan fekszik mellettem, olyan jó érzés.
~ Na mindegy, lemegyek gyorsan és csinálok neki valami finomat.
Kilépek az ajtón, majd az első dolgom, hogy lementem a konyhába és kerestem valami gyümölcsöt. A hűtőben csak epret találtam. Az asztalon meg valami rostot készítő gépet, így a kettőt kombináltam és csináltam egy eper juice-t. Felsiettem vele Mone-chanhoz, majd a homlokát megcsókoltam és felkelt. Majd odanyújtom a Juice-t.
- Szia drágám, milyen volt az estéd?
- Jó és pihentető. - túl világos van – köszi. Mi van az asztalon?
- Micsoda? Milyen asztalon? - Nézzek rá, hitetlenkedve.
- Azon ott ni - mutat az íróasztalra.
- Behozta volna a levelet az apád? Furcsa, azt hittem apád megfog ölni. Ezek szerint könnyen túl tette magát rajta.
- Szerintem nem ő hozta be. Különben nem biztos, hogy megölne. Szerintem fel se tűnt neki - jegyzi meg halkan. - Na de akkor megnézed a levelet?
- Persze, neked bármit. – Odasétálok a levélhez, majd a kezembe veszem. Visszasétálok Mone-chanhoz és odaadom neki, hogy kitudja bontani. – Tessék, Mone-chan.
- Köszönöm – megfogja a levelet - ez kinek a címere? – mutogatja nekem.
- Hüm, jó kérdés. Még életemben nem láttam, ezt a címert. Gondolom te se, mert akkor nem kérdeznéd. Szóval egy ismeretlen család küldte? Mi lehet benne?
- Meglátjuk - és felbontja a levelet. – Nézd csak! – nyomta a kezembe.
- Mit kellene néznem? Hogy mi? A címzés? Mind a kettőnk neve szereppel? Azt meg, hogy? Úgy tudtam senki nem tudja, hogy együtt leszünk.
- Elmegyünk erre a "Mikulás-Maffia Ünnep" -re? – kérdezi tőlem.
- Még el se olvastam a levelet. Kérlek olvasd fel nekem. – mosolygok rá. Elkezdi felolvasni:

Kedves Monique Alliance Cygne és Sawada Takayuki!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:

Bermuda Von Vichtenstein


UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.

- Na mit gondolsz?
- Viccesen hangzik! Miért ne. Neked van kedved hozzá?
- Nekem mindegy. Elmehetünk, ha szeretnél.
- Igen szeretném, akkor indulunk is? Szólj apádnak. – mosolygok rá.
- Hajj. Meddig tart? Csak egy nap igaz? Megígértem neki hogy karácsonykor itthon leszek- mérgelődőt. - Van a levélben repjegy is igaz?
- Öhm, te nyitottad ki a borítékot, én nem láttam benne semmit.
- Ez…igaz… Még reggel van- morcosan néz bele ismét a borítékba. - Igen, van benne. Úr isten! Két órán belül indul a gép!
- Mi a fenne? Hát akkor gyorsba készülődj, pakolj össze minden fontos dolgot, kiviszem magunkat a reptérre, de siess. – Ruhát váltott, elrakta a telefonját, a pénztárcáját, majd ismét hozzám szólt.
- Indulás kapitány - kaptam egy puszit az arcomra.
- Kapaszkodj, mert indulunk. Ja, amúgy kérlek nyisd ki az ablakot. Köszi drágám. –Majd elindul ablakot nyitni. -Várj.. Minek nyissam ki az ablakoooooooot~? (elhalkul)- Ez aljas húzás volt.
- Miért? – nevetek. – Nem jobb, így repülni? Tudod, hogy szerettem a mókás hangulatot. A fenébe, elfelejtettünk enni.

- Ezek után beugrottunk a MC-be, remélem rémlik. Vicces pillanatok is voltak, azok. Na, de inkább siessünk a versenyre, le ne késsük, ha már eljöttünk…
- Költői kérdés volt - jegyeztem meg halkan.
Mire odaértünk hatalmas tömeg fogadott minket.
- Hé Mone-chan, az a srác nekem ismerős, mintha találkoztam volna vele. Meg az a kissrác. Persze ő volt a tanítványom. – jelentiki büszkén. – De hagyjuk, ne zavarjuk meg őket.
Nem értem miről beszél, de mivel abba is hagyta, így ráhagyom
- Nem kell valahol jelentkezni, hogy megjöttünk?
- Fogalmam sincs.
- Tudod mit, menjünk oda, ahol a legnagyobb a tömeg van. – úgy is tettünk, de senkit nem találtunk, aki megfelelő információkkal szolgálhatott volna.– Tudod mit, kövessük azokat a nyilakat, amik ott vannak. – mutatta. – Rendben?
- Nekem megfelel. –válaszoltam, elindulunk abba az irányba, amerre a nyilak mutatnak. Hosszabb gyaloglás után, köveket látunk egy más mögött.
- Szerinted, ezek mik? – és amint hozzáért, fülsüketítő reccsenést hallottunk.. * Reccs *
- Ez valahogy nemtetszik. - feleltem. - Itt valami nincs rendben. - remegett a föld. Hátrapillantottam és egy hatalmas szikla gurult felénk.
- Te jóságos Isten! Futás!!!!
- Mi a baj, Mone-chan? – fordult volna hátra, de elkaptam a kezét és rohanni kezdtem.
- Szerinted szét tudsz robbantani egy háznyi sziklát? - ziháltam futásközben.
- Persze, minek nézel engem? De, olyan muris futni! – nevetett fel.
- Akkor épp ideje lesz kipróbálnod a gyakorlatban is – mondtam futás közben, mire hátrapillantott.
- Rám hagyod. Milyen kedves… - nem kellett neki többször mondani, egyből tette a dolgát. Mire én is megfordúltam, a szikla már szétporladt.
- Tudtam hogy megtudod csinálni. – mosolyogtam rá, ahogy a szikla utolsó darabjai is eltűntek. - Csak kellett egy kis ösztönzés. – puszit adtam neki.
- Ha ez tudom, hamarabb neki álltam volna, de most eltévedtünk. Vagy te tudod merre kell visszamenni? – vakargatta a fejét.
- Szerintem a levegőből könnyebb nyomon követni az útvonalat. Vagy szerinted ez rossz ötlet?
- Ez tényleg jó ötlet, hát akkor felrepülök. – hirtelen lövéseket hallottunk, így a "földhöz ragadt". – Menjünk oda Mone-chan! – szólt nekem.
Nem akarództam odamenni, de nem volt mit tenni. Jó kis túra volt eljutni a forráshoz.
- Szerintem jobb lenne, ha hátul maradnál. Mert, ha valami bajod esik, nem állok jót magamért.
- Rendben, akkor csak megfigyelők leszünk. – próbáltam rábeszélni a dologra.
- Ezt én nem bírom nézni!!! Valamit tennünk kellene. Nem tudom mitévők legyünk… ~ hagyd az egészet a fenébe!
- Ha nagyon szeretnél, közbeavatkozhatunk, de amondó vagyok, hogy hagyjuk az egészet figyelmen kívül, és keressük meg a célt. - húztam volna kezét magammal.
- Igazad van, sietnünk kell! Gyorsan elintézem. – mondta mosolyogva. – Nincsenek többen, mint 60-an. Az semmi, főleg ilyen láng nélküli maffiózók semmit nem fognak érni ellenem.
- Nem! Ezeket itt hagyjuk, és tovább megyünk. – hiába magyaráztam. Egyik fülén be a másikon ki. Mire észbe kaptam, már a bunyó közepén volt.
Sértődötten fordultam menetirányba és lépdeltem tovább. Nem tudom minek ez a felesleges harc. Csak arra kellene összpontosítanunk, hogy célba érjünk. Gondolataimba feledkezve az egyik legprimitívebb csapdába sétáltam.
- Kjááá - lógtam a levegőben fejjel lefelé egy hurokkal a lábamon.
- Hogy az a... - mérgelődtem. Szerencséra bicskát most is hoztam magammal, és elvágtam vele a kötelet. Egy kis szaltó a levegőben, és lábbal értem a talajt
- Mi a baj drágám? - sietett hozzám.
- Semmi – feleltem kissé morcosan. - Befejezted a felesleges magánakcióidat? Mert akkor mehetnénk is tovább.
- Rendben, merre tovább? Jobbra talán balra vagy egyenesen?
- Nézd! Jobbra van egy ösvényszerűség. Menjünk azon.
- Mit szólnál inkább a balhoz? Vagy az egyeneshez?
- Jobb. Arra megyünk és kész.
- Hé drágám, menjünk egyenesen! Bizz..
Vetettem magam az erdő sűrűjébe, JOBBRA. Nem gondolom, hogy rosszul tájékozódnék.. bár egy ilyen erdőben semmiben sem vagyok biztos.
Egy nagy tisztásra értünk, melynek közepén egy romos, régi kút állt. A rét elég kietlen volt. Odasétáltam a kúthoz, és jobban szemügyre vettem.
- Nem tűnik biztonságosnak.
- Miért aggódsz ennyiszer? Nyugi ez csak egy kút, amúgy meg nagyon szomjas vagyok, szerinted van benne víz?
- Vanni van, jó mélyen, de én nem innék belőle.
- Mone, te vagy szomjas vagy én? – kérdezte nevetve.
- Nyilván te - törődtem bele.
- Na nézzük, mennyire finom. - hajolt volna a kútba, de a harmatos füvön megcsúszva, szép ívesen esett a kútba. Ellőtte persze még megragadta a kezem, remélve hogy úgy nem esik bele, de így csak engem is belerántott. Bele csobbantunk a derékig érő vízbe. Vacogva emelem ki fejemet a vízből.
- Mi-i-i a fe-fe-fenét cs-cs-csinálsz-sz-sz?
- Öhm, azt hittem, hogy…
- R-r-r-remek. M-m-m-mos itt fo-f-f-fogunk m-m-megf-fagyni. – levette a öltönyét, majd miután kicsavarta belőle a vizet rám terítette.
- Hééé valaki!?! Mentsen meg minket! – kiabálta.
- N-n-nem l-l-lehet a -l-lángokkal m-m-megszárítk-kozni? – mikor befejeztem a mondatot, érdekes figura bukkant fel a kút szájánál. Ahogy leereszkedett láttam, hogy egy (minden bizonnyal) arcobaleno, akit egy sirály röptet.
- Cozo! Mit csináltál?
- T-t-te b-b-bizonyára C-c-colonello v-vagy. I-i-igaz?
- Igen én lennék. Kora.
- Ez a b-b-barom i-i-itt me-l-lettem b-be le esett a -k-kútba é-é-és l-l-lerántott engem is.
- Sajnos, ez így történt. Gondolom, akkor számunkra véget ért a verseny…
- Igen, de nem. Igazából, ez a felmérés arra volt, hogy ki mer szembe szállni a többi játékossal és amit eddig láttam az nekem elég volt. Kora. Jutalmatokat, ahogy kivitelek innen titeket megkapjátok. Ahogy felértünk 30 táska volt előttünk.
- Ki melyiket válasza, kora?
- Válaszon előbb a mellettem álló hölgy. – így fogtam magam és odamentem az egyik általam választott bőröndhöz.
- Mivel nyílnak? - érdeklődtem meg az arcobaleno-tól.
- Lángokkal, ifjú lány. Kora.
- Milyennel? – kérdezte Taka.
- Hát, nem tudom. Kipróbálod és, ha kinyílik akkor szerencséd van, ha nem jó a lángod akkor… Kora.
- Próba szerencse. – majd a lángoló gyűrűt belenyomtam a zárba.
- Nem nyílik. – jelentettem ki szomorúan.
- Elrontottál valamit Kora! Ég lánggal az összes nyílik, nem hittem volna, hogy itt találkozom egy églángúval. – Eközben Taka is elkap egy bőröndöt, és hozzám hasonló módon cselekszik annyi különbséggel, hogy az övé kinyílik.
- Sikerült! - mutatta büszkén.
- Mi van? Te is ég lángú vagy? Kora? -csodálkozott el.
- Mi van ma? Égláng találkozó?
- Az enyémet is kinyitod? - kérdeztem tőle.
- Nem, nem. Csak te nyithatod ki. Kora. - a csudába.
- Na jó, dehogy csináljam? - reménykedve néztem Takara.
- Hát lángot vezetsz a gyűrűdbe és odarakod ahhoz a bizbaszhoz. – mosolygott.
- De az előbb is azt csináltam.- törődtem bele szomorúan.
- Csináld újra, - odalépett hozzám és átölelt. Ez az ölelés most nagyon jól esett. Próbáltam valami olyasmire gondolni, ami felerősítheti a lángokat. Sikerült! A lángok most hevesebben csapkodtak gyűrűmből mint eddig bármikor.
- Heuréka! – kiáltott fel boldogan. – És most?
- Menjünk haza. – tanácsoltam.
- Ügye most már hazamehetünk? - kérdeztem Colonellótól
- Persze, Kora. Visszaviszlek titeket a bázisra! A verseny nektek véget ért, köszönjük a részvételt.
[csak holnap tudom színezni]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyara
Villám
Villám
avatar

Hozzászólások száma : 58
Join date : 2011. Aug. 02.
Age : 24
Tartózkodási hely : egy helyen

Karakter információk
Család:: Millefiore
FV: 120.000
Pénz:: 267.200 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Kedd Dec. 06, 2011 10:13 am

Nem csak álomban, de félálomban is sok hülyeséget összeálmodhat az ember. Kutyák támadják meg, vérszemű zombik üldözik, Muffin-földről ufók jönnek békét kötni és ehhez hasonlók. De mind olyan valóságos tud lenni. Nálam is így megy ez. Mindig ugyan az. Csak zuhanok és zuhanok a mélybe, egy végtelennek tűnő emeletes ház tetejéről, majd mikor már végre földet érek, érzem az ütközést és összerezzenek. Papírok zördülnek meg alattam, mialatt próbálok valahogy magamhoz térni. Szememet dörzsölgetve, ásítozva nézek magam elé és állapítom meg, hogy sikeresen elaludtam a jelentéseken. Mostanában fölhalmozódott egy pár, mert valahogy sose volt kedvem megcsinálni. De aztán már Byakuran-sama egy szokványos mosollyal rábírt a munkára. Szóval muszáj volt az este elkezdenem, de tulajdonképpen sehova se jutottam vele.
- Ahhhh, a fenébe! – húztam el a számat egy nyújtózás közepette, majd el kezdtem kisimítgatni az összegyűrt papírokat. – Egyszer bele fogok pusztulni ebbe a papírmunkába. Mondjuk, kifolyik e szemem vagy az agyam egy nap. – zsörtölődöm hangosan az üres lakásban, miközben elképzelem leírásom alapján „szép” halálomat. Mikor aztán végre összeraktam a dokumentumokat, s időrendben szortíroztam őket, elindultam a konyhába, hogy bekapjak valami finomat. Korgott már a gyomrom, de nagyon. Tegnap dél óta semmit sem ettem. Csak egy müzlit, de mi az? Semmi. Legalábbis egy olyan enni szerető embernek, mint nekem… A hűtőhöz mentem, hogy először egy kis tejet igyak. Az ajtajához érve valamit felfedeztem rajta, de fel se fogtam, hogy mit is látok. Kinyitottam, kivettem a tejes dobozt, majd visszacsuktam az ajtót. Már mentem volna tovább, mikor eljutott az agyamig, a hűtőre mágnesezett meglepetés. Kikerekedett szemekkel kaptam le onnan a levélpapírost. Alig olvastam bele, csak a megszólításig jutottam, mikor el kezdtem a házban rohangászni. Odafutottam a bejárati ajtóhoz, hogy megnézzem nincs e feltörve a zár.
- Hogy a fenébe jutattak be egy levelet a házba? – nyitogattam az ajtót, vizsgáltam meg többször a kilincset, az ajtóban lévő zárat, de nem találtam rajta semmit, ami betörés gyanújára adott volna okot. Aztán végig futkostam a lakást, hogy az összes ablakot szemügyre vegyem. Még a fürdőszoba szellőztetőjét is megnéztem, de ott se találtam semmit. Bosszúsan ültem le a konyha pulthoz, zsörtölődtem egy darabig, végül eljutottam addig, hogy neki kezdtem a levél olvasásának.

Kedves Chiara Yuki Rossi kisasszony!
Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:
Bermuda Von Vichtenstein


UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.


Újra és újra átfutottam az irományt, hogy rendesen felfogjam, mit is akarnak tőlem. Az U.I újra átolvasása után előhúztam a borítékból a mellékelt repjegyet és megnéztem rajta hova is- mikorra is szól.
- 10:30. – olvasom fel hangosan a gép indulásának időpontját, majd felnézek a faliórára.
- Tíz óra! Oké! – állok fel a pulttól és el kezdek kenyeret szeletelni, hogy csináljak reggelire néhány bundáskenyeret. Kábé két perc telt el így, nyugodt kenyérszeleteléssel, mikor tudatosult bennem, hány óra is van. Tekintetemet az órára kaptam és csak meredten, kikerekedett szemekkel bámultam a percmutatókat, a kattogó másodpercmérőt.
- A ROHADT ÉLETBE! – kiáltottam el magam, magamból kikelve és idegesen rohantam be a szobába. Tiszta dezsavű volt az egész. Megint csak fejvesztve futkostam fel alá a szobában, azon gondolkozva, hogy egyáltalán mi a farnciskát kéne vinni egy ilyen karácsonyi vagy Mikulás, vagy mi az istenverte versenyre.
- Egynapos lesz nem? Nem írták, hogy meddig fog tartani. – kezdtem a ruhásszekrényben kutakodni. – Egyáltalán mit is írtak? – rohantam vissza a konyhába, hogy újra átolvassam a levelet. Újra és újra végig szaladtak szemeim a sorokon, próbáltam a legeslegjobban felfogni, annak tartalmát. Ennek hála, vagyis a levél által okozott kavalkádnak, végre felébredtem. Teljesen kipattantak a szemeim és magamhoz tértem. Csak most a túlzott idegességtől, zsémbelődéstől nem voltam képes rendesen memorizálni a szöveget.
- Jól van! Azt írja, lehet használni Végső Akarat Lángot. Meg hogy, valakik ellen is kell küzdeni. Akkor kellenek a fegyvereim. – futottam be újra a szobába, ahol a villanykapcsolót szépen, a tőlem telhető módon a legnyugodtabban középre állítottam, majd kétszer megnyomtam, mire az ágyam mellett a fal egy része felemelkedett. Egy kisebb, gardróbszerű szobába nyílt a titkos ajtó, amiben polcokon sorakoztak fel a különböző lő-és saját fejlesztésű, kész/félkész fegyverek; tőrök; gránátok; a falra feltűzve a tervrajzok és dobozokban álltak a szerszámok. Tulajdonképpen olyan volt ez a hely, mint, egy maffia szentély, benne a ikerpisztolyaim a legfőbb kegytárgyak. Nagyszerű volt. Így legalább ha razziáznak is a házban - ami tulajdonképpen még sose fordult elő, de jobb óvatosnak lenni – rejtve maradnak a cuccaim. Sietve lekaptam a falról pisztolyaim, miknek egy külön hely volt fenntartva a kis fegyverarzenálom között, majd hozzá csaptam még pár tőrt is. Talán még szükség lesz rájuk. Ki tudja? Miután az ágyra dobtam a szükséges dolgokat és újfent átolvastam a levelet, gyorsan elmentem lezuhanyozni.
Szélsebesen lecsaptam magam a hideg víz alatt, majd kapkodva cibáltam ki pár ruhadarabot a szekrényből.
- Egyáltalán milyen idő van azon a Maffia Land-en? Tél van nem? Akkor ott is hó lehet. Max nem olyan hideg. – morgom hangosan magamnak, mintha társalognék valakivel. De se kutya, se macska, akihez beszélhetnék. Tényleg. Azt mondják, hogy a magányos emberek, akik az állataikkal beszélnek, azok bolondok. – Akkor mit szólnának hozzám. Én meg magamban beszélek. – gúnyolódok egy hervadt, fél mosollyal. Végül sikerült magamra öltenem valami télinek mondható szerelést. Egy sötét, koptatott, csőgatyát, egy toppot és egy bővebb nyakú, bordó kötött felsőt. Majd oldalamra, az övre erősítem a fegyverimet és már rohantam is az bejárthoz. Futtában még felkaptam a levelet a repülőjeggyel, magamra a szövet kabátom és egy barna, teljesen szőrős, oldalt bojtos csizmát.
- A picsába! – káromkodtam egyet, mikor eszembe jutott, hogy még taxit se hívtam. Már nyúltam volna a telefonom után, de hiába tapogattam zsebeimet, nem találtam. Vissza kellett rohannom a szobába. Szerencsére az éjjeli szekrényen volt, így nem kellett felforgatnom egész helyiséget utána. Ahogy tudtam szedtem a lábaimat az utcán, közben hívtam a taxi szolgáltatást. Alig akarták felvenni először, ezért nem csoda, hogy szinte belekiabáltam a telefonba, hogy most azonnal kérek egy kocsit. A diszpécser hangja jól hallhatóan megremeget. Szinte már elszégyelltem magam, de még erre sem volt időm. Leadtam rendelésem, és már-már fenyegetően mondtam a hölgynek, hogy öt percen belül legyen a háznál a taxi. De úgy látszik, hogy bejött. Meg még annyi sem kellett. Fék csikorgatva állt meg a járdapadkánál az autó és azonnal beszálltam az első ülésre.
- Bongiorni Si….
- Ne köszöngessen, inkább hajtson a repülőtérre!
- Va bene! – mondta és rátaposott a gázra.
- Fél tizenegy előtt kell odaérnem!
- Va bene! – mondta megint. Olyan gyorsan mentünk, mintha fegyvert fogtam a fejéhez. A sárgalámpáknál, pedig talán még gyorsabban. ~ Ez az! Király sofőr!~ gondoltam magamban széles vigyorral.
Tíz vagy tizenöt perc telhetett el, mire odaértünk a belső járatokat indító repülőtérre.
- Grazie! – dobtam a sofőr ölébe a pénzt és már futottam is be, át a terminálon, a beszállóhelyre.
~ Most bezzeg milyen sokan vannak itt! ~ morogtam magamban, miközben az embereket kerülgettem. Ilyenkor lehet áldani, hogy a maffia egy messzebb helyre állította fel a beszállót, hogy az átlagos emberek, akik nem tagok, ne juthassanak oda. Csak úgy zakatolt a szívem, mikor végre felszálltam a gépre. Pont az utolsó pillanatban. És még csak nem is reggeliztem. Szóval jól kellett laknom a repcsi kajával. Mondjuk, mint maffia utasszállító, a tagokat jobban ellátják, mint egy sima gépen. Ott kábé csak mogyorót kaphattál. Így kértem valami jó táplálót. Csak hogy ne feküdjek ki már a verseny elején. Miközben habzsoltam, kicsit körülnéztem. Minden ülésen ült valaki. Mellettem egy vörös hajú, magas fiú ült, aki komor arccal nézett ki az ablakon. Néztem egy ideig, persze úgy, hogy ne tűnjön annyira fel, majd újra csak hátra felé pislogtam. ~Ezek mind a versenyre mennek?~ kérdeztem magamban, majd elővettem újra a levelet és elolvastam, most már sokkal nyugodtabban. ~ Ötven aktatáska.~ ágyazom bele ezt az agyamba. ~ Akkor tuti odamennek. ~ Kapom be az utolsó falatot a reggelimből. Az további részében semmit tevően magam elé bámultam és próbáltam kitalálni, hogy milyen csapdák várnak rám, hogy milyen erősek a robotok, az emberei ellenfelek. De tulajodképpen semmit sem találtam. Mert, ahogy odaértem, teljesen más fogadott, mint képzeltem. Eleve már az, hogy az egész terep át lett alakítva. Hiába kerestem az hullámvasutakat, az óriáskereket, a medencéket, és mi szem szájnak ingere, csak a fákkal övezett havas tájat láttam.
A versenyzőket különböző helyekről indították, így Én is egyedül indultam neki a vakvilágnak. Óvatosan haladtam előre, mondhatni hangyalépéseket tettem, mert miden egyes apró lépésnél számítottam valami csapdára. De az első száz-kétszáz méternél semmi sem történt. Kezdtem már unni, de ekkor egy éles, fülsértő sípolásra lettem figyelmes. Azonnal keresni kezdtem a hangforrást, mire megláttam a két oldalamon lévő fán a mozgásérzékelős bombákat. Szemeim kikerekedtek és ösztönösen ugrottam arrébb, de így is telibe találtak a fa maradványai. Ág és törzsdarabkák hullottak rám és bár nem láttam, de tuti, hogy egy-egy nagyobb darab kék, zöld foltokat hagytak rajtam. Nagyokat lélegeztem, lihegve néztem vissza. A fasorban nagy hézag maradt és a hó is elpárolgott. A helyén homok, szén, feketeföld maradt. Lassan kezdtem felállni és továbbmenni, de újra hallottam azt a sípoló hangot.
- Ne mááár! – sóhajtottam nagyot és néztem a mellettem lévő fákra. Megint azok a bombák, de most… Az ösvény menti fákon is kigyúltak a piros fények, mik a bombák aktiválását jelezték. Éreztem, hogy a pulzusom egyre gyorsabb ütemet diktál. Először meg se akartam mozdulni, majd elhatározva magam, elszánt tekintettel kezdtem vágtázni a hóban, s közben sorban robbantak föl mögöttem a fák. Minél felgyorsítottam, annál inkább elfáradtam, és annál inkább ért be a bombarobbanások sora. Centikre robbantak fel mellettem, de már csak alig volt hátra. ~ Már alig van. ~ gondoltam. Tíz fa. Nyolc fa. Hat fa. Négy. Majd az utolsó kettőt telibe kaptam. Pár métert repültem előre. Az egész testem egyszerre sajgott és zsibbadt.
- Fenébe! – préseltem ki a szót a fogaim közül, mialatt próbáltam feltápászkodni. A bal vállam jól megsérült. Alig bírtam mozgatni. A nadrágom felszakadt egy két helyen, de az nem is volt nagy gond. Mint egy szaggatott gatya. Talán jobban is nézett ki így. De a is fejem is vérzett. – Auu! – ráncoltam össze a szemem, a fejembe nyilaló éles fájdalom miatt. – Ez kemény menet lesz. Örülhetek, hogy ennyivel megúsztam. – nyöszörögtem, majd tovább indultam. Fájt a lábam a lépéseknél, de az elviselhető volt. A horzsolások katonadolgok.
- Még jó, hogy nem tört el! – húztam el a számat, s rúgtam/lendítettem egyet jobb lábammal, de azonnal meg is bántam ezt a mozdulatot. Mintha a combomat kirántották volna a helyéről. Olyan érzés nyilalt belém. – Basszus! Hogy az a jó…- szorítottam össze ajkaimat jó erősen, hogy ezzel vezessem le a fájdalmat. De nem törődhettem most ezzel. Nem adhattam fel. Ilyen semmiért meg főleg nem.
- Gáz lenne, ha ezt abba hagynám! – mondtam ki hangosan gondolataimat, s azzal tovább mentem. Nem tudom, mennyire lehet pihenésnek nevezni azt, hogy valakinek fájós lábbal, sérülten kell kutyagolnia a hóban. Én annak vettem. Főleg az után, hogy egy hülye rám támadt. Egy vörös hajú ürge. Az, aki mellettem ült a repülőn. Ok nélkül rontott nekem egy sarlóhoz hasonlatos, fegyverrel, ledöntve engem a lábamról. Épp, hogy ki tudtam védeni a támadását, de olyan erősnek bizonyult, hogy egyre inkább tolta a nyakam felé a pisztolyomat és vele együtt az ő pengéjét.
- A fenét akarsz?– sziszegtem, de csak egy gonosz vigyort kaptam válaszul. ~ A rohadt életbe, hogy ilyen buggyant alakok is vannak is.~ mormoltam magamban, miközben csak küzdöttem a fiú ellen. Éreztem, hogy a robbanásban megsérült vállam, nem bírja sokáig, de muszáj volt mindkét pisztolyommal visszatartanom, vagy torkomat vágja. Egyelőre csak annyit tudtam tenni, hogy farkasszemet néztem az őrült csávóval, aki hirtelen megszólalt.
- Ha kinyírok pár embert, talán több jutalmat kapok! Nem gondolod? – vigyorgott.
- Te hülye vagy, tudod? – kérdeztem csak ennyit tőle. Már a tekintetéből gondoltam, hogy őrült a fazon, de a gondolkodásából ez még inkább átjött.
- Talán! – felelte egyszerűen. A pengéje ez alatt csak még közelebb került a nyakamhoz. ~ Basszus. Ha nem ilyen helyzetben lennék…~ morogtam, majd agyam el kezdett valami menekülő utat keresni. A lábamat próbáltam kiszabadítani alóla, amire ráült. Jobb lábam révén, a ballal kezdett valamit kezdenem. Újra gondolatok kezdtek cikázni a fejemben. Egy kicsit megemelkedett a fiú. ~ Ha hirtelen felhúznám a lábam. ~ merült fel bennem az ötlet és mivel nem jutott eszembe jobb, ennél maradtam. Hirtelen, egyetlen gyors mozdulattal hajlítottam be bal térdem, minek eredményeképp, jól tökön térdeltem a fiút, aki görnyedten feküdt el mellettem. De még most se akarta feladni. Ágyékát markolászva, ragadta meg fegyverét, amivel erőtlenül felém suhintott. Valahogy sikerült kikerülnöm, de egy vágást, a már így is sérült bal karomon, tudott ejteni.
- Huu az anyád! – dühödtem be, mire erősen megmarkoltam pisztolyom, felé emeltem és már húztam is volna a ravaszt, mikor az út végéről süvítő hang, ütötte meg a fülünket. Mindketten arra néztünk, de amit láttam. ....hát annak egyikünk sem tudott örülni. Hóviharszerű, szél kapott el minket, mi hatalmas adag havat, jegez fuvallatott hozott magával és maga alá temetett minket. Összekuporodtam a földön, ahogy tudtam, védtem magam a hidegtől. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment el ez a vihar. Leráztam magamról a hókupacot, lassan lábra álltam ás tovább álltam. Nem tudom, hogy mi lett az őrülttel, de nem is érdekelt. Ott hagytam. Nem tudtam, hogy a továbbiakban mi várhat rám, de ami végül fogadott, arra nem számítottam. Egy hatalmas szakadék elé kerültem. A földből, ami ott lehetett előtte, csak pár kerek, hosszú darab maradt meg.
- Ezen most át kéne ugrálnom? – vontam meg segélykérően a szemöldökömet. Balra néztem, majd jobbra, abban bízva, hogy ki kerülhetem ezt az akadályt. De nem. Szóval nekiindultam. El első még pofátlanul közel volt, arra nem átugranom kellett, csak átlépnem. De a következő tíz, tizenöt. Már előre láttam a sorsom. Megcsúszok, és a mélybe zuhanok. Egynél sikerült is ezt a manővert végrehajtom, de megkapaszkodtam és nehézkesen felhúztam magam. Végül ezzel is végeztem. De mi jött, tizenöt perc gyaloglás után. Egy hóember robot. Nagyot sóhajtottam mikor megláttam. Nem hittem már a szememnek. Fáradt voltam, de még korántsem volt vége. Amilyen benga állat volt a robot, olyan gyorsan mozgott. Megpróbáltam kikeresni a gyengepontját, így először csak úgymond futkostam körülötte. Már amennyire az erőmből telt. De aztán rátaláltam. Ha tarkójánál, az összeillesztés. ~Ha oda sikerülne bedobnom egy tört.~ tervezgettem és már nyúltam is a tőröm után, de a robot megfordult és lézercsóvát szórt rám a mellkasából. Sikerült kikerültem, tigrisbukfencet ugorva. Aztán minden erőmet összeszedve felgyorsítottam. Próbáltam egy lépéssel a robot előtt járni. Már amennyire lehet egy mesterséges lény előtt. De jó volt, hogy mozgásérzékelős volt a robot. Így kicseleztem azzal, hogy tőröket dobtam az egyik irányba, én pedig a másik irányba indultam és a hóember mögé kerülve, belevágtam pisztolyom pengéjét a tarkójába. A robot serceget, elektromos csillagokat hányt, rezgett, ugrált, majd szétrobban, Én pedig tovább mentem.
Általában az érzéseim bejönnek, de most nem. Azt hittem, hogy már vége lesz, de ekkor egy nagy, végelláthatatlan befagyott tó elé kerültem. Hiába néztem, hogy hol lehet a vége, nem láttam. Kénytelen voltam, rámenni a jégre. Mentem és mentem, rajta, de olyan volt, mintha sehova sem haladnék. Majd köd borult a tájra és egy élesen kacagó, női hangot hallottam meg a távolból. A ködben nem láttam az orrig sem, nemhogy láttam volna valakit. Aztán. Egyszer csak beszakadt alattam a jég és elmerültem a vízben. Kapálóztam és mindenemmel azon voltam kijussak, de a lék, amin beestem az eltűnt. Fölöttem csak a tömör jégtömb volt. Hogy úgy mondjam kétségbeestem. Majd egy női alak tűnt fel a tó fenekén, aki épp felém sétált. A szája nem buborékozott, csak önelégült vigyorra húzódott. Amint felém közeledett, rúgtam egyet, de nem találtam el. Vagyis. Inkább átment a lábam a testén, mint egy szellemnek, majd eltűnt és mellettem tűnt fel, kint a hóban. Kikerültem a vízből pont mikor már fogyott a levegőm.
- Hey…. – szóltam a nő felé, aki ekkorra már eltűnt, de maga helyett, jégcsap esőt küldött nekem az égből. Előhúztam a pisztolyom, hogy azokkal kezdjem irtani a jégcsapokat. Az elején még sikerült is, de vége felé, mikor egyet eltaláltam, abból több lett, és ez így ment tovább. Kerülgetnem kellett, de az egyik elkapta a kapucnimat, a földre rántott és már csak azt láttam, hogy a testem, a fejem felé hallanak a jégcsapok. Ekkor, mint egy isteni sugallat, az agyamba villant az a kép, mikor ellenfelemet megláttam. Nem buborékozott a szája. Akkor ez… behunytam a szemem. ~ Ez csupán csak egy illúzió.~ mondtam magamban, és amikor ezeket kimondtam, teljes mértékben elhittem, hogy nem vagyok a valóságban, csak a nő által kreált világban. Mikor kinyitottam a szemem egy havas tisztáson ébredtem. Fel akartam kelni, de nem tudtam, mert valami visszarántott a nyakamnál. Hátranyúltam és egy hideg tárgyat húztam ki a kapucnimból. Egy jégcsapot. Neszt hallottam. Elővettem hát a pisztolyom, és a hang irányába lőttem, mire egy sikítást hallottam. Feltápászkodtam és arra bicegtem. Arra a nőre találtam, aki az illúziómban volt. Csak épp most lábon lőve. Nem mentem hozzá közelebb, inkább tovább mentem az erdőben. A távolból egy ezüstös, fénylő valamit láttam. Mikor közelebb értem, láttam, hogy egy aktatáska. Felcsillant a szemem.
- Végre vége! – ujjongtam örömömben. Odabicegtem a táskához és a levél tartalmát felidézve, gyűrűmet a aktatáska kulcslyukába illesztettem. Várta, hogy történjen valami,de semmi. Újra beleillesztettem. Semmi. Beleütögettem a gyűrűm. Megint semmi.
- Ááááááhhh! – kiáltottam fel. – Ne máááár. Ilyen nincs. Fogadjunk, hogy direkt szopatnak! – nyüszítettem. De nem volt mit tenni. Meg kellett keresnem az én aktatáskám. Tulajdonképpen már feladtam a reményt, de nem messze, az előző bőröndtől, találtam egy másikat.
- Legyen ez, legyen ez! – esdekeltem, miközben erőmtől telő módon futottam a táskához. Beleillesztettem a gyűrűm és..
- Sikeeeeeeeeeeeeeeer! – kiáltottam fel a kinyíló bőrönd láttán. Hangomtól visszhangzott az táj, de nagyon nem érdekelt. Végre vége van!


A hozzászólást Kyara összesen 11 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 06, 2011 8:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyou Cozart
Föld
Föld
avatar

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2011. Jul. 30.

Karakter információk
Család:: -
FV: 40.000
Pénz:: 142.500 yen

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Kedd Dec. 06, 2011 10:24 am

Épp Róma utcáit járom. Csodaszép város ez. Bánom, hogy eddig csak egyetlen egyszer voltam itt. Az emberek sem tűnnek rosszaknak és ez a sok turista… Van belőlük egy pár. Egy ékszeres bolt előtt megyek el és kiszúrok egy csodaszép arany gyűrűt. Valahogy nem érdekelt, hogy mennyibe kerül. Nyomás befelé. Az elárusító amikor kiejtette a száján a gyűrű árát kicsit elsápadtam, de egy fene. Egyszer élünk és az én kis tubarózsám csak megér ennyit. Még jó, hogy nem jött velem. De várjunk csak, ő hol is van? Ja igen. Anyja elvitte edzeni kicsit. Biztos kitalált valami új dolgot és meg akarja neki tanítani. Hmmm…így belegondolva én is eléggé félretettem mostanság az edzéseket. Neki kell állni kicsit. Talán kérek Tsunatól valami melót.
Később ahogy visszatértem a Vongola bázisára és a szobánkba mentem, egy levelet találtam az ágyon. Azt hittem, hogy Adrienne hagyott üzenetet vagy valami, de nem így volt. Bár érdekes is lett volna. Korom fekete boríték, fehér írással. Ki látott már ilyet?

Kedves, Kyou Cozart!

Nagy szeretettel meghívjuk az idei Mikulás-Maffia Ünnepre! Az ünnep egy ügyességi akadályversenyt foglal magába, persze maffia hagyományokkal. A verseny a családok által közösen létrehozott Maffia Land szigetén foglal majd helyet és a verseny bírói maguk a Vindice őrei lesznek, így mindenkit kérünk a fair játékra!

A játék szabályai:

A feladat az, hogy a kiindulóponttól mindenki eljusson a sziget másik felén lévő pontra, amelyet megjelölünk a térképen és az ott lévő ötven aktatáska közül megszerezzen egyet. (Ha az adott versenyző megszerez egy táskát, nem kell visszajönni a starthoz, szabadon távozhat, nem érdekel minket, hogy mit kezd a táskával.)
Végső Akarat Lángok használata engedélyezett!
Doboz fegyverek/állatok használata NEM engedélyezett!
A versenyt csak gyalog lehet teljesíteni!

A szigeten több akadály fogja az útjukat állni a verseny alatt, ezek akár testi épségüket is veszélyeztethetik, a sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

Aki nem képes teljesíteni a pályát, nyomja meg a karperecén a vészjelző gombot és az eső arcobaleno, Colonnello fogja kimenteni a bajbajutottakat. Aki nem tudja teljesíteni a versenyt, vigaszdíjban részesül!

Tehát, számítunk a megjelenésére az eseményen!

Üdvözlettel:
Bermuda Von Vichtenstein

UI.: A levélhez mellékeltünk egy jegyet Olaszországba, a repülőtérről együttesen szállítjuk ki a versenyzőket a helyszínre.

Hmm…pénznyeremény? Ott a helyem. Főleg egy ilyen gyűrű megvásárlása után nem árt egy kis plusz pénz. Nem volt egy olcsó mulatság. Ahogy ledobtam az ágyra a borítékot megcsörrent a telefonom. Egy üzenet jött Tsunától: „Megkaptad a levelet, ugye? Gyere az irodámba.”
Gondoltam rá, hogy erről akar valamit dumálni, de hogy pontosan mit az számomra is rejtély volt. Igazából arra gondoltam, hogy akar valamit adni ami segíthet vagy ki tudja. Az irodája ajtajához érve, szokás szerint nem kopogok csak berontok.
-Helló emberek! Mi a szitu? - Az iroda közepén Freddy Crüger állt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ez csak egy illúzió. Észrevettem azt, hogy elég könnyen átlátok az illúziókon és szerintem ez egy elég pozitív tulajdonság. Elég nagy hasznát vehetem majd az életem során. Lehet majd kérek némi kiképzést, attól a hülye Julietól. Csak az a kérdés, hogy mikor és hol találom meg. Állandóan nőzik.
Tsuna elmondta, hogy ez a fickó, aki Freddynek adta ki magát lesz a társam.
- Ja bocs. – mondta, majd eltűntette az álcát. – Kawaguchi. – majd visszafordult Tsunahoz. Valószínüleg Kawaguchi a neve. Elég csendes srác lehet. Én valahogy bővebben szoktam bemutatkozni, bármennyire is ismeretlen a személy.
- Kyou Cozart. – ha már ő ilyen szépen bemutatkozott én is ugyan úgy megtettem, majd leültem. A fickó állva maradt. Valószínűleg fájhat a segge, de az is meglehet, hogy kérvényt kell neki benyújtani.
- Kyou, kérsz valami kávét, vagy effélét? – kérdezte Tsuna tőlem, bár nem értettem, hogy minek mikor úgyis tudja, hogy mindig ugyan azt iszom. Elmosolyodtam és ebből ő már tudta mit kérek. Furcsállottam, hogy Kawaguchit nem kínálja meg.
- Egy kólát. – Tsuna furcsán reagált, de tetszett a srác jelleme. Nagyon titokzatos. – Arra kértél, vigyem el a srácot Maffia Landre, a jutalmat pedig ott kapom. – Tsuna igenlően bólintott – Minek? Átlátott az illúziómon, tehát erős. Nincs szüksége kíséretre.
- Azt szeretném, ha minél több kapcsolatot tudnál szerezni. Azelőtt, hogy kém leszel, szükséges. – erre Kawaguchi nem reagált, csak rám nézett.
- Te a Kozato családhoz tartozol, ugye?
- Igen, hozzájuk tartozom. És te?
- Senkihez. Csak néha besegítek a Vongolának.
- A borítékot a segítséggel, lent megkapjátok, Kawaguchi te pedig a levelet holnap kapod meg az utasításokkal. – igazából nem tudtam, hogy milyen segítséges borítékot kapunk. Nem is annyira érdekelt. Közben megérkezett Stefani a kólánkkal. Vagyis Kawaguchi kolájával és az én titkos koktélommal, ami kólának van álcázva.
- Tsuna. Intéztél nekünk hajót? – kérdeztem italomat szürcsölgetve
- Igen, már készen áll. De van egy rossz hírem.
- Na ne bassz… mi az? – Tsuna rossz hírei tényleg mindig rosszak. Főleg mikor velem közöl rossz hírt. Általába olyasmi, hogy nem vihetem a motorom és hasonló baromságok.
- Nem viheted a motort. Sajnálom, játékszabály. – erről beszélek. Ejj világ, ejj büdös világ. Gonosz vagy velem. Pusztulnál el.
- Ó, hogy az a… Na, mindegy, akkor itt hagyom, de ha valaki hozzányúl, akkor nem állok jót magamért.
- Persze, hagyd csak. És ne félj, a saját kezemmel fogom figyelni. – erre ez a mocskos illuzionista egy illúzióval prezentálta azt, hogy a motorommal alszok egy ágyban. Fene a bőrét ennek gyereknek.
- Akkor menjünk. Holnap találkozunk a kínai negyedben, dolgom van arra. – ezután mindenki elment dolgára és ahogy megbeszéltük, másnap találkoztunk.

Hideg volt és hullt a hó. Egy üres utcán találtam rá egy savat köpködő oszlop mellett állva. Ez a fickó teljesen illúziókban él. Szerintem még pár év és zárhatják elmegyógyintézetbe. Habár jobban belegondolva, már most sem ártana.
- Szép napot. – köszönt, majd elindultunk a kikötőhöz gyalog. Nem volt messze és ugye a gyaloglás egészséges. Csak persze nem számomra. Kérem a motorom! A kikötőhöz érve, felültünk a hajóra ami ránk várt. Nem foglalkoztunk egymással, szétváltunk. Amikor a szigetre ért a hajó, ezt a veszett embert nem találtam sehol. Arra gondoltam, hogy láthatatlansággal álcázza magát vagy hasonló, de nem így volt. Pár perc után előbukkant és közölte, hogy be kellett kösse a cipőjét. Ahogy leszálltunk a hajóról egy nő közölte velünk, hogy elkéstünk, ezért menjünk a nyolcas utcába. Egy játékterembe kellett menjünk, ahol valami karpereceket kellett felvennünk. Két csaj pisztolyt rántott, de a lényeg, hogy egy elég furcsa helyről vették elő a pisztolyokat. Igen, arról a furcsa helyről. Csörgésekre lettem figyelmes. Társam csinálta. Illúzió. Azt a látszatot keltette mindenkiben, hogy pénz ömlik a játékgépekből. Mivel a két csaj is figyelmes lett erre és nem teljesen ránk koncentráltak kihasználtam az alkalmat. A pisztolyt kirepítettem a kezükből és őket is elkezdtem lebegtetni.
- Tetszel nekem. – mondta Kawaguchi és elkezd fotózni – Ezek se rossz csajok, de nem szép a bugyijuk. – a két csaj elkezdett visítózni.
- Vegyem le róluk? – kérdeztem nevetve, közben a két csaj valamit mondott, de nem figyeltem.
- Simán. – mondta társam miközben valamit piszkált a telefonján – Azt fordítja, hogy kérem, tegye! – közben ennek pont az ellenkezőjét mondták.
- Nem. Nem!
- Várj, belövöm a kamerára, de lehet meg kéne hallgatni őket. Biztos tudnak valami rövidebb utat.
- Oké, várok én. Ám jah, egy rövidebb út nem ártana. – közben az egyik elkezd sírni.
- Most már hazudni sem fognak.
- Hát, ha így haladnak, hogy egy szót sem szólnak akkor abból tényleg nem lesz hazugság sem.
- Feltegyem a YouTube-ra? – nyujtja a lányok felé a telefont. Az egyik elkapja és valamit csinált vele. – Köszönjük, hölgyem. Gyere, lépés. – biztos valami térképet mutathatott a csaj a telefonon, nem tudom. Letettem őket, majd kimentünk. Találkoztunk pár fickóval, de elrohantak minket látva.
- Át kell mennünk azon a sikátoron. – mutat balra
- A sikátorok jóóó~ók… de azért te mész előre.
A falakon az ég kezd megjelenni. Illúzió. Felhők úszkáltak rajta. A kis szűk sikátor is tágnak nézett ki ettől. – Mehetünk. – indult előre Kawaguchi.
- Menjünk. De hallod, ezt te csináltad? – kérdeztem, miközben körbe körbe forgolóztam. Furcsa látvány volt. Választ nem kaptam. Néhány lépést tettünk csak meg és ekkor az egyik felhőből egy fegyvercső nyúlt ki.
- Nem akarlak megijeszteni. Ja. De. Fedezékbe! – erre ő beugrott egy konténer mögé én pedig felrepítettem magam. – Ide célozz apukám! – ez hülye. A fegyver elkezd felé lőni, bár szerencsére nem kapta el. Nem tehettem mást, földre szálltam előrántottam a shotgunom és szétlőttem. Ahogy szétlőttem arra lettem figyelmes, hogy egy kuka fedele repül felém. Kawaguchi dobta – néztem is rá, hogy megőrült vagy mi a fene?!
- Most! – kezdett el szaladni, de erre megjelent még körülbelül húsz másik cső. Valamivel keményebb darabok. Kawaguchi elkezdett mutatványozni, én csak szaladtam előre. Sikeresen kijutottunk a sikátorból. Vagyis nem annyira sikeresen. Ő kapott egy golyót a bokájába és vágódott egy nagyot. Valahogy kizökkenthette a koncentrálásból, mert a fél teste más lett. Valószínűleg az az új volt az igazi. Az öltönyéből letépett egy darabot, majd bekötötte a lábát és továbbmentünk.
- Hallod. Nem azt mondtad, hogy egy kopasz vénember vagy?
- Ne foglalkozz ezzel. Ez sem az igazi alakom, de ez a legerősebb. Már én sem tudom, hogy kell eltüntetni. – ekkora valami halk zenére lettünk figyelmesek és két lámpára a távolból. – Tudod lesz egy kis problémám a futással, kölcsön kérhetem a fegyvered?
- A fegyverem? Az talán segít a szaladásban vagy mi a szösz?
- Csak add! – nyújtotta kezét. Ránéztem a fegyveremre, majd rá. Oké legyen.
- Tessék.
- Jó. – erre a kerítésnek tolt, majd kiállt az út közepére. Amikor az autó odaért hozzá, ő felugrott a motorháztetőre, felrepült. Átvettem a teste felett az irányítást így biztonságosan kikerítettem a golyók közül. Kilőtte az autó két hátsókerekét erre a kocsi megcsúszott és nekiment a falnak. – Mehetünk – erre visszadobta a fegyverem és elkezdett szaladni.
- Ja vagy így… Te aztán tényleg egy kiszámíthatatlan vagy. – mentünk tovább a házak között, és alighogy ezt kimondtam, elkezdett havazni. Megint elővette a telefonját, majd a képembe tolta. Időjárás jelentés volt, mely napsütést jelzett.
A házak végén kezdődött az erdő. Egy meredek erdő, mely lefelé lejtett.
- A picsák. Az erdőben nem lesz térerő. Mennyire megy a cserkészet?
- Majd most kiderül…
Lementünk a meredek lejtőn. Egy kis idő után éreztem, hogy döng a föld alattunk, és társam arca is azt sugallta, hogy ezt ő is észrevette. Továbbmentünk, egészen egy patakig, amibe Kawa beszaladt, majd ki. Már nem ugyan úgy jött ki, mint ahogy bement. Tiszta vér volt a lába, egy piranha harapta meg. Megfogta és visszadobta.
- A nyomaink nem fogjuk tudni elfedni. Tehát marad a futás. Ha csak nincs kedved megtudni, mitől remeg a föld.
- Igazából lenne kedvem megnézni. Furdal a kíváncsiság. Csak így belegondolva már megjártam párszor a kíváncsiságommal…tehát menjünk inkább.
Így is tettünk. Ahogy mentünk egyre nehezebben lehetett látni. Akaratomon kívül gyorsabban kezdtem haladni ezért nekimentem Kawaguchinak. Nem láttam, hogy ott van ettől a ködtől.
- Ez egy nagyon erős illúzió. Mi is a képességed pontosan? – nem válaszoltam, szünetet tartott, majd folytatta – Tudod mit? Leszarom. Csak tépjük szét ezeket. Te lefoglalod őket, én intézem a többit. Balhésnak tűnsz.
- Biztos vagy benne, hogy így a fehér vakság közepén sokra mész illúziókkal? Az egy dolog, hogy én távol tudom őket tartani, de te…
- Lődd szét őket valahol, én kihúzigálom a drótjaikat. Ha nem robotok, akkor pedig meghalunk és választásunk nincs.
- Oooké főnök. Bukj le mellém. – és ahogy ezt kimondtam előrántottam mindkét fegyverem és körbe körbe kezdtem lövöldözni. Nem tettem semmi mást, csak lőttem és lőttem.
- Még egy kicsit lövöldözz, van egy kis dolgom.
- Rendben, de mivel én nem látom mik ezek csak lövök, felvilágosíthatnál közbe, hogy miket darálok itt, mint egy hülye. – pár másodpercig semmi reagálás, majd hallottam valamit halkan.
- … talál…
- Eltaláltak? Vagy mi? Nem hallottam! – erre sem reagált, ezért egyre gyorsabban kezdtem lőni, hogy takarítsam el ezeket a valakiket vagy valamiket. Még most sem tudom miket lövök, csak lövök. Kis idő után valaki nekem ugrott. Társam volt az. Elkezdtünk tovább szaladni. Kicsit megemeltem mindkettőnk testét, hogy éppen csak kicsit lebegjünk. Nem láttuk a földet se ezért nem lett volna valami jó, ha valamibe megakadunk. Már csak abban kellett reménykedni, hogy nem szedi le a fejünket valami ág vagy esetleg ne menjünk neki egy fának. Megtörtént. Kawa nekiment az egyiknek. Ahogy felállt, két robot jelent meg. Belénk lőttek. Engem lábon, őt vállon.
- Állj meg! Átbasztak minket!
- Ezt hogy érted? – és ekkor elkezdtem érezni, hogy a vállamnak igazából semmi baja. Talán ez is illúzió? Egyszer csak éreztem, hogy valaki megfogja a vállam. Megnyugodtam, mert Kawa volt az.
- Ezek azt érzékelik, hogy felgyorsult a pulzusunk. Ha megijedünk beindul a rendszer, és az agyunkra kezd hatni. Csak szép lassan kell sétálnunk. Csevegjünk. Kawaguchi vagyok. – valahogy nem vágtam miért mutatkozik be megint. Egyszer már megtette.
Robbanásra lettem figyelmes. Egy taposóaknára lépett társam. Kicsit megijedtem, de valahogy azt éreztem, hogy ez is csak illúzió ezért nem lettem ideges és nem is aggódtam.
- Mindig is tudtam, hogy engem utál a világ… Veled mi a helyzet? Nem sérültél meg? – válasz ismét nem érkezett, de már megszoktam. Már mindent le tudok olvasni az arcáról. Vagyis… a hamis arcáról. Igazából az engem nagyon érdekelne, hogy miért is titkolja ennyire igazi alakját. Majd talán ha jobban megismerem rákérdezek.
Hirtelen ledobta az öltönyét és elkezdett keresni valamit. Előhúzott egy borítékot.
- Neked is van egy ilyened?
- Igen, nekem is van. – majd kabátom zsebébe nyúltam és elővettem az enyémet.
Egy leírás volt az egész játékról. Vagyis erről a környezetről, amit előállítottak. A ködről és a többiről. Ahogy olvastuk polipcsápok nőttek ki a fák ágaiból. Illúzió. Igen, ezek is. Mivel rájöttünk, hogy csak akkor támadnak, ha idegesek és feszültek vagyunk, hárítani tudtuk azzal, hogy nyugodtak maradtunk.
- Itt, ha balra megyünk, szerintem kijutunk. – és abban a pillanatban, hogy ez a mondat elhagyta a száját, az erdő eltűnt. – Baszod, végig a városban voltunk? Mert megint házak merednek felénk. Bassza már ez az agyam!
- Biztos, hogy nem ezek az illúziók? Kurva életbe. Itt és most írja valaki jegyzőkönyvbe, hogy utálom a kibaszott magas szintű illúziókat. – erre elkezd nevetni, majd tovább olvas.
- Azt mondja, keressük az aranyat a szivárvány alatt. Mond már meg, ő hülye vagy nem normális?
Szerintem a kettő összeszorozva. Az egyik házból kirepült valami. Egy baba volt az. Kawa megfogta a hajától fogva. Az elkezdett csavarodni, ő feldobta, az meg felrobbant.
- Ezeken nem látok át, ha idehányok sem az idegtől, úgyhogy most már nekem is elegem van. Szétlövöm őket, aztán prémiumot kérek!
- Mégis mivel lövöd szét őket? – ez tényleg érdekelt, mert ugye az autós jelenetnél is az én fegyverem kellett neki.
Egy régi fegyver jelent meg a kezében, majd elővette a telefonját és megint elkezdett rajta nézni valamit. Eszembe jutott, hogy nálam is itt a telefonom. Be is dugtam a füllhallgatót és elkezdtem hallgatni a zenét halkan, épp annyira hallatszott csak, hogy halljam ha társam szól.
- Ez megfelel. A térkép szerint a célban vagyunk, a bőrönd valószínűleg az utolsó illúzióra lesz csatolva, ha elvesszük, minden szét fog olvadni. – ezután nevetés hallatszott a közelből – A babákkal ne foglalkozz, ha kell, lődd szét őket.
- Rendben, úgy lesz.
Robbanások következtek. A babák robbantak, ahogy közel mentünk hozzájuk.
- Az lesz. – mutatott egy nem túl stabil, magas, emeletes házra. – Egy ember, egy bőrönd. Szóval okosan. Ha valami robban, lökd ki a levegőbe, és imádkozz, hogy a lökéshullámok ne indítsanak be valami folyamatot.
- Úgy lesz. Menjünk.
A ház bejáratánál egy lolita ruhás baba ült. Az ujjai közt egy papír volt, bónusz felirattal, de nem foglalkoztunk vele. Valószínűleg csapda volt.
- Összesen százhuszonhét emelet. Nem tudjuk, melyikben van a táska. Fentről le, vagy lentről fel, vagy üss a hasadra és mondj egy számot. Lehetőleg alacsonyat.
- Négy.
- Te aztán spórolós egy alak vagy. – höh nem, hogy örülne. Elindultunk felfelé. – Ismered az Eredet című filmet? Álom az álomban. Na, ez egy illúzió, az illúzióban. A leggyengébb van legfelül, és aztán lefelé a legerősebbig. Ezt csak azért papolom, mert lehet, be fogunk szarni.
Mivel azt mondta nem olyan régen, hogy az utolsó illúzió zárja az egészet, akkor az csakis a táska lehetett. Az emeletre felérve egy újabb babával találkoztunk. Elkísért minket egy ajtóig, ott Kawa felvette a tenyerébe, hogy az ki tudja nyitni. Belépett az ajtón és ahogy én is beléptem, hirtelen mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Ő már nem volt ott. Egy szobában voltam. A fal tele volt tojástartókkal és a szoba közepén csak egy fotel állt, rajta pedig egy bőrönd. Odaszaladtam, felvettem és elkezdtem vizsgálni. Megtaláltam a helyet, ahová a Végső Akarat lángokat kellett bevezetni. Próbáltam. Nem sikerült. Az a kibaszott bőrönd nem nyílt ki sehogy sem. Leültem a fotellel szembe és farkas szemet kezdtem nézni a táskával.
- Tudod mit, kedves táska uraság? Furcsa dolgokkal találkoztam a mai nap folyamán, de te vagy az, akit a legjobban rühellek. Hogy tudsz ennyire köcsög lenni, hogy nem nyílsz ki?! Tudod mit? – felállok és előrántom fegyverem – Lőjelek szét? – ekkor észrevettem, hogy a táska nem ugyan úgy áll, mint ahogy leraktam. Fordítva volt. – Várjunk csak… - megpróbáltam megint kinyitni. Sikerült. 50.000 yen verte ki a szemem. Az épület hirtelen elkezdett bomladozni. Nem volt más választásom. Ugrás. Méghozzá ki az ablakon. Sikeresen földet értem. Az első dolgom az volt, hogy körbenézzek, hátha megtalálom Kawaguchit. Nem találtam sehol, ezért írtam neki egy üzenetet: ‘ Élek ‘.
A szigetet elhagytam az 50.000 yen-emmel. Visszamentem a Vongola főhadiszállásra, és mivel Adrienne már ott volt átadtam a gyűrűt, amit vettem neki és elmeséltem, hogy mi történt Maffia Land-en.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Superbi Squalo
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2011. Oct. 15.
Age : 23
Tartózkodási hely : Szemtől-szemben az ellenféllel

TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   Kedd Dec. 06, 2011 9:03 pm

Nos, igen, ezaz! Sikerült! *tapsvihar*

Tehát, viccet félretéve, leértékeltem a cumókat, nagyon zsírlézer lett mindegyik, így hát nézzük is, ki mit kap!


Ilaszior: 30.000 FV és 50.000 yen
Hibari Youshi: 30.000 FV és 50.000 yen
Edem Arashi: 30.000 FV és 50.000 yen
Claudo Blackwood: 30.000 FV és 50.000 yen
Sawada Takayuki: 60.000 FV és 50.000 yen
Hiroyaki Naizen: 30.000 FV és 50.000 yen
Kawaguchi Yukii-kun: 30.000 FV és 50.000 yen
Kyou H. Cozart: 30.000 FV és 50.000 yen
Hado: 30.000 FV és 50.000 yen
Monique Alliance Cygne: 30.000 FV és 50.000 yen
Kyara: 30.000 FV és 50.000 yen

Továbbá, kiválasztottam a szerintem top hármat:

Harmadik helyezett: Seyen, jutalma 60.000 FV és 60.000 yen
Második helyezett: Gray Shadow, jutalma 60.000 FV és 65.000 yen
Első helyezett: Honma Gregory Natsu, jutalma pedig 30.000 FV és 75.000 yen

Gratulálok mindenkinek és köszönöm, hogy ennyien részt vettetek ezen az eseményen!


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Maffia Ünnep, december 6.!   

Vissza az elejére Go down
 
Maffia Ünnep, december 6.!
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Maffia ügyletek, bunyók, munkák

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték :: Off :: Megbízások :: Über-akciók-
Ugrás: