Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték
Elköltöztünk: http://khr-szj.hungarianforum.com/


KHR szerepjáték az Anime és a Manga alapján! Légy te is a maffia tagja és védd meg a családod!
 
HomePortal*Gy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Tsunayoshi piszkos kis titkai.

Go down 
SzerzőÜzenet
Enma Kozato
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. Nov. 04.

Karakter információk
Család:: -
FV: 10.000
Pénz::

TémanyitásTárgy: Tsunayoshi piszkos kis titkai.   Szomb. Nov. 05, 2011 9:29 am

Üdvözletem Emberek!

A nevem Byakuran. A Millefiore főnöke vagyok. És szeretnélek titeket megbízni egy fontos küldetéssel. Tudom, hogy ketten család nélkül éltek, ezért Kiszkou-t és Edemet én fogadom fel, emberemként. Hado téged, Dino fog felhívni, hogy segíts neki.(De igazából, én vagyok a vonalba és nem ő. Megtévesztelek.) A küldetés célja: megszerezni Tsunayoshi Sawada titkos naplóját, amiről még Reborn se tud. Akkor most indul a küldetés!


Hado, téged felhív Dino. Azt üzeni hogy, szólj Tsunayoshi Sawadának, hogy rendeljen sürgős tűzriadót a Vongola főhadiszálláson, mert bomba van az épületben. Mindenkit evakuálniuk kell a helyről. És csak a tűzszerészek lehetnek bent. Felhívod Tsunayoshit, ő pedig egyből kiüríti a helyszínt és kihívja a tűzszerészeket. Néhány óra múlva megérkezik Tsunayoshi hozzád. Nagyon dühös, kiabál és még egy öklöst is ad, amiért hazudtál neki. Te pedig értetlenül állsz, hogy ez most mi volt?

KiszKou, te tűzszerésznek öltözöl, majd riasztanak a Vongola kastélyhoz. Kimész a többi tűzszerésszel, majd bemész a kastélyba velük. Viszont a nagy sietségbe lemaradsz tőlük, és megkeresed a tizedik Vongola szobáját, és megkeresed a naplóját. Biztos ott lesz. A naplóval kisurransz a szobából. Vissza mész a tűzszerészekhez, arra hivatkozva, hogy eltévedtél. Kimész a tűzszerészekkel, majd láthatatlanul eltűnsz mindenki szeme elől. Elhozod nekem a naplót a hadi szállásomra.

Edem, te azt a küldetés kapod tőlem, hogy menj el a Vongola kastélyba 12:30kor. Kocsival menj! Vigyél magaddal robbanó szereket, vagy akár petárdákat nekem mindegy. Vond el a Vongolák figyelmét, bármi áron. Nézd meg a reakciójukat és írd fel, hogy viselkedtek. De téged semmiképp ne lássanak meg, majd távozz a helyszínről. Hozd a jelentést a kezembe.

Sok sikert emberek! Jó szórakozást hozzá!*édességet majszol*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edem Arashi
Villám
Villám
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2011. Oct. 29.
Age : 24

Karakter információk
Család:: -
FV: 100.000
Pénz:: 50.000 yen

TémanyitásTárgy: Edem fejezet   Szomb. Nov. 05, 2011 10:13 pm

Napok óta nem kaptam semmi féle megbízást és lassan feléltem a megélhetésre félretett pénzem így hát nem kis örömmel fogadtam azt a kis borítékot, melyet a bérlakásom ajtaja előtt találtam. Külsőre egy régies boríték volt melyen „Edem Arashi részére” szöveg állt.

A borítékban pedig ez állt:



Tisztelt Arashi,

egy megbízással szeretnék felkínálni. Az ok, amiért önt választottam egyrészt a jó képességei másrészt a jelenlegi ismeretlensége. A feladat abból állna, hogy az Olaszországi Vongola bázison kéne egy kis felfordulást rendezni, konkrétan, idézzen elő egy hatásos elterelést melyhez ajánlom a robbanószereket, de bármi más is megteszi, valamint a család reakciójáról kérnék a lehető legpontosabb leírást, figyeljen
arra hogy senki ne vegye észre. A küldetést 12:30 és 13:00 között kell végre hajtani valamint a levél hátulján található címre kérném a jegyzeteket.


Válaszát az úgy szint a levél hátulján található telefonszámra várrom.



Millefiore, Byakugan


- Millimija, Byakuya… mi? Ezek meg kik? És mi az a Vongola? De legalább ez eltudom olvasni. Na, mindegy majd óvatos leszek. Lássuk, figyelem elterelés és jegyzetelés, ez minden, rendben megcsinálom. Mindjárt hívom ezt a Byamicsodát.

Majd elővetem a telefont és jeleztem, hogy a feladatot elvégzem. De mivel csak úgy nem információ nélkül nehéz lenne kivitelezni ezért az volt az első, hogy minél többet megtudjak ezekről a vongolásokról.

Először kocsmákban érdeklődtem a Vongoláról s sikerült kiderítenem, hogy nem kispályásokról van szó, nem kevesebbek, mint világ egyik legerősebb maffia családja és azt is sikerült kideríteni hol van az a bizonyos bázis bár legalább öt különböző verziót kaptam, gondolom, se a holdon se a pokolban nem találom meg így maradt három. Nagydolog az internet főleg most, mivel az internetes műholdas felvételek segítségével megnézhetem, hogy egyáltalán található-e valami azokon a területeken, nagy meglepetésre sehol nem találtam semmit. Ekkor zsörtölődtem, hogy az a Byakugan nem írta le a címet is. Bár először úgy látszott nem találtam semmit jobban megnézve az egyiknél lehetséges nyomokat találtam arra, hogy valaki módosította a képet s ez okot adott rá hogy közelebbről is megnézzem és igen teli találat volt megtaláltam. Többször körbejártam, hogy a lehető legrészletesebb információkat kapjak az épületről majd ezeket papírra is vetetem. Már csak a robbanószerek maradt.

Ezeket egy távoli kereskedőtől rendeltem meg névtelenül, konkrétan 5 doboz igen hangos petárdát és 3 doboz biztonsági robbanószert. Utóbbiak úgy működnek, hogy a bennük található érzékelő csak akkor hagyja végbemenni robbanást, hanem érzékel senkit a veszélyzónán belül, azért választottam ezeket egyrészt még nagyobb káoszt okoznak másrészt senkit nem ölnek meg.

Eljött a megbízás napja, 12:30-ra érkeztem meg a helyszínre, elektromos kocsival jöttem, hogy ne csapjak zajt. Jó távolról ellenőriztem a terepet s mintha már eleve egy kis pánik lett volna, de
ezt még a javamra is fordíthattam. Hogy az épület közelébe érhessek el kellett terelni a figyelmet, ezt pár darab petárdával értem el melyeket úgy 500 méterrel az épület előtt helyeztem el. Lényegében az egész őrség oda özönlött, még annál is jobb eredményt értem el, mint számítottam, ennek ellenére nem volt sok időm, mert ha meg találják a hang forrását tudni fogják, hogy itt van valaki. Szerencsére mindent elterveztem és 3 perc alatt minden töltet a helyén volt, senki nem látott és sikerült nyom nélkül biztonságos helyre mennem s már csak a műsor maradt. Pár petárdával terelte el a figyelmet az először használtakról majd mikor az épülethez értek elindult a robbanás sorozat, a petárdák nagy hangja és a robbanások pontosan azt érték el amit vártam, főleg azok a robbanások melyektől pont annyira helyezkedtek el embereknek, hogy ne essen bajuk s ez olyan hatást ért el mintha aknamezőn lennének.


A búvóhelyemről mindent láttam, maga a műsor 10 percig tatot majd 1 óráig még egy egy robbanás előfordult. Szerencsére senki nem sérült meg pár apróbb sérülést leszámítva viszont meglepetésre az
első 12 perc múlva már rendezték soraikat 3 perc alatt minden nagyobb tűzet eloltottak és 1 perc múlva már kerestek. Szerencsére, a kocsit előre beprogramoztam, hogy a műsor után 20 perccel hajtson végre egy látványos menekülést majd ez után három napig ott maradtam a rejtekhelyemen majd gyalog mentem haza.



Másnap felkerestem ezt a Millimija családot és azon belül ezt a Bakut, egy fehérhajú mosolygó fickó volt indián harci festékkel az arcán bár ezt nem értetem.



- Hello, Arashi ugye bár. Sikeres volt a feladat végrehajtásban.
- kérdezte


- Azt hiszem – S gyorsan Átadtam az jegyzeteket valamint a számlát a robbanó szerekről, kocsiról és minden másról, amit a küldetés alatt használtam. Ezzel sikerült megakasztanom.

- Olcsóban nem jött volna ki?

- Nem, és ne feledkezünk meg arról az órákról, sem amiket tervezéssel töltetem.

Valószínűleg úgy döntött, hogy nem társalog velem tovább nehogy a végén azt is beszámítsam, és inkább gyorsan kifizetett majd elköszönt.

Otthon már az új melót vártam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hado
Felhő
Felhő
avatar

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2011. Nov. 02.
Age : 22

Karakter információk
Család:: Chiavarone
FV: 100.000
Pénz:: 139.200 yen

TémanyitásTárgy: Re: Tsunayoshi piszkos kis titkai.   Vas. Nov. 06, 2011 12:09 am

Életem egyik legszebb napja volt amikor megvertem Sawadát. Jó, nem volt Dying Flame módban, úgy esélyem sem lett volna. Ja meg persze az sem volt a legjobb, hogy mindeközben átvertek és kihasználtak, sőt, gyakorlatilag, bár tudtomon kívül, elárultam a családomat. De megvertem Sawadát! Na igen, még mindig bennem élt, és most is bennem él, a harag a Lee Mao-s ügy miatt.
A reggelem egy átlagos reggelnek ígérkezett. Szépen sütött a nap, és mivel nem húztam le a redőnyt egyenesen a szemembe vágott. Ez sajnos azt jelentette, hogy tizenegy óra körül van, mert ilyenkor jutott el a fény az ágyamig. Álmosan megdörgöltem a szemem és felültem az ágyban. A szobámban siralmas állapot uralkodott (még mindig). Homok mindenütt, a plafonról egy üres boxzsák lóg le. Az íróasztalomat és környékét üres instantramenes dobozok lakták be, amik tartalmát melegítés nélkül toltm be. Az asztalon egyetlen tiszta hely volt, ott a laptomom, a jó öreg (és kicsit sem olcsó) apple laptopom volt.
Kikászálódtam az ágyból, és egy szál boxerben lecaplattam a postaládámhoz hat emeletet. A szomszéd nénike kicsit nagyot nézett, de nem szólt egy szót sem. Még mindig nem békélt meg azzal, hogy csurom véresen jöttem haza, és nem mondtam el neki mi történt. Hülye, tudatlan nő volt, de anno rendes volt hozzám, úgyhogy nem akartam megölni. Mármint meg akartam, de visszafogtam magam. Ha mindenkit megöltem volna akit meg akartam egy kicsit is... nem igazán lenne élő ember rajtam kívül.
A postaládában egy meglepően nagy boríték volt. Felbattyogtam vele, közben tapogattam, hogy vaj' mi van benne. Felértem a szobámba, és kinyitottam. Legnagyobb meglepetésemre egy mobil volt benne, méghozzá nem is akármilyen! Egyszerű kagylós volt, bíborra festve, és a hátoldalán a Chiavarone család címere díszelgett.
-Ez már döfi. -mondtam leesett állal. Igen, nekem is megvan az a rossz szokásom, hogy magamban beszélek. Egy levél volt mellette.

Kedves Hado!
Egy mobilt küldtem, mert rájöttem hogy így sokkal gyorsabban el lehet érni téged, mintha levelet küldenék. Elég új cucc, a hívó lángja hajtja, így nem kell tölteni, és más eleműek képtelenek használni. Hívj fel ha megkaptad!
Üdv: Dino-kun
ui.: a számom benne van

Egy kicsit meglepődtem, mert még sohasem hallottam ilyen technikáról. De nem sokat vacakoltam, felhívtam Dino-t. A névjegyzékbe Dino-kun-ként volt beírva, csakúgy mint az aláírás. Ez meglepett, mert Dino nem szokott ilyen jelzőket aggatni magára. Kicsöngött...
-Hallo? -szólt bele Dino hangja.
-Szia Dino, Hado vagyok.
-Á! Ezek szerint megkaptad a telefont! Örülök neki. Tetszik?
-Nagyon.
-Amúgy pont jókor hívsz, mert lenne itt egy feladat. Fel kéne hívnod Tsunát, hogy bomba van a főhadiszállásukon. -mondta unott hangon.
-Mivan? -döbbentem le.
-Egy bomba. Ami kicsit dél után robban. Nem nagy cucc, de nem tenne jót nekik ha megtörténne. Gondoltam informálni kéne őket.
-Jó oké, de miért nem te hívod?
-Még el kéne intéznem egy-két dolgot, szóval nincs igazán időm erre. Tedd meg nekem ezt z pró szívességet Hado-kun, és nagyon hálás leszek. -Hado-kun???? WTF? Gondoltam magamban. Hülye Dino felbassza az idegeim... ráadásul most még Sawadával is diskurálhatok...
-De Dino... nem az... de tudod, hogy utálom azt a fa... azt a mitugrászt. Nem tehetné meg más?
-Nem, épp ezért nem. Legalább kibékültök valmennyire.
-A fene akar vele kibé... akarom mondani inkább kiba... akarom mondani értettem főnök, meglesz.
-Köszi Hado. A viszont hallásra. -megadta a számot, majd letette a vonalat.
Lecsekkoltam az időt. Fél tizenkettő volt. A hasam korgott, úgyhogy gyorsan betoltam egy instantrament, persze hidegen. A gyorsan alatt olyan negyed órát értek. Felvettem a telót, és rácsörögtem.
-Szevasz Sawada, Hado vagyok. Tudod a Chiavarone tag, akit a Varia miattad ki akart nyírni.
-Ja persze, tudom. Miért hívsz?
-Ja, Dino üzeni, hogy bomba van az épületben. -mondtam lazán.- Olyan húsz perced lehet a robbanásig. Jó esetben.
-Mi? De mégis honnan tudja? -hallom ohgy közben megszólal náluk a riasztó.- És miért nem ő hív?
-Elfoglalt, és ki kellett próbálnom az új telót. Nem csipázom honnan tudja, de tuod mit? Leszarom. Ahogy titeket is. Én átadtam, innentől a te dolgot mihez kezdesz. Őszintén szólva azt is leszarnám, ha felrobbanátok mindahányan. Na cső. -mondtam, és önelégült vigyorral letettem a telót.

***

Néhány óra múlva dühös motyogást hallok, a folyosóról, majd kopogtatnak az ajtómon. Kinyitom, legnagyobb meglepetésemre Sawada áll ott. Belép, a feje paprikapiros.
-Mégis mi a fnét képzelsz??? Hogy merészelsz így átverni? -üvölt a képembe. Alig tudom megállni, hogy le ne üssem.
-Mivan? -kérdezem tőle.
-Azt kérdeztem mit képzelsz magadról! Felhívsz egy ilyen fassággal, ami kurvára átlátszó, de megteszem, és ezalatt kirabolnak! Elárultad a békét és a családodat, te fasz! -mondja, és behúz egyet. Erre nagyon nem számítottam, de ennyire nem könnyű kiütni. Gyorsan végigpillantottam rajta. Nem voltak rajta a kesztyűi, és végső akarat lángot sem láttam, úgyhogy visszatámadtam. Bár ezt akkor is megteszem ha kesztyűkkel, lángokkal jött volna, de akkor feltörölte volna velem Tokyót. Így viszont esélye sem volt, és nagyon felbasztaí az ayamat, már sokadjára. És ezt kevesen élték túl. Jó, őt nem ölhettem meg, de azért rendesen elvertem.
Szóval egy pillanatra meglepődtem, de abban a pillanatban már lendült a térdem, és gyomorszájon találta. Felemelkedett a földről, és összegörnyedt. A jobb tenyeremmel a mellaksára csaptam, ezzel minden levegő kiszorult a tüdejéből. A bal kezemmel gyomorszájon vágtam, majd a jobbal elkaptam a hónalját, a ballal elkaptam az alkarját, majd a földhöz vágtam. Megcsavartam a karját, elengedtem, szaltóztam, és a bal térdemmel a gyomrára zuhantam. Némi vért köhögött fel, de nem érdekelt. Kurvára dühös voltam rá, ráadásul ott motoszkált a lehetőség az agyamban, hogy átbasztak, és tényleg elárultam a családom. De a lényeg, hogy nagyon dühös voltam, és régóta el akartam páholni a gyereket. Felálltam, felrántottam. Felemeltem két kézzel a fejem fölé, és a falhoz vágtam, hogy csak úgy nyekkent. Megfogtam elől a ruháját, felrántottam. Bal kézzel gyomron vágtam, majd a képébe vágtam:
-Nyugodj le bazdmeg, vagy kurvára kicsinállak. Már felbasztad néhányszor az agyam, és rohadtul elegem van belőled. Ha akarsz valamit akkor mondd el széppen, nyugodtan, vagy kihajítalak az ablakon! -nem emeltem fel a hangom, és mosolyogtam, ahogy az egész verés alatt (akkor őszintén), de láthatott valamit a szememben mert lenyugodott a kis köcsög.
-Nem... nem volt semmiféle bomba, ráadásul amíg benn voltak a tűzszerészek elloptak néhány igen fontos iratot. Felhívtam Dinot, és azt mondta, hogy nem tud semmiféle bombáról, és nem is beszélt veled.
-És te egyből úgy gondoltad, hogy szándékosan átbaszlak, és elárulom a családom? Már másodjára vádolsz ezzel Tsuna...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masaki Kouna
Köd
Köd
avatar

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2011. Oct. 31.

Karakter információk
Család:: -
FV: 10.000
Pénz:: 105.000

TémanyitásTárgy: Re: Tsunayoshi piszkos kis titkai.   Vas. Nov. 06, 2011 8:56 am

Reggelimet megszakította, egy magas, fehérhajú, tetoválásos fickó, aki olyan türelmetlenül kopogott, mintha égne a ház.
- Csak semmi idegeskedés, Kou… - mondja ezt nekem az, aki minden szó nélkül bejött a szobámba, mikor épp le akartam ordítani a fejét.
- Hogy jutott ide?
- Egy munkám van számodra, érdekel?
- Előbb válaszoljon a kérdésemre!
- Jól van, jól van… Láttam, hogy szereted a macskákat, úgyhogy gondoltam érdekelne a munka.
- Mégis miről beszél maga?!
- Hát a macskákról, és te? Amúgy jó lenne, ha tegeznél, nem vagyok olyan idős.
- Akkor húzz a picsába kifele, mert rohadtul nincs itt keresni valód! – ordítom a képébe és terelném kifelé, de ő nagyon nem olyannak tűnik, mint akinek lehetne dirigálni.
- Dehogynem, dehogynem. Van egy jó munkám számodra, amelyet busásan megfizetnék.
- Halljuk azt a munkát akkor.
- Na jó, - mondja, s mintha valami üzleti tárgyaláson lennénk, leül az asztalom mögé és helyet ad nekem magával szemben. – Holnap, pontban, délben a Vongola Főhadiszálláson egy csapat tűzszerész fog megjelenni, fél egy és egy óra között szabadon fognak mozogni, több hamis robbanást fogunk leadni a külső területen. Ez egyfajta elterelés lesz annak érdekében, hogy te megszerezz egy dokumentumot.
- Miféle dokumentumról van szó?
- Egy titkos napló, amelyet a helyi család vezetője, Tsunayoshi-san vezet. A naplót információim szerint a dolgozószobájában lesz.
- És mi van akkor, ha nincs ott?
- Nyugi-nyugi, ott lesz az, biztos vagyok benne.
- Ha netán feltűnne valakinek, hogy nem vagyok a tűzszerész csapattal, akkor mit tegyek?
- Mármint kinek? Ha a csapatnak akkor mond nekik azt, ha visszatérsz hozzájuk, hogy eltévedtél, ha netán valamelyik biztonsági emberrel futsz össze, akkor meg rajtad áll mit csinálsz. Bár szerintem a ház üres lesz. Egy belső ember tűzriadót fog bejelenteni, így kevés az esély arra, hogy lesznek bent.
- Menekülési útvonal van?
- Azt majd a helyzet határozza meg szerintem, viszont az elképzeléseim szerint te vissza fogsz térni a csapathoz amint megszerezted az okmányt.
- Mennyi lesz a jutalmam?
- Az majd még kiderül, attól függően, hogy teljesítesz.
- Mi a neved? Hova vigyem a naplót?
- A nevem Byakuran, s a naplót hozd erre a címre.- azzal le is írt egy címet az asztalomon lévő kicsiny cetlire. Egyet még nyújtózkodott azt utána már fel is pattant és indult is el az ajtó felé. – Akkor holnap délben a Vongola HQ-n.
- Holnap délben, vettem!
Byakuran el is ment, én meg ott maradtam a gondolataimmal. Szóval a semmiből kaptam valakitől egy maffia munkát. Ez már valami! Olybá tűnik, hogy bűvészi karrierem meghozza a kellő változásokat életemben. Reggelimet be is fejezvén neki álltam egy kis edzésnek, hogy ismételten formába jöjjek, ha netán harcolnom kéne valakivel küldetésem során. Gondoltam egy kis fekvőtámasszal kezdem az edzést, utána gyakorlom az illúziókat, majd megint egy kis erőnléttel folytatom, egészen addig, amíg azt nem érzem, hogy ez így elég is lesz.
- 191… 192… 193… 194… - Ismételten megszakítva napi teendőmet Byakuran jött vissza, kezében egy kis dossziéval. Kissé lihegve bejön a szobámba miután ajtót nyitottam neki, s két szusszanat között kinyögi:
- Majd elfelejtettem,… itt van egy térkép neked a birtokra hogy nehogy eltévedj. Sok sikert.
Azzal ismételten lelépett, immár hagyva, hogy nyugodtan befejezzem az edzésemet.

Másnap


A reggeli előkészületek után készen álltam, arra hogy meginduljak a kastélyszerű épülethez. Felszerelésembe beraktam a szerszámbicskámat és a nunchaku-mat is magammal vittem. Vasizasin még indulásom előtt kijelentette hogy ő „kivételesen” otthon marad… pedig emlékszem hogy a múltkori matek tesztnél is ezt mondta! Genshi meg jön velem, azt mondta nincs kedve kihagyni egy ilyen mókát.
Pont úgy történt minden, ahogy azt a Byakuran nevű fickó megjósolta. Pontosan délben érkeztem a helyszínre, s az első pillanattól kezdve magamra kellet öltenem az illúziót, különben nagy gondban lettem volna. Kissé leszakadva a csoporttól, de én is bejutottam egy kisebb rostán keresztül.
- Ki vagy? Felszerelésed? Állj kis terpeszben, fordulj meg, kezeket a tarkóra és utána ne mozdulj!
- Igenis. – feleltem nyugodtan s vártam, míg elvégzi a dolgát a biztonságis. A többi tűzszerész egy kisebb csoportban gyülekezet elkülönülve a többi embertől a birtokon. Gondoltam nem fogok feltűnően kilógni a sorból, így én is beálltam közéjük s fél füllel figyeltem azt amit magyaráznak.
- … akkor te mész az észak-keleti blokkba ellenőrizni… - egy kocsi állított be, s nem messze tőlünk leparkolt - …mész és megnézed a főnök területét… - „Főnök” szóra már felfigyeltem én is, s gondoltam akkor már ki is használom az alkalmat, arra hogy mindent zökkenő mentesen intézhessek el.
- Megyek én! – Jelentettem ki határozottan, s feltételezhetőleg a vezető, egy bólintással hitelesítette is kijelentésemet. Még egy-két embert kiosztott egy-egy blokkra, utána mindenki fogta a maga kis felszerelését és becsatlakozott egy escorthoz, aki elvitt minket a saját területünkre. Engem 2 escort kísért be a hatalmas épületbe. A bejárati csarnokot elhagyva, felgyalogoltunk a bejárattal szembe lévő hatalmas lépcsősoron, melyet egy szűk folyosó váltott fel. A folyosó jól meg volt világítva, ám férőhely hiányában 1:1:1 arányban mentünk végig. Ez a végig is úgy értendő, hogy alig 200 méteres távról beszélek. Mind két őr egy kicsit magasabb volt, mint én, barna hajúak szmokingba kiöltözve, fekete napszemüveggel kitakarva arcuk egy részét. Az egyenes utat leküzdvén egy még érdekesebb folyosóra jutottunk, amely jobbra és balra is ugyanolyan hosszúságúra nyújtózkodott el, na de nem csak a hosszúsága, hanem szerteágazódása, annak a folyosónak is félelmetesen nagy volt! Így, pusztán meg saccolva is húsz-harminc másik folyosó nyílott ki belőle merőlegesen.
- Itt mindig ilyen nagy a tömeg? – kérdeztem, próbálván oldani a feszült csendet, de ahogy sejtettem ez nem használ ezeknél a droid embereknél. Kínos kérdésemet követően folytattuk utunkat egyenesen, majd a harmadik sarkon balra elfordultunk. Ott is legyalogoltunk két folyosót és utána befordultunk jobbra.
- Itt menj el jobbra és ott vagy az irodánál. – mondta az előttem lévő kísérőm.
- Akkor én indulok is… Ha megbocsát… - mondtam miközben kisebb nehézségek árán helyet cseréltem vele s elindultam az irodába. Úgy cselekedtem, ahogy azt az őr mondta, az első ajtónál jobb oldalt be is mentem, igaz előtte csöndben megkértem Genshit, hogy figyeljen, arra hogy ne kövessenek engem.
Az iroda nem volt meglepően másabb attól, amit eddig láttam a televízióban. Ugyanúgy egy nagy barna asztal volt a szoba hátsó részében, középen elhelyezve mögötte egy kényelmesnek tűnő fotel. Jobb oldalon két könyvespolc van, tele mangákkal és regényekkel, míg a baloldalon festmények vannak. Na de hol is keressem a naplót? Gyorsan átkutattam a könyvespolcokat, de ott nem találtam semmi olyan füzetet/könyvet, ami naplóként szolgálhat. Fogtam magam át, beültem a fotelba. Nem csak kényelmesnek tűnt, hanem az is volt! Belefeküdten s kényelmem magaslatán karfáját végig simítottam mindkét oldal, s mit ad Isten, egy vékony erezetet éreztem a jobb oldali karfán. Körmeimmel kicsit megpiszkáltam az erezetet, s egy kisebb retesz nyílt fel. S benne volt a napló!
Gyorsan kivettem a naplót, és zsebre vágva kisiettem a szobából. Genshi bólintott felém, jelezve, hogy nem követtek. Az escorthoz visszacsatlakoztam, s megindultunk a kijárat felé. Az előzőhöz eltérően most volt kérdése felém, miközben haladtunk meg is kérdezte.
- Talált valamit a szobában?
- Huh? – először nem még nem kapcsoltam, hogy a bombára célozz, de egy kis rásegítés után végül is leesett a dolog.
- Hát nem nézte meg a szobát, hogy van-e bomba?
- De, megnéztem és nem volt. Akkor most nem itt sétálnék magával… - próbáltam tettetni a lazát, pedig nagyon meg voltam rémülve… vagy legalábbis izgultam, de nagyon.
- Ez azt jelenti, hogy itt benn minden okés…
- Azt hát!
Amint visszaértünk a bejárati csarnokba, létrehoztam egy erősebb köd illúziót, így mindenki azt láthatta, hogy amint kilépek visszaindulok a tűzszerész kollegákhoz, pedig én már rég futásban voltam a kapu felé, ami még mindig tárva-nyitva volt.

Még aznap délután elmentem a megadott címre. Az épület hatalmas volt! Annak is a legfelső szintjére kellett lépcsőzzek, mert a liftet csak a személyzetnek engedélyezték. Nagy kínok közepette felértem megbízom irodájába. Egy kellemes kis kanapén várt rám szőlőt majszolgatva.
- Áá! Kou, elhoztad, amit kértem?
- Itt van! – vettem elő a kicsiny fekete naplót.
- Tedd csak le az asztalra, a fizetésed is ott van egy kis borítékban.
Odamentem az emlegetett dohányzó asztalhoz, s leraktam rá a titkos naplót. A borítékot a túlsó oldalon találtam… rajta egy macskás matricával.
- Mennyi van benne?
- 200.000 Y környékén. Gondolom ennyi elég egy ilyen egyszerű munkáért.
- Köszönöm. – mondtam, s azzal le is léptem volna, de még egy utolsó szóra visszatartott Byakuran.
- Ne lepődj meg ha még hallasz felőlem… Kou…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Enma Kozato
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. Nov. 04.

Karakter információk
Család:: -
FV: 10.000
Pénz::

TémanyitásTárgy: Byakuran bukása: Vissza áll a rend a világba   Vas. Nov. 13, 2011 12:53 am

Hello mindenki!

A nevem Enma Kozato, a Simon család főnöke vagyok.(Bár egyáltalán nem szeretnék az lenni.) Egy fontos hír: Byakurant elkaptuk, ezért az embereit vagy megbüntetjük vagy választhatják, hogy nekünk kell dolgozniuk. Nektek is megadom a lehetőséget, hogy válasszatok. Hado, mivel te át lettél verve, ezért nem kell döntened. Úgy, hogy közlöm veletek, hogy ezennel én fogom a küldetést nektek adni. Ha nem a büntetést választjátok, akkor sok sikert a küldetéshez!

Üdvözlettel: Enma K.

Hado, a te feladatod az lesz, hogy elmenj a Vongolák mostani főnökéhez, és egyben legjobb barátomhoz: Tsunayoshi Sawadához. Gondolom ismeritek már egymást. Hallottam, hogy nem valami fényes a kapcsolatotok. Ezért meghív téged egy délutáni teázásra, egy levélben. Szeretne veled beszélgetni. Elmész hozzá, az emberei beinvitálnak a főhadiszállásra. Bemész hozzá, teáztok, majd megbeszélitek a nézeteltéréseket. Először megzavar titeket egy csoport ember, akik fontos dolgot hoztak a 10.nek. Majd néhány perc múlva megint újra váratlan vendég érkezik egy fiú személyében. Azután mindenkivel megbeszéli a fontos dolgait, te addig üldögélsz és hallgatózol, majd, amikor végzett a 10. minden embert hazaküld. Véletlenül neked megy egy ember aki a csoporttal jött. Beszólsz neki agresszívan, és ebből szóváltás alakul ki. Majd megtudod róla hogy Vongola Varia főnöke Xanxus. És jobb nem kikezdeni vele. Felhúzod magad rajta, de inkább haza mész. Valami meglepetés ajándék vár téged az otthonod előtt Tsunayoshitól.

Kiszkou Kaiji, mivel te Byakuran embere voltál. Ezért a Simon család és a Vongola család, elmegy az otthonodba.(túl erő miatt, kénytelen vagy megadni magad.) Elvisznek a főhadi szállásra kihallgatni, ahol vallomást teszel. Hamarosan kapsz egy ajánlatot, hogy ha nekünk dolgozol megmenekülsz a börtöntől. Belemész az alkuba. Azt a feladatott kapod, hogy hozd el Nanimoriból az elpusztítandó ég Mare Ringet, ami Byakurané volt. Ide a főhadiszállásra kell elhoznod, de nem egyedül. Kapsz kíséretet magad mellé, még hozzá a Varia képében. A gyűrűt a Tsunayoshi Sawadának kell átadnod. Én is ott leszek mellette, hogy megfigyeljem milyen munkát végeztél. A küldetés másnap kezdődik reggel fél9-tól.

Edem, te is Byakuran embere voltál. A Vongola és Simon család jelenik meg a házatok előtt, majd téged is kihallgatásra vittek, mint bűntárs. A kihallgatáson kapsz egy ajánlatot. Beleegyezel, majd elmondják a feladatod. A küldetésed az, hogy a lezárt Millefiore hadiszállásról hozd vissza a 10. Vongola Boss naplóját. De ha egyszer is kinyitod nagyon megbánod. Ezért rendeltünk melléd egy embert, akit nagyon nehéz volt rávenni, hogy szolgálatot tegyen. (Fél évi épület festés ingyen) A felvigyázod Hibari Kyoya lesz a Vongola felhő gyűrű őrzője lesz. Vigyázz vele, mert könnyen felingerelheted. A naplót a főhadi szállásra kell hoznod. A küldetés alatt kapsz 5 percet ebédre és 2000yent, hogy megebédelj kifújd magad. Ne feledkezz meg a testőrödről se! Őt is meg kell hívnod ebédelni. Ha megérkeztetek átadod Tsunayoshi Sawadának a naplóját, egyben és épségben.

Jó munkát!
Üdv: Enma Kozato


A hozzászólást Enma Kozato összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 13, 2011 9:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hado
Felhő
Felhő
avatar

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2011. Nov. 02.
Age : 22

Karakter információk
Család:: Chiavarone
FV: 100.000
Pénz:: 139.200 yen

TémanyitásTárgy: Re: Tsunayoshi piszkos kis titkai.   Vas. Nov. 13, 2011 4:16 am

Így utólag elég sok szívás következett belőle. Mármint azzal kezdődött, hogy Dino meglátogatott. Személyesen.
Hétfő reggel volt, két héttel a baki után. Azóta nem keresett senki, és ki se mozdultam a lakásból. Ennek következtében már a föld egy részét is instantramenes dobozok borították. A falat elég durván betörtem néhány helyen, mert egy picikét ideges voltam. Na jó, nem picit. A gondolatok elől az edzésbe és a magányba menekültem. Na meg a sake-ba, de csak egy alkalommal, mert nem igazán volt ilyenekre pénzem. De a testmozgás segített. Felszereltem a tartalék boxzsákot, és naponta nyolc óráig püföltem azt, és a gyakorlóbábot. Emellett nyolc órán át erősítettem. Fekvők, felülések, ugrálás, nyújtások, miegymás. Általában négy órákat aludtam, a maradék időben a kamaharcot tanultam. Volt, hogy le se feküdtem. Az edzések igen jól jöttek, mert elterelték gondolataimat, és emellett erősebb is lettem.
Na szóval hétfő volt, és én frissen pattantam ki az ágyból, testem mozgásért kiáltott. Sose értettem, hogy ilyen kevés alvással miért vagyok kipihent, de nem is érdekelt. Nekikezdtem az edzésnek, már épp végeztem a bemelegítéssel, amikor berobbant az ajtó. Azt hittem, hogy a rohadék Sawada emberei jöttek, így felkaptam a pisztolyaim, és egy szál alsógatyában az ajtó felé indultam. Meglepetésemre Dino állt ott, egy emberével a nyomában.
-Kopogni is lehet. -mondtam vigyorogva.
-Kussolj! -mondta, és behúzott egyet. A főnökömnek nem üthettem vissza, így leraktam a stukijaimat, nehogy valami meggondolatlanságot kövessek el. Embere belépett mögötte, és visszatette az ajtót a helyére. A következő öt percben szarrá vert, mintegy büntetésképpen. Oké, erre azt mondom, hogy rendben. Megérdemlem. De... amit ezután kaptam azt nem.
-Ezt a levelet a Vongola Decimo küldi. Meghívna, hogy a nézeteltéréseiteket beszéljétek meg egy tea mellett. Egyszer és mindenkorra. Azt akarom, hogy békülj ki vele, és kérj bocsánatot. Értsd meg: a tetted miatt nekem és a Shimon családnak az elmúlt két hét azzal telt, hogy lenyugtassa a vongolát. A szövetség felszakadása végzetes körülményekkel járna. Most nem szakadhatunk szét, nyakunkon van a Millefiore.
-Értem. -mondtam, de valójában ekkor döntöttem el, hogy nem érdekel többé senki más, csak az életben maradással törődök. Továbbra is őrző akartam lenni, mert az jobb gyűrűvel és nagyobb hatalommal jár, de már nem feltétlen akartam ezt a Chiavarone családban megtenni.
A meghívó aznap délutánra szólt, Namimoriba. Rögtön lefürödtem, felöltöztem, és indultam. Szokásomhoz híven nyitott fehér inget vettem, és fekete nadrágot. Fegyvert nem vittem magammal, de a kesztyűm és a gyűrűm természetesen rajtam volt. Délután négyre meg is érkeztem, pont ahogy a meghívóban állt. A bázisnál már vártak.
Egy öltönyös fazon állt a bejáratnál, és mogorva képpel invitált be. Látszott, hogy legszívesebben megölne.
Bevezettek, Tsuna ezúttal nem az irodájában, hanem a nappaliban fogadott.
-Üdvözletem. -mondta komoly képpel.- Bocsáss meg, hogy iderendeltelek, de van egy két dolog, amit meg kéne beszélnünk. De először talán együnk valamit. Amikor utoljára vonattal utaztam a kiszolgálás még nem volt közelében sem a megfelelőnek. Ez most is így van?
-Így van. -mondtam mosolyogva, de belül le se szartam a jópofizását. Egy asztalra mutatott, amin fedett tálcák sorakoztak, és egymással szemben két szék volt. Odamentem, és helyet foglaltam.
-Bort? -kérdezte, és meg se várta a válaszomat, töltött. Töltött magának is, majd leült. Felemelte az egyik tálca fedelét, ami alól gőzölgő pasta került elő. Egy másik tálcán forró szósz volt, egy harmadikon csinosan elrendezett garnélarákok. Csendben eszegettünk, majd amikor befejeztük bejött egy ember, és elvitte a tálcákat és a tányérokat, továbbá töltött mindkettőnknek még egy-egy pohár bort. Kiment, és becsukta maga mögött az ajtót.
Szóval... most, hogy jóllaktunk, azt hiszem ideje beszélnünk. A múltkori akciód indíttatása érdekelne. Ugyanis abból amit mondtál nem egészen tudtam összerakni a történteket. És utána térjünk rá az irántam érzett ellenszenvedre.
-Kaptam egy telót, ami lángokkal működik, és benne Dino számát. Felhívtam, ahogy azt a levélben meghagyta, és közölte, hogy hívjalak fel. Itt a teló. -mondtam, és odatettem az asztalra.- Persze mint kiderült nem Dinoval beszéltem, de ez már későn derült ki. Ezt nem tudtam amikor beállítottál, és eléggé pipa vagyok rád egyébként is úgyhogy azt kell mondanom, hogy jólesett. De így utólag... bocsánat. -préseltem ki, mert Dino megparancsolta, noha nem bántam a dolgot.
-Megbocsátok... egyenlőre. De ne feledd, hogy vannak akikkel nem tehetsz meg akármit következmények nélkül.
-Ahogy te sem üthetsz meg mindenkit következmények nélkül.
-Így igaz... és ezért én is elnézésedet kérem. De mint már mondtam, a naplómat lopták el, ami tartalmazza a terveket is, amikkel talán, talán le lehet győzni Byakurant. Így gondolom megérted hogy feszült voltam. A Lee Mao-s ügy részemről hatalmas hiba volt. Lassan megtanulhatnám, hogy a Varia inkább megöl valakit, mintsem megbizonyosodjon az ártatlanságáról. Ez hiba volt. Pláne, hogy te mentetted meg a Vongola családot.
-Ne hidd, hogy ez érdekelt. Csak a saját életem és a saját családom járt a fejemben.
-Ezt sejtem. De akkor is... megmentettél minket. Fogadd köszönetem. És ami a múltko... -ekkor félbeszakadt, mert kopogtattak az ajtón, majd tíz ember lépett be. Először nem tudtam kicsodák, de akkor belépett Squalo. A Varia.
-Voooooooooooi! Megjöttünk Sawada! -ordította, noha alig néhány lépésre álltak. -Voooooooooooi! Csak nem a kis hülyét látom?
-Szevasz Squalo. Rég láttalak. -mondtam.
-Kajak megverted ezt a hülyét?
-Ja. Mert?
-Voooooooooi! Szép teljesítmény öcskös! Van vér a pucádban!
-Ehhem. -köszörülte meg a torkát Sawada.- Én is itt vagyok.
-Jaboccs Sawada. Szóval megvan amit kértél. -átnyújt neki egy becsomagolt valamit.
-Köszönöm. És egy... -megint kopogtattak, ezúttal egy fiatal srác lépett be.
-Főnök, megvannak az infók. Nem messze... -ettől kezdve csak fél füllel hallgattam, mert nem igazán érdekelt a dolog. Valami srácokról szólt.
Fél óra múlva Sawada mindannyiunkat elbocsátott. Kimentem a folyosóra, és elindultam, amikor egyszer csak nekem jött valaki hátulról. Egy sebhelyes, buzis Varia tag volt.
-Hé köcsög! Nézz a lábad elé! -mondtam, a mai nap teljesen felbaszta az agyam. Meg se fordult. Már épp indultam volna utána, amikor Squalo keze nehezedett a vállamra.
-Ne baszd fel a főnököt.
-Mi? -kérdeztem leesett állal.- Úgy érted ez a tag Xanxus?
-Igen. -bólintott. Még nekem is volt annyi eszem, hogy ne kekeckedjek vele, így, ha duzzogva is, de hazamentem.
Már este volt amikor hazaértem. Nem vágytam másra, mint hogy aludjak, de a házam előtt újabb meglepetés várt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edem Arashi
Villám
Villám
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2011. Oct. 29.
Age : 24

Karakter információk
Család:: -
FV: 100.000
Pénz:: 50.000 yen

TémanyitásTárgy: Re: Tsunayoshi piszkos kis titkai.   Szomb. Nov. 26, 2011 5:14 am

Bolygónk már sokszor meg fordult tengelye körül a Vongola küldetés
óta és nem halottam semmit a Millimijáról, különösen nem izgatott, volt más
dolgom. Valamely nap becsöngetek hozzám mire óvatlanul ajtót nyitottam, aztán
csak arra emlékszem, hogy megkötözve ülök egy olyan szobában, amit a krimikben
szokott látni az ember, no meg, ha kapcsolatban áll az alvilággal, csak egy
tükör és egy hangszórót láttam magam előtt.
- Maga Edem Arashi?
- Nem tudom, jól fejbe vágtatok.
- A Vongola bázison van, Byakurant elfogtuk s azt állítja magát bérelte fel a két héttel ezelőtti ellenünk irányuló robbantásra.
- Byakuran, Byaku… ja, tényleg ő az a fehér hajú fickó, ezek szerint így kell
mondani a nevét.

- Ezek szerint nem tagadja, hogy neki dolgozott?
- Asszem nem.
- Rendben.
Kicsit később belépet a terembe egy férfi nagy barna hajjal.
- Edem Arashi ha igaz? Örvendek a szerencsének.
- Én is, maga kicsoda, csak nem valami verőlegény, bár küls…
- Én Tsunayoshi Sawada vagyok a Vongola 10. generációs főnöke.
- Hopsz…
- Tudod, utánad néztem és megtetszettél nekem, a
munkásságod figyelemre méltó, eddig úgy 120 küldetésedről tudunk és, mint
kiderült senki nem vesztette életét e küldetések folyamán s nem példázza ezt
jobban a két héttel ezelőtti incidens.

- Ezt vehetem dicséretnek?
- Nyugodtan. Nos, szívesen adnék neked bízást, de nem felejthetjük el, hogy te
a mi ellenségünknek dolgoztál és ez okot ad némi bizalmatlanságra, gondolom
megérted. Az nap elloptak tőlem valami fontosat, a titkos naplómat és szeretném
vissza kapni. Lényegében csak szállítanod kell a már elfoglalt Millifiore
bázisról ide. Ha teljesíted, az incidenst elfelejtjük és szövetségesnek fogunk
tekinteni. – az ölembe rakott egy borítékot. – A feladat részleteit ebbe találod,
míg elolvasod, kimegyek.

- Várjon, eloldozna valaki, így, hogy nézzek bele? – ugyebár lekötözve…
- Jaj, bocs!
Eloldozott majd kiment a barátjával, kinyitottam a borítékot
és elolvastam a tartalmát. Nem tűnt vészesnek, segítséget is kapok és még kaja
pénzt is jár hozzá. Elfogadtam.
Másnap megkezdődött a küldetés, egy fekete autó várt rám a
ház előtt. Két férfi ült benne.
- Jó reg…
- Hé, kölyök, játszunk valamit! A szabály egyszerű, ha
megzavarsz, alvás közben megöllek. –
szólalt meg az egyik bent ülő. A sofőr egy
kis cetlit nyújtott át.
Jó reggelt én leszek a sofőr ő pedig a vigyázód Hibari
Kyoya. Bocs de nem találtunk mást, azt ajánlom vigyáz vele
.

Beszálltam, a kocsiban olyan hideg légkör volt, mint ha
valaki egy csörgőkígyó mellett ülne, jobb, ha vigyázz, mert ha nem pórul jár. 3
óra után elértük a célt a Millifiore bázist, legutóbb hemzsegtek az emberek
körülötte és benne, de most lényegében kihalt volt csak pár vongolás őrizte a
helyet. Bementem a csomagért, már vártak rám Tsuna emberei. Átadtak egy
bőrtáskát benne a naplóval.
- Figyelmeztetlek, ha belenézel, nagy bajba kerülsz!
- Nem szokásom mások naplójába beleolvasni, nem lesz itt
gond.
Visszasiettem a kocsihoz.
- Jiiihááá! Megvan, mehetünk! Nem is vol… - Hibari egy erőteljes képen ütéssel fogadta
a hírt.

- Game over…
A napló átadását egy kis útszéli kávézónál volt megbeszélve,
mi úgy egy órával korában érkeztünk. Öt percig türelemmel és persze csöndben
várakoztunk, de egy apró hang „Gyomorkorgás” megtörte a csendet. A sofőr elővett
egy újabb cetlit és ráírta üzenetét.
Úgy látszik Hibari éhes, menjetek nyugodtan enni. Én majd
tartom itt a frontot.

Valójában az én hasam korgott, de hát mi baj lehetne abból,
ha meghívom újdonsült „barátom” egy harapni valóra úgy is túl sok kajapénzt kaptam.
- Bobocsánat, elnézést. – már is készült az ütésre
Meghívhatnám egy kis harapnivalóra!
mondtam sietve.
Azt hiszem Hibari is éhes
lehetett, mert nem ütés helyet inkább sietve kiszállt és a kávézó felé vette az
irányt. Magam is követni szándékoztam és kivettem a táskát a kocsiból.
- Azt hagyd a kocsiba, itt biztonságosabb.
- Igaz, heh… - visszaraktam a táskát.
Elég barátságos egy kávézó gondoltam amint beléptem, Hibari
egy sarki bokszba foglalt helyet és már a rendelését fogyasztotta.
- Jó étvágyat u…
- Játszunk valamit, a szabályok egyszerűek ne zavard az ebédem és ha megszeged
e szabályt…

- Értem, jól van bocs.
– még egy hideg tekintet rám és már folyatta is a
táplálkozást.
Jómagam a pulthoz ültem és rendeltem egy omlettet. Úgy egy
félórán át lehettem a kávézóban majd az ebéd után kifizetem a magam és Hibari
rendelését, aztán a kocsihoz fordultam, de eltűnt a kocsi.
- A kocsi!!!
- Game over…

Hibari szépen és kegyetlen módon hajtotta végbe a
szabályoknak megfelelőn a kötelességét, majd miután kitombolhatta magát kiment a
kávézóból és elment, azt, hogy hova akkor nem tudtam. Fel kellet hívnom Tsunát…
- Halló Vongola bázis? Edem Arashi vagyok a 10.-et keresem, fontos!
- Edem Arashi? Kapcsolom.
- Halló! Itt a 10.
- Tsuna, meglógott a sofőr a kocsival!
- Tessék? Azt ne mond, hogy ellopta a naplót!
- Dehogy, itt van nálam.
– csak a táskát raktam vissza a
kocsiba a tartalmát magamhoz vettem. - Azt akarta, hogy hagyjam bent a kocsiba, de ez gyanús volt és…
- Nem kell magyarázat, lényeg, hogy nálad van. Hibari?
- Nem tudom, elment.
- Biztos azt hiszi, a sofőrnél van a napló, rendben odaküldök egy másik sofőrt de ne add oda neki, hozd el magad!
- És Hibari? Nem lesz baja?

- Hibarinak? Ugyan semmi baja lesz, hidd el.
- Te tudod, akkor itt várlak.



A hozzászólást Edem Arashi összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 30, 2011 9:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Tsunayoshi piszkos kis titkai.   Vas. Nov. 27, 2011 4:56 am

Szüntelen, és zavaró, monoton kopogásra ébredek. Először csak csúszkálok az álom, és az éberség között, előre nyújtott kezekkel megyek a szekrényhez, a takaróba gabalyodva, a fürdőbe, mosdás és átöltözés után, már az egyenruhámban tudom összehajtani az ágyneműt. A kopogás végig követett, mint valami jelzőfény, hogy mutassa magát, hol van. Körbefordultam. Aztán az egyenruhám térdvédője alá csúsztattam az ujjaim. A jobban semmi. A balban egy levelet találtam. Byakuran-sama címezte. Egy mosolygós fej volt rajta.
Megremegtek a karjaim. Ez valami büntetés? Vagy dicséret? Azt hiszem az izgalom szétáradt bennem. Visszacsúsztattam a levelet, hátha még kelleni fog, remek helye volt, nem éreztem elég helyet arra, hogy akár magától kicsúszhasson onnan.
Épp csak nyitnám ki az ajtót, hogy elinduljak reggelizni, de az magától beszakad, emberek törnek be. Talpig fekete kommandós ruhában mind, és fegyverekkel.
Az egyik társam keresik, de itt csak én vagyok. Felajánlom, hogy velük megyek. Látom, hogy kettő elmegy, addig beljebb szorítanak. Nem mozdulok különösebben.
Nem félek. Teljesen nyugodt vagyok.
Ezt ők is észreveszik.
Visszajön a kettő, és a vállukat vonják.
- Velünk jöhet. - mondja az egyik hang, eltorzítva. Visszhangos.
- Az esernyőmet elvinném, ha nem gond!
Egymásra néznek újra, és vállat vonnak. Elzárják az utat, körbeállnak. Felkísérnek a liftben, aminek nem örülök, hamarosan kiérünk, át a főkapun a szabadba. Több kommandós is volt itt, szétszéledtek a szobákból bukkantak elő. Megtámadhattak minket. A levegő füstős, mintha égne valaki. Lehet bántották az őröket.
Hátra akarok nézni, de nem engedik. Csak előre.
Beülünk egy teherautó platójára, elindul a táj, lassan eltűnik az épület, már csak a foltjai látszódnak. A Nanimori pláza, ha jól emlékszem a nevére, valahol az alatt volt a mi bázisunk is.
Az egyik azt mondja fél kilenc múlt, a másik reggelizik, amivel engem is megkínál. Elfogadom a halas szendvicset, mert nagyon éhes vagyok. A maszkja fel van hajtva a szájánál, de az arcát nem látom. Kék szemei vannak.
- Rossz hely az kölyök.
- Tudom.
Megreggelizek ezzel a szendviccsel. A hideg szél kellemetlen érzés nyújt, de nem foglalkozom vele.
Hamarosan megérkezünk. Levezetnek a föld alá. A házsor alatt nyitottak bejáratot, de biztos vagyok benne, hogy nem ez az igazi. A folyosók szűkek, egyszer megállunk, aztán megyünk tovább. Nem bírom a bezártságot. Hogy körbevesz, és nem lehet semerre kijutni. Egy lámpával gyéren megvilágított sor jön, befordulunk arra a folyosóra, és bevezetnek egy üvegfalú szobába. Leülök egy asztalhoz, ahol egy szürke hajú férfi ül, összekulcsolt ujjakkal.
- Gokudera.
- Kaiji.
- Azt jelentették a keresett személy helyett jöttél. Miért? - kérdezi. Komoly, olyan, aki meginoghatatlan a dolgában.
Olyan, akit nem lehet megfogni, ha elszabadul. Átnézek a feje felett, de csak üres falakat látok.
- Felvállalom, amit tett. - Talán ezt üzente Byakuran-sama. Nem tudom. De jobb belekeveredni valamibe, mint bezárva lenni, egyedül, abban az életbe, ami a tied. Néha jobb kitörni, még ha rosszat is teszel. Vagy egyáltalán, ha megteszed.
Néha félelmetes egyedül lenni.
Az esernyőt, amit a kezembe tartottam, elvették, és még nem kaphatom vissza.
- Ahogy gondolod kölyök. - egy rakás papír hever előtte, közülük húz ki egy fényesebbet, egy kép, ahogy közelebbről megnézem, ez Byakuran-sama gyűrűje. - Ez kell. Cserébe felmentem a barátod. Megkíméled az életét, ha segítesz.
- Rendben.
Nem rezdül az arca. Visszaveszi a képet.
- Tudod, hol találod meg?
- Igen.
Int a fejével, mire az ajtó kinyílik, és egy középmagas, szőke, láthatóan boldog srác jön be rajta, csíkos pulcsiban, és kantáros nadrágban.
- Ushishi! Mi viszünk.
Ez probléma.
Azt gondoltam, út közben kitalálok valamit. Így nem lesz olyan egyszerű. Egy korona van a srác hajában. Felállok, és kimegyek vele.
Csak bonyolódik a helyzetem azzal, hogy neki barátai vannak. Nem szólunk egymáshoz, előre megy az a nagyon gonosz tekintetű sebhelyes férfi, bőrszerkóban, aztán egy magas, fehérhajú fickó, pengével, egy nagyon magas inges férfi, az enyémhez hasonló ernyőkkel a hátán, mellettem a szőke hajú mosolygós srác, és egy békasapkás fiú zárja a sort. Nem érzem magam különösen biztonságban, de azt hiszem, ez nem is arról szól. Mit csináljak? Eszemben sincs Byakuran-samat elárulni, de nem gondoltam bele, hogy kísérőket kapok. Nem hiszem, hogy annyira erős lennék, hogy akár csak a szintűkbe érjek, ismerősek is nekem, csak fogalmam sincs. Ugyan azzal a kocsival megyünk, mint amivel jöttünk. Ők nem beszélgetnek, én pedig a távolodó utat nézem. A házsort. Most már nem csak fázom, és ez már nem izgalom. Dühös vagyok magamra. Nem fogom elárulni Byakuran-samat, de fogalmam sincs, mit csináljak. A békasapis rám néz, és valamit megjegyez:
- Kilóg a zsepid.
- Miről magyarázol Fran? - szólal meg a hosszú hajú. Nincs is zsepim. Valami égető érzés fut végig a lábamban, a térdvédőm vörösen kezd izzani, hoppá. Egy hatalmasat robban, a szilánkok szétszóródnak, a kocsi hátsó félrecsúszik, hatalmas füst, és por keletkezik, repülést érzek, majd egy durva földet érést. Végigcsúszok az oldalamon, és bevágódok, azt hiszem a parkoló autók közé.
- Voi! - csapódik be a fejem fölé a penge, és a fehér hajszálai az arcomba hullnak, szétterpesztett lábai közé kerül a testem. A hajába kapaszkodok, de nem hiszem, hogy ez bármit lassítana a sebességén, félregurulok, de a pengéje máris átcsapta a vállamat, ahogy a térdvédő, most a vállvédő fém is széthullik, a csontjaimmal együtt. - Ne szaladj el te kis hülye!
Kiszabadítja a fájdalmat, belőlem, szinte megőrjít, a hajamnál fogva húz fel, kicsit úgy csinál, mintha én is tehettem volna erről. Pedig most nekem fáj a vállam, és a térdem. Meg sem izzadt, nem veszi szaporán a levegőt, én már ennyitől szédülök, és a hányinger a gyomromba mar. Szívesen elájulnék, hadd dobjon vissza hátulra, mint a szemetet.
Feltol a helyemre, hátrazuhanok, az sem érdekel, ha a mellkasomba lép, vagy ugrálni kezd rajtam. Mit képzeltem? A kóborló felhőket nézem, ahogy egymást kergetik, gondolkozom, miközben elindul alattam a járgány. Nem tudok semmit megfogni, és elszúrtam az egyetlen lehetőségem arra, hogy elfussak. Magas ez nekem.
Ráadásul olyan rossznak érzem ezt. Vér, és fájdalom keveredik, de megérdemlem. Elrontottam. Arra sem vagyok jó, amire léteznem kellene.

Megérkezünk. Az ismerős folyosók labirintusában kísérnek, ugyan abban a felállásban. Felnyitom Byakuran-sama szobáját. A gyűrűje pontosan ott van, ahova tette.
Ahogy elmondta. Kiemelem az ékszeres dobozból, és rábízom a sebhelyes férfira. Ellenőriz rajta valamit, aztán visszaindulunk.
Pontosan, ahogy mondta? Megtelik a szívem örömmel, és erővel. Szinte el is felejtem a lüktető forróságot az oldalamban, a szétszakadt izmokat, a térdembe állt apró szilánkokat, a vörös vért, ahogy kiömlik belőlem. Elborít a csend, és a nyugalom. Visszaút, ugyan az, csak elalszom egy pár percre.
Azt hiszem ébren voltam. Szeltem az ismeretlen folyosókat, és halottam a hangjukat. Halottam, hogy beszélnek egymáshoz, mint egy csoport felnőtt, mint a barátok, mint egy család. Mégsem tudtam magamról.
Átadtam a gyűrűt, ami visszakerült a kezembe, de nem tudom lefordítani amit, mondanak. Az a hatalmas öröm, amitől ilyen állapotba kerültem, szinte süketté, és bénává tett.
Vérzek. És szinte megtölti az agyam erővel, az illata, a hatalmam felette, hiszen mindig olyan gyengévé tett a saját betegségem, az, hogy még élek, pedig meghalhattam volna már rég, Tsunayoshi-kun, aki maga a tizedik, és Enma Kozato, akit csak akkor ismertem meg, hogy odakerültem, elmondja nekem, amit értenem kéne.
- Időben visszaértél, a gyűrűt is elhoztad, köszönöm. Így a családod tagja is megmenekült. - mondja Sawada-san.
- De elakartál szökni, ezért megbüntetnünk. - mondja Kozato-san
- Elfogadom a büntetést, de előtte, találkozhatnék Byakuran-samaval?
Egymásra néznek, talán kicsit gondolkoznak. A sötétség foltokban jelenik meg.
Vissza az elejére Go down
Enma Kozato
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. Nov. 04.

Karakter információk
Család:: -
FV: 10.000
Pénz::

TémanyitásTárgy: Re: Tsunayoshi piszkos kis titkai.   Vas. Dec. 04, 2011 9:57 am

Hello Mindenki!

Újabb küldi láthatáron. Szeretnélek megkérni nyomatékosan titeket, hogy figyeljetek oda mind a külalaki, mind a jelentésbeli hibákra. Na szóval mivel a múltkori küldetés, nem sikerült valami fényesen. Ezért megizzasztalak titeket. És ezt vegyétek komolyan!
Szóval kezdődjék a küldetés!

Hado, te a házad előtt találsz két embert. Az egyik egy ismeretlen ember Edem. Egy levelet nyújt át. Te kérdezősködni kezdesz, de ő semmit se tud a feladatodról. A másik embert(Kaijit) kell eljuttatnod valahova. Test őrködnöd kell mellette. Megbízásod az, hogy vidd el Byakuranhoz látogatóba. De semmien testi kontaktust nem folytathatnak.2m-nél közelebb nem mehet hozzá. És csak 5 percig beszélhetnek, ha szökni próbál minden erőddel akadályozd meg. A látogató után hozd vissza a Vongola Főhadiszállásra. Ha kész vagy, szólj nekem.(Enmának)

Edem, a te küldetésed az, hogy elvigyél egy fontos személyt(Kaijit) egy szövetséges család emberének, akinek van egy fontos üzenetem. Egy levelet kell átnyújtanod neki, amit én írtam. Hado, akinek el kell juttatnod a levelet kérdezősködni kezd erről a dologról, de te nem tudsz semmit róla. A fiúra, aki veled lesz figyelj, mert lehetséges hogy szökni próbál. Miközben szállítod a levelet, és a fontos személyt. Beszélgess a múltjáról Kaijival a kocsiban, amivel mentek. Ha átadtad a levelet, és a fiút. Menj haza, és mi telefonon felhívunk, hogy hogy sikerült a megbízásod.

Kaiji, te beszélgetni fogsz velem és Tsunával. Megpróbálsz meggyőzni minket, hogy engedjünk el Byakuranhoz. A végén beleegyezünk, de egy feltétellel, hogy kapsz kíséretet. Először Edem fog elvinni téged Hadohoz. Út közben a kocsiban elkezdtek beszélgetni Edemmel a múltadról, hogy milyen volt a Millefioreban. És elmondod neki, hogy többnek tekinted Byakurant, mint egy főnöknek. Majd amikor megérkeztek Hadohoz. Edem átad téged és a levelet amikor megérkezik Hado. Hado elvisz téged Byakuranhoz. Te beszélsz a főnököddel, majd valamit titokban átnyújt neked, te pedig zsebre vágod. Távoztok, majd Hado vissza visz a főhadiszállásra. Te pedig megpróbálod rejtegetni a becses tárgyat.

Jó munkát Emberek!
Csáó!: Enma Kozato


Hamarosan átírja - XX

_________________

Enma Kozato
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Tsunayoshi piszkos kis titkai.   

Vissza az elejére Go down
 
Tsunayoshi piszkos kis titkai.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték :: Off :: Játéktér :: Család főhadiszállások :: Vongola főhadiszállás-
Ugrás: