Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték
Elköltöztünk: http://khr-szj.hungarianforum.com/


KHR szerepjáték az Anime és a Manga alapján! Légy te is a maffia tagja és védd meg a családod!
 
HomePortal*Gy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Iemitsu levele

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Xanxus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 63
Join date : 2011. Nov. 01.
Age : 40
Tartózkodási hely : Kasu

TémanyitásTárgy: Iemitsu levele   Kedd Nov. 15, 2011 7:35 am

Kasu!

Egy küldetésben fogtok részt venni, aminek a vezetésével engem bíztak meg ezek a szemét Vongolák. A feladatot külön fogom beosztani, és megengedem nektek, hogy eldöntsétek, együtt akarjátok folytatni, vagy nem, erről lehetőleg értesítsetek engem is. A küldetést Nanimoriban fogjátok végrehajtani, aki elhagyja engedély nélkül a helyszínt, azt kicsinálom!

Seyen. A félkegyelmű Sawada egy feladatot bíz rád. El kell vinned egy levelet a CEDEF japán kirendeltségére. Azt mondja, hogy ez a levél egy olyan üzenetet tartalmaz, melyet, ha a CEDEF jelenlegi vezetője felolvas, azonnal támadásba lendül a Vongola. Ez a jel, szükséges eljuttatnod a bázisukra. A beszélgetésetek során, végig azon jár az eszed, hogy a Vongola, miért tenne ilyet a külsős tanácsadóival, teljesen meglepődsz ezen, hiszen a tizediket nem úgy ismerted meg, mint aki indokolatlanul lemészárolna bárkit is. Mi sem. A küldetésed végrehajtásához összesen egy óra áll a rendelkezésedre, melyben el kell jutnod Iemitsuig, és személyesen átadni a borítékot. Azonban! Választási lehetőséget kapsz.
A megérkezésed előtt megtorpansz, és nem tudom, mi tévő legyél. Arra még te is rájössz, hogy nem stimmel ez a feladat, baromság, hogy egy mondat kinyír egy egész szervezetet, és sejted, hogy a boríték ad választ számodra. Eldöntheted, hogy megnézed-e, de ha kibontod, talán belekeveredsz olyasmibe, ami veszélyes lesz rád nézve. Amint döntöttél, egy fiú fog odajönni hozzád.

Youshi: Épp edzést folytatsz, írd le, hogy majd elájuljak tőle, olyan jól, hogy miféle új technikát alkalmazol, mely fontos lesz a küldetésed során. Az edzésed végén Iemitsu meglátogat, és megkér téged egy fontos dologra. Egy fiút kell figyelned, aki levelet szállít hozzá. Ő nem vehet észre téged, te pedig nem vesztheted nyomon őt. Legyél alapos, mutasd meg, hogy álcázod magad a tömegben, a metrón, a kávézóban, újság olvasás közben, szabadon választott módon, egészen addig, hogy megérkezik a kirendeltség udvarára. Megfigyeled, hogy megtorpan, és tanácstalan. Amint ez megtörtént, oda kell menned hozzá, és el kell mondanod, hogy a CEDEF figyelte őt, és, hogy ez egy próba volt, függetlenül attól, hogy Seyen mit csinált, fontos, hogy nem engedheted be a bázisra őt!

A poszt leadásának határideje 2011. nov. 20! Ha nem szóltok előre, hogy késtek, kicsinállak titeket! (És a küldetésből is kizárást von maga után.)

Sok sikert! Kelleni fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Seyen
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2011. Oct. 26.

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 280.000
Pénz:: 107.100

TémanyitásTárgy: Nowis Seyen   Szer. Nov. 16, 2011 4:47 am

A szállásomon vagyok, ép a szobámban fekszek az ágyon. A tegnapi utazás elégé kimerített. Egyszer csak meg csörren a mobiltelefonom. Felkellek, oda megyek az asztalhoz és felveszem. A bázis egyik embere hívott. Azt mondja, menjek a kommunikációs szobába, de gyorsan, mert fontos hívásom van. Majd le is teszi a telefont. Mivel sietnem kell, gyorsan összekapom magamat és indulok is. A folyósokon nagy a tömeg ezért kicsit lassan haladok. Legalább kell, tizenöt perc mire a szobához érek.
Amikor beléptem a szobába már senki más nem volt ott. A monitoron már ment az adás.
- Helló Seyen már régen nem beszéltünk. – közben kedves mosoly ült az arcán.
- Helló Boss igen az óta mióta ide kerültem nem beszéltünk. – válaszoltam neki nyugodtan.
- Halottam volt pár érdekes kalandod.
- Igen, de miért hívattál?
- Lenne egy feladatom a számodra. Az asztalon van, egy levél ez kellene eljuttatnod a CEDEF japán kirendeltségére. A cím is ott kell, hogy legyen egy kis papír fecnin.
- Egy egyszerű levélkézbesítés? Nincsenek erre futárok?
- Vannak, de most te is egy lettél közülük.
- És ez nem egy egyszerű levél, ha kézbesíted, akkor indul az igazi akció. – az arckifejezés meg változott. Komoly lett.
- Igazi akció ez, hogy érted?
- Ha a levelet átadod a CEDEF vezetőjének és ö felolvassa, megindul a támadás. – jelentette ki rezzenéstelen arccal.
- Támadás, de miért? Azt hitem ők a szövetségeseink. – kérdeztem meglepődve.
- Te ezzel ne foglalkozz, csak hajtsad végre a parancsaimat. – förmedt rám.
- De hát …. – mondtam volna értetlenkedve, de a szavamba vágott.
- Ellenem mondasz. – emelte meg a hangját újból.
- Mindenképp be kell jutnod az CEDEF vezetőjének irodájába és odaadnod a levelet. Ez az én személyes parancsom. A Vongola legfőbb vezetőjének a parancsa. És jobban teszed, ha sietsz, egy órán belül el kell intézned a feladatot.
- Rendben teljesítem a parancsodat. – Válaszoltam, majd zsebre tettem a levelet és elhagytam a szobát.
~ Ma valahogy más milyen volt, mint korábban. Vagy csak akkor keveset beszéltem vele ahhoz, hogy igazán megismerjem. – gondoltam közben az egyik kijárat felé vettem az irányt.
~ Támadást indítani egy szövetséges szervezet ellen. Ezzel Akár háború is robbanhat ki. – gondolkoztam tovább miközben a folyóson haladtam.
~ Az is lehet, hogy a CEDEF korruptáldott és ezért kell leszámozni velük.
~ Akkor viszont miért kellene egy ilyen akcióval indítani a támadást. Egyszerűen be is rontanánk hozzájuk.
~Ennek nincs értelme. Vagy csak ők akarnának elárulni minket és a levéllel le lehet leplezni őket. – Közben elértem a bázis kijáratáig. Ez a kijárat a város közepébe vezettet. Szemben volt egy kávézó. Gyorsan fogtam egy taxit majd a beszálltam. Amikor a sofőr kérdezte a címet csak a cetlit emeltem az ablakoz, amire le volt írva, hogy hova is kell mennem. A sofőr elindult én pedig tovább gondolkodtam.
~ Itt valami nem stimmel, valahogy nem kerek az egész.
~ Lehet, hogy valaki manipulálja a Bosst? De hát ö ez egész Vongola főnöke, nem neki kellene a legerősebbnek lennie? És mégis valaki tudja manipulálni? Megzsarolták?
~ Nem áll össze a kép. – közben a taxi meg állt egy piros lámpánál.
~ Esetleg a felvétel hamisították? Tehát egyenesen a titkos bázisra jött az üzenet.
~ Vagy az üzenetben nem is az igazi Boss volt? ahan – sóhajtottam egyet.
- Mesze vagyunk még? – kérdeztem a taxist.
- Mindjárt ott vagyunk körülbelül 5 perc – válaszolta
- Itt jó is lesz.
- Rendben uram. –felelte majd mondta menyi kell fizetnem.
- Köszönöm, hogy elhozott a visszajárót meg csak tartsa meg. - Ekkor kifizetem és utána becsuktam az ajtót.
- Ha itt egyenesen megyek, akkor hamarosan oda kell érnem. – mondtam és gyalogolni kezdem.
~ Valahogy ez az egész nekem nagyon furcsa, bár hogy is gondolom végig valahogy nem áll össze a kép.
~ Ha nem adom, oda a levelet megszegem a Boss közvetlen parancsát.
~ Ha odaadom akkor akár egy háborút kirobbanásának kellős közepén találom magam.
~ Egyik lehetőség sem a kecsegtet semmi jóval.
Mivel elmerültem a gondolataimban észre sem vettem, hogy már a CEDEF japán kirendeltséghez értem. Egy hatalmas felhőkarcoló volt, az épület két méter magas beton fallal volt körbe véve. Egyetlen egy rácsos acél kapu volt, ahol be lehetett jutni. Furcsa mód a kapu nyitva volt és nem őrizte senki. Beléptem a kapun. A kapu és a bejárat között egy kis udvar volt. Ott megálltam éreztem, hogy döntenem kell. Zsebembe nyúltam kivettem a borítékot.
Az arcom felé emeltem kicsit néztem.
- Ez a kis levél ekkora katasztrófához vezet. – mondtam hangosan.
~ Ez a küldetés már az elejétől kezdve bűzlik. Nem tudom, mi lehet az igazság, de mielőtt végleg elhatároznám, magam mindenképp beszélni akarok a CEDEF vezetőjével. – gondoltam magamba.
Majd összegyűrtem a levelet és a zsebembe nyomom. Ezután elindultam az épület bejárata felé.
- Állj meg. – szólalt meg mögöttem egy hang. Meg fordultam, hogy lássam ki az, egy hozzám hasonló korú fiú volt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com/t135-nowis-seyen
Hibari Youshi
Eső
Eső
avatar

Hozzászólások száma : 27
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 25
Tartózkodási hely : At your grave...

Karakter információk
Család:: Vongola - CEDEF
FV: 100.000
Pénz:: 150.000 yen

TémanyitásTárgy: Hibari Youshi   Szer. Nov. 16, 2011 5:09 am

Egy átlagos napon, a hegyekben egyedül edzettem, és idő közben megszomjaztam, ezért leugrottam a legközelebbi boltba egy kis Energia italért. De útközbe találkoztam egy emberrel:
-Chrome Dokuro.
-Öhmm, igen?
-Hadd mutatkozzak be. A nevem Hibari Youshi és a Vongola család szövetségesei közé tartozom.
És bár tudom nem ismersz engem, tudnál nekem segíteni egy kicsit az edzésemben?
-Rendben.. De sokat nem időzhetek, mert Ken és Chikusa keresni fognak.
Fel is mentünk a hegyekbe.
-Chrome, azt szeretném, ha magadat lemásolnád sokszor, nekem meg az lenne a feladatom, hogy megtudjam melyik vagy te.
-Rendben.
Mindig is felakartam készülni egy illuzionista ellen, ha úgy adódna a helyzet, hogy kéne eggyel harcolnom, éppen ezért az összes erőmet beleadtam a koncentrálásba, hogy megtaláljam az igazi Chrome-t és ezzel egy új technikát kifejleszteni. Miután az illúziók megtévesztik az érzékszerveket, úgy gondoltam a legjobb védekezés ellenük, ha fejlesztem valamelyik érzékszervemet.
-Chrome eltudnál kezdeni futni, az összes illúzióval együtt?
-Igen.
A kiválasztott érzékszerv amit erősíteni akartam, az a szem. Éppen ezért kipróbáltam, hogy mi lenne, ha lángot bocsájtanék a szemembe. Így is tettem. Ezután sokáig koncentráltam, míg egyszer csak azt veszem észre, hogy a Chrome-ok közt, hogy van egy Chrome amelyik egy kicsivel lassabban mozog, mint a többi. Nagy döbbenetemre elsőre rá is találtam az igazira, de korántsem szabadott örülnöm, hiszen 5 darab Chrome közül nem volt nehéz kiválasztani az igazit. Órákig gyakoroltunk, de mikor már vagy 30-40 Chrome volt körülöttem nagyon nehéz dolgom volt, sokszor még 6. tippre se találtam el, hogy ő az igazi. Aztán az edzés közepette, megjelent Iemitsu.
-Volna egy küldetésem számodra.
-Hmm, nem ér rá? Egy fontos edzés közepette vagyok.
-Nem vesztegetheted az időd, mert már elkezdődött a küldetés és minden másodperc számít.
-Akkor nincs más választásom.
-Nos…akkor én megyek is.. Ken és Chikusa biztos aggódik már.
-Köszönöm szépen, hogy segítettél Chrome, majd meghálálom valahogy.
-Akkor vágjunk is bele. A küldetésed egyszerű, de semmikép sem bukhatsz el. A fényképen szereplő srácot kellene követned, amint elindul a CEDEF bázisa felé. Semmiképp se fedezze fel, hogy követed.
Ha elért a bázis közelébe, akkor felkell fedned magad és megakadályoznod, hogy bejusson a bázisba.

-Könnyű feladatnak igérkezik.
-Ne feledd, ő szövetséges, semmiképp se okozz neki súlyos sérülést, ha harcra kerül a sor.
-Az öldöklés, nem hozzám méltó te is tudod. No de akkor indulok is.
Iemitsu szerint a célpont a Vongola rejtekhelyről indul és bármelyik kijáraton jöhet ki, bármelyik másodpercben. Mindenesetre kellett egy jármű amivel gyorsan közlekedhetek, de csak egy taxi kocsim állt rendelkezésre. Elsőnek a város központjában lévő kijárathoz indultam, mivel az volt a legközelebb. El is értem oda, de hirtelen jött egy utas, akinek kellett egy taxi. Éppen közölni akartam vele, hogy most sajnos nem érek rá, de ránéztem az arcára és :
~Ilyen szerencsém is csak nekem lehet, hiszen ő az akiről Iemitsu beszélt.
Aztán felém nyújott egy cetlit, rajta , hogy hova szeretne menni. A CEDEF bázistól nem messze lévő
házhoz akart menni.

-Messze vagyunk még?
-Mindjárt ott vagyunk, köröbelül még 5 perc.
-Itt is jó lessz.
-Rendben uram.
-Köszönöm, hogy elhozott, a visszajárót azt meg tartsa meg nyugottan.
Miután már 1 utcasarokra volt tőlem, kiszálltam a taxiból és követtem őt. A hely ahol van a CEDEF bázis van az egy elég elhagyatott helyen található és mivel még messze volt a bázis, muszály voltam minden tárgyat, fát, bokrot felhasználnom búvóhelyként nehogy észrevegyen. Bár nem igazán volt nehéz dolgom mivel, csak magad elé nézett, mintha tűnödne valamin. A bázis bejáratától úgy 30 méterrel arrébb megállt. Ez volt a tökéletesem alkalom számomra, hogy közbe avatkozzak.
Aztán pár perc múlva elindult a bejárathoz .

-Állj!
Megfordult és felém tekintett.
-Ki vagy?
-A CEDEF küldöttje, Hisagi Youshi vagyok.
~ Mégis mit akarhat, pont ilyenkor?
- Tudnod kell valamiről.
~ Végre talán fény derül az igazságra, de most inkább a küldetésemre kellene koncentrálnom.
Látván, hogy semmibe vesz, kirántottam pengéim és elé ugrottam.
-Várj!
És hirtelen 5 darabb lett Seyen-ből.
Habár közel sem volt tökéletes az új technikám, de a Chrome-hoz illúzióihoz képest megtalálni az igazai Seyen-t gyerekjáték volt és szinte azonnal megtaláltam a valódi Seyen-t és a pengéimet a torkához tartottam.

-Halgass végig. A CEDEF azért küldött, hogy teszteljenek téged, úgyhogy most egyelőre várj a következő parancsra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Xanxus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 63
Join date : 2011. Nov. 01.
Age : 40
Tartózkodási hely : Kasu

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Szer. Nov. 16, 2011 6:36 am

Szemetek! Ez meg mi? Nyugalom csak vicceltem! Remekül megoldottátok a feladatot. Seyen, bár a rosszat választottad, az erkölcsi megoldásért megmenekülhetsz az árulás vádja alól.
Akkor nem is pofázok tovább a levegőbe, folytassuk.


Seyen. Nem bontottad fel a borítékot, nagy hiba. De, megakarod beszélni a külsős tanácsadóval a felmerülő problémát, ez jó. Viszont nagy szarban vagy, még így is. A levél egy próba volt, mivel nem nyitottad fel, hogy az életed árán megakadályozd a CEDEF pusztulását, nem találhatod meg benne az üzenetet sem.
Az üzenet ez lett volna: Kedves Seyen. Megakadályoztál egy szövetséges család pusztulását az életed árán, ezért elnyerted a Vongola bizalmát. A levél egy próba volt, melynek teljesítésétől függően büntetést, vagy jutalmat kaptál volna. Mivel olvasod ezeket a sorokat, már tudod, hogy a jutalmad átveheted a főhadiszálláson.
Köszönöm, hogy tagja vagy a Vongolának. Tizedik.
A levéllel azt kezdesz, amit akarsz, később elolvashatod, ha akarod!
Kijön egy hölgy, aki mindkettőtöknek átad egy másik levelet. Miután elolvasod, megijedsz. A következő üzenet a halálos ítéleted. Megfogalmazását rád bízom. Amint elolvastátok a levelet, a másik srác rád támad. Seyen, meg kell győznöd, hogy te nem akartál rosszat, csak más módszerhez akartál folyamodni! A küzdelmeteket addig tartson, amíg egy idegen szét nem szed titeket.

Youshi. Te legközelebb kicsit jobban figyelj oda a helyesírásodra!
A feladatod egyszerű. Miután lefegyverezted a srácot, és nem jutott be, kijön egy hölgy, és mindkettőtöknek átad egy levelet. A tied a következő tartalmazza.
A CEDEF és Vongola kapcsolatok megvédése érdekében, le kell tartóztatnod a fiút, és behoznod a fogdába. Iemitsu. A leveled lényegre törő, nem is húzod tovább az időd, megtámadod a srácot, aki megpróbálja neked elmondani, hogy nem akart rosszat, sem elárulni a Vongolát. A döntés a tied. Elhiheted neki, illetve nem. A döntésed indokold a másikkal! A küzdelmeteket addig tartson, amíg egy idegen szét nem szed titeket.

Takuya. Kapsz egy üzenetet, melyben felkérnek, hogy csatlakozz a CEDEFhez. Az üzenet megérkezésének megoldását rád bízom, mondhatják mestereid is, illetve megkaphatod levélben is, tökmindegy. Egy feladatot kell elvégezned, hogy ha elfogadod a csatlakozási lehetőséget. Megfigyelőként kell részt venned egy próbán, kit fiatal fiút kell ellenőrizned. El kell menned a CEDEF japán kirendeltségére, és meghúzódnod. Mindent meg kell figyelned, az emberek viselkedését, és reakcióit az eseményekre. Amikor összeverekednek, egy ideig még elszórakozol az eseményeken, de aztán hajtani kezd a tanár véred, és odarohansz, hogy szétválaszd őket. Le kell szidnod őket, majd beszélgetésbe elegyedned velük, fontos, hogy nem fedheted fel a kiléted!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Seyen
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2011. Oct. 26.

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 280.000
Pénz:: 107.100

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Szer. Nov. 16, 2011 9:29 am

- Állj meg. – szólalt meg mögöttem egy hang. Meg fordultam, hogy lássam ki az, egy hozzám hasonló korú fiú volt.
~ Én nem érek rá erre. - gondoltam magamban. Csináltam magamról négy másoltatott majd elindultam az ajtó felé.
~ Mire kitalálja ki az eredeti én már az épületben is leszek. – hittem én. Egy pillanat alatt meg talált és a pengéit a torkomhoz szorította. Majd a következőt mondta.
- Hallgass végig. A CEDEF azért küldött, hogy teszteljenek téged, úgyhogy most egyelőre várj a következő parancsra. - én csak értetlenkedve álltam, meglepődtem azon, hogy mit is mond.
- Szóval az egész csak egy próba volt? – kérdeztem meglepetten, közben próbáltam a pengéket lassan távolabb tolni a torkomtól.
- Igen. – a pengéket hagyja, hogy eltoljam magamtól.
Ekkor hirtelen kinyílik az ajtó egy nő lép ki rajta. Fekete öltöny kosztümöt viszel fehér blúzzal. Úgy a harmincas éveiben járatott. Szőke haja van, amit kontyban hord. Kicsi elegáns szemüveget visel az arcán. Úgy látszik nem japán származású. Két boríték van a kezében.
- Üdvözlöm önöket uraim. - Szól rezzenéstelen hanggal közben felénk tart.
Kicsit meglepődtünk rajta. Közben eltávolodunk egymástól legalább egy méter távolságba.
Amikor oda ér hozzánk mindkettőnknek átnyújtott egy-egy borítékot személyre szólóan.
- Ezek a levelek az önöké uraim. – mondja majd meg fordul és visszasétál az épületbe.
Mindketten kinyitjuk, a leveleket majd elolvassuk. Én kissé gyanakodva figyelem a fiút.
Ő tudomást sem vessz, rólam csak a saját levelét olvassa teljes nyugalommal.
A levelemben a következő van írva. :
Kedves Seyen sajnálattal kell, veled közölöm, ha ezt a levelet olvasod, az azt jelenti, hogy kudarcot vallottál a próba során. Nem lettél volna hajlandó az életed árán is megakadályozni egy teljes szervezet kiirtását. Így azt a következtetés kell, levonom, hogy nem vagy elkötelezett a Vongola iránt. Ezért most árulás vágyával ott helyben végrehajtsuk a büntetésed.
A Tizedik.

~ Francba, ezt marha rossz vicc. Most komoly bajban vagyok. Valahogy el kell magyaráznom, hogy ez csak egy félre értés. Én csak alaposabban meg akartam ismerni a helyzetet. Mindenesetre most valahogy a kivégzésemet kell leállítani.
~ Talán ha beszélek a sráccal… - Ekkor láttam, hogy abba hagyta a levél olvasását. Kezeit leengedi a teste mellé, majd elejti a levelet.
- Sajnálom – csak ennyit mond és nekem ront teljes erejéből. Nem érződik rajta harag, teljes nyugalmat áraszt.
Éppen hogy csak sikerül elkerülnöm a támadását.
- Várjál ez az egész csak egy félre értés. Hagyd, hogy megmagyarázzam. – közben próbálom elkerülni a támadásait.
~ Úgy néz ki nem hallgat rám. Biztos parancsba kapta, hogy végezzen velem. Akkor azt hiszem, fel kell vele vennem a harcot. Viszont valahogy sikerült kiszúrnia a másolatok között. Ráadásul fegyvere is van. Valahogy nem nekem, szolnak az esélyek.
- Nézzük, ehhez mit szólsz. - Majd csinálok magamról ismételten 5 másolatot.
- Ez előbb sem vált be most mért gondolod, hogy működni fog.
- Mivel most más a trükk. - Ekkor a háta mögött tűnök fel. Az egyik kezét megragadom a bal kezemmel, a jobbal pedig a nyakának könyökölök és próbálom a földre szorítani.
~ Úgy néz ki a technikája nem tökéletes. Bár a másolatokat kiszúrja, de ha elrejtem, magam nem vesz észre.
- Nem tudom, hogy csináltad az előbb, de most kicsit összeszedettebb vagyok, és az életemért küzdök, szóval meghallgatnál.
Ekkor tesz valami furcsa mozdulatot és kiszabadul a fogásomból. Hátra lép egy kicsit és felém tartja a pengéit. Majd így szól.
- Tisztázunk valami nem megölni akarlak csak a fogdába vinni.
- Mond, hallgatlak, de ha megpróbálsz átverni azt megkeserülöd.
- Itt egy félre értés történ. Nem kívántam se megy egész szervezet halálát, de a Boss parancsinak sem akartam ellen szegülni. Jobban meg akartam ismer a helyzetet. Ezért akartam beszélni előbb a CEDEF vezetőjével. Ez az igazság vagy hiszel nekem vagy nem.
Majd a szemébe nézek és várom, hogy dönt. Felkészülök arra is hogy akár mikor rám támadhat. A gyűrűmbe lángot hívok.
- Ez nem elég meggyőző látom hogy készülsz valamire. - mondja majd ismét rám szegezi a fegyvereit. Én felkészülök hogy kitérjek a támadás elő.
Ekkor hirtelen taps hallatszik, egy harmadik alak jelenik meg. Mindketten megtorpanunk egy pillanatra, majd hang irányába nézünk.
- Remek munkát végeztetek. Azonban, most már abba hagyhatnátok ezt a baromságot! - majd közénk lép és szétválaszt minket.


A hozzászólást Seyen összesen 7 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 17, 2011 10:59 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com/t135-nowis-seyen
Hibari Youshi
Eső
Eső
avatar

Hozzászólások száma : 27
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 25
Tartózkodási hely : At your grave...

Karakter információk
Család:: Vongola - CEDEF
FV: 100.000
Pénz:: 150.000 yen

TémanyitásTárgy: Hibari Youshi   Csüt. Nov. 17, 2011 4:05 am

- Szóval ez az egész csak egy próba volt?
Közben lassan elkezdte tolni a torkától a pengéket.
- Igen
És elvettem a pengéket a torkától.
Ekkor hirtelen kinyílik a bázis ajtaja ahonnan egy nő lép elő. Fel is ismertem, habár csak egyszer láttam a CEDEF bázisban. Két boríték volt a kezében.

- Üdvözletem uraim, ezeket maguknak címezték.
Ezután a nő vissza is ment. aztán, hogy nyugottan elolvashassuk a leveleinket, arrébb léptünk egymástól Seyen-nel. Mindketten kinyitottuk, majd elolvastuk a leveleket. Egyáltalán nem lepődtem meg azon amit írt a levél. Valószínűleg Seyen megbukott próbán és ezért kaptam meg a megbízást, hogy vigyem a fogdába. Felnéztem és Seyen arcán látni lehetett a kétségbeesést. Aztán úgy tettem mintha még olvasnám, de amikor láttam, hogy befejezte hagytam, hogy lássa , hogy én is pont befejeztem.
- Sajnálom.
Csak ennyit mondtam és neki rontottam teljes erőből. Éppen hogy csak sikerült kikerülnie a támadásomat.
- Várjál ez az egész csak egy félre értés. Hagyd, hogy megmagyarázzam.
Közben pedig folytattam a támadást, hidegen hagyva amit mond. Csak ránéztem Seyen-re és tükröződött rajta, hogy érezte, hogy fegyver nélkül nem tud majd ellenállni a támadásaimnak.
- Nézzük, ehhez mit szólsz.
Majd csinált magáról ismételten 5 másolatot.
- Az előbb sem vált be most miért gondolod, hogy működni fog?
~ Nem gondolhatja komolyan, hogy ez újra működni fog mivel csak használnom kell megint a képességemet és kiderítem melyik az igazi
Ekkor észrevettem, hogy elöttem csak illúziók vannak.
~ Francba hol az eredeti. A hátam mögött ?
- Mivel most más a trükk.
És sikerült hátulról lefognia és a föld felé szorított.
~Biztos azt hiszi, hogy ezzel megfogott.
- Nem tudom, hogy csináltad az előbb de most kicsit összeszedettebb vagyok és az életemért küzdök szóval igazán meghallgathatnál.
Ekkor aktiváltam a Luciferem különleges képességét, aminek segítségével , hiába volt erős a szorítása , a Lucifer lángturbinái erősebbnek bizonyultak és kiszabadultam. Aztán rögtön neki szegeztem a pengémet.
- Mond, hallgatlak, de ha megpróbálsz átverni azt meg keserülöd.
- Itt egy félreértés történt. Nem kívántam a CEDEF szervezet halálát, de a Főnök parancsinak sem akartam ellen szegülni. Jobban meg akartam ismerni a helyzetet. Ezért akartam beszélni előbb a CEDEF vezetőjével. Ez az igazság vagy hiszel nekem vagy nem.
Majd a szemembe néz és vár..
~Úgy látszik bízik bennem, de csalódást kell neki okoznom, mert ettől még parancsba kaptam, hogy elkapjam.
~De, az ördögbe is, engem is érdekel mi a fenéről szól ez az egész. Iemitsu igazán részletezhette volna a küldetésemet. De biztos ami biztos, nem hagyhatom elszökni.
Ígyhát eldöntöttem, hogy addig segítek Seyen-en és várakozok vele a bázis elött, míg nem kapok újabb parancsot. Ha védenem kell magam, akkor meg majd azt mondom, hogy fogalmam sincs, hogy hol van az a hely ahol a foglyokat szokták tartani, amiről voltaképp tényleg nem tudok.
Így közelebb emeltem felé pengémet:
-Megértem a problémádat és megígérem neked, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy majd segítsek rajtad, de ne érts félre csak azért segítek, mert zavar, hogy másodpercről másodpercre ilyen megbízásokat kapok miközben a küldetés részleteiről semmit sem tudok.
Ekkor hirtelen kettőnk közé ugrik egy ember és szétválaszt minket.
- Remek munkát végeztetek most azonban…


A hozzászólást Hibari Youshi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 17, 2011 7:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Csüt. Nov. 17, 2011 7:00 am

- Jól van akkor, meghívlak még egy sörre, mert kirúgtak az állásodból.
- Nem kirúgtak, hanem kiléptem. Ez két külön dolog és örülnék, ha nem idegesítenél ezzel. – Komolyan nézzek rá.
- Persze-persze, én is, így gondoltam. – nevetett fel. – Kérnék, még egypár sört.
- Rendben, azonnal csapolom. – Majd odanyújtja felénk a korsósört.
- Megbocsátok, de csak azért, mert szeretem, ezt a sört. – Nevettem fel én is, de ez már inkább a pia miatt volt. Megcsörren a telefonja, felveszi. Miután letette, sápadt arccal nézett rám és csak annyit mondott:
- Mennem kell, mert az asszony rájött, hogy nem dolgozom.
- Ez csak természetes. Végül egyedül maradtam a kocsmában. Az idő csak telt és telt. Unatkoztam, de valami megtörte, ezt unalmam. Nem akárki, a mesterem!
- Hello Colonello! Hogy ityeg? – Komolyan nézz rám, majd megfogja a kezem és maga után húz.
- Inkognitóban vagyok itt, csak halkan. Hallottam, hogy kirúgtak az állásodból. Most lenne egy család, akit tudnék ajánlani. Egy barátom is odatartozik a neve: Lal Mirch, neki már szóltam a dologról, hogy mi lenne, ha csatlakoznál hozzájuk. Azt mondta szívesen fogadnának téged, ne aggódj, minden információt, amit lehetet megadtam rólad. Azt mondtam kezeskedem érted. Szóval el ne szúrd.
- Hogy mi? Már is családhoz fogok tartozni? Most 4 éven át semmi maffiózós cselekvést nem csináltam. Mi van, ha kijöttem a formámból?
- Ne aggódj mondom! Már megbeszéltem mindent vele. Ja és igen, mikor beajánlottalak, kaptam egy levelet, melyet neked kell átadnom. – majd átnyújtja a levelet. A levélben ez áll:

„Tisztelt Takuya-Dono!

Információnkban áll, hogy nem tartozik egy családhoz sem. A képességei emberfelettiek, ezért arra gondoltunk, hogy csatlakozhatna hozzánk. Amit mi nyújtunk: jövedelem, társaság és szabadidő. A pénzügyeket később megtárgyaljuk. Önt Lal Mirch ajánlotta, nem tudjuk mi okból, de bízunk az ő képességeiben.

Tisztelettel CEDEF

U.i.: Ha, úgy döntene, hogy csatlakozna hozzánk, azonnal jöjjön Japánba a CEDEF kirendeltségére.”


- Mester ezen még gondolkodnom kell, nem tudom, hogy mitévő legyek.
- Ajánlom, menj el és meglátod, milyen egy családi munka. Meg jobban megismered a maffiacsaládot.
- Hát rendben van, de nem örülök neki. Ezt jó, ha tudod. Főleg, úgy cselekedtél, hogy nem tudtam róla. Hát ez nem valami kedves.
- Ne keménykedj, még én vagyok a mestered. Pedig elvitelek volna a találkozóhelyre, de így már…
- Tudod, hogy nem úgy gondoltam mester.
- Ne nyalizz, de rendben elviszlek. Ahogy kisétáltunk a sörözőből a fizetés után, megjelent Colonello madara. Felkapta mestert, majd engem. Ahogy mondta elvitt a CEDEF kirendeltségéhez és letett az ajtó elé.
- Na, de kölyök mennem kell! – Mondta Colonello
- De hát nem is vagyok kölyök. Viszlát mester. Majd látom, ahogy eltűnnek a levegőben a távolság miatt. Belépek a CEDEF kirendeltség épületébe, majd az első dolgom az volt, hogy megláttam egy lányt. Aki felém sétált és elém vágott két fényképet.
- Üdv. Takuya Dono.
- Szia ….? Kit tisztelhetek benned?
- Lal Mirch! Örültem a találkozásnak – kezet nyújt, majd kezet fogok vele.
- A te feladott az lesz most, hogy megkell figyelned a két srácot. Ami nagyon fontos, hogy ne vegyék észre, hogy te CEDEF-es vagy. Ez nagyon fontos! Nem szerezhetnek tudomást róla!
- Csak ennyi lesz a feladatom? Valamivel többet vártam, de mondjuk nem hittem volna, ahogy megérkezek már küldetéssel várnak.
- Ez még semmi, körülbelül 10 perc múlva meg is jönnek a srácok, szóval nem sok pihenőd van.
- Köszönöm, a szívet melegítő szavakat. – Majd, ahogy kért kiléptem az ajtón és mikor közbenéztem észre vettem, hogy nem messze az épülettel szemben a kertrésznél van egy hepehupás dombság, ami egy tökéletes hely megfigyelésre. Nem is kellett sokat várnom megjelent az első személy, majd közvetlen utána a másik. Láthatóan, hosszá szólt az utoljára érkező fickó az előtte érkezőhöz. Nem teljesen értettem mit mondott. Valami olyasmi lehetet, hogy „állj vagy várj”, mivel az induló fiú, hirtelen megállt és hátra fordult. Nem hiszem, hogy ismerik egymást, mert a tekintetük elárulta volna. Majd egy látványosság csapta meg a szemem, hirtelen az egyik srácból négy lett. Ellenben a másik fickó valahogy átlátott rajta és egyből megtalálta az igazit. Erre elég nagy meglepődéssel figyelt fel a másik. Hirtelen az egyik a másik torkához emelte a pengéjét, majd valami szóváltás és leengedi a pengét. Ezek után megjelent egy nő, akinél láthatóan két boríték volt. Odaadja a két személynek, majd távozik. A srác, aki átlátott előbb az illúzión, leejti a levelet és már harcra készül ismét.
~ Mi a fenét csinálnak ezek? Előbb abba hagyták a harcot, most meg újra kezdenék? Hát mindegy, kíváncsi vagyok, ki az erősebb.
A srác közben mond valamit, szomorú arccal. Majd ismét újabb másolatok jelentek meg, amit már kezdtem unni. Hirtelen valami sorozattámadást láttam, de nem teljesen tudtam követni. A lényege, annyi volt, hogy aki szomorúképpel ejtette el a levelet a szinte földre került. Majd ismét valami mozdulat, amivel kifordul a szorításból.
~ Ez már unalmas és miért nem értem őket???? Egyre halkabban beszélnek.
Nem várva mást ismét támadásra készülnek.
~ Na ez már tényleg unalmas, újat már nem tudnak mutatni? Mondjuk csak gyerekek, nem várhatom el, hogy vérfolyón. Mondjuk az esőlángos hasonlít az egyik régi diákomra, ő is ennyire önfejű volt, na de inkább cselekedjünk, mert nem fogom tudni megfékezni őket. Kell valakinek, hogy itt essenek össze holtan? Aztán még rám bízzák a takarítást is.
Feléjük kezdek el sétálni és tapsolok. Mikor odaérek közéjük hozzájuk szólok.
- Remek munkát végeztetek, most már azonban abba hagyhatnátok ezt a baromságot. – Nézzek mindkét srác szemében.
- Nem gondoljátok, hogy ez már egy kicsit unalmas? Mindig csak a harc és a harc. – Nevetek fel.

Vissza az elejére Go down
Xanxus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 63
Join date : 2011. Nov. 01.
Age : 40
Tartózkodási hely : Kasu

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Pént. Nov. 18, 2011 12:21 am

’szomorúképpel Very Happy

Na, hogy így összegyűltetek a szemétdombon, remek! Seyen és Youshi. Amit nem mondok az nincs, nem volt, és nem is létezik. De most csak erre a küldetésre vonatkozik. Youshi neked lövésed nem volt az egészről, Seyen legközelebb ezt vedd figyelembe, nem azért nem írtam ki, mert kiakarnék tolni, hogy találjátok ki, ami nincs!

Seyen. Te megsérültél a küzdelemben, amit eddig nem vettél észre. Youshi a segítségedre fordul annak ellenére, hogy el kéne fognia. Úgy döntött segít. Sebed ellátása közben, elmondja, hogy bevisz Iemitsuhoz, és megpróbálhatod kimagyarázni magad. A villámlángos srác folyamatosan beszéljen, ezt ti halljátok, írjátok le, de ne reagáljatok rá, tartsátok nagyon idegesítőnek. Amikor Youshi végez, fegyveres katonákbukkanak elő, és rátok lőnek!

Youshi. Seyen megsérült a küzdelemben, te segítesz neki. Fontos, hogy nincs a közelben elsősegély, így túlélőtábor módon kell megoldanod! Miközben ellátod Seyen sérülését, felajánlod, hogy beviszed az épületbe, és Iemitsu elé állítod, így megmondhatja a félreértést, a villámos srác pedig folyamatosan bele beszél. Írjátok le, mit mond, és habár mindketten halljátok, de nem reagáltok rá. Legyen idegesítő!
A sebkötözés végeztével, fegyveres katonák jönnek elő, és rátok lőnek.

Takuya. A két srác nem figyel rád. Ez téged marhára bosszant, és csak azért is folytatod a szövegelést. Bármit mondhatsz, amit csak akarsz. Amikor azonban pont megunod a csevegést, fegyveres katonák jönnek elő, és rátok lőnek. Te gyorsan tereld el a figyelmüket, aztán meneküljetek! Mivel te még csak egyszer voltál, te vezeted a posztod, vidd el őket a helyszínről, menekülésetek legyen Varia minőség,] és minimum estig tartson, sok sérülést szereztek, és kifáradtok, egy lakatlan házba keveredjetek el, melyet sikátorok végeláthatatlan útvesztőiben találtatok.

Olvassátok el egymás posztját, és feladatát! Több információt kaphattok ez által!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hibari Youshi
Eső
Eső
avatar

Hozzászólások száma : 27
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 25
Tartózkodási hely : At your grave...

Karakter információk
Család:: Vongola - CEDEF
FV: 100.000
Pénz:: 150.000 yen

TémanyitásTárgy: Hibari Youshi   Vas. Nov. 20, 2011 7:51 am

- Remek munkát végeztetek, most már azonban abba hagyhatnátok ezt a baromságot. – mondta a lilahajú
- Ismered? – kérdezte Seyen tőlem
- Nem, most látom először.
- Hahó, Mi lenne, ha engem kérdeznétek? Én is itt vagyok! – mondta a lila hajú
-Ahh.. a fenébe is. – mintha fájna valamilye Seyen-nek
Közben a lila hajú mutogat magára, mint egy hülye, hátha emberszámba vesszük.
- Jól vagy?
- Valószínűleg előbbi sérülés, semmi komoly. –majd egy lépést tesz hátra. - Seyen
- Valaki, eltudja látni a sebeit?
- Glaaa – nyögött fel ismét. - majd fél-térdre rogy és levegő után kapkod.
- B*sszát*k meg, már bocsánat, de én is itt vagyok. - lila hajú
- Azt hiszem ez komolyabb, mint gondoltam. – mondta fájdalmas mosollyal az arcán. -Seyen
- Várj, segítek. Ha már részben én tehetek róla.
- Na jó, akkor nem kell észre venni, haljatok éhen. Úristen mit mondok én, még is csak tanár vagyok.
~ Mostmár kezd idegesíteni ez a lila hajú fazon.
- Még is mit akarsz csinálni? - Seyen
- Ellátom a sérülésed.
- Úgy döntöttem, hogy Iemitsu elé viszlek. Kapsz egy lehetőséget, hogy bizonyítsd az igazad.
- Remek srácok, mintha én is, ezt mondtam volna. Attól függetlenül, hogy idősebb vagyok nem kell tisztelni, csak nyugodtan. Nem vagyok itt, nem kell észre venni.
Majd hirtelen fegyveres katonák bukkannak fel és a lila hajú nagyon idegesnek látszott és elővette az ikerpisztolyait és megtámadta őket.
- Mi a f*szért kell nektek pont most jönnötök? Nagyon nincs most szerencsétek! Szétfoglak titeket szaggatni!!! – Ordítozva mondta a lila hajú
- A terv a következő: Menjetek oda *mutatom az irányt* oda ahonnan előbb kijöttem. A többit később megbeszéljük. Addig feltartom őket! Ti meg vigyázatok, főleg te, sérült srác.
Közben Seyen rámtámaszkodott és bár nem volt ínyünkre, de azt tettük amit mondott.
- Vigyázz! szólt a lila hajú
És az egy golyó szállt felénk. Nem igazán tudtam bármti is csinálni, mivel Seyen túl nehéz volt.
A lila hajú az elszállt golyóirányába lőtt, és sikeresen eltérítette az eltévedt lövedéket.
- Ne most lepődjetek meg, csak siessetek. Mondtam, hogy fedezlek titeket.
Alig hogy befeküdtünk a gödörbe nem sokra rá, a lila hajú is jött mivel megjelent egy Moscha.
- Nem tudom ki, vagy de úgy látom, hogy egyelőre egy oldalon vagyunk. - Seyen
- A bemutatkozást hagyjuk későbbre, most ki kellene jutnunk innen.
- Van egy ötletem, de nem tudom, hogy működni fog-e. – Seyen
- Ha jelt adok, futunk a kapu fele. –mondja, majd lehajol és felvesz egy kavicsot. - Seyen
- Csak figyeljetek, és készüljetek fel a futásra. - majd behajítja a katonák közé a követ. - Seyen
- Gránát! Földre! – kiáltják a katonák.
- Oké futás. - kiáltja, majd mind kiugrunk a gödörből és szaladni kezdünk a város fele.
- Akkor ezt már nem veszik zokon. -mondta a lila hajú
És az ikerpisztolyaival a földön és a futásban lévő katonákra lőtt. Közben becélozta a Moscha-át is és egy villám lánggal erősített lövedékkel elintézte.
~ Villám lángot használ .. Hmm vajon ki lehet és ki küldte?
- Valamelyikőtök tudja, hogy merre mehetnénk? – kérdezte tőlünk
- Feltételezem, rólam mindenki azt hiszi, hogy áruló vagyok. Így most a barátaim száma megcsappanhatott. Emelet nem olyan rég jöttem ebbe a városba, annyira nem ismerem ezt a környéket. - Seyen
- Én tudok, egy helyet, ahol elbujthatnánk
- Itt nőttem fel jól ismerem a környéket. Az erdőben van 1 rejtekhelyem, ahol elbújhatnánk.

- Krra. Van egy elég nagy gondunk, kezdem elveszíteni az esz… - már nem tudja befejezni a mondatát, mert elájul. -Seyen
- Ez a gyerek benyomta a szunyát! Ember hülye vagy? Egy harcközepén állunk. Szedd össze magad- ordítozik a lila hajú
Aztán felkapta Seyen-t és elkezdtünk futni.

- Youshi merre menjünk? Nem vagyok jártas erre felé, ahogy előbb már említettem.
- Nem gond, tudom merre kell menni.
- Balra! - mondta Youshi
- Príma, akkor jobbra megyünk a saroknál! Le ne maradj. Amúgy bemutatkoznék. Purple vagyok.
- És végre egy kis kaland, dolgozat javítása közben sosem tudtam ennyire elkalandozni.
- Mi lenne, ha rám is hallgatnál?
- Bocs megszokás, diákoknak eddig sose hittem el semmit.
Majd lövedékek száguldottak el mellettünk, sajnos ezek a lövedékek már lángokat is tartalmaztak.
~ Vihar láng? Mi a fene? Abból egy pár találat és annyi nekünk.
~ Utálom ezt a formációt, nem is illik a stílusomhoz, de használnom kell.

És leszedtem a pengéket a karomról és egyesítettem őket, így egy hosszú fegyvert kapva, amit rögtön körbe is vetettem eső lánggal, hogy a lövedékek erejét lecsökkentsem. Ezek után elkezdtem pörgetni a fegyverem és úgy használtam, mint egy pajzs. Jött is egy nagyobb sorozat, amit nem tudtam teljesen hárítani mivel kettő darab eltalált.
~ A fenébe. Legalább nem kritikus pontot találtak.
Ezután későn eszméltem fel arrahogy két golyó közeledik. Az elvesztegett energia és a sérülésem miatt nem tudtam időben cselekedni.
- Vigyázz!
Ahogy hátrafordult, eltalálta két golyó, az egyik a bal vállát a másik a jobb lábát.
- Oh, Istenem! Miért engem? Miért nem, ezt a sérültet találta el? Így is elég nehéz, de legalább nem a hajamat találta el. Fő a biztonság. - Jelenti ki.
- Sajnálom, nem tudtam hárítani.
- Nem baj, bírom a fájdalmat.
Az üldözőink, mit sem lassulva, jönnek felénk.
~ Legalább egy kicsit lassultak volna. Mivel nincs más esélyem egy technikát kell alkalmaznom, hogy lelépjünk.
Visszahelyeztem a pengéket a karomra és a pengék turbinájába minden megmaradt lángomat beleadtam, hogy repülve eltudjunk menekülni. Így hát felkaptam Purple-t.
- Hát ez meg…?
- Ne kérdezd, csak fogd erősen a sérült srácot.
- Szóval kik ezek a fegyveres fickók?
- Nem igazán ismerem őket, de nem kizárható tényező, hogy a Vongola, a legnagyobb maffia család küldte őket a nyakunkba, mivel aza srác ott elbukott a Vongola próbáján.
- Miért talán valami rosszat tettetek? Amúgy szerintem nem hozzájuk tartoznak. – tette hozzá
- Nem hinném, mivel én a CEDEF családba tartozom, akik titkos szövetségesei a Vongolának és az a srác ott pedig a Vongolához tartozik.
- Amúgy,ahogy látom nem vagy akárki a lángjaid alapján és egyébként nagyon ismerős vagy te nekem, nem lehet, hogy láttalak valamilyen körözési plakáton? Akkor biztos, hogy nem Purple volt a neved.
- Ami azt illeti Takuya-nak hívnak és az erőmet Colonello edzéseinek köszönhetem. Ami meg a plakátot illeti, nem gondoltam volna, hogy Japánban is köröznek engem. Sajnálom, hogy nem árultam el, előbb.
- Mi történt, amikor megérkeztél Japánba? Legalább is miért vagy itt Japánba?
- Hát ez egy hosszú történet, de ezt majd, később megbeszéljük. Lehet, hogy azzal is sokat mondtam, hogy helyeseltem arra, hogy Takuyanak hívnak.
Repülés közben észrevesszük, hogy már a katonák körbe vették az egész várost, szinte egy hely sincs, ahova menekülni tudnánk.
~ A fenébe, az erdő is tele van velük, így nem mehetünk a rejtekhelyemre.
- Végre, már látom.
- Hol, mi? – ezzel együtt le is érkeztünk a földre. Majd meglátja, hogy egy iskola van előttünk.
- Egy iskolában fogunk megbújni? Te most viccelsz velem?
- Csak figyelj és tanulj.
Egy kis idő után, megjelent a bratyó.
- Mit tömörültök itt az iskola környékén? Halálra marlak titeket. - Kyoya
Ugyanebben a másodpercben megjelent pár fegyveres katona, akik pont ugyanúgy néztek ki, mint az előző üldözőink.
- Kyoya! Ezek az emberek azért jöttek, hogy elpusztítsák a Namimori középsulit!
Kyoya nem is habozott, rögtön feléjük szegezte a tekintetét.
- Ezért halálra marlak titeket. - Kyoya
- Kyoya, mi nem akarunk veled harcolni, egy küldetésünk van. Azt akarjuk teljesíteni. -katonák
- Nekem nincsenek szövetségeseim, akik háborgatják a várost, azt halálra marom. -Kyoya
Időközbe pedig eliszkoltunk.
- Szóval ez volt a terv? Nem vagy kicsit önző, hogy feláldozol egy emberi életet?
- A bátyámat nem kell félteni. Nézz csak hátra.
Hátra nézett és nagyon meglepődött .
-Míg mi megtettünk 30 métert ő legyőzte már a felét?
-Én mondtam. Inkább azon aggódj, hogy ne ütközzünk több üldözőbe.
Ezek után, mivel a rejtekhelyem körül is ólálkodtak a bérgyilkosok kénytelenek voltunk, eldugott sikátorok után keresni. Utunk közbe sokszor el is bújtunk párba. Alig bírtuk, mivel nekem energiám nem volt, Takuya meg a lábába kapott egy golyót. Pár óra bolyongás után, egy sikátor végében, volt egy ajtó ami, egy elég romos, és lakatlannak tűnő házba vezet. Be is mentünk és nem is találtunk senkit se bent. Érkezésünk után ébredezni kezdett Seyen. Első dolga az volt, hogy ellenőrizte, megvan -e még a nyaklánca.
~ Biztos számára valami fontos dolog lehet.
- Felébredtél? Remek elég nagy bajba kevertél minket azzal, hogy négy órán keresztül téged kellet cipelnünk. Főleg úgy, hogy eszméletlen voltál. Velünk is jól elbántak. Majd később elmeséljük.
- Most már jobban vagy?
- Még mindig fáj, de azt hiszem, most már jól leszek. -Seyen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Seyen
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2011. Oct. 26.

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 280.000
Pénz:: 107.100

TémanyitásTárgy: Nowis Seyen   Vas. Nov. 20, 2011 8:30 am

- Remek munkát végeztetek. Azonban, most már abba hagyhatnátok ezt a baromságot! - majd közénk lép és szétválaszt minket.
- Nem gondoljátok, hogy ez már egy kicsit unalmas? Mindig csak a harc és a harc. – Mondja nevetve.
~ Ez meg ki és minek jött? - gondoltam magamban.
- Ismered? – kérdem a pengés srácot.
- Nem most látom először. – válaszolja.
- Hahó, Mi lenne, ha engem kérdeznétek? Én is itt vagyok! - mondja az újonnan érkezett alak.
- Renden azt hiszem… Ahhh - ekkor hirtelen az belém nyila a fájdalom. Az oldalamhoz
kapok.
~ Most ez meg mi? Biztosan az előbb történt annál a furcsa mozdulatnál.
- Jól vagy? – kérdezi tőlem a pengés.
- Valószínűleg ellőbb megrepedek a bordáim volt már ilyen semmi komoly. –majd egy lépést teszek hátra.
- Valaki el tudja látni a sebeit? – mondja, megint a lila hajú
~ Igazán befoghatná, már most nem érek rá vele is foglalkozni.
- Glaaa – nyögök fel ismét. Majd fél-térdre rogyok, és levegő után kapkodok.
- B*sszát*k meg, már bocsánat, de én is itt vagyok.
- Azt hiszem ez komolyabb, mint gondoltam. – mondom fájdalmas mosollyal az arcomon.
- Várj, segítek. Ha már részben én tehetek róla.
- Na, jó, akkor nem kell észrevenni, haljatok… - megint mond valamit, de nem értem a végét. Ismét fájdalom nyilall az oldalamba.
- Mi is volt a neved és még is mit akarsz csinálni? - szolok megint a pengéshez.
- Hibari Youshi. Ellátom a sérülésed. –neki fog kezelje a sérülésem.
- Youshi értesz te ehhez egyáltalán? - kérdem tőle.
- Ne vagyok orvos, de elsősegélyt tudok nyújtani, legalábbis remélem.
- Nem vagy valami meggyőző, de nincs igazán más választásom.
Majd leveszem a ruháimat. A baloldalon a bordáim alatt egy hatalmas lila folt van.
- Valami kötést kéne rá tenni nem?
- Biztos, hogy az úgy jó lesz?
- Használd az ingem! Addig kitart, még be nem megyünk az épületbe. Ott biztosan tudnak segíteni. Csak van egy nap lán használó.
- Rendben – majd az ingemmel körbetekeri az oldalam és erősen meg szorítja.
~ Ha Dr. Mikan itt lenne már meggyógyított volna.
- Nyomó kötésnek jó lesz. Majd rám néz.
- Úgy döntöttem, hogy Iemitsu elé viszlek. Kapsz egy lehetőséget, hogy bizonyítsd az igazad.
- Remek srácok, mintha én is, ezt mondtam volna. Attól függetlenül, hogy idősebb vagyok, nem kell tisztelni, csak nyugodtan. Nem vagyok, itt nem kell észrevenni.
~ Ez a fazon már nagyon az ideimre megy.
Majd hirtelen fegyveres katonák bukkannak fel. A másik alak gyorsan reagál.
Előveszi az ikerpisztolyait, majd feléjük kezd lőni. és valami ostobaságot kiabál.
- Mi a f*szért kell nektek pont most jönnötök? Nagyon nincs most szerencsétek! Szét foglak titeket szaggatni!
Ezután felénk fordul, és a következőket mondja. :
- A terv a következő: Menjetek oda (abba az irányba mutatta honét jött) ott várjatok be.
-A többit később megbeszéljük. Addig feltartom őket! Ti meg vigyázatok, főleg te, sérült srác. –tetemég hozzá.
Youshira támaszkodom, majd elkezdünk rohanni a gödör fele. Nem is foglalkoztunk semmivel.
- Vigyáz! - hallom és a hang irányába pillatok. Egy golyó szál felém. Majd a lila hajú férfi is lő, egyet eltérít a golyót. Majd utánunk kiált.
Ne most lepődjetek meg, csak siessetek. Mondtam, hogy fedezlek titeket.
~ Ez a fickó teljen, más szinten van nem volna jó összeakaszkodni vele. –gondoltam közben sikerül elérünk a kitűzött célt. Alig hogy befeküdünk a gödörbe nem sokra rá jött a lila hajú is.
- Nem tudom ki, vagy de úgy látom, hogy egyelőre egy oldalon vagyunk.
- A bemutatkozást hagyjuk későbbre, most ki kellene jutnunk innen.
- Van egy ötletem, de nem tudom, hogy működi fog-e.
- Ha jelt adok, futunk a kapu fele. –mondom, majd lehajolok és felveszek egy kavicsot.
- Egy kavics mire mész vele? – Kérdezi Youshi
- Csak figyeljetek, és készüljetek fel a futásra. - majd behajítom az katonák közé a követ.
- Gránát! Földre! – kiáltják a katonák.
- Oké futás. - kiáltom, mind kiugrunk a gödörből és szaladni kezdünk a kijárat fele.
- Egy követ, hogy keverhetek össze egy gránáttal?
- Illúzióval kicsit hatásosabbá tettem.
- Akkor ezt már nem veszik zokon. – majd a lila hajú előveszi a pisztolyait, és néhány sorozatot ad le a földön fekvő katonákra. Aztán a következőt kérdi.
-Valamelyikőtök tudja, hogy merre mehetnénk?
- Feltételezem, rólam mindenki azt hiszi, hogy áruló vagyok. Így most a barátaim száma meg csappanhatott. Emelet nem olyan rég jöttem ebbe a városba annyira nem ismerem ezt a környéket.
- Én tudok, egy helyet ahol elbujthatnánk. – mondja Youshi
- Itt nőttem fel jól ismerem a környéket. Az erdőben van egy rejtekhelyem, ahol elbújhatnánk.
- Krra. Van, egy elég nagy gondunk kezdem elveszíteni az esz… - már nem tudtam befejezni. Elsötétült minden és elvesztettem az eszméletemet.
Mikor legközelebb ébredtem egy romos házban voltunk. Első dolgom volt, hogy ellenőrizem, megvan –e még a nyakláncom. Szerencsére meg volt.
- Felébredtél? Remek elég nagy bajba kevertél minket azzal, hogy négy órán keresztül téged kellet cipelnünk. Főleg úgy hogy eszméletlen voltál. Velünk is jól elbántak. Majd később elmeséljük.– nem ismertem fel kinek a hangja lehetett úgy látszik még nem voltam teljesen magamnál.
Pár perc még kellet, hogy magamhoz térjek teljesen.
- Most már jobban vagy? – kérdi Youshi
- Még mindig fáj, de azt hiszem, most már jól leszek.
- Most viszont ki kellene találni, hogy merre is tovább.
- Látom ti is meg sérültetek. Sajnálom, hogy ekkora bajba kevertek titeket.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com/t135-nowis-seyen
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Hétf. Nov. 21, 2011 4:45 am

- Remek munkát végeztetek, most már azonban abba hagyhatnátok ezt a baromságot. – Nézzek mindkét srác szemében.
- Nem gondoljátok, hogy ez már egy kicsit unalmas? – Nevetek fel.
- Ismered? – kérdezi a pengés srácot.(Seyen)
- Nem most látom először. – válaszolja a másik. (Youshi)
- Hahó~ Mi lenne, ha engem kérdeznétek? Én is itt vagyok!
- Renden azt hiszem… Ahhh – Hirtelen fájdalmakat kezd érezni.(Seyen)
~ Ezek most csak szórakoznak velem? Itt mutogatok és integetek, de semmi reagálás.
- Jól vagy? – kérdezi tőle a pengés. (Youshi)
- Valószínűleg előbbi sérülés, semmi komoly. –majd egy lépést tesz hátra. (Seyen)
- Valaki, eltudja látni a sebeit?
- Glaaa – nyögött fel ismét. Majd fél-térdre rogy és levegő után kapkod.(Seyen)
- B*sszát*k meg, már bocsánat, de én is itt vagyok.
- Azt hiszem ez komolyabb, mint gondoltam. – mondta fájdalmas mosollyal az arcán. (Seyen)
- Várj, segítek. Ha már részben én tehetek róla.(Youshi)
- Na jó, akkor nem kell észre venni, haljatok éhen. Úristen mit mondok én, még is csak tanár vagyok.
- Még is mit akarsz csinálni? (Seyen)
- Ellátom a sérülésed. –neki áll ellátni a sérüléseit. Közben a következőt mondja. (Youshi)
- Úgy döntöttem, hogy Iemitsu elé viszlek. Kapsz egy lehetőséget, hogy bizonyítsd az igazad. (Youshi)
- Remek srácok, mintha én is, ezt mondtam volna. Attól függetlenül, hogy idősebb vagyok nem kell tisztelni, csak nyugodtan. Nem vagyok itt, nem kell észre venni.
Majd hirtelen fegyveres katonák bukkannak fel.
~Hogy a kurva életbe ráadásba még ezek is idejönnek. Gondolom nem barátságot kötni jönnek, mert az egyik, majdnem eltalálta a fejem.
Előveszem az ikerpisztolyaim, majd feléjük kezdek lőni.
- Mi a f*szért kell nektek pont most jönnötök? Nagyon nincs most szerencsétek! Szétfoglak titeket szaggatni!!! – Ordítom az érkező katonáknak.
- A terv a következő: Menjetek oda *mutatom az irányt* oda ahonnan előbb kijöttem. A többit később megbeszéljük. Addig feltartom őket! Ti meg vigyázatok, főleg te, sérült srác.
Youshira támaszkodik, majd elkezdenek rohanni a gödör fele. Nem is foglalkoztak semmivel, szerencsére.
- Vigyázz! – Az én irányomba figyelnek. Egy golyó szál az ismeretlen srác felé.
~ A fenne egye meg, már így kell bemutatkoznom?
Az elszállt golyóirányába lövök, hála a sok edzésnek sikeresen eltérítettem az eltévedt lövedéket.
- Ne most lepődjetek meg, csak siessetek. Mondtam, hogy fedezlek titeket.
Alig hogy befeküdnek a gödörbe nem sokra rá, én is jövök. Hála egy Moscha miatt, igazából egy olyan gépezet ellen még nekem se lenne esélyem.
- Nem tudom ki, vagy de úgy látom, hogy egyelőre egy oldalon vagyunk. (Seyen)
- A bemutatkozást hagyjuk későbbre, most ki kellene jutnunk innen. – mondom, mivel parancsba kaptam, hogy nem tudhatják meg, hogy CEDEF-es vagyok, így biztos, ami biztos.
- Van egy ötletem, de nem tudom, hogy működni fog-e. – (Seyen)
- Ha jelt adok, futunk a kapu fele. –mondja, majd lehajol és felvesz egy kavicsot. (Seyen)
- Egy kavics mire mész vele? – (Youshi)
- Csak figyeljetek, és készüljetek fel a futásra. - majd behajítja a katonák közé a követ.(Seyen)
- Gránát! Mindenki a földre. – kiáltják a katonák, legalább is valami ilyesmit értek.
- Oké futás. - kiáltja, mind kiugrunk a gödörből és szaladni kezdünk a kijárat fele.(Seyen)
- Egy követ, hogy keverhetek össze egy gránáttal? – (Youshi)
- Illúzióval kicsit hatásosabbá tettem. (Seyen)
- Akkor ezt már nem veszik zokon. – Az ikerpisztolyommal a földön és a futásban lévő katonákra lövök. Közben becélzom Moschat is és egy villámjárta lövedékkel elintéztem. Szerencsére nem vette, ezt észre senki.
- Valamelyikkőtök tudja, hogy merre mehetnénk? – kérdezem tőlük.
- Feltételezem, rólam mindenki azt hiszi, hogy áruló vagyok. Így most a barátaim száma megcsappanhatott. Emelet nem olyan rég jöttem ebbe a városba, annyira nem ismerem ezt a környéket. (Seyen)
- Én tudok, egy helyet, ahol elbujthatnánk. – mondja Youshi - Itt nőttem fel jól ismerem a környéket. Van erre egy régi épület, sokat játszottam ott gyerekkoromban, ott talán elbújhatunk.(Youshi)
- Krra. Van egy elég nagy gondunk, kezdem elveszíteni az esz… - már nem tudja befejezni a mondatát, mert elájul. (Seyen)
- Ez a gyerek benyomta a szunyát! Ember hülye vagy? Egy harcközepén állunk. Szedd össze magad- Ordítok felé.
Válasz nem érkezik, ezért felkaptam a sérült idegent, majd szóltam Youshinak, hogy kezdjünk el, futni.
- Youshi merre menjünk? Nem vagyok jártas erre felé, ahogy előbb már említettem.
- Nem gond, tudom merre kell menni. (Youshi)
- Balra! - mondta Youshi
- Príma, akkor jobbra megyünk a saroknál! Lenne maradj. Amúgy bemutatkoznék. Purple vagyok. – Nevetek felé. Végre egy kis kaland, dolgozat javítása közben sosem tudtam ennyire elkalandozni.
- Mi lenne, ha rám is hallgatnál? (Youshi)
- Bocs megszokás, diákoknak eddig nem hihetem el semmit.
Majd lövedékek száguldottak el mellettünk, sajnos ezek a lövedékek már lángokat is tartalmaztak.
~ Nem is akármilyet, viharlángúak. Az kellemes lesz, ha eltalál valamelyik.
Youshi nem sokat várt, egyből lekapta a pengéit, majd láthatóan egy hosszú fegyvert alkotott. Melybe esőlángokat fecskendezet, és pörgetni kezdte. Teljesen úgy működött, mintha egy pajzsot vett volna elő, gondoltam feltartja nekem a katonákat, így tovább futottam. Ezzel egy ideilleg, felém ordított.
- Vigyázz Purple!
Ahogy hátrafordulok, eltalál két golyó, az egyik a balvállamat a másik a jobb lábamat.
- Oh, Istenem! Miért engem? Miért nem, ezt a sérültet találta el? Így is elég nehéz, de legalább nem a hajamat találta el. Fő a biztonság. – Jelentem ki.
- Sajnálom, nem tudtam hárítani. (Youshi)
- Nem baj, bírom a fájdalmat.
Az üldözőink nem hátrálva, sietnek felénk. Youshi visszahelyezte a pengéket a karjára, majd valami csoda folytán repülni kezdet, majd felkapott engem is.
- Hát ez meg…?
- Ne kérdezz semmit, csak fogd erősen a sérült srácot. (Youshi)
Hirtelen, nagy sebességre váltottunk, miközben „repültünk”.
~ Most van időnk, talán tud rá válaszolni.
- Szóval kik ezek a fegyveres fickók?
- Nem igazán ismerem őket, de nem kizárható tényező, hogy a Vongola, a legnagyobb maffia család küldte őket a nyakunkba, mivel aza srác ott elbukott a Vongola próbáján. (Youshi)
- Miért talán valami rosszat tettetek? Amúgy szerintem nem hozzájuk tartoznak.
- Nem hinném, mivel én a CEDEF családba tartozom, akik titkos szövetségesei a Vongolának és az a srác ott pedig a Vongolához tartozik. Amúgy,ahogy látom nem vagy akárki a lángjaid alapján és egyébként nagyon ismerős vagy te nekem, nem lehet, hogy láttalak valamilyen körözési plakáton? Akkor biztos, hogy nem Purple volt a neved. (Youshi)
- Ami azt illeti Takuyanak hívnak és az erőmet Colonello edzéseinek köszönhetem. Ami meg a plakátot illeti, nem gondoltam volna, hogy Japánban is köröznek engem. Sajnálom, hogy nem árultam el, előbb.
- Mi történt, amikor megérkeztél Japánba? Legalább is miért vagy itt Japánba? (Youshi)
- Hát ez egy hosszútörténet, de ezt majd, később megbeszéljük. Lehet, hogy azzal is sokat mondtam, hogy helyeseltem arra, hogy Takuyanak hívnak.
Repülés közben észrevesszük, hogy már a katonák körbe vették az egészvárost, szinte egy hely sincs, ahova menekülni tudnánk.
- Végre, már látom. – Jelenti ki Youshi
- Hol, mi? – Ezzel együtt le is érkeztünk a földre. Majd meglátom, hogy egy iskola van előttünk.
- Egy iskolában fogunk megbújni? Te most viccelsz velem?
- Csak figyelj és tanulj. (Youshi)
Egy kis idő után, megjelent egy férfi. Hasonlított Youshira, mintha testvérek lennének.
- Mit tömörültök itt az iskola környékén? Halálra marlak titeket. (Hibari)
Ugyanebben a másodpercben megjelent pár fegyveres katonák, akik pont ugyanúgy néztek ki, mint az előző üldözőink.
- Kyoya! Ezek az emberek azért jöttek, hogy elpusztítsák a Namimori középsulit! (Youshi)
Az idegen, egyből a katonák felé fordult a fegyvereivel.
- Ezért halálra marlak titeket. (Hibari)
- Kyoya, mi nem akarunk veled harcolni, egy küldetésünk van. Azt akarjuk teljesíteni. (Katonák)
- Nekem nincsenek szövetségeseim, akik háborgatják a várost, azt halálra verem. (Hibari)
- Szóval ez volt a terv? Nem vagy kicsit önző, hogy feláldozol egy emberi életet?
- A bátyámat nem kell félteni. Nézz csak hátra. (Youshi)
Hátra nézek és meglepetésemre összeverte a katonákat.
-Míg mi futottunk 30 métert ő legyőzte már a felét?
-Én mondtam. Inkább azon aggódj, hogy ne ütközzünk több üldözőbe.
Ezek után elmentünk, Youshi által kitalált rejtekhelyre, de már ott is vártak ránk. Sikátorokon keresztül gyalogoltunk, közben a katonák miatt bujkáltunk. Sajnos a közlekedés elég nehezen ment, Youshi fáradtsága én nekem meg a eltalált golyók és a bonusz súly. Páróra gyaloglás után találtunk egy búvóhelyet legalább is annyira, hogy egy kicsit neki tudjunk készülődni, piheni. Eközben a sérültsrác is ébredezni kezdett.
Első dolga az volt, hogy ellenőrizte, megvan –e még a nyaklánca.
~ Biztos számára valami fontos dolog lehet.
- Felébredtél? Remek elég nagy bajba kevertél minket azzal, hogy négy órán keresztül téged kellet cipelnünk. Főleg úgy, hogy eszméletlen voltál. Velünk is jól elbántak. Majd később elmeséljük.
- Most már jobban vagy? – kérdi Youshi
- Még mindig fáj, de azt hiszem, most már jól leszek. (Seyen)
- Most viszont ki kellene találni, hogy merre is tovább. Most, hogy már este van és egy sikátorokban talált viskóban vagyunk nem hiszem, hogy könnyen ránk találnának.
- Látom ti is meg sérültetek. Sajnálom, hogy ekkora bajba kevertek titeket.(Seyen)

Vissza az elejére Go down
Xanxus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 63
Join date : 2011. Nov. 01.
Age : 40
Tartózkodási hely : Kasu

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Hétf. Nov. 21, 2011 6:40 am

Hibari Kyoya, a megmentőtök. Very Happy

Jó, jól megy ez, bár csapnivaló Sawada megint bekavart nektek. Kiderült, hogy ezek a katonák az Olasz milicia tagjai, különálló szervezet, vagy sem, az a ti dolgotok eldönteni. Megtudták az Olasz maffia létét, és megpróbálják kiszorítani őket.
Tömören: mészárlás. A milicia úgy véli, ti, a társadalom szemeteinek, pusztulniuk kell. Az információkat Takuya szerzi meg, kapcsolatai révén az arcobanellokkal.


Seyen: A sérülésed miatt hátráltatod a többieket, ezért felajánlod, hogy inkább feladod magad. Tisztázni akarod a kiléted, és nem akarod, hogy nekik, rossz legyen. Ekkor férfiak rontanak be, és elgázosítanak mindahányatokat.

Youshi: Kifulladtál, megpróbálod elérni a CEDEF-et, hogy tisztázd a körülményeket, de bedöglött a kommunikáció minden formája. Seyen aggodalmát próbálod eloszlatni, amikor férfiak rontanak be, és elgázosítanak titeket.

Takuya: Hallgatod a beszélgetést, amikor egy követ vágnak be hozzátok. Egy levelet kötöztek köré, a többiek ezt nem hallják meg, annyira el vannak foglalva. Megnézed az információkat. Az üzenet Colonello madarától jött, egy rátűzött madártoll a bizonyíték.

Takuya. Támadás érte a Vongolát és a CEDEF-et. A későbbieket majd tisztázzuk. Olasz milícia tagjai támadtak rátok, el kell menned egy ismerőhöz, mindjárt beugranak értetek. Elolvasod a levelet, és megpróbálod figyelmeztetni a társaidat, amikor férfiak rontanak be hozzátok, és elgázosítanak titeket.

Amikor magatokhoz tértek, egy tárgyalóteremben ültök, tányér van előtettek, és egy pohár víz.
- Örülök, hogy felébredtek uraim. - mondja a sötét arcú, hosszú fejű, ápolt hajú fazon az asztalvégből. - Az, hogy ellenség vagyok-e vagy barát, döntsék el maguk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hibari Youshi
Eső
Eső
avatar

Hozzászólások száma : 27
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 25
Tartózkodási hely : At your grave...

Karakter információk
Család:: Vongola - CEDEF
FV: 100.000
Pénz:: 150.000 yen

TémanyitásTárgy: Hibari Youshi   Kedd Nov. 22, 2011 4:58 am

- Látom ti is meg sérültetek. Sajnálom, hogy ekkora bajba kevertek titeket.
- Mihez kellene most kezdenünk?
- Ha kapcsolatba tudnék lépni a CEDEF-fel kérhetnénk segítséget, de ilyen körülmények között nehéz lesz.
- Használd nyugottan, a mobilom! – Seyen
-Nagyszerű, lássuk csak.
~ Ajj.. Kezdem elveszteni a türelmem. Na mindegy egy üzenetet, azért elküldök. Hmm, de tudom én egyáltalán számát bárkinek is? Tényleg, Basil megadta. Talán emlékszem még rá. És ha szerencsénk van akkor még itt van Japánban.
Így elküldtem egy üzenetet Basil-nak.
-Nincs térerő…
- Akkor azt hiszem az lesz a legjobb, ha feladom magam.
- Le vagy sérülve, kizárt, hogy elengedlek.
- Muszáj, megtennem idegeneket nem akarok belekeverni a saját ügyeimbe.
- Ne hülyéskedj, ha eddig megvédtünk, miért gondolod most hagyunk elmenni?
- Még ha ezt is mondod nincs más választásom.
- Remélem, tudsz róla, hogy nyugodt szívvel, ütlek úgy meg, hogy újra elkábulsz.
- Amilyen állapotba most mind vagyunk, nem hiszem, hogy nagyon tudnánk ugrálni. Ez lesz a legokosabb döntés.
- Nem hiába vagyunk maffia családok tagjai, kemény fából faragtak bennünket, nem kéne lebecsülnöd magadat és másokat, úghogy légyszives ülj már le amig szépen kérem.
- Rendben meggyőztél azt hiszem, igazad van. - ezután leült egy sarokba
Aztán Takuya, aki közbe eltávolodott tőlünk, jött közbe felém, mintha fontos mondanivalója lenne, de hirtelen betört a bejárati ajtó és valami érdekes gázzal telt meg a levegő, amitől el is kábultunk. A következő amire emlékeztem az volt, hogy egy széken ülök egy tárgyalóteremben.
- Örülök, hogy felébredtek uraim. - mondja a sötét arcú, hosszú fejű, ápolt hajú fazon az asztalvégből. - Az, hogy ellenség vagyok-e vagy barát, döntsék el maguk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Seyen
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2011. Oct. 26.

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 280.000
Pénz:: 107.100

TémanyitásTárgy: Nowis Seyen   Kedd Nov. 22, 2011 5:12 am

- Látom ti is meg sérültetek. Sajnálom, hogy ekkora bajba kevertek titeket. - mondom kissé szomorúan.
- Mihez kellene most kezdenünk? - Kérdi a lila hajú.
~Lassan majd meg kellene kérdeznem a nevét. - gondoltam magamba.
- Ha kapcsolatba tudnék lépni a CEDEF-fel kérhetnénk segítséget, de ilyen körülmények között nehéz lesz. - mondja Youshi
- Használd nyugodtan, a mobilon! – majd odadobom neki a telefonomat.
- Nagyszerű, lássuk csak. - elkapja és elkezd tárcsázni.
- Nincs térerő! - mondja kissé nyugtalanul.
- Ezen szerintem nincs mit rágódni.
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha feladom magam. - jelentem ki komoly arccal.
- Le vagy sérülve, kizárt, hogy elengedlek. - Youshi förmed rám.
- Muszáj megtennem, idegeneket nem akarok belekeverni a saját ügyeimbe.
- Ne hülyéskedj, ha eddig megvédtünk, miért gondolod, hagyunk elmenni?
- Még ha ezt is mondod nincs más választásom.
- Remélem, tudsz róla, hogy nyugodt szívvel, ütlek úgy meg, hogy újra elkábulsz. - felháborodottan fenyegetőzik.
- Amilyen állapotba most mind vagyunk, nem hiszem, hogy nagyon tudnánk ugrálni. Ez lesz a legokosabb döntés.
- Nem hiába vagyunk maffia családok tagjai, keményfából faragtak bennünket, nem kéne lebecsülnöd magadat és másokat, úgyhogy légysziles ülj már le, amíg szépen kérem. - mondja teljesen kikelve magából.
- Rendben meggyőztél azt hiszem, igazad van. - Ekkor leülök az egyik sarokban. Legalábbis a többiek így látják.
~ Sajnálom srácok, nem akarok több problémát okozni nektek. – gondoltam majd egy illúzió mást hagytam magam hegyet. Ez után elindultam, hogy elhagyjam a búvóhelyünket.
Ekkor üvegcsörömpölést halok. Látom betörték az ablakot és füstgránátok szálnak be.
Próbálom eltakarni az arcom, de már késő.
~ Franca már, megint, pedig nemrég tértem magam…..
- H-Hol vagyok? - kérdem enyhén kábultan.
Egy széken ülök. Elöltem egy tányér és egy pohár víz van.
~ Valamilyen szoba lehet talán egy kihalható terem? - még nem tiszta teljesen a fejem.
~ A másik keztö? - nézek jobbra-barra.
~ Úgy látom ők is itt vannak.
Ekkor hirtelen egy hang szólal meg mellőlem.
- Örülök, hogy felébredtek uraim. - mondja a sötét arcú, hosszú fejű, ápolt hajú fazon az asztalvégből. - Az, hogy ellenség vagyok-e vagy barát, döntsék el maguk.


A hozzászólást Seyen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 08, 2011 4:50 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com/t135-nowis-seyen
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Kedd Nov. 22, 2011 5:25 am

- Látom ti is meg sérültetek. Sajnálom, hogy ekkora bajba kevertek titeket.- Mondja Seyen
- Mihez kellene most kezdenünk?
- Ha kapcsolatba tudnék lépni a CEDEF-fel kérhetnénk segítséget, de ilyen körülmények között nehéz lesz. - Mondja Youshi
- Használd nyugottan, a mobilom! – majd odanyújtja a sérültsrác a telefonját.
-Nagyszerű, lássuk csak.
~ Lassan nekem is be kellene szereznem egy mobiltelefont. Elég szar, hogy nem lehet utolérni sehol. Mondjuk, így sem tudom hova tudnám rakni. Még is csak zavarna, ha épp bérgyilkosságot kell végre hajtanom vagy bármi.
Ránézzek Seyenre és a régi önmagam jut eszembe, hogy azért akartam tanár lenni, hogy megvédjem a gyerekeket.
~ Erre tessék, szinte előttem sérült meg. Nem tudtam tenni ellene semmit, na jó eldöntöttem visszatérek a régi önmagamhoz! Történjen bármi.
-Nincs térerő…
~ Tök jó, mintha erre nem számítottam volna.
- Akkor azt hiszem az lesz a legjobb, ha feladom magam.
- Le vagy sérülve, kizárt, hogy elengedlek.
~ Számból vetted ki a szót.
Közben eltávolodtam tőlük, hogy áttudjam gondolni, mit tehetnénk most. Eközben hirtelen berepült egy kő az ablakon. Rajtam kívül senki sem vette észre. Észre vettem, hogy Colonellotól jött. Majd elkezdem olvasni, miközben figyelek a többiekre is.
- Muszáj, megtennem idegeneket nem akarok belekeverni a saját ügyeimbe.
- Ne hülyéskedj, ha eddig megvédtünk, miért gondolod most hagyunk elmenni?
- Még ha ezt is mondod nincs más választásom.
- Remélem, tudsz róla, hogy nyugodt szívvel, ütlek úgy meg, hogy újra elkábulsz.
~ Ha nem te, akkor majd én. Mindegy fontosabb a levél. A levélben ez állt: "Takuya. Támadás érte a Vongolát és a CEDEF-et. A későbbieket majd tisztázzuk. Olasz milícia tagjai támadtak rátok, el kell menned egy ismerőhöz, mindjárt beugranak értetek."
- Amilyen állapotba most mind vagyunk, nem hiszem, hogy nagyon tudnánk ugrálni. Ez lesz a legokosabb döntés.
- Nem hiába vagyunk maffia családok tagjai, kemény fából faragtak bennünket, nem kéne lebecsülnöd magadat és másokat, úgyhogy légyszives ülj már le amig szépen kérem.
- Rendben meggyőztél azt hiszem, igazad van.
- Öhm srác... - majd ájultan esek össze. Amikor felébredek egy hangot halok.
- Örülök, hogy felébredtek uraim. - majd szépen lassan kinyitom a szemem és meglátom az ürgét.
- Az, hogy ellenség vagyok-e vagy barát, döntsék el maguk.
~ Hát ez meg micsoda?
Vissza az elejére Go down
Xanxus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 63
Join date : 2011. Nov. 01.
Age : 40
Tartózkodási hely : Kasu

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Kedd Nov. 22, 2011 6:15 am

Oké. A következő lesz. Az utolsó egy sort dolgozzátok ki rendesen, beszélgessetek a fazonnal. Elmondja, hogy az Olasz Milicia támadta meg a Vongolát, és a CEDEF-et, mivel a Vongola alá tartozik (haha) a Varia, megkapjátok magatokhoz Levi-A-Thant, vele kell lerendezni ezt az ügyet. A veletek szemben ülő férfi komoly, és furcsa, mindvégig van egy rossz érzésetek vele kapcsolatban, ráadásul ugyanúgy beszél, mint a kilencedik?
A kilencedik? Miért, hiszen ő már nem szerves része a Vongolának? Lehet, hogy valami közük van egymáshoz? Talán ő is benne van? Vagy ez egy újabb csapda? Titkos küldetésről szó sem volt! Takuya, te abbaakarod hagyni az egészet, mert eleged van abból, hogy senki nem tájékoztat téged arról, mit kell tennetek! Seyen és Youshi ti ketten rábeszélitek Takuyat, hogy ne szálljon ki, Seyen, te akkor veszed észre, hogy a sérüléseteknek már nyoma sincs. Megköszönöd az úrnak, hogy elláttak.
Seyen és Youshi, rájöttök mennyire könnyen együtt tudtok dolgozni. Észreveszitek, hogy számotokra könnyen megy a kommunikáció. Gondolkozzatok el ezen. Talán ez egy szoros barátság kezdete? Vagy később még inkább undorodni fogtok egymástól? Talán csak a félelem, és a mai nap eseményei miatt kerültetek egy hullámhosszra? Ezt ti dönthetitek el. Amit választotok, az fogja befolyásolni az eseményeket!

Megérkezik Levi-A-Than és három felszolgáló lány. Együtt fogtok megvacsorázni, amíg a Varia Levije elmondja, hogy kell végrehajtanotok a támadást. Takuya, te vissza akarsz térni régi önmagadhoz, itt az alkalom. Szinte szikrázzon köztetek a levegő, vagy humorosabban szólva, villámok csapjanak szét közted, és Levi között, hiszen még a történtek hatása alatt vagy. Meg akarod védeni a másik kettőt, ez a fő célod most! Sajnos sikertelen, de legalább megpróbáltad.
A Varia tag által vázolt feladat legyen nehéz, látszódjon rajta, hogy nem a ti szintetek. Sok vér, és harc következik a következő posztokban.

Posztotok addig tartson, hogy megvacsoráztok, majd a férfi bemutatkozik.
- A nevem Timoteo, örülök, hogy megismerhetem az ifjú maffia generációt. - előre dől, hogy jobban megláthassátok az arcát. Fater! Mi lesz még itt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Seyen
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2011. Oct. 26.

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 280.000
Pénz:: 107.100

TémanyitásTárgy: Nowis Seyen   Vas. Dec. 04, 2011 1:45 am

- Örülök, hogy felébredtek uraim. - mondja a sötét arcú, hosszú fejű, ápolt hajú fazon az asztalvégből. - Az, hogy ellenség vagyok-e vagy barát, döntsék el maguk.
- Hol vagyunk? – kérdem még kissé kábultan.
Nem érkezett válasz ekkor kicsit szétnéztem, hogy hol is vagyunk. Ekkor láttam, hogy az a kettő, aki kimentet a katonák elöl, ott vannak mellettem egy-egy széken. Ők is nemrég térhetek magukhoz. Gondoltam, hogy újra rákérdezek, de mielőtt meg szólalhattam volna a lila hajú dühödten szólalt meg. Elkezdte faggatni, hogy hol vagyunk, mit hogyan kerültünk ide, ki is ö valójában.
Az öreg nyugodtan csak ennyit válaszolt. :
- Egyelőre csak annyit árulok el, hogy jelenleg e biztonságos helyen vannak.
Azért hozattam ide magukat, hogy egy feladatott végezzenek el nekem. De erről később.
- Előbb lemondanám mi is történt itt. Az Olasz Milicia megtámadta a Vongolát és a CEDEFet is.
A lila hajú még mindig ideges a szavába vág és meggyanúsítja, hogy ö az ellenségünk. Ekkor szolok rá.
- Várjál lila! – állítom le.
- Nevem is van, ne aggass rám csak ilyen hülye beceneveket. Szólíts csak Takuya-nak, te sérült srác.
- Rendben. – majd folytatom.
– Nem hiszem, hogy ellenségesek a szándékai. A sérülés, amit korábban szereztem mostanra teljesen eltűnt. Nem vagyok meg kötözve és a gyűrűmet sem vették el. Gondom nálatok is hasonló a helyzet. Most vagy szövetségesként gondolnak ránk, vagy annyira sem tartanak veszélyesnek, hogy elvegyék tőlünk a felszerelésünk. Szerintem nem kellene felhúznunk őket.
- Köszönöm, hogy meggyógyítottak.
- Ne is foglakoz vele. – mondja az öreg.
Takuyan még mindig idegesnek látszik. Rám szólsz, hogy ne oktassalak ki „mivel még csak gyerek vagyok”. És hogy miért akarnak még egy küldetést a nyakadba sózni.
Ekkor a másik srác elkezdet vele beszélni és megnyugtatta. Én csak egyet érteni tudtam az érvekkel.
- Na, nem kell ennyire feldúltnak lenned. De egyébként igaza van, mégis mit keresünk mi itt?
Takuya ezután kicsit megnyugodott, de még mindig morcos volt. Látszott rajta hogy valami aggasztja. Ekkor szólal meg megint az öreg.
- Előkésztetünk, önöknek egy szobát. Hamarosan vacsoraidő lesz, akkor majd hívatjuk önöket és mindent részletesen elmagyarázunk. Pihenhetnek ott egy picit, ma még sok dolguk lesz. – mondja az öreg fazon. Ekkor jön egy szobalány, hogy elvezessen minket a szobánkig.
Majd megmutassa a szobánkat. Egy egyszerű szoba volt, három ágy néhány szék. Takuya fogja, az egyik széket a sarokba húzza, majd ráül és magában morog valamin.
Ekkor én és a másik srácbeszélgetésbe elegyedünk.
- Hogy hívnak egyébként? – kérdezem tőle.
- Hibari Youshi. Neked nem szükséges bemutatkoznod én tudom, hogy te ki vagy Seyen.
- Mivel még ma találkoztunk először nem hiszem, hogy ismernélek. Akkor még is honnan tudod a nevem? – vonom kérdőre.
- Az most lényegtelen majd később elmesélem.
Ezek után beszélgetésbe kezdtünk, meséltünk egymásnak a múltunkról és egészen összebarátkoztunk. Majd kopogtattak az ajtón a szobalány volt majd azt mondta. :
- Vacsoraidő uraim. Kérem, kövessenek.
Az ebédlőbe érve viszont egy nem várt személyt tekintettünk meg. Egy furcsa fickó volt valami idióta hajjal .
- Te, Youshi nem tudod ki az ott a táblánál?
- A Varia-ról valószínűleg hallottál már. Ő Levi, egy villám lánghasználó. Mindenesetre kíváncsi vagyok, mit keres itt.
- Varia ? csak futólagosan.
- Végre itt vagytok. A főnöknek terve van veletek. – mondta Levi. Amire Takuya elkezdett megint mérgelődni.
- Küldetésetek a következő lenne.:
Ekkor elkezdte mesélni, hogy a nekünk kell, visszafoglaljuk a CEDEF bázisát. A bent lévőkkel megszakadt a kapcsolat. A katonaság nagy erőkkel vonult a helyszínre. Nekünk be kell menünk az épületben megismerni, hogy mi a pontos helyzet odabent. Majd kimenekíteni a bent lévőket. Mivel több helyen is harcok folynak ezért csak mi négyünket fognak küldeni. Nem tudnak több embert nélkülözni.
Csodálkozva hallgattam, hogy milyen feladattal is akarnak minket megbízni.
Takuya megint kikelt magból és egész végig a Levi nevű fickóval vitázott.
Én szóhoz sem jutódtam, csak figyeltem a parádét, amit ez a kettő rendezett.
A vitájuknak az vettet véget mikor belépet az korábbi idős alak. Aki így szolt.:
- A nevem Timoteo, örülök, hogy megismerhetem az ifjú maffia generációt. - előre dől, hogy jobban megláthassátok az arcát.
- Te. - fordulok Youshi fele.
- Ö valami fontos személy? A neve nem mond semmit. – súgtam oda Youshinak.


A hozzászólást Seyen összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 08, 2011 4:49 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com/t135-nowis-seyen
Hibari Youshi
Eső
Eső
avatar

Hozzászólások száma : 27
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 25
Tartózkodási hely : At your grave...

Karakter információk
Család:: Vongola - CEDEF
FV: 100.000
Pénz:: 150.000 yen

TémanyitásTárgy: Hibari Youshi   Vas. Dec. 04, 2011 1:46 am

- Örülök, hogy felébredtek uraim. Az, hogy ellenség vagyok-e vagy barát, döntsék el maguk.
Takuya nagyon mérges volt. Az érveivel egyetértek, de közbe nyugtatgatom.
- Egyelőre csak annyit árulok el, hogy jelenleg egy biztonságos helyen vannak. Azért hozattam ide magukat, hogy egy feladatot végezzenek el nekem. De erről később.
- De előbb elmondanám mi történik: Az Olasz Milicia megtámadta a Vongolát és a CEDEFet is.
Takuya ekkor elkezd pampogni, hogy márpedig ő nem fog semmilyen küldetést végrehajtani.
- Várjál lila.
Takuya mostmár mérges lett Seyen-re is amiért ilyen hülye neven szólítja.
- Rendben, de nem hiszem, hogy ellenségesek a szándékai. A sérülés, amit korábban szereztem mostanra teljesen eltűnt. Nem vagyok meg kötözve és a gyűrűmet sem vették el. Gondom nálatok is hasonló a helyzet. Most vagy szövetségesként gondolnak ránk vagy annyira sem tartanak veszélyesnek, hogy elvegyék tüllűnk a felszerelésünk. Szerintem nem kellene felhúznunk őket.
- Köszönöm, hogy meggyógyítottak.
- Ne is foglakozz vele. – mondja az öreg.
Takuya újra elkezd hangosan mondani csúnya, de igaz dolgokat, amire én gyorsan cselekedve annyira megnyugtatom őt, hogy egy jó darabig csöndbe marad.
- Elő készítetünk, önöknek egy szobát. Hamarosan vacsoraidő lesz, akkor majd hívatjuk önöket és mindent részletesen elmagyarázunk. Pihenhetnek ott egy kicsit, ma még sok dolguk lesz. – közbe jön egy szobalány, hogy elvezessen minket a szobánkig.
~ Miért van olyan érzésem, hogy ismerem ezt az öreget? A hangja ismerős.
Nem volt valami nagy kunszt szoba. Volt benne pár ágy és szék, de semmi több. Takuya megfogta és el is vitte az egyik széket, az egyik sarokba és ráült, aztán pedig morgott magában.
- Hogy hívnak egyébként?
- Hibari Youshi. Neked nem szükséges bemutatkoznod én tudom, hogy te ki vagy Seyen.
- Mivel még találkoztunk nem hiszem, hogy ismerlek. Akkor még is honnan tudod a nevem?
- Az most lényegtelen majd később elmesélem.
Ezután jól elbeszélgettünk egymásról és egymás múltjairól és rájöttem, hogy Seyen-ben egy barátra leltem. Nem sokkal később jött a cseléd.
- Vacsoraidő uraim. Kérem kövessenek.
Az ebédlőbe érve viszont egy nem várt személyt tekintettünk meg.
- Te, Youshi nem tudod ki az a ember ott a táblánál?
- A Varia-ról valószínűleg hallottál már. Ő Levi, egy villám láng használó. Mindenesetre kiváncsi vagyok mit keres itt.
~ Csak nem? Talán újra az történik, mint a Gyűrű Konfliktusnál? Biztos Xanxus műve az egész, ha erről van szó. – közben leültünk a helyünkre.
- Végre itt vagytok. A főnöknek terve van veletek. – mondta Levi, amire Takuya elkezdett megint mérgelődni.
- A küldetésetek egyszerű: Behatolni a CEDEF bázis területére és megkeresni a külső tanácsadót, Sawada Iemitsu-t, akit ide kell hoznotok. Az a Youshi nevű tag közületek meg majd megmondja, hogy hogyan jutunk be észrevétlenül, mivel ő egy CEDEF tag.

~ Elakarják velünk raboltatni Iemitsu-t? Vagy ez egy felmentő küldetés ?
~ Talán Takuya-nak kellett volna végig igazat adnom és elmenni innen... Aztán meg egyedül megmenteni mindenkit.
Ekkor Takuya már nagyon nem bírt magával és nekirúgta a székét Levi-nek. Aztán valami olyasmit mondott, hogy: "Nem érted meg, hogy mi nem megyünk sehová tökfej?". Aztán megtámadta Levi-t. A csata kimenetele egyértelmű volt : Takuya-nak esélye sincs, még ha a leggyengébb Varia tagról is van szó. Így is lett. Takuya meg se tudta karcolni Levi-t.
Ekkora hirtelen megjelenik az öregember.
- A nevem Timoteo, örülök, hogy megismerhetem az ifjú maffia generációt. - előre dől, hogy jobban megláthassátok az arcát.
- Te, Ö valami fontos személy? A neve nem mond semmit.
- Kilen...cedik?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Xanxus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 63
Join date : 2011. Nov. 01.
Age : 40
Tartózkodási hely : Kasu

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Vas. Dec. 04, 2011 9:44 am

Persze, mindent kenjél rá a Variára, ezért kicsinállak te szemét! *előkapja a stukkereit*

Takuya. ˘˘ Mivel küzdöttél és helytálltál Levi ellen kapsz jutalmat. De mivel nem írtál, hanem csak leléptél, ezért attól még börtönbe kerülsz Jó szórakozást.
FV: 1000
Pénz: 500 yen

Seyen és Youshi. Érdekesen átértelmeztétek a szavaimat, nem gond. Így is nagyon tetszett. Seyen. Nálad viszont nem tetszik az, amit láttam. Összekevered az írásban a személyeket, elkapkodottnak érzem, mintha nem figyelnél oda. Ezért most sajnálatos módon te fogod megkapni magad mellé Leviathant.
És mi az, hogy nem tudod ki az a Timoteo, hát megvagyok sértve. Mintha engem se ismernél. Na azt próbáld meg. (OOC: Megtárgyaltuk püben:))

Nos, akkor lássuk. - Seyen, Levi-A-Than felfog készíteni az utolsó összecsapásra. Készülj elő, a hölgyeim lekísérnek.
Két maszkos lány jön be az ajtón.
- Youshi. Hozzád két embert felkértünk, segítségért. A nevük Cross, és Kiara, hamarosan ők is megérkeznek, és elindultuk a helyetekre. Menj, és készülj fel, te is.

Tíz perc múlva lemész az edzőterembe, ahol Levi már vár. Épp egy sokkolót kapcsolgat, vizsgáló szemekkel. Be sem lépsz, máris megtámad.
Edzésed legyen hosszú, és kimerítő, írd meg, Levi hogy próbál felkészíteni téged. Edzésednek ne legyen vége, addig írd, hogy kifekszel a padlón a fájdalomtól.

Kyara: Nagyszerű, hogy ilyen jó idomokkal megáldott hölgy csatlakozik köreimben, a hálószobám arra, kérek fáradj be, Lussuria készített neked hálóruhát. Ne szórakozzunk. Reggel van, betotyogsz Byakuran irodájába, aki egy borítékot ad át. Olvasd el, és írd le a tartalmát.
- De hát Byakuran-sama, miért segítünk mi azoknak a Vongoláknak! - fakadsz ki. Segíteni a Vongolán, akik kiirtották a családod? Akik olyan nyomorúságossá tettek? Nem vagyok hajlandó! Mégis, nem mersz ellenszegülni Byakurannak.
- Talán, megtudsz valamit a múltadról.
Kapsz egy pillangószárnyas kulcsot. Elindulsz, összeszedsz pár napi váltóruhát, estére megérkezel a földalatti szálláshoz, mélyen Nanimoriban, a házak között, sikátorok alatt. Timoteo üdvözöl, majd elirányít az edzőterembe.

Cross: Kapsz egy levelet magától Timoteótol, felkér, hogy menj el a titkos bázisukra. Térképet is mellékel, és kulcsot a bejárathoz.
Írd le az utad, fáradt vagy, kimerítettek a feladatok. Estére megérkezel, Timoeto személyesen is üdvözöl, és elirányít az edzőteremben ahol össze találkozol Kyaraval. Bemutatkoztok egymásnak, majd megérkezik Youshi.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Seyen
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2011. Oct. 26.

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 280.000
Pénz:: 107.100

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Csüt. Dec. 08, 2011 4:51 am

- Kilen...cedik? – lepődik meg Youshi.
~ Tehát akkor Ö a Vongola előző vezetője. Most már tudom, hogy kicsoda. Nnee-chan mesélt róla.
- Hamarosan elkezdődik a küldetés, de előtte még fel kell készítenünk titeket. Seyen, téged Levi-A-Than fog felkészíteni az utolsó összecsapásra.
~ Az a tüskés hajú? Tényleg hova tűnt az előbb még itt volt a szobában.
- Készülj elő, a hölgyek lekísérnek. –ekkor két maszkos lány jön be az ajtón. Ugyan olyan ruhát viselnek, sőt jobban megnézve, szinte ugyan úgy is néznek ki. Egyedül a maszkjuk színe tér el. Az egyiké fehér a másiké fekete. Azonban nagyon nincs időm nézelődni, mert rögtön megszólítanak.
- Erre fáradj, kérlek. –mondják, egyszerre, majd kivezetnek az ajtón. Halom, hogy még Youshinak mond valamit a Kilencedik, de már nem értem mit. Engem egy hosszú folyóson vezetnek végig. Ők mennek elöl, én pedig mögöttük megyek. A kísérőim elég csendesek, ennek ellenére próbáltam társalogni velük.
- Pontosan hova megyünk? –kérdeztem őket.
- Az edzőterembe. – mondják, ismételten egyszerre. A folyosó végéhez érünk lassan. Ott egy lift ajtó van. A jobb oldalon lévő fehér maszkos meg nyomja a gombot, és nyílik is az ajtó.
- Szállj be, kérlek. – mondják, majd miután beszálltam, ők is jönnek. Az egyik megnyomja, a gombot majd elindul a lift. Pár perc liftezés után már egy másik folyóson vagyunk.
- Ne maradj le, köves minket. – mondják, majd elindulnak.
- Mesze van még az edző terem? – kérdem.
- Nem, a folyosó végén lévő ajtó mögött. –válaszolják.
- Ti mindig egyszerre beszéltek?
- Ige… - ne… (csend) – végül is nem szólnak semmit csak rezzenéstelen arccal mennek tovább.
- (kuncogok) Értem. –mondom gúnyosan. Nem sokra rá megérkezünk, a folyosó végére. Ők megállnak az ajtó mellet kétoldalt, hogy kinyissák nekem. Kicsit meghajolnak, majd egyik kezükkel a terem felé mutatnak.
- Megérkeztünk itt zajlik, majd a felkészítésed. Kérek, fáradj be.
- Rendben. - majd elkezdek belépni az ajtón. Közben látom, hogy a korábbi tüskés hajú már ott van a teremben. Valami fekete van a kezében, de nem látom, jól hogy mi az. Amikor észreveszi, hogy jövök, rám támad.
~Mégis mi a fenét csinál ez a fickó? Mi lehet az a kezében? Egy sokkoló! – megtorpanok utána próbálok visszahátrálni a szobából. Ekkor két kezet érzek a hátamon. A két maszkos lány keze az. Az eddigi érzelemmentes arcukon, ördögi mosoly ül. Majd löknek rajtam egyet és becsapják az ajtót. Ezután már csak a zár kattanását lehet hallani.
~ Úgy néz ki sértődékenyebbek, mint azt gondoltam. Viszont most más problémám is van. – gondoltam magamban. Közben ez a Levi nevű alak már csak pár lépés távolságba van tőlem.
~ Azt hiszem, ezt már képtelem vagyok elkerülni. Jobb lesz, ha megpróbálok felkészülni rá. – majd a kezemet magam elé helyeztem. Ezzel próbálva védekezni. Sokat nem számított a sokkoló elért engem. Legnagyobb meg rökönyödésemre alig éreztem valami. Levi is hasonlóan meg volt lepődve, látszott az arcán. Ekkor amilyen gyorsan csak tudtam behúzódtam a terem egyik sarkába. A kabátomat s a pulóveremet eldobtam a földre, hogy könnyebben mozoghassak. Levi közben a sokkolóval játszót. Azt hiszem, hogy az előbb az okozta a gondolt, hogy a leggyengébb fokozatra volt kacsolva a készülék. Úgy láttam sikerült megtalálnia gombot, ami az erősséget szabályozza. Majd tekert rajta egy nagyot. Ezután ismét rám ront. Közben valamit magyaráz, hogy mért is fontos ez most, de nem igazán figyelek rá. Azzal törődök, hogy megpróbáljam elkerülni a támadását. Próbálkozásomat bukás koronázza, sikerül neki eltalálnia a sokkolóval. Igaz hogy csak egy pillanatra talált el, de így is iszonyatosan fájt. Majd térdre rogytam. Mikor felnéztem rá úgy látszott jól szórakozik. Megvárta még felkelek majd fenyegetően elindult felém. Először valamilyen illúzióval próbáltam elterelni a figyelmet magamról, de a korábbi fájdalom miatt nem bírtam koncentrálni. Ezért futni kezdtem. Akkor vettem észre igazán, hogy az egész edző terem úgy volt kialakítva, mint egy eltúlzott katonai gyakorló pálya. Ha jól vettem ki a szavaiból ezen a pályán kell végig szaladnom, és ha olyat csinálok, ami nem tetszik neki, akkor jön a sokkolóval „inspirálni”.
~ Mivel nem tehetek mást az lesz a legjobb, ha most az ö szabályai szerint játszok. – gondoltam magamban. Ezután neki kezdtem teljesíteni az akadálypályát. Korábbi edzéseimmel ellentétben ez inkább fizikai volt, mint mentális.
~ Elismerem, hogy az állóképességem alulmarad többiekéhez képest, és szükséges fejleszteni. Viszont ezt elsőre túl szélsőségesnek vélem. – gondoltam közben másztam a vízszintesen kifeszített kötélen. Alattam pedig szöges drótból szőtt háló volt. Meg persze „kedves” edzőm kezében a sokkolóval aki arra várt , hogy leesek. Persze az sem volt kellemes élmény, amikor egy vékony deszkán kellet egyensúlyozni. Melynek miután feléhez értem kigyúltat az eleje. A legjobban azt a részt utáltam, amikor egy szellőzőhöz hasonló nyíláson kellet keresztül másznom. Melyet véletlenszerűen döfködtek át fémtüskékkel, amik még elektromosan is fel voltak töltve. Mire egyszer sikerült végig érnem a pályán márt több seb volt rajtam, mint egy rakat vesztes küzdelem után. Ekkor Levi valami hegyi beszédbe kezdett, hogy értékelje. Én csak arra tudtam gondolni, hogy le kell pihennem, mert összeessek a fáradságtól. Ezért ott hagytam egy illúzióval, és leültem abba a sarokba ahol a kabátom is volt, hogy kifújam magam. Ekkor vettem észre, hogy valami ki lóg a kabátom zsebéből. Jóbban megnézve az a levél volt, amit a küldetés elején kaptam.
~ Most már nagyobb baj nem lehet belőle. - gondoltam majd kibontottam és elkezdem olvasni. A levélben a következő állt. :
Kedves Seyen. Megakadályoztál egy szövetséges család pusztulását az életed árán, ezért elnyerted a Vongola bizalmát. A levél egy próba volt, melynek teljesítésétől függően büntetést, vagy jutalmat kaptál volna. Mivel olvasod ezeket a sorokat, már tudod, hogy a jutalmad átveheted a főhadiszálláson.
Köszönöm, hogy tagja vagy a Vongolának. Tizedik.


- A JÓ FRANCBA. –kiáltottam fel figyelmen kívül hagyva a helyzetem. Ha ezt hamarabb megnézem, lehet nem lennék ekkora pácban. Ekkor már Levi ott állt mellettem mérges arccal. Megszólalni sem bírtam, mert már hozzám is nyomta a sokkolót. Én pedig a fájdalomtól elájultam.


A hozzászólást Seyen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 26, 2011 1:15 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com/t135-nowis-seyen
Cross Tatsuya
Villám
Villám
avatar

Hozzászólások száma : 30
Join date : 2011. Oct. 26.
Age : 28
Tartózkodási hely : a gép elött

Karakter információk
Család:: -
FV: 64.000
Pénz:: 130.000 yen

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Pént. Dec. 09, 2011 6:20 am

Mikor kiléptem az épület ajtaján, elvakított a nap fénye, ami alig látszott. Kora reggel van, a nap még alig hagyta el a horizontot. Esetleg éppen most tér nyugovóra? Nem tudom megmondani, teljesen elveszettem az időérzékemet. Két-három napig is lehettem ebben az elhagyatott épületben, a semmi közepén. Sajnos az égtájakat se tudtam beazonosítani, hogy ez alapján válasszak irányt. Fárasztó egy megbízás volt az biztos, de szerencsére vége. Jó lesz végre haza esni valamikor...., de az merre is van? Mivel nem volt semmi ami alapján dönthette volna, így csak elindultam valamerre. Alig fél óra múlva világossá vált számomra, hogy reggel van, legalább nem kell sötétben sétálnom. Pár óra gyaloglás után találtam egy busz megállót. A busz úgy 20 perce mehetett el, a legközelebbi pedig, úgy két óra múlva jön. Így hát leülök a padra próbálom magam lefoglalni, míg meg nem jön a busz.
Kora délután lehetett mire hazaértem, és egyből egy futár fogadott. A kezembe nyomott egy levelet és ment is tovább. A lakásba felérve, leraktam a levelet, és elmentem lezuhanyozni. A fürdőből kilépve, teljesen más képet mutattam, igazán felfrissített a tusolás. Leültem a fotelba, kézbe vettem a levelet és felbontottam. Egy levél, egy kézzel rajzolt térkép és egy kulcs volt benne. Az utóbbi kettőt félreraktam és elolvastam a levelet. Ennyi állt benne:
„ Mr. Cross Tatsuya. Lenne egy munka az ön részére. Kérem jöjjön el hozzám Namimoriba minél hamarabb. A bázisunkhoz vezető út térképét, és az ajtó kulcsát mellékeltem.

Tisztelettel Timoteo”
Namimori, az nincs is annyira messze. Szerettem volna magam kipihenni, de nem várakoztathatok meg nagyon egy ügyfelet. Így hát felöltöztem és elindultam Namimoriba. Késő délután volt mire megérkeztem. Elővettem a térképet és kerestem egy kiindulási pontot. Mit ne mondjak az alkotó nem volt egy térkép rajzoló zseni. Szinte tényleg csak az útvonal volt meg, és pár jellegzetességet tüntetett fel, hogy azok alapján könnyebben oda találjak. Szerencsére nem volt nehéz megtalálni azt az épületet ami a kiindulási pont volt, tényleg jellegzetes alakja volt. Már ha egy romos épület, mellette egy daruval jellegzetesnek számít. A térkép szerint nem messze a keleti oldalán kell lennie egy kis mellék utcának, amit sikerült is megtalálnom. Egy óra gyaloglás után, rájöttem, hogy tényleg hasznosak voltak azok a feltüntetett pontok, hisz azok nélkül már biztos eltévedtem volna. Mellékutcák ilyen hálózatával még soha nem találkoztam, tisztára mint egy labirintus. Ha valaki a nélkül téved ide, hogy ismerné a környéket, napokig is bolyonghatna a rengeteg kis leágazó mellékutcácskákon mire kikeveredne. Nem is sok emberrel találkoztam utam során, leginkább csak hajléktalanokkal. É ahogy közeledtem úti célom végéhez, mintha egyre több lenne, nem feltűnően, de épp eléggé ahhoz hogy gyanús legyen. Valószínűleg inkább voltak őrszemek, mintsem valódi hajléktalanok. Már közel két órája róttam a kis mellékutcák rengetegét, mire elértem célomat, egy öreg vasajtót, az egyik ház sarkánál. Elővettem a kulcsot és beillesztettem a zárba. Meglepetésemre elég könnyen el tudtam fordítani, biztos sűrűbben használják, mint ahogy azt az ember látni vélné. Remélem tudok majd pihenni egy kicsit, ez a nap teljesen kimerített. Az ajtó után egy lefelé vezető lépcsősor vár, egy újabb ajtóval, ahol már tényleg egy őrnek kinéző fazon fogadott.
-Jó napot. Gondolom ön lenne Mr. Tasuya. Timoteo úr már várja, kérem kövessen.
Majd elvezetett egy igen szépen berendezett irodába, ahol egy öregembe fogadott. Miután beléptem a szobába, az ajtó becsukódott mögöttem. Az öregember oda jött hozzám és kezét nyújtotta.
-Örvendek a találkozásnak Mr. Tatsuya, Timoteo vagyok.
-Én is örvendek. -mondom miközben kezet fogok vele.
-Nekem most még van egy kis dolgom. Kérem fáradjon az edzőterembe. A folyosó végén balra találja.
-Rendben. - majd távozom az irodából.
Az edzőterembe belépve egy igazán szemrevaló fiatal lány fogad, úgy felső középiskolás korú lehet, aki épp abban a pillanatban lőtt cafatokra egy bokszzsákot. Majd felém fordul. Hószú fekete, vagy talán sötét barna haja valamivel a válla alatt ér véget. Égszínkék szemeinek pillantása, mellyel végig mér szinte érezhetően a csontomig hatol. Majd nekem szegezi egyik fegyverét, miközben felteszi a kérdést:
-Vongola tag vagy?
-Nyugi kislány. Nem vagyok Vongola. - mondom, miközben felemelem a két kezem.
-Melyik maffia családhoz tartozol? Vongola szövetséges vagy?
-Nem mondanám, hogy a szövetségesük lennék. - közben szép lassan közeledek hozzá.
-Nem mondhatnád? - még mindig gyanakvóan nézek rád, majd mikor elindulsz, rögtön a lábad felé emelem a fegyverem.
-Amíg megfizetnek, a szövetségesük vagyok.- továbbra is szép lassan közeledek.
Ő szép lassan leereszti fegyverét.
-Látom nem kedveled a Vongolát, hogy-hogy elvállaltál egy munkát tőlük? -közben leengedem a kezeimet. Eközben ő elteszi a pisztolyokat a fegyvertokba és felül egy szekrényre (az a torna órás szekrény, tudod melyik...)
-Csak azért vállaltam ,mert a főnököm megkért. Meg állítása szerint meg tudok, majd egy-két dolgot a múltamról. - mondja miközben elkomorodik az arca
-Fel a fejjel kislány, nem áll jól neked ez a búskomor arckifejezés. Biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd a válaszokat a kérdéseidre. - mondom miközben egy pillanatra az én szemeim is a múlt kérdéseire vetülnek. És lehet, hogy segíteni is tudok neked. - erre láthatóan kicsit megnyugodott.
- Talán. - mondja egy kicsit flegmán – De, nem is értem, hogy mért pont én. Mit keres egyáltalán a Millefiore a Vongola főhadiszállásán? - dünnyögi alig hallhatóan.
-Elnézést, még be se mutatkoztam. Cross Tatsuyának hívnak, örvendek. - közben oda nyújtom kezemet.
Erre ő leugrik a szekrényről és kezet fog elem.
- Chiara Yuki Rossi!
-Remélem sikeresen tudunk majd együtt dolgozni.
-Én is remélem. És hogy egyáltalán kijövünk egymással. - miközben elmosolyodik.
Ekkor belép egy harmadik személy is a szobába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyara
Villám
Villám
avatar

Hozzászólások száma : 58
Join date : 2011. Aug. 02.
Age : 24
Tartózkodási hely : egy helyen

Karakter információk
Család:: Millefiore
FV: 120.000
Pénz:: 267.200 yen

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Vas. Dec. 11, 2011 9:59 am

Madarak csicsergése, reggeli lágy szellő, mi kellemesen befúj az ablakon és kedvesen ébreszti az alvó embereket. Hozzá társul még Nap anyánk, aki napsugaraival költögeti a hétalvókat, hogy ideje felkelni már. De kit érdekel ez? A madarak éles hangja reggel engem kifejezetten idegesít, főleg akkor, mikor az ember lánya nem tudta rendesen kialudni magát. A Nap se akkor kel fel, mint egy rendes ember, szóval csak maradjon csöndben, és húzza vissza sugarait az arcomról. A télen a reggeli süvítő szélről meg ne is beszéljünk, ami csak belefagyaszt az ágyba.
Nagyot morranok, s megremegek, mikor meztelen lábaimat eléri a hideg. Gyorsan behúzom őket a takaró alá, hogy védve legyen és még egy másik plédet is magamra húzok, hogy ne fagyjak agyon. De nem nagyon segít. Megadóan rúgom le magamról a takarókat és tápászkodok ki az ágyból. Lelépve a szőnyegre nagyot nyújtózkodok, s akkorát ásítok, mint egy oroszlán, hanggal együtt. Laposakat pislogva tapogatózok el a fürdőszobáig, ahol hideg vízzel megmosom az arcom, hogy felébredjek. Belenézve a tükörbe elszörnyülködöm a kinézetemen. Kódos, csapzott haj, karikás beesett szemek, sápadt arc.
- De szép vagy! – makogom a tükörképemnek, aki egy rosszalló fél mosollyal válaszol megjegyzésemre. Mikor a mosdókagyló már megtelt vízzel, elzárom a csapot, s egy mozdulattal, belenyomom a fejem vízbe. Nem tudom, hogy mért csináltam. Csak egy hirtelen gondolat volt és már benne is volt a fejem a hideg folyadékban. Egy ideig levegőt se vettem, a számból nem szálltak fel buborékok. Csak néztem a mosdókagyló alján a dugót. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el. Az ébresztő óra hangjára húztam ki a fejemet a vízből és úgy, víztől csöpögő búrával mentem be a szobámba és nyomtam ki az ébresztőt. Nagy sóhajjal vettem tudomást arról, hogy indulni kéne melózni. Ha egyáltalán azt annak lehet nevezni, amit csinálok. Gyorsan elmentem még lezuhanyozni, aztán csináltam egy kis rántottát, hogy azért ne haljak éhen. Majd felöltöztem és indultam is cipőt venni, miközben a taxit kihívtam. Nem is tudom, hogy hogy mondjam. Mondhatni már törzsvendég voltam a taxi szolgáltató irodánál. Szerintem már a telefonszámomat is elmentették, annyiszor hívtam őket és szerintem már a hangomból is felismernek. De talán így gyorsabban is kiérnek hozzám és nem kell órákat várnom egy kocsiért. Kiléptem a házból, alig vártam öt-tíz percet, mikor lefékezett előttem az autó és én behuppantam a hátsó ülésre. Miután elmondtam, hogy hova is vigyen, beizzította a motort és már indultunk is. Az út alatt unottan néztem ki az ablakon. Az utcán alig egy-két ember járkált, a legtöbb közöttük is öltönyös fickó volt. Biztos munkába sietnek. Vagyis inkább vonszolják magukat.
- Siamo arrivati!(megérkeztünk!) – szólt hátra a sofőr. Észre se vettem, hogy megálltunk, annyira elbambultam. A felhívásra szótlanul nyitottam ki az ajtót és léptem rá az aszfaltra. Miután kifizettem az utat, elindultam a hatalmas irodaház felé. Kihaltnak tűnt a földszint. Egy lelkez se láttam, ez által olyan megnyugtatóan csendes is volt. Legalábbis valaki így nemezné ezt. Én furcsálltam. Ahányszor csak jöttem, valaki a földszinten is ólálkodott, vagy hangok szűrődtek ki az egyik teremből. De most egyik sem. Felvont szemöldökkel hívtam le a liftet és mielőtt még beléptem volna, még egyszer körülnéztem a folyosón. Bár fölöslegesen. Ugyan azt láttam. Megvontam hát a vállam és elindultam felfelé. Tekintetemet a felvonóban az emelet számlálóra szegeztem. Mind egy szobor. Meg se mozdulta. Még csak pislogni se pislogtam, míg fel nem értem. Mikor kinyílt a fémlap egy huszonéves férfi, csodálkozó szemei fogadtak. Már kérdeztem volna tőle, hogy mi van, de ő előbb megszólalt.
- Rossi–san. Már éted akartam menni. Byakuran-sama hívat! – mondta. Nagyot sóhajtottam a hallottakon. ~ Már megint? ~ gondoltam, de nem mondtam ki ezeket a szavakat. Csak annyit, hogy:
- Oké! – s azzal nyomtam is meg egy újabb gombot a liftben és mentem két emelettel feljebb, ahol csak egy hosszú folyosó volt és annak a végében egyetlen egy ajtó. Ez volt Byakuran-sama privát része, ahova hívatlanul senki se léphetett be.
Bekopogtam a nagy fehér ajtón.
- Tessék! – hallatszódott ki az ismerős hang. A hívásra lenyomtam a kilincset és beléptem a tágas irodába.
- Hívatott Byakuran-sama! – mondtam kicsit meghajolva, miután becsuktam magam mögött az ajtót.
- Áááhhh, Chiara-chan! De gyors voltál. Még csak most küldtem el valakit, hogy hívjon ide. – fordult felém azzal az ismerős mosolyával.
- Összetalálkoztam vele a liftbe.
- Ééértem! – mutatta felém újra mosolyát. Egy pár pillanatig csönd ült közöttünk, amit Én törtem meg végül.
- Miért hívatott Byakuran-sama? – kérdeztem úgy, hogy még mindig az ajtóban álltam. De elsőre még nem kaptam feleletet.
- Előbb foglalj helyet, Chiara-chan! – mutatott a kékes garnitúrára. Engedelmesen helyet foglaltam és vártam, hogy választ kapjak, de csak egy levelet csúsztatott elém a főnök. Kérdőn néztem rá, de ő csak mosolygott. Meg se szólalt. Így kénytelen voltam kinyitni a borítékot és elolvasni annak tartalmát.

„Tisztel Millefiore Boss, Byakuran-san!

Úgy akadtak a dolgok, hogy arra jutottam, szeretnénk a Millefiore segítségét kérni. Felkérem tisztelt Byakuran-san, küldjön nekünk egy erős embert az Ön csapatából, aki segíthet a későbbiek folyamán! Szükségünk lenne az erejére! Ha döntött, akkor kérem, értesítsen és még a nap folyamán kiküldöm egy emberemet, a választott személyhez, hogy elvezesse hozzánk!

Tisztelettel és nagy köszönettel: X. Vongola Boss, Sawada Tsunayoshi.”


Ahogy egyre inkább előrébb jutottam a szövegem, úgy lettem egyre idegesebb és mérgesebb. Erősen megmarkoltam a papírost, mitől összegyűrődött, néhol pedig kicsit át is szakadt. Ránéztem méreggel teli tekintetemmel a főnökre, aki látszólag nagyon jól szórakozott a reakciómon. De még csak ez után érzetett a legnagyobb pofon.
- Úgy gondoltam, hogy téged küldelek, Chiara-chan. – Mikor kimondta ezt Byakuran-sama, kiborult nálam a bili. Kikelve magamból az asztalra csaptam és el kezdtem kiabálni.
- De hát Byakuran-sama, miért segítünk mi azoknak a Vongoláknak? Miért? És egyáltalán, hogy a fenébe képzeli, hogy engem küld oda? – sose kiabáltam még így Byakuran–samaval. Nem mertem, de ez a levél kihozta belőlem. Byakuran-sama, olyan szemekkel nézett rám, amivel akár gyilkolni is képes lett volna. Úgy tűnt, hogy nem tetszik neki ez a stílusom, de olyan dühös voltam, hogy ez nem taglózott le és nem is érdekelt, hogy mit gondol.
- Nem megyek! – kiabáltam. – Mért kéne?
- Talán, megtudsz valamit a múltadról. – mondta halkan, amit meghallva mintha tarkón vágtak volna. Minden szitok, ami még ki akart belőlem jönni, belém szorult. Értetlenül, kikerekedett szemekkel néztem rá a főnökre, aki ekkor felállt és az íróasztalához sétált. Alig pár lépésre megállt tőle, de nem fordult felé. Csak a nagy üvegablakon bámult kifele. – És erős embert kérnek. De nem szeretnék olyat, küldeni, akivel felhőtlen a viszonyuk. Annyira azért nem szeretném megkönnyíteni a dolgukat. Te mindkettőnek megfelelsz, Chiara-chan. – mordult felém újra ugyan azzal a mosolyával. – Ezért szeretném, ha te mennél.
Szavai engedelmességre késztettek. Olyan észérveket hozott fel, amit kénytelen voltam elfogadni és igazat adni nekik. Döntöttem.
- Rendben! Megyek! – mondtam ki kicsit határozatlanul. Nem igazán fűlik hozzá a fogam, de talán igaza van Byakuran-samanak és tényleg megtudok egy-két dolgot. És tényleg. Ne hogy már olyan könnyű legyen velünk együtt működni. Erre jó leszek.
- Remek Chiara-chan! – szélesedett a vigyora. – Számítok rád!
- Bízza csak rám! – hajoltam meg, majd elindultam az ajtó felé. Már léptem volna ki, de Byakuran-sama megállított.
- Chiara-chan!
- Igen? – fordultam vissza küszöbön.
- Ezt elfelejtettem odaadni neked! – jött felém, majd mikor hozzámért, felemelve kezemet egy pillangó szárnyú kulcsot adott oda nekem. Nagyokat pislogva néztem rá. Meg akartam kérdezni, hogy mire való a kulcs, de úgy éreztem, hogy nem kapnék választ. Így inkább leléptem és hazamentem, ahol szedtem össze néhány napra való ruhát. Nem tudtam, hogy mennyi időre kell mennem, de nem terveztem sokáig maradni. Ezért nem is pakoltam össze annyira sok cuccot.
Már lemenőben volt a nap, mikor kopogott valaki. Épp fogat mostam, szóval fogkefével a számban nyitottam ajtót. Egy ezüst színű hajú, nálam magasabb férfi állt előttem, aki kicsit mogorván nézett le rám. Ismerős volt valahonnan az arca, de nem jutott eszembe, hogy honnan is.
- Te vagy Chiara Yuki Rossi? – kérdezte, s ezzel ki is szakított elmélkedésemből.
- Ibegh! – feleltem a fogkefével a számban, szóval nem hiszem, hogy érette volna, mit is mondtam. De szavaiból ítélve mégis felfogta, mit is akartam.
- A nevem Gokudera Hayato! Én foglak elvinni téged a főhadiszállásra. – mondta, mire rájöttem, hogy honnan is volt olyan ismerős. Gokudera Hayato Tsuna-sama jobb keze. Régen, mikor kicsi voltam, Ő volt egyszer-kétszer nálunk, hogy elkísérje főnökét. De megtartottam ezt magamban. Amúgy is. Hogy jött volna már az ki, hogy: „Te vagy annak a szemétnek a jobb keze, aki régen nálunk járt! Emlékszel rám?” Inkább csak megfordultam, visszatrappoltam a fürdőszobába és lassan, nem is sietve, befejeztem a fogmosást. ~ Várjon, ha már mennem kell! ~ gondoltam, majd kiköptem a fogkrémes vizet a számból. Utána még elmentem a szobámba, hogy az utolsó cuccokat is beletegyem a sporttáskába. Utoljára a pisztolyt erősítettem magamra, s már mentem is ki az előszobába.
- Mehetünk? – fordult felém a Gokudera fazon, aki nappaliban lévő családi képet nézte a falon. ~ De bunkó! Nem is hívtam, de azért bejött! ~ húztam el a számat rosszallóan. De inkább hagytam. Nem tettem megjegyzést. Tartogassuk csak későbbre.
- Jah! - adtam válaszom kedvetlenül.
- Rendben! Akkor kövess, kérlek!
Követtem hát, ki az utcára, ahol egy fekete autó várt minket. Beszálltunk és elrobogtunk a reptérre, ahol felszálltunk egy Japánba tartó gépre. Végig csöndben ültünk egymás mellett. Egyikünk sem szólalt meg nagyon, így az idő a repülőn olyan lassan vánszorgott, hogy már azt hittem megállt. Nem voltam álmos sem, ellenben az ezüsthajúval, aki a 16 órából kapásból nyolcat-kilencet átaludt. De végre leszálltunk, a japán reptér előtt pedig egy ugyan olyan kocsi várt, mint otthon. Nem tudom, hogy az Olaszországban is e, vagy csak itt, de ezen az autón halványan a Vongola címere is kirajzolódott. Alig lehetett észrevenni, de akinek nagyon éles a szeme, az kiszúrta. Odamentünk a járműhöz, de mielőtt beszálltunk volna, Gokudera megállított.
- Mielőtt elindulnánk, ezt fel kell venned! – húzott elő a zsebéből egy fekete kendőt, amit felém nyújtott. ~ Mi a tököm?~ akadtam ki magamban. ~ Ne hogy már be kell kötnöm a szemem.~ mérgelődtem.
- Minek? – kérdeztem. Hangomban érezni lehet, hogy nem tetszik a dolog.
- A X. parancsa. Hiába mi kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni rejtekhelyünket.
- A rohadt….Jól van! – kaptam ki a kezéből a sötét anyagot és önként kötöttem a szememre. – Remélem boldogok most Vongola tagjai. – gúnyolódtam idegesen. Erre nem kaptam választ, hozzáfűzést, de nem is vártam. Tulajdonképp még jó is, hogy csendben maradt. A sötétségbe burkolózva nagy, meleg kezek érintését éretem a karomon, mitől kicsit megugrottam. Nem nagyon szoktam hozzá, hogy tapogatnak, főleg nem azt, hogy ilyen gyengéden. Inkább durván, taszigálnak, sebet ejtenek rajtam. Gokudera besegített a kocsiba, majd elindultunk. Ugyan olyan csöndben telt el ez az út is. De ugyan miről is beszélhettünk volna? Hogy mekkora segg Tsuna-sama? Pont egy olyan embernek mondjam el, mint a jobb keze?
- Levehetem már? – kérdeztem, mikor megállt a motor. Gondoltam már ott lehetünk.
- Igen! – kaptam a választ, mire gyorsan lefejtettem magamról a kendőt. Az ablakon kinézve egy parkolóházban találtam magam. Semmi extra nem volt benne, ami arra utalt volna, hogy ez egy maffia rejtekhely lenne. De mondjuk ez a lényeg, nem? Hogy ne tűnjenek fel az átlagemberek előtt. Kiszálltam az autóból, s becsaptam annak ajtaját
- Szervusz, Chiara-chan! – ütötte meg a fülemet egy mély, kedvesnek mondható hang. Ijedtemben megugrottam. A megszólítás ismerős volt. Évek óta így hív Byakuran-sama. De a hang, ami így hívott nem volt olyan fagyot. Lassan, meglepetten fordultam a hang forrásának irányába. Egy öregember, botra támaszkodva állt tőlem nem messze, s mosolygott rám.
- Üdvözöllek nálunk! Timeto vagyok! – mondta. Én erre csak megszeppenve biccentettem egyet. – Gokudera-kun! – fordult az öreg az ezüsthajú felé. – Köszönöm, hogy elhoztad Őt! – Gokudera meghajolt, majd elment. Mondhatni egyedül maradtam az Timeto-val. Rajta és rajtam kívül még két testőr volt jelen. Nem tudtam, hogy mit mondjak neki. Csöndben álltam a nagy parkolóházban és néztem az ősz hajút, aki kedvesen mosolygott rám. De végül megtörtem a csendet.
- Ammm….most mit is kéne csinálnom?
- Egyelőre semmit! De az edzőterem rendelkezésedre áll.
- Okéé!
- A 9-en találod meg! – mutatott csontos orrával a parkoló végébe. Követtem ujjának irányát, majd egy szó nélkül elindultam arra. – Örülök, hogy itt vagy, Chiara-chan! – hallottam még a távolból Timeto hangját.
- Jah! Én is! – morogtam magam elé jó nagy adag iróniával.
Úgy ahogy mondta Timeto, felmentem a kilencedikre, s amint kinyílt a lift ajtaja egy óriási terem fogadott. Teljesen be volt rendezve. Bordásfalak, edzőgépek, szekrények és néhány edző gépezet. Valamiféle adagolók lehettek, de távolról nem tudtam biztosan. A látvány láttán kedvem lett egyet edzeni. Mivel nem volt a közelben senki, a helyszínen átöltöztem. Egy fekete cicanadrágot, egy barackszínű ujjatlant és arra egy bő nyakú fehér pólót vettem fel. A táskámból még előkapartam egy edzőcipőt, azt felhúztam és már mentem is melegíteni. Végeztem pár nyújtást. Lementem spárgába, úgy hajolgattam rá a lábamra. Csináltam pár guggolást, fekvőtámaszt és felülést majd bekapcsoltam az egyik adagoló gépet, ami kis fém, frizbi szerű tárgyakat lőtt ki, három másodperces eltéréssel. Elővettem pisztolyaimat és el kezdtem lődözni rájuk. Először simán csak szórtam a golyókat, de utána, ahogy eszembe jutottak dolgok, már méregből húztam meg a ravaszt. A lövések alatt kiszámítottam a tárgyak mozgását. Mikor biztos voltam a dologban, behunytam a szemem, ahogy a mester, Felice-san tanított és úgy lőttem tovább. Némelyik elment mellettem, de a legtöbbet eltaláltam. Kis idő után meguntam ezt. Visszatettem a tokjába a fegyveremet és elmentem, kicsit boxolni. Ott is dühből ütögettem, rúgtam a zsákot. A végére már annyira, hogy kitéptem a helyéről a pisztolyom, feltöltöttem a benne lévő golyót lángommal és cafatokra lőttem a borzsákot. Ekkor lépteket hallottam meg a hátam mögül, megfordultam és az új jövevényre szegeztem rá ikerpisztolyom egyik felé. Egy fekete hajú fiú állt előttem. Gyanakvóan kezdtem el méregetni, hisz egy olyan helyen vagyok, ahol lebzselnek az ellenségeim.
- Vongola tag vagy? – szegeztem felé a kérdést, nem túl kedvesen.
- Nyugi kislány. Nem vagyok Vongola. – emelte fel a kezét
- Melyik maffia családhoz tartozol? Vongola szövetséges vagy? – faggattam tovább.
- Nem mondanám, hogy a szövetségesük lennék. – kezdett felém közeledni, mi nem tetszett nekem.
- Nem mondhatnád? – kérdeztem még mindig gyanakvóan, s fegyveremet a lába felé irányítottam, hogy ezzel megállítsam. De ez nem állította meg. Folytatta tovább az útját.
- Amíg megfizetnek, a szövetségesük vagyok. – mondta. Ezzel némiképp megnyugtatott. Tulajdonképpen már ott fellélegeztem, mikor azt mondta, hogy nem Vongola tag. Leeresztettem fegyveremet, sőt, el is raktam, majd felugrottam a terem egyik sarkában lévő torna szekrényre.
- Látom nem kedveled a Vongolát, hogy-hogy elvállaltál egy munkát tőlük? – kérdezte.
- Csak azért vállaltam, mert a főnököm megkért. Meg állítása szerint megtudok, majd egy-két dolgot a múltamról. – komorodott el az arcom, mert újra felrémlettek bennem az múlt képei és annak az arcképe, akinek mindezt köszönhettem.
- Fel a fejjel kislány, nem áll jól neked ez a búskomor arckifejezés. Biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd a válaszokat a kérdéseidre. – mondta, bíztatóan. Szavai megnyugtattak és kicsit felderítettek. Némi bizalmat is kezdtem iránta érezni.
- Talán. - feleltem egy kicsit flegmán, a tőlem megszokott módon. – De, nem is értem, hogy mért pont én. Mit keres egyáltalán a Millefiore a Vongola főhadiszállásán? - dünnyögtem alig hallhatóan.
- Elnézést, még be se mutatkoztam. Cross Tatsuyának hívnak, örvendek. – szólalt meg, s jött felém kezét nyújtva. Leugrottam a szekrényről közeledésére.
- Chiara Yuki Rossi! – mutatkoztam be én is, s kezet ráztam vele.
- Remélem sikeresen tudunk majd együtt dolgozni.
- Én is remélem. És hogy egyáltalán kijövünk egymással. – mosolyodtam el. Épp, hogy kezet ráztunk, mikor a két tag háromra bővült. Egy újabb fiú jelent meg a színen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hibari Youshi
Eső
Eső
avatar

Hozzászólások száma : 27
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 25
Tartózkodási hely : At your grave...

Karakter információk
Család:: Vongola - CEDEF
FV: 100.000
Pénz:: 150.000 yen

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Szomb. Dec. 17, 2011 6:29 am

- Kilen...cedik?
- Úgy bizony. Tudom rengeteg kérdésetek lenne, de azokat hagyjuk későbbre. Fel kell készülnötök a küldetésre. Seyen, te Levi-chan-nal fogsz edzeni. – közben jött két hölgy akit elvitték Seyen-t az edzőterembe.

- Ami téged illet Youshi, neked két edzőpartnered lesz. A egyiket Cross Tatsuya-nak, a másikat Kyara-nak hívják.
- A nevük nem valami ismerős. Gondolom nem a Vongolához tartoznak.
- Jól tudod, valóban nem Vongolások, de még csak nem is a szövetségesei.
- Gondolom ezzel azt akarod mondani, hogy vigyázzak velük, mert akár az életemre is törhetnek.
- Ezt majd meglátod.
- Kilencedik, elhoztam a lányt és lekísértem az edzőterembe. – állított be Gokudera.
- Köszönöm, Gokudera. De szeretném, ha ezt a fiút itt mellettem is levinnéd az edzőterembe.
- Azonnal Kilencedik. – és elindultunk.
- Ezzel a lifttel lejuthatsz az edzőterembe. A 9.-en van.
- Köszönöm. – ezzel be is szálltam a liftbe.
Nem messze a liftajtótól két embert láttam meg, amint kezet fognak.
- Ki vagy te ? Vongolás vagy? – kérdezte a lány, azonban válaszolni sem volt időm, mert rögtön fegyvert rántott, mivel valószínűleg meglátta a Vongola jelet a ruhámon. Így rám lőtt az érdekes pisztolyaival. Mivel csak 1-1-et lőtt, ezért nem volt nehéz kivédeni a pengékkel a lövedéket.
- Na, na. Nem illik így köszönni a másiknak. A nevem Hibari Youshi. Feltételezem te Kyara vagy, a melletted lévő ember meg Cross Tatsuya. – erre csak még mérgesebb lett a lány és újra elkezdett rám tüzelni. Azonban most sorozatokban kezdett lőni.
~ Azt hiszem az lesz a legjobb, ha először lenyugtatom, mert így elég nehéz lesz edzeni, ha még szót sem értünk egymással. – így létrehoztam a Lucifer hosszú változatát, amibe eső lángokat engedtem és rögtön elkezdtem pörgetni.
Egy kicsit meg is lepődött ezen, de nem hagyta abba a lövéseket. Egyre idegesebben kezdett lőni míg…
~ Villám lángjárta golyók? Nagyszerű. Most kideríthetem milyen erős valójában. – meg is lepődtem mivel nagyon erősek voltak a töltények.
~Erős. Nagyon erős. Erősebbek a villám lángjai, mint az én eső lángom. – így mikor éreztem, hogy hol a védelmem határa gyorsan felugrottam és visszaállítottam Lucifer formáját, hogy repülni tudhassak.

A taktikám be is vált. Részben. Míg repültem felé cikk-cakkozva egyszer eltalálta egyik vállam. De mintha semmi se történt volna, repültem tovább. Mikor már nagyon közel voltam hozzá, sokkal nagyobb sebességre váltottam és mögé kerültem. Majd a két pengémet a nyaka köré tettem. Állt egy helyben és nagyon izgult.
- Megölhetnélek most azonnal, de a Vongola emberei nem gyilkosok. Nem tudom mi az oka annak, hogy gyűlölöd a Vongolát, de olyan embert megtámadni, akit még csak nem is ismersz az csak egy szörnyetegre vall. Úgyhogy tedd le a fegyvered és csináljuk azt amiért iderendeltek téged. – a szavaim nem nagyon hatottak rá.
- A Vongola ölte meg a családomat a szemem láttára, mégis miért ne gyűlölném őket? Akkor átvágtak minket, akkor most minek higgyek neked? - közben a fejemhez tartotta a pisztolyát, aminek a lövése elől még időben eltudtam hajolni. Ezután a bal kezemmel megragadtam a nyakát és felrepültem vele így a levegőbe. Ezután nagy sebességgel nekirepültem vele a falnak
- Tudod én nem szoktam bántani senkit, csak ha parancsba kapom, de igazából akkor is kíméletes vagyok az ellenfelemmel. De ha valaki a Vongolát sértegeti, annak ellenére, hogy én segítséget kinálok, azért nem állok jót magamért. - ezután a jobboldali turbinába sok lángot eresztettem és így egy felerősített jobb karral gyomron vágtam Kyara-t. Azután pedig letettem óvatosan a földre
- köhög - Talán igazad van. Segíthetsz nekem. De ettől még nem bízok benned. - ekkor újra felém célzott a pisztolyaival, de a pengémmel kivertem mindkettőt a kezéből. - ezután a másik ember hátulról a levegőből próbált megtámadni. Azonban az eső lánggal borított pengémen nem jutott át.
- Chh. - aztán elugrott tőlem.
- Semmi kedvem itt tökölni veletek, úgyhogy a részemről hozzákezdhetnénk végre az egésznek. Kyara te meg jobban tennéd ha lenyugodnál, mert a végén tényleg megöl. - Kyara ekkor elkezdett morgolódni magában, de lenyugodott

- Rendben van, de ne csodálkozz Vongola, ha edzés közben véletlen megöllek.
- Nagyszerű. Akkor jobban tennénk, ha hozzákezdenénk az edzéshez. De először fel akarom mérni a másik srác, Cross-nak az erejét is. – ekkor elkezdtem fájlalni a meglőtt vállamat.
- Ezen ne múljék. – ezután nekem rontott, de ezúttal beborította a kardjait villám lángokkal. Én csak védekeztem, ő meg vadul támadott.
- Gyors vagy Cross, elég gyors. Azonban a lángod nagyságrendekkel kisebb, mint Kyara-é.
- Rólam nem is mondasz véleményt ? - mondja zsörtölődve.
- Ami téged illet Kyara, mint mondtam, a lángod az erős, de olyannyira, hogy még az én lángomnál is erősebb. Az viszont, hogy a pisztolyaidra hagyatkozol véleményem szerint nagy hiba, de ha jól használod csapatban, akkor elég hasznos lehetsz.
Cross-nak a kardvívási technikájának javítására összpontosítottunk. Kyara-nál pedig a pontosabb lövésre, hogy támogatásnál a társát ne találja el. A terv egyszerű volt : Amikor Cross-sal edzettem, akkor egyszerűen csak vívtunk a fegyvereinkkel, míg én csak végig védekezek. Kyara edzésénél pedig, én repültem, neki elkellett találnia jó messziről. Elég intenzív volt az egész, főleg hogy Cross-nak sikerült sokszor áttörnie a védelmem és megsebeznie. Kyara-nál pedig míg repültem, rengeteg energiát használtam fel.
- Rendben, egész jól megy mostmár. – közben szusszantottam egy nagyot
- Mi lenne ha tesztelnénk, hogyan tudtok csapatban harcolni? Kettő az egy ellen ?

- Chh. Ne becsülj le minket Vongola. - mondta Kyara. Erre meg Cross valami villámgyors mozdulattal felém tört kardjaival, amit még időben sikerült megállítanom. Közben Kyara sem várt sokat, mert míg összeakadtak fegyvereink ő meg is kisérelt oldalról meglőni szimpla, láng nélküli golyókkal.
~ Na lássuk működik-e . – az erősebb lángjaim miatt tudtam tartani Cross támadását, úgyis hogy oldalra tartottam a Lucifer turbináit. Mindkét turbinába sok eső lángot beleadtam. Így a baloldalról jövő golyók, amiket Kyara lőtt, beleütköztek a turbinák lángcsóváiba, amitől majdnem azonnal meg is álltak és leestek.
Cross ennek láttára nem erőlködött tovább, pedig simán halálos sebet okozhatott volna, mivel a végén már nem rá koncentráltam. Kyara pedig ledöbbenten nézett felém.
- Huh. Ez meleg helyzet volt. Azt hiszem kicsit nekidőlök a falnak és pihenek. Addig ti nyugottan gyakoroljatok tovább.
~ Ez az! Nem hittem volna, hogy Tsuna X-burner technikáját utánozva el is érek valamit. Habár nem mintha, pár méternél tovább terjedne turbinából kilőtt esőláng, de azért csak sikerült valamit elérnem az edzés során.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Xanxus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 63
Join date : 2011. Nov. 01.
Age : 40
Tartózkodási hely : Kasu

TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   Szomb. Dec. 24, 2011 3:43 am

Boldog szemetet, ti söpredékek!

Karácsonyi meglepetésem van Seyen és Youshi számára. Ezzel az utolsó poszttal végetér a küldetésetek!
Seyen, te a pihenőben térsz magadhoz. A tizedik személyével találod szemben magad, teljesen meg vagy döbbenve, azonnal elkezdesz magyarázkodni, akár sírhatsz is az idegességtől. Nagyon féltél, hogy tényleg kidobnak a Vongolából, bár még most sem vagy teljesen biztos abban, hogy maradhatsz.
A posztod legyen érzékeny, tiszta karácsony hangulat, de a saját jellemed is tartsd meg, mesélj el mindent a tizediknek.
A tizedik nem szól sokáig hozzád, csak mosolytalan arccal figyeli a gesztikulációid.
- Ez volt az igazi küldetésed, és nem csalódtam. Sajnálom, hogy ilyen erőszakos módon kellett megtudnom, milyen vagy igazából. Megjutalmazlak. - át ad egy levelet, majd egy széket húz maga alá, és a Vongola Decimoja beszélgetésbe elegyedik veled.
Küldetésed csak akkor fogadom el, ha kellő minőségben írtad meg az egész posztod!

Youshi. Mi az, hogy lefaragtok az edzésből? Ezért szájbarúgás lesz Varia módon. Egy hosszú, és vértizzadó edzést kérek, a megírási módjában, csak a te szemszögedből kell levezetni, hogyan oldod meg a feladatot, Cross, és Kyara csupán segíthet. Remélem érthető a feladat.
Az edzés végeztével maga a tizedik látogat meg titeket. Mindhárman kaptok egy levelet.

Youshi, a te leveledben ugyan az áll, mint Seyenébe. 'Gratulálok. A küldetésetek ezennel végetért! A jutalmatokat a Kilencediknél vehetitek át. Kétszázezer yen, és negyvenezer FV. Fáradjatok az irodába.' Leesik az állad, elköszönsz edzőidtől, és rohamléptekben húzol át az irodába.
Útközben összefutsz Seyennel, és megbeszélitek, mennyire megnyugodtatok, hogy nem kell tovább harcolnotok. Aztán ezt a témát nem meritek többet fel sem hozni. Jutalmad csak akkor kerül hivatalosnak, ha az utolsó posztod úgy sikerül.

Cross és Kyara. Meséljétek el röviden, hogyan edzitek Youshit. Majd beugrik hozzátok a Tizedik, és levelet kaptok tőle. Kyara, te nem rejtegeted az agyfaszod, kezed-lábad remeg az idegtől, Cross, te észreveszed, hogy Kyara zaklatott, ezért megpróbálsz nem feltűnően elé állni, nehogy hülyeséget csináljon. Leveletekben a következő áll.
"Kedves Cross, és Kyara, Iemitsu vagyok, és megkérnélek benneteket, hogy kezdjétek el az igazi feladatotok. A fiatal képzése csupán azt a célt szolgálta, hogy ti ketten jobban összecsiszolódjatok, kellőképpen tudjátok egymásnak a segítséget nyújtani. A Millefiore, és a Vongola közös érdekeit szolgálja az együttműködés. Kyara, egy nap pihenőt engedélyezek számotokra, utána el kell mennetek a családod régi otthonába, és szembesülnöd kell az emlékeiddel. Cross, vidd el Kyarát vacsorázni, és ismerkedjetek jobban össze. A küldetés során egy csapatot alkottok, és egymásra lesztek utalva. Másnapi megérkezésetek után kapjátok a következő feladatot. " Figyeljetek oda! A posztotok alapján írom a folytatást.

Határidő: Szilveszter éjjele! Aki nem ír addig, az a jövő évben se fog írni ebbe a küldetésbe azt garantálom.



______________________

Tsuna által szerkesztve: A határidőt kitolom: Január 6.-ára.
Megértéseteket köszönöm. ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Seyen
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 65
Join date : 2011. Oct. 26.

Karakter információk
Család:: Vongola
FV: 280.000
Pénz:: 107.100

TémanyitásTárgy: Nowis Seyen   Hétf. Dec. 26, 2011 1:14 am

- ELÉG A SOKKOLÓBÓL! – riadtan kiáltottam fel, mintha rémálomból ébrednék. Közben hirtelen felültem, ettől megszédültem és vissza is dőltem. A jobb kezemet az arcom elé raktam. Már nem az edző teremben voltam. Egy kanapén feküdtem, mivel még csak most tértem magamhoz még nem láttam rendesen. Beletelt pár percbe mire sikerült teljesen összeszednem magam.
- H- hol vagyok? – mondtam miközben ismét felültem.
- A pihenőbben. – szólalt meg egy hang mellettem. Eddig észe sem vettem, de volt még valaki a szobában. A hang ismerős volt, a Tízedik volt az.
- Boss!? – kiáltottam fel hirtelen. A tízedik ott ült a kanapéval szemben egy fotelben, közöttünk egy üveg dohányzóasztal volt. Ekkor hirtelen felpattantam a kanapéról, még a lábamat is beütöttem a dohányzóasztalba.
- Hagy magyarázzam meg. - mondtam riadtan. Ideges voltam, ha most nem sikerül ki magyarázni magam, akkor végem. Ő nem szólt semmit, csak előre hajolt kezeit összekulcsolta és figyelt.
- Amikor megkaptam a levelet nem tudtam, hogy mit is kellene tennem. Nem akartam ellenszegülni a parancsodnak, de valahogy furcsálltam azt is, hogy egy szövetséges szervezetett csak így lemészárolnánk. Úgy éreztem, hogy valami nem sittemmel és ki akartam deríteni az igazat. – mondtam és közben vártam, hogy mit is felel a tizedik. Ő viszont nem szólt, semmit, csak nézet engem és kedvesen mosolygott. én tovább folytattam.
- Soha nem akartalak elárulni. – mondtam közben kezdet elszorulni a hangom. – Mindenképp a Vongolához akarok tartozni. A vádak felém teljesen alaptalanok. Nem tudhattam, hogy téged nem befolyásol –e valaki. Először mindenképpen megakartam bizonyosodni róla hogy, hogy, ho …. – ekkor elakadt a hangom. A szívem az idegességtől a torkomban dobogott, alig kaptam levegőt. Féltem, hogy máris el kell, hagyom a Vonglát. Próbáltam egy nagy levegőt venni, hogy folytathassam. – Mivel keveset tudtam a helyzetről többet akartam megtudni, biztos akartam lenni, hogy a legjobb döntés hozom. A Vongola érekében. – akkor a látásom kezdet elhomályosulni a szememben könnycseppek kezdtek gyülekezni.
- KÉREK NE KÜLDJ EL A VONGOLÁTÓL, MOST HOGY VÉGRE VAN HOVA TARTOZNOM. Végre hogy ahhoz a családhoz tartozom, mint Chrome. – mondtam közben a bal kezemmel a nyakláncomat szorítottam. A könnyek elkezdtek végig folyni az arcomon én felemeltem az jobb kezem és megtöröltem a szemem. Ekkor a Tízedik megszólalt végre, közben még mindig kedvesen mosolygott.
- Ez volt az igazi küldetésed, és nem csalódtam. Sajnálom, hogy ilyen erőszakos módon kellett megtudnom, milyen vagy igazából. Megjutalmazlak. - ekkor egyik kezével belenyúl az öltönye zsebébe. Egy Levelet húz ki belőle és a dohányzó asztalra teszi, és felém csúsztassa. Ezután kényelmesen hátra dől a fotelben. Én teljesen meglepődök, a lábam megcsuklik és visszaesek a kanapéra. – Mé – Még egy levél? - kérdezem értetlenül kicsit ijedten.
- (felnevet) Semmi rosszra ne gondolj ez csak formalitás. Most már minden rendben van. – mondja majd beszélgetésbe kezdünk. Elmesélem neki hogy miután oda adta a levelet, teljesen lesokkolt és végig azon gondolkodtam most mit is tegyek. Ezután találkoztam Youshival és hogy volt egy kisebb félre értés közötök, aminek hatására össze csaptunk. Ekkor jött egy Takuya nevű fazon, aki szétválasztott minket. Azonban mielőtt tisztázod volna teljesen a helyet, fegyveresek támadtak ránk. Ekkor épen, hogy csak sikerül elmenekülnünk. Elégé megnehezíttetem a dolgukat mivel egy sérülés miatt elvesztettem az eszméletem. Egy elhagyatott épületben tértem magamhoz. Ott majd nem feladtam magam, de mielőtt ez meg történhetett volna megint elvesztettem az eszméletem. Majd megint egy ismeretlen helyen ébredtem. Itt elég sok váratlan esemény. Felvázoltak nekünk egy lehetetlenek tűnő küldetést, majd valami felkészítésnek nevezet őrületes kínzás kellet kiállnom. Végig hallgatta közben néha jókat nevettet.
- Egyébként mi lesz a küldetéssel? – kérdeztem tőle. – nem kellene lassan indulni.
- Ne foglalkozz vele. az is el van rendezve te itt végeztél. – mondja, majd az órájára néz. – Jól elszaladt az idő nekem lassan ideje indulnom, de te még maradj egy picit és pihenj. Majd köszönt felállt fotelből, amiben eddig ült és ki ment a pihenő ajtaján.
- Egyébként ez a pihenő? A szoba nagyobb, mint az én szállásom a vongla bázison, és jobban is fel van szerelve. A bútorok elég drágának tűnek. Lehet, lassan másik szállás után kellene néznem. - morfondíroztam magamban, közben az asztalon lévő levélre pillantottam. –Jobb lesz, ha elolvasom. – mondtam majd kezembe vettem a levelet és elolvastam. A levélben a következő állt.:
'Gratulálok. A küldetésetek ezennel véget ért! A jutalmatokat a Kilencediknél vehetitek át. Fáradjatok az irodába.'
~ Azt hiszem jobb lesz, ha indulok a Kilencedik irodájába. – Gondoltam magamban majd mentem a fogashoz, hogy elakasszam a kabátomat. Ahogy vettem fel a kabátomat éget hús szagát éreztem. Ekkor néztem az ingem alá és láttam, hogy ahova az Levi nevű fickó nyomta a sokkolót ott egy égésnyom van. – Az a fickó egy őrült remélem, nem találkozom vele többet. – mondtam majd elindultam a kilencedik irodája felé. Kisebb labirintus ez a ház, de valahogy csak sikerült oda találnom a kilencedikhez. Ott meg mutattam neki a levelet majd ö átadta a jutalmam. Pár szót még beszéltünk, de mivel nem akartam feltartani a helyzetre való tekintettel, ezért gyorsan távoztam az irodájából. Az után hogy elhagytam az irodáját és sétáltam a folyosón összefutottam Youshival. Intettem neki oda köszönök és beszélgetésbe elegyedünk.
- Helló Youshi. Veled meg mi történt? – kérdezem meglepetten. Látszott rajta hogy jól elbántak vele. Alig élt.
- Szia Seyen. Hát tudod. Az edzőtársaim nem voltak valami kíméletesek.
- Miért mi történt, hogy így elbántak veled? Azt hittem ennél keményebb vagy. – mondom viccelődve.
- Nos igen. Az egyikük nagyon komolyan vette az egészet. Ami azt illeti meg is próbált ölni, mikor elaludtam. De jól van ez így, mivel a jó edzéshez sérülések is járulnak.
- Az kemény lehetett, de engem sem kímélt az a tüskés hajú őrült nézd mit tett. Majd félre húzom az ingem és mutatom az égészi sérülést amit a sokkolóval csinált. Egyébként képzeld itt volt a Boss, mármint a Tízedik és adott egy újabb levelet…- itt a szavamba vág.
- Én is találkoztam vele, én is kaptam egy levelet. – majd megmutatja, levelét ugyan az van benne, mint az enyémben.
- Szóval te is a kilencedikhez tartasz?
- Igen. De még mindig alig hiszem el, hogy az egész csak egy teszt volt. Örülök, hogy végre vége van.
- Ja, vége most hogy átestünk ezeken a kemény edzéseken most lecserélnek minket. (sóhajtok) Mindegy innen már nem a mi gondunk jobb, ha elfelejtjük.
- Szerintem jó móka volt az egész, bár nem bánom, hogy végre vége van.
- Igaz. Na nem is tartalak fel menjél beszélj a Kilencedikkel. Én keresek valakit aki útba igazit hogy jutok haza mert jelenleg fogalmam sincs hogy merre vagyunk. Jó lenne már otthon lenni. Megvárjalak?
- Eh.. Reméltem te tudod, hogy hol lehetünk, ha már igazi Vongolás vagy, na mindegy. Akkor azonnal jövök és indulhatunk
- Oké akkor itt megvárlak. – mondtam majd Youshi bement a Kilencedikhez. Pár perc múlva kijött és indultunk is haza.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://khrszjatek.forumsmotion.com/t135-nowis-seyen
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Iemitsu levele   

Vissza az elejére Go down
 
Iemitsu levele
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték :: Off :: Játéktér :: Japán :: Namimori :: Máshol-
Ugrás: